Esti Budapest, 1955. december (4. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-01 / 282. szám
A lazári nép követése : állítsák helyre a diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval és Kínával PEKING, december 1. A japán rádió jelentése szerint Tokióban értekezletet tartottak, s ezen a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal való diplomáciai viszony helyreállításával foglalkoztak. A konferencián Maszaru Noriidzo szocialista és Tokutaro Kitamura, a Liberális Demokrata Párt tagja beszámolt a Szovjetunióban tett látogatásáról. A konferencia részvevői határozatot fogadtak el, amely rámutat arra, hogy a Szovjetunióval és a Kínával való diplomáciai viszony helyreállításának halogatása árt Japán kereskedelmének és halászatának, ami viszont kihat a nép életviszonyaira. (TASZSZ) A kanadai kormány bírálja Dulles német politikáját NEW YORK, december 1. A New York Times washingtoni tudósítójának jelentése szerint a kanadai kormány megbírálta „Dulles külügyminiszternek a német kérdésben követett, rendkívül merev politikáját“. Pearson kanadai külügyminiszter fel kívánja vetni e kérdést a NATO-nak jövő hónapban, Párizsban megnyíló ülésszakán. (TASZSZ) Az Indiában tartózkodó szovjet államférfiakat hatalmas tömegek üdvözlik. Képünk az újdelhi fogadtatást mutatja be. Az ENSZ politikai bizottságának november 30-i ülése NEW YORK, december 1. Az ENSZ-ír közgyűlés politikai bizottsága november 30-i, délelőtti ülésén megkezdte a leszerelés és „A nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések kérdésének megtárgyalását. Ezeket a kérdéseket egyidejűleg vitatják meg. A vitában először V. V. Kuznyecov, a közgyűlés X. ülésszakán részvevő szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. (TASZSZ) Moszkvába érkezett a moszkvai patriarchátus Egyesült Államok-beli egyházközségeinek küldöttsége MOSZKVA, december 1. A moszkvai patriarchátus meghívására Moszkvába érkezett a moszkvai patriarchátus amerikai exarchátusa egyházközségeinek küldöttsége. A küldöttség tagjai: Joszif Gavriljak főpap, az exarchátus tanácsának elnöke, Vaszilij Krecsk és Fjodor Kovalcsuk főpap, az exarchátus tanácsénak tagja, Joszif Dzvoncsik főpap, az exarchátus tanácsának irodavezetője, David Abramcev pap, az exarchátus folyóirata szerkesztőbizottságának tagja és Dmitrij Kudrikov pap, az exarchátus revíziós bizottságának elnöke. A küldöttséget a vnukovói repülőtéren a moszkvai patriarchátus képviselői fogadták. (TASZSZ) PÁRIZSI LEVEL: A tél már az ajtón skopogtat, de pillanatnyilag Párizsban még ősz van, csodálatosan szép ősz. És Párizs ősszel a legbájosabb. Ilyenkor már nem látni a Notre Dame körül és a,párizsi emlékeket“ áruló boltocskák előtt az angolszász autók hosszú sorát. — Párizs mindenszentek és karácsony között — ismét a párizsiaké. A Szajna partjai ilyenkor szénfeketék, a Tuileriák (az egykori királyi palota kertjei) pedig aranyló színben pompáznak. Az autóbuszok nyitott peronján még nyugodtan lehet álldogálni, anélkül, hogy a kabát gallérját felhajtaná az ember. Megkezdődött az új színházi és hangverseny-évad is, a „párizsi szezon“. A Népi Nemzeti Színház Victor Hugo „Tudor Mária“ című darabjával nyitott, ami körül nagy vita folyik. A hangversenytermek is kinyitották kapuikat. Vasárnap a Népzenei Szövetség egy emlékestén Irene Joachim, az Opera Comique művésznője dalokat énekelt, s ugyanakkor egy másik hangversenyteremben Fischer Annie, a „legpárizsiasabb“ magyar zongoraművésznő Bartók-műveket játszott — ugyancsak egy emlékhangversenyen. Az új párizsi évad tehát kezdetét vette. De miről beszélnek 12 emberek az utcáikon, az üzemekben, a metrón és az autóbuszokban? Elsősorban a nyomasztó lakásproblémákról. A múltkoriban egy miniszter esesküdözött, hogy a lakáskérdést hét év alatt meg fogják oldani. A baj csak az, hogy minden félévben, ezt ígérgetik, közben pedig a tények megcáfolják az ígéreteket. 1951-ben az illetékes miniszter (egy másik) száznegyvenötezer lakást ígért, de ennek csak a felét építették meg. 1953-ban az illetékes miniszter (immár a harmadik) kettőszázezer lakás építését ígérte 1954-re. 1954-ben azonban ismét csak alig valamivel többet, mint a felét építették fel. Idén a miniszter (ismét egy másik) már kettőszázötvenezer laikus építését ígérte, de most már ismerjük az ígéreteket. A hivatalos szakértők mindenesetre megállapították, hogy becslésük szerint harminc éven át, esztendőnként háromszázezer laikust kellene építeni ahhoz, hogy a helyzet ismét normális legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy a minisztereik, akik a laikuskérdésnek hét év alatti megoldását ígérték, mind mellébeszéltek, mind elkendőzték a valóságot. A mostani miniszter persze elsősorban a választásokra gondol, amelyekre azonban előreláthatólag januárban kerül sor. A kormány tagjai, a megyefőnökök, a képviselők f kivéve természetesen a kommunista képviselőket) most az új választókerületi beosztáson tanakodnak, s azon törik fejüket, hogy a munkásosztályt hogyan fosszák meg parlamentiképviseletüktől. Franciaország térképét úgy szeletelgetik, mint a háziasszony a húst. De konyhájuk romlott szagtól bűzlik ... És a választók? A választók a közeledő télre gondolnak, s aggódva kérdik magukban, vajon meddig tart még a gyönyörű őszi idő. De a fagy előbbutóbb be fog köszönteni, és akkor azok helyzete, akik a bútorozott hotelszobákban, a zsúfolt tömeg lakásokban és nyomortanyákon laknak, tűrhetetlenből tarthatatlanná válik. Oh, de szeretném elvezetni a Notre Dame körül nyüzsgő angolszász luxusgépkocsikat a külvárosokba, azokhoz a lakásokhoz, ahol a családapa — esős vasárnapokon — egész nap az ágyban marad, hogy gyerekei legalább az egyetlen szobában játszhassanak. Pedig még a tél be sem köszöntött... S egy ilyen vasárnapon az udvarból behallatszik a szomszéd rádiója. A kormányrádió éppen a „Vörös élet“ című, szovjetellenes rágalmaktól hemzsegő, gyalázkodó programot közvetíti. A szerencsétlen apa felsóhajt: még nincs itt a tél, s hol van még a tavasz, az enyhülés ideje. Még csak ősz van, párizsi ősz... André Wurmser Párizsba beszökött az ősz A.Wégbeszerzők FIGYELEM ! 1 kg súlyig terjedő sárgaréz alkatrészek melegsajtolását rövid határidőre vállaljuk. Műszaki felvilágosítást nyújt az ÓLOMÁRUGYÁR MŰSZAKI OSZTÁLYA Budapest, XIII. Teve u. 3. Telefon: 203—546. 202—475. Meghalt Ikuo Ojama, a nagy japán békeharcos PEKING, december 1. Új Kína Ikuo Ojama, a Japán Országos Békebizottság elnöke tokiói sajtójelentések szerint november 30-án reggel, 75 éves korában agytrombózis következtében elhunyt. Ikuo Ojama tagja volt a Béke-Világtanácsnak és érdemeiért elnyerte a nemzetközi Sztálin-békedíjat. A Japán Országos Békebizottság elnökének halála alkalmából kiadott nyilatkozatában kijelenti: „Ikuo Ojama Ázsia felszabadításának és a világbéke ügyének szentelte életét. Világhírű harcosunk elvesztését mélyen gyászoljuk. Folytatni fogjuk harcunkat az ő ügyéért, küzdünk a világ békéjéért és Japán függetlenségéért.“ RÖVID HÍREK A bonni kormány dr. Westricket, a gazdaságügyi minisztérium államtitkárát akarja első moszkvai nagykövetévé kinevezni. Mint a nyugat-berlini Telegraf közli, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a napokban a szovjet kormány hozzájárulását kérte Westrick kinevezéséhez. ★ Folytatódik a 10 000 norvég szállítómunkás sztrájkja. A sztrájkolók a tarifaegyezmények felülvizsgálását és a bérek felemelését követelik. Alapok közül, hogy több norvég szakszervezet szolidaritást vállalt a sztrájkolókkal. (TASZSZ) ★ Clermont-Ferrandból jelentik: a több ezer munkást foglalkoztató Bergougnan-gyár dolgozói tiltakozó sztrájkba álltak és elfoglalták az üzemet. A tiltakozó sztrájkra azért került sor, mert a vállalat vezetősége el akart bocsátani egy húsz éve a gyár kötelékébe tartozó munkást. (MTI) Anglia délkeleti partvidékeire szerdán reggel sűrű köd ereszkedett. A Reuter jelentése szerint a köd miatt leállt a forgalom a londoni repülőtéren, megakadt a hajózás Anglia délkeleti tengerpartján és nagymértékben csökkent az országúti gépkocsiközlekedés is. A Themze folyón több hajó volt kénytelen lehorgonyozni. (MTI) az A Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, a szaigoni rádió nyilvánosságra hozta, hogy az Egyesült Államok repülőgépeket szállít Dél-Vietnamba. Ezt a szaigoni rádió november 24-i adásában Nguen Kuang Kon, Ngo Dinh Diem egyik pilótája árulta el. (TASZSZ) Ellesett beszélgetések Újpesten — Felmegy? — Persze. Szataröröm van. — Ja... el is felejtettem. Meddig tart az? — Hát gyere fel és ott megvársz. Úgyis van nálad könyv. Újpesten vagyunk, az Árpád úton, a könyvtárban. A szőke, fitosorrú lény két könyvet szorongat a hóna alatt; az egyik Fontane: Effi Briest, a másik Sásdi Sándor egyik könyve, a címét nem lehet jól látni, csak az író nevét. A fiú még válogat, nézeget, úgy látszik, ismerőssel is találkozott, mert a mellette álló férfi kezéből is kivesz egy kötetet és belelapoz. — Jössz, Dacikám? — Mindjárt. Ismered Nagy Pistát? Ő is szakkörös. — És bemutatkoznak. — Mit szólsz a múltkori képeimhez? Sajnos, a hívással elrontottam. Szóval, fotoszakkörről van szó. Könnyű összerakni most már a jelenet logikáját. A fiú idejár a Ságvári Endre Kultúrotthon fotoszakkörébe, a könyvtárba is, s a kislány itt várja majd meg, az otthon valamelyik kényelmes karosszékében, amíg a fiú végez. Hagyjuk őket magukra, menjünk tovább. A Fény mozi előcsarnokában ember ember hátán, ahogy ■mondani szokás. Pedig hétköznap van, de manapság hétköznap is megtelik a nézőtér. — Hát itt se lehet jegyet kapni. Menjünk át az Alkotmányba. Mit is játszanak ott? A pirospozsgás, testes bácsi tanácstalanul néz körül, s arcán elvitathatatlan a csalódás jele. Felesége nemkülönben bosszús. Bosszúságának kifejezést is ad. — Ne viccelj! A Négy szívet adják, azt már láttuk... — Hát akkor ma este nem megyünk moziba. — Miért is nem csinálnak több mozit? Az ember hiába jön el hazulról... A zsörtölődő feleség vigasztalhatatlannak látszik. Mellesleg Újpesten jelenleg négy mozi van, ebből kettő bemutató filmszínház. Az igények azonban egyre növekednek... Az Árpád úton egymásba karolva két nő álldogál az egyik rövidáru-leirakat előtt. A különböző irányból rájuk sugárzó kék, fehér és piros neonfényben élesen rajzolódik ki alakjuk. Előttük két kislány, mindkettő karján balettruhácska. — Kellene már vennem egy pár jó meleg téli kesztyűt... Sajnos, mindig elveszítem. Ha nem lennének bent sokan, talán most meg is vehetném. — Nem késnek el a gyerekek? — Igaz . .. Leadjuk a gyerekeket, aztán visszajövünk, jó? És a két mama elindul a kultúrház felé. Leánykáik balettet tanulnak. Az idő egyre hűvösebb, keressünk valami jó meleg, zenés helyet, ahol egy feketét vagy egy pohár bort lehet inni. A víztoronnyal szemben neonbetűk hirdetik: Három diófa. Amikor benyitunk, kellemes illatok és a fűtött helyiség bizsergető langyossága fogad. Hamarosan asztalt kapunk, mellettünk nyolctagú társaság ül. Férfiak, nők vegyesen, egyik sincs több harminc évesnél. — Mit gondolták, lesz ebből a színház-dologból valami? — csípünk el egy mondatot a társalgásból. — Majd a tanács kiverekszi. Mert Újpesten a lakosság körében az a kívánság járja, hogy a kerület kapjon egy színházat. A társaság — mint később kiderül — Pestről jött ki, színházban voltak. Vidáman, könnyedén folyik a szó a látott darabról, „A Kreml toronyórája“-t látták. A 43-as autóbusz megállójánál többen várakozunk. Valaki elpanaszolja, hogy a múlt héten kint volt a Vörös Lobogópályán, s egészen meggémberedett a lába. — Milyen természetjáró lenne belőled? — kérdezik tréfásan. Befut a busz, felkászálódunk. Csend van. Mindnyájunknak jutott ülőhely, ahogy ez általában a végállomáson lenni szokott. Szinte kellemetlenül hat, amikor egy nyurga fiatalember hangos jóestéttel belép a kocsiba. — Mi az, Józsi bácsi, ilyen későn megy hazafelé? — Megbeszélés volt benn... Munkásakadémiát akarunk csinálni. Jó ötlet, nem? És te hol csavarogsz ilyenkor? A fiatalember szélesen mosolyog, miközben aprópénz után kotorászik zsebében. —* Én még legényember vagyok... Nekem nincs késő. Lányok után jártam! Kuncogó nevetés a válasz, s ebben a nevetésben az is benne van: ha akarom, hiszem, ha akarom, nem. — Mikor ugrasz be hozzánk? — Nem tudom, Józsi bártyám. Holnap táncpróbám várt, azután meg edzésem... Nagyon zsúfolt ez a hét. Felbúg a motor. Az autóbusz elindul. Robogunk az Árpád úton, elhagyjuk a kultúrotthont, a mozikat, mögöttünk marad a könyvtár, s a távolba vesznek az apró kis eszpresszók fényei is. Újak jönnek, más utcák, Budapest más tájai. Milyen jó, ha az ember kinéz a busz ablakán, nem tudja megkülönböztetni: elhagyta-e már Újpestet vagy sem. Mert a fények mindenütt egyformák. N. I. Ünnepségek két kultúrházban Szovjet-Ukrajna hete alkalmából Szovjet-Ukrajna hete alkalmából ünnepi estet tartottak tegnap este az Északi Járóműjavító Pierre Lemard kultúrotthonában. Az esten Földes Pál, a Textilipari Kutató Intézet Kossuth-díjas igazgatójának beszéde után felszólalt Pavel Szerebrjakov zongoraművész, a szovjet művészküldöttség tagja. A műsorban fellépett P. Szerebrjakov és B. Goldstein, a két szovjet vendégművész, s hatalmas sikert aratott a vasutas dolgozókból álló közönség körében. A Nyugatipályaudvar szimfonikus zenekara és énekkara ukrán és magyar népdalokkal vett részt a lelkes hangulatú esten. A Fehérvári úti Dallas Ida Kultúrotthonban is megünnepelték Szovjet-Ukrajna hetét. A műsort a Zeneművészeti Főiskola Erkel Ferenc Együttese adta. A kultúrházban fényképkiállítás és ukrán írók alkotásaiból rendezett könyv-, illetve folyóirat-kiállítás adott betekintést Szovjet-Ukrajna életébe. HASZNÁLT FÉRFI, NŐI ÉS GYERMEK ÁTMENETI ÉS TÉLIKABÁTOKAT VASÁRNAP 9 5-ig is vásárolhat a HASZNÁLTCIKK KTSZ VII. LENIN KRT. 35 szám alatti boltjában Nehéz, nagyon nehéz a riporter dolga. Bármilyen gazdag is a magyar nyelv, nem találja meg az ember a jelzőt, amely legjobban érzékeltetné azokat a bensőséges, szinte megható pillanatokat, amellyel a rákoscsabai Micsurin TSZ tagjai fogadták a tegnap délben hozzájuk ellátogató szovjet parlamenti küldöttség tagjait. A szovjet küldöttséget, amely Nagyistók József elvtársnak, az országgyűlés alelnökének, Csikesz Józsefné elvtársnőnek, Szűcs Lajos elvtársnak, a Budapesti Pártbizottság titkárainak, Szőke Mátyás elvtárs, földművelésügyi miniszterhelyettesnek, valamint Baranyai János elvtársnak, Budapest Főváros Tanácsa VB-elnökhelyettesének kíséretében érkezett a termelőszövetkezetbe, a Micsurin TSZ-beli szülők gyermekeiből verbuvált úttörőzenekar fogadta. A pirosnyakkendős gyerekek eljátszották a szovjet és a magyar himnuszt, s utána egy úttörő lány Rózsa-eső ka oroszul köszöntötte a vendégeket, akiket ekkorára már vörös rózsaerdő borított. A küldöttség nevében Dzsavahisvili elvtárs, a Grúz SZSZK Miniszteritanácsának elnöke köszönte meg a kedves fogadtatást, s magyarul fejezte be: „Éljen a magyar— szovjet barátság.“ Már javában tartott az ismerkedés, amikor egy öreg tsz-beli nénike még mindig a kezében tartotta virágcsokrát, nem tudta, kinek adja oda. S miután végre „eladta“ a rózsákat, továbbra is csak topogott, látszott, valamit akar még. A tsz-elnök segítette ki: özvegy Bóta Lászlóné, a tsz legöregebb tagja szeretne egy verset elszavalni a szovjet elvtársak tiszteletére. S Bóta néniből megeredt a szó. Jakub Kolasz, belorusz költő egy versét mondta el. Hatalmas tapsot kapott, amikor befejezte. Amint a taps elült, Goncsarova elvtársnő lépett elő a szovjet küldöttség tagjai közül. Az arca majdnem olyan piros volt, mint az ölében lévő rózsacsokor. — Jakub Kolasz belorusz költői Én is Belorussziából való vagyok, s nagyon jól esik hallanom a mi Kolaszunk versét, jól esik hallanom, hogy ismerik itt is a mi költőinket. Szeretném ezt külön megköszönni, — mondta meghatottam s forrón összeölelkezett, összecsókolódzott Bóta nénivel. A küldöttség ezután a tsz-irodára ment, ahol Sós István elvtárs, a tsz elnöke beszélt a szövetkezet fejlődéséről, munkájáról. Ám a kis irodát nem ilyen népes vendégseregre méretezték Vendégség ide, vendégség oda, s az egyik tsz-tag kiemelte sarkából az iroda ajtaját, hogy többen férjenek be. A szovjet elvtársak kedvesen mosolyogtak a magyaros találékonyságon, közvetlenségen. S lehetne még folytatni a kedvesebbnél kedvesebb jelenetek sorát, amelyek még akkor is bővelkedőek, amikor a vendégek a tsz sertésóljait, modern, gépesített tehénistállóját nézték végig. Szathmári Gábor