Ergonómia, 1978 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
V. P. ZINCSENKO—V. M. MUNIPOV A termelés automatizálásának ergonómiai szempontjait „Mi, kommunisták abból indulunk ki, hogy a tudományos-technikai forradalom csak a szocializmus viszonyai között lel helyes, az ember és a társadalom érdekeinek megfelelő irányra.” (L. I. Brezsnyevnek az SZKP XXV. kongreszszusán elhangzott előadói beszédéből.) A tudományos-technikai forradalom a termelési eszközök egész rendszerét, azok minden elemét és szerkezetét érinti, az egész műszaki bázis, az egész gyártástechnológia átalakulásához vezet. A szervezeti és irányítási formákat is átöleli, s megváltoztatja az ember szerepét a termelési folyamatban. A tudományos-technikai forradalom egyik vezető irányzata az automatizálás és a kibernetika. A szocialista gazdasági rendszer tág lehetőségeket nyit a tudományos-technikai forradalom kifejlesztéséhez, eredményeinek az ember és a társadalom érdekében való fölhasználásához. Amint V. I. Lenin rámutatott, a szocializmus elképzelhetetlen „a modern tudomány legújabb vívmányai szerint fölépített technika” nélkül. Az SZKP XXV. kongresszusán rögzített „A Szovjetunió 1976—80. évi népgazdasági fejlődésének alapvető irányaiban olyan jelentős feladatok szerepelnek, melyek a kommunizmus anyagi-műszaki alapja megteremtésének új szakaszával kapcsolatosak. Ennek az anyagi-műszaki alapnak kell megtestesítenie a tudományos-technikai forradalom legnagyobb eredményeit. A X. ötéves terv időszaka az átmenet a berendezések, eszközök és technológiai folyamatok olyan magas hatásfokú rendszereihez, ezek gyártásához és tömeges alkalmazásához, amelyek az összes gyártási folyamat gépesítését és automatizálását lehetővé teszik. Nagy jelentőségűvé válik a tudományos-technikai haladás követelményeivel összhangban levő korszerű gyártás- és munkaszervezési módszerek bevezetése. Fontos szerepet kap az automatizált irányítási rendszerek és számítóközpontok további fejlesztése és hatékonyságuk növelése, az országos információgyűjtési és -feldolgozási rendszerbe való következetes egyesítés. „Mi most ahhoz a határhoz értünk, ahol teljes nagyságában áll előttünk a további műszaki-gazdasági fejlődés fő irányainak, a tudományos-technikai haladás hosszú távú stratégiája kidolgozásának kérdése. A kommunizmust építve a lehető legvilágosabban kell látnunk, hogy milyen lesz a jövő társadalom termelési szervezete. Érthető, hogy alapvető tudományos kutatások nélkül itt nehezen lehetne valamit tenni. A tudósoknak látniuk kell a holnapi nap technikáját, a jövő gépein kell dolgozniuk” — hangsúlyozta L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára.„ Napjainkban a technikai eszközök és technológiai folyamatok bonyolulttá válása (szerkezeti és funkcionális), a nagy komplexumok irányításának központosítása folyik. Hatalmas rendszereket és ipari komplexumokat irányítanak a diszpécserek és operátorok, akiknek tevékenységét most nem alaptalanul hasonlítják össze a fontos stratégiai feladatokat megoldó hadvezérek tetteivel. Elég a Távoli Kozmikus Kapcsolatok Központjának vagy a Szovjetunió Egységes Energetikai Rendszerének operátorait említeni. „Ha a gépet irányító ember operátor heurisztikus, előrelátó (anticipáló) képességeket tanúsít, magához alakítja a gépet, és maga is alkalmazkodik a géphez és a külső körülményekhez, akkor az ilyen rendszert teljes megalapozottsággal lehet bonyolultnak tekinteni.” A magas fokon automatizált termelésben az ember végrehajtó funkciója irányító funkcióvá válik. Az ember a folyamat egészének vezetője lesz, és tevékenységének súlypontja a munkafolyamat tervezésére, elhelyezésére és előrejelzésére kerül át. „A társadalmi termelés feltételei között az irányító funkció objektív szükségessége progresszívan növekszik a munkaeszközök tökéletesedésével, a termelés társadalmasultsági fokával és — ezzel összefüggésben — a kooperáció kiszélesedésével.” A termelés automatizálása objektív feltételeket teremt az operátori tevékenység sok olyan munkafunkciójának szintézisére, amelyeket korábban elválasztottak. A munka folyamatában lényegesen megváltoznak a fizikai és a szellemi tevékenység elemei közötti összefüggések. Az új tömegfoglalkozásokra (műszerész, automatikus berendezés gépbeállítója, automatabeszabályozó és gépkezelő, irányítási rendszer operátora és diszpécsere, automata vonalak és munkagépek programozója, elektronikus számítógépek operátora stb.) jellemző a munka funkciójának bizonyos újrafelosztása, döntő szerepet kezdenek játszani a fizikai erőfeszítések helyett az alkotó, a szellemi tevékenységre való képességek. Az operátor minősítési jellemzésében a súlypont a megszokásról a tudásra tolódik át. Az operátor (az operátori közösség) alapvető funkciójává válik az automatizált irányítási rendszerben a döntéshozatal, melyen az információfeldolgozást szokás érteni. Ennek eredményeképp az operátor képesnek bizonyul azoknak a célszerű cselekvéseknek az egymásutániságát kialakítani, amelyek a problémás helyzet megoldására irányulnak és a cél eléréséhez vezetnek. Az irányítás automatizálásának alapkérdése az irányító döntések automatizált információfeldolgozás alapján való optimalizálása. A rendszertechnika területén dolgozó szakemberek hangsúlyozzák, hogy a technikai rendszerekben a fő feladat: annak eldöntése, melyik a legjobb mód az operátor technikai eszközökkel való felfegyverzésére és ezek segítségével optimális tevékenységi körülmények közé helyezésére, az információ megbízható érzékelésének és értékelésének az operátor számára való biztosítására, a döntés meghozatalára és feladatai elvégzésére. Mégis helytelen lenne szemet hunyni az automatizált rendszerek technokrata fölfogásának saja- 1 Megjelent: Technicseszkaja esztétika, 1976. 1. 2 V. I. Lenin összes művei, 36. kötet, 281. lap. 3 L. I. Brezsnyev: A hazai tudomány büszkesége. Beszéd a Kreml Kongresszusi Palotájában tartott ünnepi ülésen, melyet 1975. okt. 7-én a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 250 éves jubileuma tiszteletére rendeztek. Moszkva, Politizdat, 1975. 10. lap. 4 Je. V. Hrunov, L. Sz. Hacsaturjanc, V. A. Popov, Je. A. Ivanov: Ember operátor az Űrrepülésben. Moszkva, Masinosztroenie, 1974. 83. lap. 5 D. M. Gvisianyi: Szervezés és irányítás. Kossuth Könyvkiadó, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1972. 47. lap.