Erdélyi Napló, 1996. szeptember-október (6. évfolyam, 36-44. szám)
1996-09-04 / 36. szám
Erdélyi Napló Pactum ante portás Megkötés előtt a román-magyar alapszerződés. Az erdélyi magyarság sorsát nagymértékben befolyásoló dokumentum véglegesítéséből a magyar külügy nem minden hatalmi arroganciától mentesen és saját, egy hónappal korábbi álláspontjával ellentétesen kihagyta a teljes magyar ellenzéket és az érintett határon túli magyar nemzetrészek képviselőit. A magyar-magyar csúcson körvonalazódó külpolitikai konszenzus illúziója szertefoszlott. A készülő dokumentumról, valamint a magyar-magyar csúcs és az alapszerződés megkötési sietsége közötti esetleges összefüggésekről kérdeztük azokat, akiket a magyar kormány kész helyzet elé állított: a magyar ellenzék és a határon túli magyar szervezetek képviselőit. PUCCSSZERŰ ALAPSZERZŐDÉS A román-magyar alapszerződéssel mindenekelőtt eljárási problémáink vannak. Ez a rendkívül hirtelen, mondhatni puccsszerűen tető alá hozott román-magyar alapszerződés eljárási szempontból elfogadhatatlan mind a magyarországi ellenzék, mind pedig a határon túli magyarság, jelen esetben az RMDSZ számára, hiszen Magyarországnak ezt az alapszerződést az RMDSZ-szel közösen kellett volna kidolgoznia. A tartalmi problémákkal kapcsolatban kiemelném azt, hogy az 1201-es Európa Tanácsi ajánlásnak bármilyen értelemben való korlátozása ugyanazt eredményezi majd, mint amit a szlovák-magyar alapszerződés esetében hozott. A magyar kormány a folyamatos értelmezéseknek a mókuskerekébe taszította magát, ezért megítélésünk szerint nem szabad semmilyen értelmezést vagy lábjegyzetet fűzni az 1201-es ajánláshoz. Egy másik rendkívül súlyos tartalmi hiányosság: a román államnak az egyházi, illetőleg a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó kötelezettségének a kimaradása az alapszerződés-tervezetből. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben a magyar kormány meghátrál ettől a követeléstől, akkor ez a romániai magyarság talpraállását hosszú távon fékezi, s nagymértékben hátráltatja. Külön kérdés: az alapszerződés időzítése. Hogyan történhetett, hogy most került ez a kérdés ilyen sürgősséggel napirendre, két hónappal a romániai parlamenti és elnökválasztás előtt, kimondottan kampányidőszakban, akkor, amikor nyilván, minden aktuális kormány már rugalmatlan. Sokkal kedvezőbb megegyezési lehetőség lett volna adott esetben a választások után, amikor az új kormány fokozott bizonyítási kényszer alatt van. Joggal vetődik fel az emberben az a gyanú, hogy itt valamiféle internacionalista testvéri segítségnyújtásról van szó Horn Gyula részéről Iliescu számára. A magyar kormány berkeiből hallani olyan hangokat, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat nagyon komoly ellenállást váltott ki bizonyos nemzetközi körökben, s ezért a magyar kormánynak mintha bizonyítania kellene az euroatlanti elkötelezettségét. Megítélésem szerint a magyar kormány a magyar-magyar csúcs közösen aláírt nyilatkozatával egy lépést tett a konszenzus helyreállítása irányában, de félő, hogy ha ezt a magyar-román alapszerződést megkötik, utólagosan egy üzemzavarnak fog minősülni a csúcstalálkozó „eredménye" és a konszenzusnak az a reménye, ami itt fölcsillant, el fog illanni a semmibe. És sajnos nemcsak az alapszerződés, hanem az elmúlt napokban a HTMH megszüntetésére irányuló kormányzati kísérlet is ebbe az irányba mutat. ROSSZUL IDŐZÍTETT FÉLMEGOLDÁS A Néppárt - az Antall-kormány által képviselt elveknek megfelelően - abból indul ki, hogy minden lehetséges eszközzel támogatni kell a magyar határokon kívülre került magyar közösségek ama törekvéseit, politikai eszközökkel vívott küzdelmét, amelynek legfőbb célja az adott közösség jövőjét biztosító jogi és gyakorlati viszonyok megteremtése. A magyar-román viszony egyetlen rendezetlen eleme a Romániában élő magyarság helyzete, az a vitathatatlan tény, hogy Románia magyar nemzetiségű polgárainak jogait és jövőjét - az ott élő magyarok általam jogosnak tartott megállapítása szerint - a mai román alkotmány, az érvényes törvények és a mindennapok gyakorlata nem biztosítja megnyugtató módon. A helyzet orvoslásához megfelelő oktatási, nyelvhasználati, önkormányzati törvényekre és ezekkel összhangban a többségi nemzet és a kormány részéről politikai akaratra van szükség. Az előttünk fekvő szerződéstervezet több pontban ugyan kedvező elmozdulást jelent az eddigi helyzethez képest, de mégis elmarad attól, hogy rendezze a legfontosabb vitás ügyeket. A teljesség igénye nélkül ezek közé tartozik az államosítások során az egyházaktól elkobzott - a hitbuzgalmi mellett oktatási és szociális célokat szolgáló - tulajdon visszaszolgáltatása, az óvodától az egyetemig terjedő magyar nyelvű oktatás helyreállítása, az anyanyelv teljes körű használata a közéletben és az igazságszolgáltatásban, valamint a helyi demokrácia, az önkormányzatiság maradéktalan érvényesülése. Sajnos, a szövegezést tekintve és néhány tartalmi vonatkozásban ez a szerződés elmarad a magyar-szlovák szerződés megfogalmazásától is. Több ponton lehetővé teszi a szerződés korlátozó értelmezését, mert egyes jogokat a mindenkori romániai jogi szabályozás függvényévé tesz. Súlyos fogyatékossága a tervezetnek, hogy nem biztosítja a szerződés végrehajtását és folyamatos érvényesülését garantáló, kétoldalú vegyesbizottságban az érintett kisebbségek jelenlétét. (A magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat és az erre épülő államközi szerződés, valamint a magyar-szlovén és a magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezmények tételesen leszögezik, hogy a kormányközi vegyesbizottságban helyet kapnak az érintettek, az adott kisebbségek képviselői. A szlovák szerződés is lehetőséget biztosít erre. A további hiányosságok felsorolása helyett külön hangsúlyozni kívánom, hogy mennyire szerencsétlen a mostani megállapodás időzítése. Két hónap múlva újraválasztják Románia elnökét és parlamentjét. A román közvélemény előtt könnyű lesz e szerződést nagy román sikernek beállítani. Ez és a biztosra vehető nemzetközi hozsannázás győzelemhez segítheti a megrendült pozíciójú jelenlegi államelnököt, és a román közvélemény előtt is meglehetősen diszkreditálódott kormánykoalíció választási esélyeit is javítani fogja. Az is elképzelhető, hogy a csalódott romániai magyar választók a szerződésért az RMDSZ-t is hibáztatni fogják és szavazatukkal őt igyekeznek majd megbüntetni - mert a magyar kormányt nem tudják. A szerződéstervezet függelékében szereplő értelmező lábjegyzet ugyan nem változtatja meg az Európa Tanács 1201-es számú ajánlásának érvényességét, de pszichológiailag mindenképpen káros, miközben egyáltalán nem veszi elejét a későbbi jogvitáknak. Egészében véve az elfogadásra kerülő szöveg nem oldja meg a problémákat, ezért a tőle indokolatlanul sokat váró nemzetközi megfigyelők számára is csalódást okozhat. NEM ARRÓL KELL RENDELKEZNI, HOGY MIT NEM ÉRTÜNK AZ 1201-ES ALATT Az MDF véleménye szerint a Horn-kormány által véglegesnek mondott alapszerződés-tervezet jelenlegi formájában elhibázott és aláírásra alkalmatlan. A tartalmi problémák sokrétűek. A tervezet legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egyházi ingatlanok visszaadásának kötelezettségét, ami pedig az erdélyi magyarság létperspektiváinak szempontjából talán a legnagyobb kihatású - rendezetlen - kérdés. Ami az eljárási kérdéseket illeti, régóta hangoztatott álláspontunk, hogy kizárólag az RMDSZ egyetértésével szabad megkötni ezt az alapszerződést. Nemzetpolitikai szempontból elfogadhatatlan továbbá az ominózus lábjegyzet, mely az 1201-es ajánlást értelmezi és a kollektív jogokat, valamint az etnikai alapú területi autonómiát kizárja, holott ezek az RMDSZ programjának sarkalatos részei. Szerintünk nem arról kell rendelkezni, hogy mit nem tartalmaz az 1201-es, hanem pozitív megközelítésben arról kell szólni, hogy mit értünk az egyes bekezdések alatt, ha bármiféle jogértelmezési kérdés a két fél között felmerül. A kiindulási alap pedig az RMDSZ autonómiakoncepciója kell legyen, ami igen közel áll az 1201-es ajánlás által körvonalazott kisebbségvédelmi programhoz. Helytelenítjük a határklauzula szövegbeli megjelenítését is, hiszen Magyarország eddig is többször kinyilvánította, hogy nincsenek területi követelései a szomszédaival szemben. A párizsi békeszerződés óta egyetlen olyan politikai gesztust sem tett az éppen hivatalban lévő magyar kormányzat, melyből ennek ellenkezőjét lehetett volna kiolvasni. A határklauzula szövegbe való bevétele tehát nem más, mint a román presztízspolitizálás előtti meghajlást jelző felesleges engedmény. Kétségbevonhatatlan elvi és tartalmi ellentmondás van a magyarmagyar csúcs ténye, illetve záródo dokumentuma és az alapszerződés- tervezet között. Az elvi ellentmondás abban áll, hogy a magyar-magyar csúcs a külpolitikai konszenzus visszaállítása érdekében jött létre, a legkisebb közös többszörös, a külpolitikai síkon érvényesíthető nemzeti minimum keresésének jegyében. Erről a pontról nyilván két irányba lehetett elmozdulni. Az ellenzék az eltelt egy hónapban fokozott önmérsékletet tanúsított, nem élezte ki a vitát az elfogadott nyilatkozat „puhaságára” hivatkozva, holott a kormány a leglényegesebb pontokon meghátrált, lásd az autonómiatanács felállításának kérdését, vagy a határon túl rekedt magyar nemzetrészek anyagi támogatásának a költségvetés meghatározott ezrelékében kifejezett rögzítését, a magyar kisebbségi érdekképviseleteknek az őket érintő kérdésekben gyakorolható esetleges vétójogának elvi tagadását stb. Az ellenzék ugyanis egy pozitív fejlődési tendenciát remélt, melynek első lépése lehetett volna a magyar-magyar csúcstalálkozó. Ehelyett a kormány egészen más elvi alapokra helyezkedve, felborítva az általa retorikai szinten felvállalt hármas prioritás, rendszert a határon túli magyarság kérdésének rovására próbálja érvényesíteni az úgynevezett „jószomszédi viszony” kialakításának eleve hiú törekvéseit. (Nota bene: a szlovák-magyar alapszerződés sorsa azt mutatja, hogy e „jószomszédi kapcsolatok” egyáltalán nem javulnak e dokumentum aláírásának hatására, sőt!) A közös célként elfogadott integrációt itt nem is említem, mert felettébb kérdéses, hogy a magyar-román alapszerződés sorsa bármilyen kis mértékben befolyásolja-e egyáltalán Magyarország euroatlanti integrációját. Németh Zsolt, a FIDESZ-Magyar Polgári Párt alelnöke, Jeszenszky Géza, Magyar Demokrata Néppárt: Demeter Ervin, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője.