Erdélyi Szemle, 1934. október - 1935. december (20. évfolyam, 1-15. szám)
1934 / 1. szám
_________ , ERDÉLYI SZEMLE HUSZADIK ÉV KÜSZÖBÉN Nevezetes évfordulóhoz érkeztünk. Húsz évvel ezelőtt indult útjára S. Nagy László alapításában Erdély legrégibb szépirodalmi, tudományos, művészeti és kultúrpolitikai folyóirata,az ERDÉLYI SZEMLE. Röppenő szók nem tudják kifejezni azt a temérdek munkát, bizakodó hitet, rengeteg akaratot, amit az Erdélyi Szemle húsz esztendeje ölel át. Férfias, komoly kifejező erő kell ahhoz, hogy érzékeltetni tudja azt az újra és újra nekilendülő magabizakodást, tántoríthatatlan kitartást, önzetlen áldozatkészséget, megalkuvás nélküli tiszta szándékot, amik ezen a húsz éven át hűséges tovább segítői voltak e lap munkájának. És azt hisszük, letagadhatatlan tényt rögzítünk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy ez a munka korántsem volt kis értékű s elismerésre és hálára érdemes nagy szolgálatot tettünk az erdélyi magyarságnak azzal, hogy húsz éven át lankadhatatlan erővel folytattuk a magunk elé tervezett, öntudatos hittel kezdett munkát. De nem a hála és elismerés értékre váltását akarjuk még most sem. Az a húsz esztendő, amit történelmi idők szakadatlan viharában töltöttünk, rég megtanított arra, hogy a munkát nem a pillanatnyi elismerés aprópénzei mérik meg s még inkább tudjuk azt, hogy az a munka, amit fiatalos erővel, pirosló szívvel vállaltunk, nem könnyű lángra lobbantója a tömeg közönyös kedvének, hanem az egyetemes nemzeti öntudat mindenekkel dacoló erőfeszítése a Sors gátló akadályaival, támadó erejével szemben. Nem akarjuk és nem is várjuk az elismerés semmilyen színes malasztját, mert csak kötelességet teljesítünk, kötelességet, amit a sors rendeltetésszerűen elénk szabott s amelynek a végzését áldozatos lélekkel szolgáljuk. Dolgozni akarunk ezután is épen olyan törhetetlen akarattal, buzgó igyekezettel mindannyiunk céljáért, mint eddig s ha ezt most külön is kiemeljük, ezt csak azért tesszük, mert gondolatunk szerint az elmúlt húsz esztendő sok gondos és keserű tapasztalata még tudatosabb és fokozottabb munkára kötelez minket parancsolólag. Még több szolgálatot akarunk tenni az erdélyi magyarságnak. S hogy ezt az elhatározott szándékunkat valóra válthassuk, ahhoz régi közönségünk érdeklődő figyelmére s az egész erdélyi magyarság résztvevő segítésére szükségünk van. Ha ebben a jubiláris évben a munka fokozottabb teljesítését ígérjük és próbáljuk, előre ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezt a közönség szeretetének és megértésének fokozottabb nyilvánítása nélkül nem tudjuk elérni. Áldozatban mindig velünk érző s húsz év forgása alatt annyiszor kipróbált közönségünk fokozott szeretetét és megértését kérjük tehát e jubiláris esztendő munkájához, hogy a következő évek előre ijesztő fekete jóslásaival szemben a REMÉNY ÉS BIZAKODÁS magjait hinthessük el ezen a nekünk drága földön. Hogy hogyan véljük a remény és bizakodás magvait hinteni? Jubiláris számainkban meg akarjuk mutatni azokat az eredményeket, amiket a húsz év fergeteges zivatarai dacára is sikerült elérnünk, megakarjuk mutatni az utánunk jövőknek, hogy kik vettek részt és segítettek ebben a munkában, hogy példaadók maradjanak minden időkre, megkeressük azokat a forrásokat, amik eddig hiányoztak munkánkból és rá fogjuk irányítani a figyelmet mindazokra a szükségekre, amiket az erdélyi magyarság életének továbbfolytatása érdekében fontosnak tartunk. Ezek a terveink. És az már csak külső keretet jelent számunkra, hogy mindezt egy olyan összefoglaló gyűjteménybe is szeretnénk egybetömöríteni, amit évtizedek múlva is szívesen és tanulságosan forgassanak a későbbi kor megszállott lelkei. Szeretnénk, ha ennek a munkának a végzéséhez közönségünk legmesszebbmenő áldozatkészségét is meg tudjuk nyerni s szeretnénk, ha volnának, akik ennek a munkának a teljesítésére ebben a jubiláris évünkben az eddigieket felülmúló készséggel támogatnának. Szükségünk volna néhány száz olyan lelkes és önzetlen irodalombarátra, áldozatkész megértőre, akik nem sajnálnak az elmúlt húsz évért s most folyó jubiláris munkánktól bár ezer lej pártoló díjat. De nem kívánjuk ingyen ezt a támogatást sem ! Munkát, értéket adunk érte. Egy olyan szellemi kincsesházat fogunk az év folyamán nyújtani, amelyben az erdélyi magyarság legkiválóbb szellemei, írói, művészei, tudósai, kulturpolitikusai, közgazdászai fognak megnyilatkozni s megmutatni azokat az utakat, amelyeken az erdélyi magyarságnak haladnia kell, ha jövőt akar érni. Nem tudunk és nem akarunk hangos tömjénezéssel többet és mást ígérni. Erdély magyarsága látta már, tudja, hogy mit tudunk, mit akarunk, mire vagyunk képesek. Huszadik, jubiláris évünkben is csak azt akarjuk, amit a múltban: alázatos lélekkel, de rendíthetetlen akaraterővel dolgozni mindannyiunk közös céljáért, mindannyiunk legszentebb hitéért, utódaink jövőjéért! Ehhez a munkához kérjük és várjuk az erdélyi magyarság segítő támogatását, testvéri kézfogását. Az Erdélyi Szemle szerkesztősége és munkatársainak irodalmi köre♦ DR. BOROS GYÖRGY unitárius püspök, az Erdélyi Szemle legidősebb munkatársa s irodalmi körünk tiszteletbeli tagja. 50 évvel ezelőtt ő alapította a Székelykereszttári jubileumra készülő s szétzavart Dávid Ferenc Egyletet, melynek alapításától kezdve szellemi irányítója.