Esti Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 179-204. szám)
1958-08-07 / 184. szám
Hetvenmillió forinttal tovább fejlesztik a Klement Gotttvald Villamossági Gyárat Jobb minőségű cikkeket gyártanak — Új konstrukciók — Üzembővítések A Klement Gottvald Villamossági Gyár a hároméves terv során hetvenmillió forintot kap különböző beruházásokra. Ezt a hatalmas összeget — a többi között — a következőkre akarják az üzem vezetői felhasználni. A kazánházat — 1962-ig — átépítik pakuratüzelésűre és így biztosítani tudják, az újonnan létesülő műhelyrészek fűtését, s ipari gőzzel való ellátását, sőt, a régi műhelyek fűtésének megjavítását is. Elkészül az 1200 köbméteres föld alatti pakuratároló és a kondenzvíz, tűzi-vízihálózat is. A nagy szerelőcsarnok munkáit befejezik és ezzel 4600 négyzetméter új területet nyernek. Itt helyezik el elsősorban a nagygépgyártási üzemrészt s itt készítik a turbó- és hidrogenerátorokat. Helyet biztosítanak a 220 kilowattos teljesítményű kapcsolók és az óriástrafók szerelésére, kipróbálására is. Az oldalhajót már 1958- ban vasszerkezeti üzemnek rendezik be. Hogy a gyártás megfeleljen a növekvő szigetelőanyag-igénynek, bővítik a Mika szigetelőanyaggyártó műhelyt. Ebben az esztendőben két újabb emelet építését kezdik meg egyik nagy műhelyépületen. Ezt a munkát a tervek szerint a jövő évben, 1959- ben be kell fejezni. A kisebb létesítmények közül figyelemre méltó még a tűzbiztos olaj- és savraktár, a gáz- és oxigénpalacktároló — ezekkel az üzem régről maradt hiányosságát tüntetik el és a különböző vegyicikkeket ezentúl — a lehetőségekhez képest — tűzbiztos helyen tartják. A beruházás módot ad új, modern gépek megrendelésére, öreg, elavult berendezések kicserélésére. Erre kereken 30 millió forintot fordítanak. Az üzem műszaki fejlesztésének fő célja, hogy mielőbb felszámolják azt az elmaradást, ami a fejlettebb országokhoz képest még mutatkozik. A hároméves terv időszaka alatt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban elsősorban a turbógenerátor-gyártás továbbfejlesztését tervezik. Elkészül az 50 MW-os kereszttekercses, léghűtéses turbógenerátor, később ezt a típust továbbfejlesztik hidrogénhűtésűre. A távolabbi elképzelések között szerepel a 100 MW-os, de már hidrogénhűtéses turbógenerátor. Az 1959. év közepén kerül sor a 220 KV-os trafó és a hozzá tartozó szabályozó gyártására. Elkészítették — külföldi licencia alapján — az új 220 KV-os olajszegény megszakító konstrukcióját; ennek prototípusát a jövő esztendőben mutatják be a szakembereknek. A konstruktőrök dolgoznak a váltóáramú nagy motorsorozat, a középnagyságú szinkron generátor-sorozat, a turbógerjesztő-sorozat és az egyenáramú gépsorozat kialakításán. Ezekből egyes darabokat már ebben az évben kipróbálnak, s a nyert" tapasztalatok alapján látnak hozzá a végleges forma megszerkesztéséhez. A villamossági nagyüzem fontos feladata a dieselelektromos és az elektromos járművek modernizálása. Tervezik —, a többi között — a TC (trakciós) hajtómotorokat, BoBo fődinamókat és a közúti motorkocsik hajtómotorjainak korszerűsítését. Mindezzel párhuzamosan a hazai és külföldi igényeknek megfelelően 1959 második félévéhez viszonyítva 1960-ban 32 százalékkal növelik a termelést. Ez elég jelentős célkitűzés, azonban a népgazdaság igényeihez képest még mindig kevés. Ezért szükséges az üzem profiljába tartozó egyes cikkek gyártásába más vállalatokat is bekapcsolni. A Híradástechnikai Vállalat már ebben az évben több millió forint értékű vasúti készüléket állít elő. És üzemrészt akarnak létesíteni a győri szerszámgépgyárban is, ahol a BoBo diesel-elektromos mozdony hajtómotorjait készíti. A trafógyártásba a Csepeli Szerkezet- és Emelőgépgyár is bekapcsolódik. A hároméves terv komoly munkát jelent a budai nagyüzemnek. Jobb minőségű cikkeket kell előállítani, hatásos szervezeti alapokra helyezni a szabványosítást, az anyaggazdálkodást, megjavítani a belső adminisztrációt. HOLNAP NYÍLIK MEG A PETŐFI KERTMOZI (IX. ker. Ráday u. 46.) Műsor: BETÖRŐ AZ ALBÉRLŐM Színes angol filmvígjáték Előadáskezdés este fél 9 órakor Mi okozza a gyakori késéseket a HÉV vonalain A HÉV vonalain gyakran előfordul, hogy késnek a vonatok, s emiatt az utasok nem tudnak pontosan munkahelyükre érkezni. Ezzel kapcsolatban a fővárosi tanács közlekedési igazgatóságán elmondották, hogy a HÉV vezetői alaposan ismerik ezt a problémát, sajnos azonban rövid időn belül nem tudnak segíteni rajta. A késéseknek legtöbbször ugyanis az az oka, hogy a motorkocsik, a diesel- és villamosmozdonyok — amelyeket már hosszú évtizedek óta használnak — gyakran elromlanak. Az a törekvés, hogy a forgalomban levő mozdonyokat és motorkocsikat folyamatosan kijavítsák. Ugyanakkor tárgyalnak arról is, hogy a HÉV még a hároméves tervben körülbelül negyven új, modern motorkocsit, illetve diesel- és villamosmozdonyt szerezzen be. Tárgyalnak annak érdekében is, hogy lehetőleg még ebben az esztendőben a csepeli HÉV vonalát meghosszabbítsák a pesterzsébeti villamoscsomópontig. Ha erre sor kerül, rengeteg utas által szorgalmazott kérdést lehetne megoldani. Sok szó esik az 5-ös villamosvonal meghosszabbításáról is. Az 5-ös villamos, ha a megfelelő beruházási hitelt megkapja a közlekedés, a Bogdáni úton egészen a III. kerületi sporttelepig jár majd. (MTI) Expedició Afrikában (Várnai rajza) A barackfa románca Igenkor, amikor az egész várost átlengi az érett barack sűrű, mézes illata, amikor a gyümölcsös boltok kirakatai aranysárgán, mosolyognak, mindig eszembe jut az a szép, öreg csepeli barackfa, amely... de hadd mondjam el elejéről. Most 14 éve történt. A csepeli internálótábor lakói voltunk: újságírók, ügyvédek, kereskedők, orvosok, iparosok, gazdag emberek és szegények, nevesek és névtelenek, de itt csak egyforma fegyencek valamennyien, szívünk felett a zörgő kemény bádogtáblával, rajta a gyári számunk. Mert kora hajnaltól késő délutánig, sőt igen gyakran sötét estvérig a rommá bombázott, de részben mégis üzemképes repülőgépgyárban dolgoztunk — ez volt az igazi ,,kényszermunka’’, dolgozni azoknak, akiket gyűlöltünk, az ellenségeinknek. Az öröm mindig nagyon viszonylagos valami az életben — nekünk például az volt az egyetlen örömünk, amikor délelőttönként 10—11 óra tájban megszólalt a légvédelmi sziréna, rabtartóink ész nélkül szaladtak szét és bújtak el a gyár méteres cementfalú bunkereiben, mi pedig magunkra maradtunk."Mi nem mehettünk a bunkerekbe, pedig félig üresek voltak, nekünk az volt a Parancsunk, hogy amikor a sziréna megszólal, „zárt rendben” a gyárat környező erdőbe kell „vonulnunk”. Hát mi nem „vonultunk”, még kevésbé „zárt rendben” — szétszaladtunk, mint megugrasztott nyáj és rohantunk, lihegve, kopogó szívvel, egyre messzebbre a gyártól, egyre mélyebben az erdőbe. segyszer aztán valahol az 121 erdő mélyén kedves kis tisztásra bukkantunk. Olyan volt ez, mint valami látomás: zsupfedeles kis parasztház állt a tisztáson, napraforgós, rozmaringos kerttel, gémeskúttal, a ház mellett gyümölcsfák, közöttük egy hatalmas öreg barackfa, tele érett gyümölccsel. A ház tájéka csendes volt, lakóit a szirénabőgés valahová egy közeli bunkerbe kergette. Mi, néhányan, nem futottunk tovább, megálltunk a tisztáson e váratlan és nyájas erdei idilltől megbűvölten, leheveredtünk a gyepre az árnyas fák alá, hallgattuk a lombsuttogást, a csöndet, mely ilyenkor, légiriadó idején, még mélyebbnek, hallhatóbbnak tűnt, és úgy képzeltük: szabadok vagyunk, valahol falun, békés, boldog nyaralásban. Minden légiriadót itt pihentünk át ezután. A riadó egyszer délután jött, fülledt, forró, esőre hajló nyári délután volt, rohantunk megint az erdőbe, a tisztásra, a nyájas kis házhoz a fák alá. Fáradt voltam nagyon, leheveredtem a nagy barackfa alá és a halkan, lágyan, langyosan szemergő esőben elaludtam. Emlékezem: rég halott Anyámmról álmodtam, gyermekkoromról, a régi-régi kertről, otthon gyermekségem városában. Bajtársaim mondták később: valami fehéren derengő mosoly volt az arcomon, és szemeim sarkából egy könnycsepp indult el a szám felé. De lehet, hogy csak esőcsepp volt. Arra ébredtem, hogy valaki is költöget: talpra, talpra, a riadót lefújták, futnunk kell vissza a gyárba, ha nem akarjuk, hogy súlyos büntetés legyen a dologból, mert rabtartóink már kezdték azt sem jó szemmel nézni, hogy riadókor messze elhagyjuk munkahelyeinket. Feltápászkodtam, még az álom zsibbadtságában, kősúlyú tagokkal, egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok. Körülnéztem ködös szemekkel, a többiek már futottak. Valami leírhatatlan keserűség áradt fel bennem, és űzte el ajkamról az álom édes ízét. Az álomból, az otthonból, a szabadságból vissza a leggonoszabb valóságba, idegenségbe, rabságba — lehet-e ébredés ennél vigasztalanabb? És ahogy ott álltam a csöndesen szemergő esőben a nagy barackfa alatt, ajkamon, szívemben halálos keserűséggel, egyszerre csak valami tompa, halk koppanást hallottam. A földre néztem: gyönyörű, aranysárga barack hullott le a fáról a pázsitra, pontosan a lábam elé, pedig a fát akkor már rég megkopasztották a kis tanya lakói. Felemeltem a barackot, mohón megszagoltam, zsebre tettem. És ebben a pillanatban megértettem, mi történt. Az öreg barackfa üzenete volt ez. Ő talán látta álmomat, és a maga nyelvén szólt hozzám. De az is lehet, hogy egy túlvilági kéz kapott bele a tehetetlenség kétségbeesett erejével a lombokba, hogy lehajítsa elém a vigasztaló, erősítő jeladást. Aztán futni kezdtem aVár felé, zsebemben egy szem barack, amely mintha sugárzott volna láthatatlanul, akár a rádium. Vagy egy anyai szív. Fóthy János A XI. kerület fejlesztésére 1958. évben 80 millió forintot fordítanak. Ebből a községfejlesztési alap négymillió forint. A költségkeretben hatszázezer forint értékű társadalmi munka is szerepel. A Házkezelési Igazgatóság tatarozásokra 7 millió 400 ezer forintot, felújításokra 600 ezer forintot, beszerzésekre 1 millió 800 ezer forintot kapott. A tanács az utak javítására 1 millió 100 ezer forintot költ. Kétszázezer forintért munkásszállásokat rendeznek be. A Jagelló utcában park épül, a Muskotály utcában új körzeti orvosi rendelő nyílik. Az óvodák, az iskolák és a napközi otthonok modernizálására 900 ezer forintot szánnak. Rendbehozzák a tanácsházát is 220 ezer forintos költséggel. A Bazsalikom út kövezésére 1 millió 280 ezer forintot fordítanak. A Tétényi úti kórházban külön gyermekosztály lesz. A Kökörcsin utcai gyermekrendelőben ismét megkezdődik a gyógyítás. A Bocskay utcai iskola négy új tantermet kap, kifestik a Váli úti és a Soproni úti iskolákat is. «***• «* f Nagyarányú beruházás a XI. kerület továbbfejlesztésére Nem lesz gond az őszi nagytakarítás A kereskedelem már felkészült az őszi nagytakarítási szezonra. A háztartási boltokba padlóbeeresztőből és padlópasztából húsz százalékkal több kerül, mint tavaly. VIM-ből két és félmillió dobozt, fémtisztítóból 65 ezer litert, a por- Sidolból százezer csomagot kapnak a fővárosi és a vidéki üzletek. Lesz elegendő, ablaktisztításhoz is használatos Ultra mosogatópor — 700 ezer csomagot rendelt a nagykereskedelem az ipartól. Megfelelő az ellátás mosó- és kenőszappanból, rovarirtószerekből. Sósavból, szalmiákszeszből 30 százalékkal többet árulnak, mint ezelőtt egy esztendővel. Zavartalan lesz a szőnyegtisztítószerek, a kályhapaszta, a folyékony padlófény és a bútorpaszta kiszolgálása is. Félmillió cirokseprűt, ugyanenynyi súrolókefét hoznak forgalomba. Partvisokat külföldről importálunk. A háziasszonyok kényelmét szolgálja, hogy a nagyüzemek közelében a háztartási boltok bevezetik az előrerendelést. J Mai e* fél kiló m **h p*ntpe Zala megyében kilenc állami gazdaság foglalkozik méhészettel és összesen mintegy két és félezer méhcsaládot gondoznak. Az idén 270 mázsa mézet pergettek, s ebben az évben először 6,5 kiló méhpempőt is termeltek. Ebből több mint kétszázezer forint bevételen származott a gazdaságoknak. (MTI) Áruleértékelés A belkereskedelmi miniszter intézkedett, hogy a jövőben továbbgyártásra nem kerülő divatgombok, bőrdíszműáruk és nürnbergi áruk, továbbá fotóalbumok, emlékkönyvek, zsebtrezorok, tolltartó tokok, írómappák, blokktárcák, igazolványtartók leértékelt áron kerüljenek forgalomba. A miniszteri utasítás előírja, hogy ezeket az árukat külön erre a célra létesített boltokban kell összegyűjteni. (MTI) Négyszáz kísérlet Hogyan akarja népszerűsíteni a fizikát Öveges professzor A spárgára kötött villa csilingelve ütődött a vizeskancsó oldalához, aztán a zsineg két végét fülünkhöz tettük és a csilingelés mély harangzúgássá változott. Megértettük a fizikai tételt, hogy az anyag a magasabb hangokat elnyeli, a mélyebbeket továbbítja. Ezzel a kísérlettel kezdődött a ..csodasorozat’, amelyben a száraz fizikatételek színes jelenséggé elevenedtek előttünk. Öveges József professzor vendégei voltunk, s a most készülő „Kísérletezzünk és gondolkozzunk” című könyvében leírt kísérletekkel ismerkedtünk. — Eddig 18 könyvet írtam népszerű nyelven, főleg az ifjúságnak, hogy megszerettessem a fizikát, hiszen ez a technika alapja, ezen áll a jövőnk, jólétünk — mondja a profeszszor. Ez most a tizenkilencedik ilyen munkám. Ebben 400, egyszerű eszközökkel elvégezhető kísérletet írok le. A cél — mint Öveges József mondja —, hogy tapasztalati alapon még a kis iskolás is megértse a fizika „rejtelmeit”. Sarkított fény Elevenítsünk meg egypárat a négyszáz kísérletből. Sokszor halljuk a kifejezést: sarkított fény. A közlekedésben, a fénytompítóknál alkalmazzák. A fényképészetben a csillogás megszüntetése, a víz alá irányuló felvételeknél, úgynevezett polaroid-szűrőn át lehetséges. A technikában a belső feszültségvizsgálatok színes polarizációval — sarkított fénnyel — történnek Láttuk ezeket a jelenségeket. Percek alatt, előkészület nélkül. Mi kellett hozzá? Egy törött üveg, egy fésű, egy celofánpapír és a jelenségek egymás után következtek. — Egy polaroid-szűrő több száz forint. Tessék átnézni ezen ... nyújtja felénk egy gyufásdoboz fedelét a profeszszor. Átnéztünk rajta és a vitrin üvege valóban nem tztereződött, nem csillogott. — No lám — mondja öreg József. — Polaroid-szűrő nélkül is lehet fényképezni üvegen át. Vékony üveglemezeket helyeztem el ferdén a dobozba, ennyi az egész. Feszültség Kevesen tudják, hogy a hidak, daruhorgok modelljét celluloidból elkészítik, megterhelik és a belső feszültségek a sarkított fénnyel történő átvilágításkor színes sávokként láthatók. Ahol nagyobb a feszültség, ott sűrűsödnek a sávok. Törheti a fejét sok fizika tanár, hogyan tudná bemutat- ni a kísérletet diákjainak. Most itt látjuk. Nem szükséges hozzá hídmodell, csupán celluloid fésű és egy darab ablaküveg. A fésű képét megkerestük az üvegben, s a préselt helyeken csillogó, szivárványszínekben megjelenő sávok mutatták a feszültségkülönbségeket. — Nulla ... Egy... Kettő... — Számolunk, miközben a professzor közepén gyufaszállal átszűrt papírkorongot is perdít ki kezéből. Két másodperc alatt ért földet. Miközben a korong egyenletesen esik, a közegellenállás éppen akkora, mint a korong súlya. Amikor négy korongot helyezett a gyufaszálra, pontosan fele idő alatt koppant a padlóra. A súly tehát a közegellenállás is négyszer volt nagyobb, de a sebesség csak kétszer akkora. — Látják, ilyen könnyen bemutatható, hogy kétszer nagyobb sebesség esetén a közegellenállás négyszer nagyobb — magyarázza —, és nem is kell légcsatorna és más drága és bonyolult eszköz ennek bebizonyításához. A hang sebessége Fizikaórákról megmaradt emlékezetünkben, hogy a hang terjedési sebessége 20 Celsius fokon 340 méter másodpercenként. Meglepett, amikor Öveges József azt ajánlotta: mérjük meg! Egy befőttes üvegbe víz, egy lámpacilinder, öreg centiméter — ezek voltak a kellékek —, és az eredmény: 338 méter másodpercenként. Csodálatos pontosság. Magunk sem hittük volna, ha a kísérletet és a számítást nem mi végeztük volna el. Az egész nem tartott tovább három percnél. Míg a professzor legféltettebb kincseiben, csodálatos ólomkristály vázáiban, tálaiban, poharaiban gyönyörködtünk, ő megint csak céljára gondolt: minél több embert végigvezetni a fizikán. — Ki tudja, hogy készülnek az ólomkristályok? A politechnikai múzeumban ezt is bemutatjuk majd. Míg nézegetjük készülő könyve kéziratát, megjegyzi: — Meg vagyok győződve arról, ha az emberekben fel tudnánk éleszteni a tudomány, elsősorban, a természettudományok iránti érdeklődést, sokkal előbb megvalósulna az a jobb világ, amit mindnyájan vár runk. Zalka Margit Az elektromos megoszlást szemléltetően és érdekesen mutatja be a „csókolózó kisbaba”. A gyertyára állított üres cipőpasztás doboz egyik oldalához sztaniolt állítunk. A doboz másik oldalához közelítjük a dörzsöléssel elektromossá vált fésűt. És mit látunk? A sztaniol a cipőpasztás dobozhoz hajolva egymás után „lecsókolja’’ az elektron adagokat és levezeti a földbe. (Sándor felvétele) Szerda du. fél 5 órakor ÜGETŐVERSENY Csütörtök du. 3,4 órakor Alagon GALOPPVERSENY