Esti Budapest, 1955. április (4. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
Ünnepi hangulatban, lelkesedéssel készül Budapest dolgozó népe április 4 ünnepére, a felvonulásra Bizonyítjuk április 4-én pártunk egységét Kovács János elvtárs, a Rákospalotai Növényolajipari Vállalat extrakció üzemének vezetője nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor munkatársaival beszélget, hogy ne figyelmeztetné őket: jöjjenek velük április 4-én. Hol a harmadik, hol a hetedik emeleten tűnik fel, körülveszik őt, s hallgatják szavait. — Mi a felszabadulási műszakban bebizonyítottuk, hogy egyetértünk a Központi Vezetőség március 4-i határozatával. Vállaltuk, hogy többet, jobbat és olcsóbban termelünk és helyt is álltunk. A kommunisták példamutató munkája s felvilágosító szava is elősegítette, hogy üzemünk negyedévi tervét már teljesítette. Az április 4-i nagy felvonulás újabb tüntetés lesz a Központi Vezetőség határozata mellett. A hatalmas Sztálin tér tanúja lesz a dolgozók harcos seregszemléjének, nagy találkozójának. Bizonyítjuk pártunk egységét, s erőt merítünk a további küzdelmekhez. S akik hallják Kovács elvtárs szavait, nem állhatják meg, hogy meg ne fogadják: „Ott leszünk április 4-én .. Felszabadult életünk erejét, szépségét, s kulturáltságát jelképezik majd az április 4-én felvonuló sportolók is. A Bp. Honvéd Sportegyesület keddi főpróbáján például 300 helyett 370 sportoló vett részt, s ami a legfontosabb, példásan fegyelmezettek voltak. — Az egyesületi bírálóbizottság alig alig tudta eldönteni, hogy melyik szakosztály versenyzői vonultak a legszebben, legrendezettebben — mondja Tiboldi Tibor, a bizottság egyik tagja. A vasasok is ugyancsak igyekeznek. Pállay Balázs, a Budapesti Választmány sportoktatási felelőse elmondta: az egyes sportágakat a különböző sportkörök versenyzői képviselik. A Csepeli Vasas férfi és női sportolói az atlétikát és a tornát, gerellyel és buzogánnyal vonulnak. A budapestiek a sí-sportot, az Elektromos Művek a vívást jelképezik majd. A versenyzők bordó és kék melegítőben vonulnak. A két szín 38 soron váltakozik A Kábel- és Sodronygyár szállítási osztályán, ha valaki felnyitja az iratszekrényt, meglepi a tavasz sokszínűtompája. A nődolgozók munkaidő előtt és munkaidő után színes papírokat vágnak, ragasztanak, sodornak — készül az ünnepre a tarka virágcsokor. Kora reggel van, de a hangszóró már friss, pattogó indulót sugároz. Pákozdi Jánosné munkásellátási megbízott asztala, s az asztal körül a padló arról árulkodik, hogy itt ma már dolgoztak színes papírokkal. — Már 6 órakor benn volarrébb, még náluk is kisebb fiúcska hozzámérten hatalmas karddal menetel az út közepén. A folyamőrök szeretettel nézik a kis rajongókat. Nemsokára újra sorakoznak. Megkomolyodnak az arcok és most már mindannyiuk előtt egy cél van. — Jól felkészülni az április 4-i díszszemlére. Kifejezzük egyetértésünket a Központi Vezetőség határozatával . Már napok óta arról beszélgetünk üzemrészünkben asszonyokkal, hogyan vonulunk majd el április 4-én a tribün előtt, hogyan adjuk tudtára pártunk vezetőinek meleg szeretetünket és bizalmunkat. A Magyar Pamutipar dolgozói vezetőink képeivel, virágcsokrokkal, selyemzászlókkal, piros, fehér és kék zsebkendőkkel, színes léggömbökkel, eredménytáblákkal vonulnak felszabadulásunk ünnepén. A De nemcsak ezzel bizonyítjuk a pamutipari dolgozók egységes akaratát, egyetértését a Központi Vezetőség határozatával, hanem munkánk eredményeivel is. Azokon a táblákon, amelyeket az első sorokban viszünk, tudomására adjuk mindenkinek, hogy a fonó II. március 29-én befejezte negyedéves tervét, s ha az utolsó nap nem hoz valami meglepetést, mi leszünk a győztesek a fonó II. szakmányai között folyó versenyben is. Szorgalmas, odaadó munkával váltjuk valóra pártunk politikáját. Elmondta: Bányai Sándorné, a Magyar Pamutipar sztahanovista fonónője. Jam — mondja Pákozdiné, — pedig csak 7 órakor kezdődik a hivatalos munkaidő. Igyekeznünk kell, hogy a 400 csokor virágot elkészítsük. Ezen kívül 150 színes lobogtató kendő, piros- és nemzetiszínű zászló, sok termelési eredményt jelző tábla teszi majd színesebbé a felvonulásunkat. — Mindnyájan készülünk április 4-re. Büszkén megyünk el majd pártunk és kormányunk vezetői előtt. Van mivel büszkélkednünk: március 30-án reggel befejeztük negyedévi tervünket... Büszkén megyünk el majd pártunk és kormányunk vezetői előtt Gyakorolnak katonáink A flotta harcosai pihenőt tartanak. Már várták a pihenőt az utca legfiatalabbjai is, mert ilyenkor beszélgethetnek kedvenceikkel, a folyamőrökkel. Az egyik csoportban éppen egy kisfiú és egy fehérmasnis úttörő lányka esküszik „Sanyi folyamőrnek“, hogy ők is katonák lesznek és csakis folyamőrök. A Vasas és a Honvéd sportolók (elvonulás) előkészületeiről Pista a karrkorsin, Ilonka a kerület legjobbjai között — Édesanyám, nagyon boldog vagyok — ezzel nyitott be a Vörös Hadsereg útja 484. sz. ház kis egyszoba-konyhás lakás ajtaján tegnap délután Kovács Ilonka. — Nem vall velem szégyent a Pista. Ön díszmenetben vonul a harckocsiján, én pedig a XVIII. kerület élén, a legjobb dolgozók között leszek. — Azzal átölelte édesanyját, körülforogta vele a szobát. — Engedj el már, te kis szeleburdi — bontakozott ki nevetve a lánya karjaiból Kovács néni. Aztán elérzékenyülten csak annyit mondott: — A legszebb ruhádat készítem elő. S ha elmész a Sztálin-szobor előtt, öreg édesanyád nevében is hajts fejet a szovjet zászló előtt. Felvonulásunk béketüntetés lesz — Négy hete alakult a brigádunk. Nincs még nevünk. Nem kapunk addig nevet, míg meg nem érdemeljük. Afelől döntöttünk már hogy a felszabadulási műszak végeztével tartsa brigádunk a névadó ünnepségét. Az már bizonyos, hogy lesz nevünk — azt azonban még nem tudjuk, kihez hasonlíthatjuk magunkat, kinek a nevéhez leszünk méltók. Talán Zaja — az lenne a legmegfelelőbb, hisz a brigád valamennyi tagja fiatal és leány. Mindenképpen egy hős ___szovjet_fiatal-nevét-választjuk majd. Azt ígértük, hogy a felszabadulási műszakban elérjük a 136 százalékot. Ma 167 százalékunk volt. Van nálunk egy sztahanovista brigád. Addig-addig merészkedtünk, hogy velük is öszszemértük erőnket. Harmadszor győztünk ma, de nem utoljára. Táblára írjuk a felszabadulási versenyben elért átlagunkat, s elvisszük a felvonulásra. Valamennyien ott leszünk. Kaptunk már névreszóló meghívót is. Egyformán akarunk öltözködni, hadd váljék ki a tíztagú leánybrigád. Felvonulásunk béketüntetés lesz. Elmondta: Dsobronyi Klára, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár fiatal dolgozója. Én is ott leszek, kitüntetéssel a mellemen A Petőfi Sándor utcai Ruházati Bolt — de a környező boltok és a rokonszakma dolgozói is — köszöntik Szende Árpád üzletvezetőt. — Nagy kitüntetés ért — mondja Szende elvtárs. — Az országos belkereskedelmi tanácskozáson megkaptam a Munka Érdemérmet. Ez az én jutalmam április 4-re. — 32 éven át dolgoztam akapitalista kereskedelemben. De ha úgy számolom, hogy annak idején reggeltől éjfélig dolgoztam, jóval több ez az idő. A Fenyves Áruház vezetői tudták, hogyan lehet a legtöbbet kisajtolni az emberből. — Most napról napra erősebben érzem, érdemes jól dolgozni a mi szabad hazánkban. Hisz munkánk nyomán épül, szépül minden... — Az ünnep közeledtével egyre többen kérdezik: „Jössz a felvonulásra?“ Mi sem természetesebb, 1945 óta minden felvonuláson részt vettem. Van mit ünnepelnem: a legdrágábbat, az életemet köszönhetem a szovjetkatonáiknak, hazánk felszabadítóinak. — Én is ott leszek — kitüntetéssel a mellemen — azok között, akik felvonulásukkal is hitet tesznek a béke, s hazánk tíz szabad esztendeje mellett. Amikor a gyenge márciusi nap felkúszott pályája legmagasabb pontjára, a Kispesti Textilgyárban is megszólalt az ebédidőt jelző sziréna. A zúgó-zakatoló gépek lassan abbahagyták a munka egyhangú zenéjét , kezelőik ebédelni készültek. A munkások csak a gépek körül kerestek valami ülőalkalmatosságot, mert az „üzemi ebédlő“ fogalom akkor még ismeretlen volt a gyárban. A szövőterem egyik zugában két férfi telepedett egy gép mellé. Az egyik — szőke fiatalember — bablevest szürcsölt. A másik — akinek bogárfekete haja tele volt textilbolyhokkal, s ez úgy hatott mintha megőszült volna — egy orsóra ült le, szintén ebédelt. Evés közben beszélgettek. Ez a két jóbarát — mert azok voltak — mindig együtt ült le az üzem valamelyik sarkába ebédelni, s közben meghányták-vetették hol azt, hogy miért nem győzött azon a héten a Kispest az Újpest ellen, hol meg a világ soráról tárgyalgattak. — Látod, pajtás — szólalt meg ezúttal hoszszú hallgatás után a feketehajú — még most is — három évvel a háború befejezése után — Ágoston úré a gyár, mint azelőtt volt. Van sok szép dolog, amit a demokrácia épített újjá, sokkal jobban élünk, sokfajta gondoskodást érzünk, de hát mindez még kevés. „Tiéd az ország — magadnak építed“ — mondjátok ti, kommunisták. Ez szép jelszó, de nekem most is ugyanaz a háziuram, aki volt, s mind a negyven lakó most is neki fizeti a házbért. A gyár, amelyben dolgozunk — a Kistext, most is Ágoston Manó tulajdona, mint régen volt. Hát most mondd meg, enyém ez az ország? A választ néhány nappal később megadta a párt. 1948. március 25-én, csütörtökön délután a megszokottnál jóval több ember igyekezett a Vasas Székház felé: munkások, mérnökök. Mindegyikük meghívót szorongatott a zsebében, gondolataik azonban ezer felé járhattak, mert senki nem tudta közülük, hogy miért hívták ide őket. Ez csak akkor derült ki, amikor elhangzottak a felmérhetetlen jelentőségű szavak: „A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa 1948 március 25-én törvényjavaslattervezetet fogadott el a száz munkáson felüli létszámú üzemek államosításáról...“ • Néhány másodperces néma csend fogadta a szavakat. Azután a meglepetésből felocsúdó emberek felugráltak helyükről, kalapjukat, aktatáskájukat lengették, éltették a pártot, a kormányt. Azután ismét csend lett. A hátsó sorban valaki az Internacionálét kezdte énekelni. Csakhamar félezer torok zengte: „ ... a győzelem napjai jönnek...“ Amikor Gerő Ernő elvtárs bejelentette, hogy az itt megjelentek lesznek az államosított üzemek új vezetői, az ováció ismét magasra csapott és nem akart abbamaradni. Lalkner Kálmán vegyészmérnök — aki a Kispesti Textilgyárat képviselte a gyűlésen — a Vasas Székházból egyenesen a gyárba sietett. A kormány őt nevezte ki vállalatvezetővé. Végigjárta a Kistext minden műhelyét, megnézte a raktárakat, a gazda szemével mért végig minden egyes gépet, berendezést, árut. Még akkor este kezébe kerültek a kasszakulcsok is. Akik az éjjeli műszakban dolgoztak, már éjfél felé tudtak a dologról. Szájról szájra, egyik géptől a másikig járt a hír, államosították az üzemet. Valami zsibongó méhkashoz hasonlítottak a műhelyek, s olyasfajta érzés járta át az embereket, mint az újdonsült háztulajdonost házvásárlás után: az öröm és az izgalom vegyes érzése, hogy vajon jó gazda leszek-e, tudom-e majd gyarapítani mindazt, ami eddig megvan. Alig várták, hogy megvirradjon, s kezükbe vegyék az első újságot. Reggel a rikkancsoknak nem kellett hangosan kiabálniok, s ajánlaniok lapjukat, mert enélkül is elfogyott minden példány az utolsó szálig. Az utca, a villamos, a járókelők — minden összeolvadt egy tarka újságerdővé. Mindenki azon módon, frissiben akarta olvasni, sőt nem is olvasni, de falni a sorokat, megtudni a részleteket, milyen üzemeket államosítanak, mikor lép ez életbe stb. A gyárkapunál mosolygóarcú emberek kérdezgették egymást: — Tudja már? A kérdezők nem kérdezték, hogy mit tud az illető, a megkérdezettek sem érdeklődtek ilyen dolgok felől, csak a világ legtermészetesebb hangján vágták rá a tőmondatos választ: — Tudom. Ez a rövid válasz pillanatnyilag elég volt a kérdezőnek is, a megkérdezetteknek is, mert hisz tud az ember hosszan beszélni, amikor valami nagy öröm éri? Mindenki tudott már mindent, de a kérdezősködések nem szűntek, mert olyjól esett beszélni erről a dologról, hallani a szavakat, a válaszokat, a rövidke „tudom“-okat. A gyárudvaron még a reggeli órákban hozzáláttak az ünnepi emelvény építéséhez, ott a rakodó mellett. Serény kezek festették hihetetlen gyorsasággal a táblát: „Éljen az államosított Kistext!“ Piros és nemzetiszínű zászlókat fodrozott a szél szerte az üzemben, a műhelyekben. Virágokkal és zöld gallyakkal borították be a falakat meg az emelvényt, ahonnan majd hivatalosan is bejelentik az üzem államosítását. A gyűlést két órára hirdették, de már háromnegyed kettőkor mozdulni sem lehetett a hatalmas gyárudvaron. Amikor végre megjelent az emelvényen az üzemi bizottság elnöke, s bejelentette az államosítást, meg azt, hogy Lakner Kálmán lesz az új vállalatvezető, akit már több éve jól ismernek az üzemben — fergeteges tapsvihar tört ki, amely azután egy hosszú, hangos éljen és hurrá keverékkiáltásba ment át. Az éljenző és hurrázó emberek között ott lelkendezett két ismerősünk is, a szőke fiatalember és a bogárfeketehajú férfi. Szólni nemigen szóltak egymáshoz, csak önfeledten tapsoltak. Amikor véget ért a röpgyűlés, s ki-ki munkahelyére sietett, a tulajdonos féltő szemével simogatták végig a gépeket, anyagokat. Ezekben a napokban, az újdonsült gazda első örömeinek boldog érzései közepette születtek az első jelentősebb munkafelajánlások. A párt jelszava élő valóság lett. ★ Az államosítás után az összezsúfolt gépeket széjjelebb rakták az üzemben, tágasabbak, egészségesebbek lettek a géptermek. A szemetrontó világítást nappali fényre, neoncsövekre cserélték ki. A mosdók, az öltözők, az ebédlő, s megannyi minden más azt juttatja a kistextesek eszébe, hogy a munkásosztály, a gyárak igazi tulajdonosa, jól sáfárkodott vagyonával, az államosított gyárakkal. Ez nem valami kiagyalt következtetés, hanem élő, eleven valóság, mert az államosított Kistext ma már több mint egy- és egynegyedszer annyi szövetet ad a hazának, mint Ágoston Manó úr gyára. Igen, mert a munkások, értelmiségiek tudásuk legjavát, szívüket adják a munkába. Szathmári Gábor Tiéd az ország, magadnak építed! Korszerű gépek , korszerű gyártmányok az Április 4 Gépgyárban A Sajómenti Vegyiművek részére készülő tápvíz-előmelegítő berendezés csőfalát munkálja Balaskó Aladár sztahanovista esztergályos korszerű horizontálesztergán. Selejtmentesen 150 százalékot teljesít. Az 1400-as nagy karusszelgépen dolgozik Jelenszki József kétszeres sztahanovista, a gépipar kiváló dolgozója. A felszabadulási versenyben 228 százalékot ért el. A képen exportkompresszor lendkerekét esztergálja. Gébért Pál sztahanovista szerelő brigádja befejezi az exportra készülő kétszázezer kalóriás kompresszor szerelését. A brigád 195 százalékos eredménnyel dolgozik.