Erdélyi Magyarság, 1991 (2. évfolyam, 5-8. szám)
1991-02-01 / 5. szám
Bocskai István politikai végrendelete: Egymás javát örvendjék, egymás nyavalyáját fájlalják (...) Ezeknek utánna mint nemzetemnek, hazámnak igaz jó akarója fordítom elmémet a’ közönséges állapotnak el-rendelésére, és abból is az tanátsomat, tettszésemet igazán, és jó lelki-esmérettel meghagyom ’s írom, szeretettel intvén mind az Erdélly és Magyar Országi híveinket az egymás között való szép egyességre, atyafiúi szeretetre. Az Erdéllyieket, hogy Magyar Országtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A’ Magyar Országiakat, hogy az Erdéllyieket tőllök el ne taszíttsák, tartsák ő attyákfiainak, és ő véreknek, tagoknak. Ha a’ fejedelemségek, a’ mint szokott lenni, vagy Erdélyben, vagy Magyar Országban változnak, e magok között a’ respublicák az egyességet a’ confoederatio szerént tartsák meg, és az idő ha mit hoz, egymás javát örvengyék, és egymás nyavalyáját fájlalyák, és mindenben oltalommal, segítséggel legyenek egymásnak, mert tudott dolog az, hogy a’ viszszavonással nagy birodalmak is elromlanak, viszontag az egyességgel, kitsinyek is nagyra növekednek. Magyar Országot is, a’ mi nemzetünket idegen földről ki szállítván az egyesség, erre a’ szép földre plántálta, naggyá nevelte, és sokáig floreáltatta, a’ viszsza vonás viszont meg szaggatta, elrontotta, és ebbe a’ jó napba hozta, mellyben mostan vagyon, szánkban az izi, az egynéhány esztendőkben mitsoda romlást hozott, hogy az magyar egymást vágta, rontotta, minden nemzetségeknek, még az nyilván való ellenségeinknek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra, oljon az Isten minden keresztyén lelki esméretet annak, ’s a’ félének tsak gondolattyától is. Az egyességnek pedig örökösen való magtartásában ezt az utat látjuk. A’ fejedelemségek ha szintén változnának is, mindenik hellyen a’ szabad választás szerént, de a’ respublicáknak soha egymás ellen senki ingerléséből, izgatásából ne törekedgyenek. Valameddig pedig a’ Magyar Korona ott fen nálunknál erősebb nemzetségnél, a’ németnél lészen, és a’ Magyar Királyság is a’ németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdéllyben fentartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a’ Magyar Korona, Magyar Országban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdéllyieket is intyük, nem hogy attól elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá a’ régi mód szerint adják magokat. Melly dologról ha valaha hittel való Confederate lehet közöttök, felette igen javallyuk. (...) 1606. december 17. (Részlet. Forrás: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény II/1. Bp. 1968.)