Erdővidéki Lapok, 2005 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2005-03-01 / 1. szám
___________________________IPARTÖRTÉNET___________________________ Malomépítés Sepsibaconban a 16. században Nagybaconi Molnár Ferenc A sokféle elszármazott nagybaconi Molnár család hagyatékában fennmaradt egy igen értékes középkori oklevél másolata, mely egy 16. századi sepsibaconi malomépítésre vonatkozik. Az okmány több szempontból is jelentős, ugyanis ebben található egy székelyföldi malom első említése. Sepsibacon nevének első magyar nyelvű említése, és a baconi egyházközség eddig ismeretlen - talán első - református papjának neve. ► Jelen tanulmány szerzője előtt immár másfél évtizede ismert - az addig családja egyes ágainál mellőzötten kallódó - több középkori okmány, amelyek között a legkorábbi egy malomépítésről-alapításról készült szerződés. Családi vonatkozásai és régisége eddig is megbecsültté tették, de többirányú kutatások során nyilvánvalóvá lett, hogy elsősorban ipar és gazdaságtörténeti szempontból egyedülálló okiratról van szó, mivelhogy malomépítésről a Székelyföldön nem maradt fenn, nem hogy ebből a korszakból, de jóval későbbről sem, hasonló dokumentum. A székelyföldi malmok puszta említése is csak 27- 28 évvel ezután lelhető fel az ezidáig általam megismert iratokban. Ipartörténeti értékén túl még több történelmi szakterület számára tartalmaz rendkívül értékes adatokat. Sajnos a szóban forgó irat napjainkra csak egy 19. század végi másolatban maradt fenn. A malomépítésről szóló egyezség 1592 áldozócsütörtökén jött létre. A miklósvárszéki Sepsibaconban lakó Kónya Illyés, Kónya János és Molnár István állapodott meg az akkor szokásos formában, vagyis a fogott bíráknak nevezett tanuk előtt, akiket tapasztalataink szerint a szomszédok, rokonok, vagy közeli ismerősök közül kértek fel erre a tisztre. Itt négy személy van megnevezve, ugyancsak Sepsibaconnak. Közülük Szabó János, Molnár István sógora (felesége nővérének férje) volt, és feltehetőleg Bodocs Mihály is rokona lehetett. Gergely Kovács szomszédja volt a malomnak, viszont Nagy Mártonról nem tudható, hogy milyen kapcsolat fűzte az egyezségre lépőkhöz. Az eredeti szöveg magyarázattal ellátva a következőképpen hangzik: ..1562 áldozó napján csütörtökön mü kik vagyunk foggod bírok Sepsi Baczonból Nagy Márton, Gergely Kovács, Bodocs Mihály. Szabó János mü előttünk tőnek ilyen végzést vagyon azon Sepsi Baczonból Konya Illyés, Konya János. Molnár István az három személy ők végzek ő közöttök az mnalom csinálásból hogy osztván azok csak három részre oszolik az malom az molnár részi nélkül. Asz Csínod revibe ki vagyon az malom ezre kötik magukat mi előttünk, kik vagyunk fogod bírák hogy mü rája mennénk mindent jó igazán elvégezzünk ő közöttök szó vala mellyik azt meg nem állaná az malomból az ő része vesszen az többinek ma rájuk mennénk " Tehát az egymással szerződő három személy a Csinód „révibe”, azaz a patakon levő átkelőhely közelében épülő malomra vonatkozó jogaikat és kötelezettségeiket, továbbá a tulajdonviszonyokat és más lényeges körülményeket rögzítik a bírák segítő közreműködésével. Fontos része mindennek, hogy figyelmeztetnek: amely fél nem tartja be a szerződésben foglaltakat, tulajdonrésze a másik két félre száll, ezért a bírák is kezeskednek. Tehát olyan közös tulajdonról van szó, amely egyharmad részben illeti a birtokostársakat nemcsak a birtoklási arány, hanem a majdani haszon tekintetében is. Ebben nem foglaltatik a malomban foglalkoztatott molnár terményjövedelme. Az viszont nem derül ki, hogy a Molnár azonos-e a résztulajdonos Molnár Istvánnal, vagy egy kívülálló negyedik személy. A szerződés a továbbiakban a malom helyének tulajdonjogi kérdéseivel foglalkozik: „A gát fejnél Konya János egy holdat monda, hogy tisztán övé, pénzen vett földe hogy az többit nem illeti ha megesküszik az Konya János továbbá az Konya Illyés az felért más földet adjon az Enekfi János szeginél Onnat jövénk alá az malomnak helyire ott ugyan az Erdővidéki ianok .