Esti Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 179-204. szám)

1958-08-09 / 186. szám

A KISIPAROSOK JAVASOLJAK: hosszabbítsák meg a tanulószerződtetések határidejét Roham a szobafestő, autószerelő, bőrdíszműves, fodrász, kozmetikus, női szabó szakmákért — Kőműves, víz- és gázvezeték-szerelő, kovács, cipész és kárpitos senki sem akar lenni — Kevés az érettségizett ipari tanuló A tanulószerződtetések első tapasztalatai felől érdeklőd­tünk a Kisiparosok Országos Szövetségének szakosztályai­ban. Nagy készülődés előzte meg ezt a munkát, mert a KIOSZ még nem foglalkozott a kisiparosok tanulóinak szer­ződtetésével. De nincs semmi fennakadás, megy minden si­mán és gyorsan, csak az egész­ségvizsgáló intézetben kell na­pokig várni az orvosi bizonyít­ványra, amely nélkül nem le­het szerződést kötni. Augusz­tus 25-ig kellene befejezni a szerződéskötéseket, de ha az orvosi vizsgálatok ilyen lassan haladnak, nagyon kevés kis­ipari tanuló lesz. Az építők szakosztályában eddig csupán 35 tanulót vettek fel, ezeknek a 90 százaléka is szobafestő akar lenni. Néhá­­nyan jelentkeztek még üveges­nek. Kőműves és cserépkályhás tanuló kellene nagyon (legalább hatvan), de kötéllel is alig tudnak egy-két fiút sze­rezni. „A szobafestő jobb pénzt keres” — mondják a gyerekek, s ebben a véleményben nem kis része van a felnőttek „jóta­nácsainak”. A bádogos, szerelő és jármű­javító szakosztályban is nagy a mesterek gondja. A tanulónak jelentkezők zöme műszerész és autó­szerelő akar lenni, a víz-, gáz- és központi fűtés­­szerelő, bádogos, esztergályos, géplakatos és kovács szakmát csak elvétve választják. A cipész szakosztályban a bőrdíszműves szakma a leg­népszerűbb, de nincs annyi mester, ahányan tanulónak je­lentkeztek. Cipész és szíjgyártó tanulónak viszont kevesen mennek, legalább félszáz cipész­mester vár még fiút. Kárpitos tanulókat is fel tud­nak még venni. ,Az egészségügyi szakosztály­ban a fodrászoknál van nagy roham. Sorszámot osztogatnak, annyi a jelentkező, tanulót fo­gadni szándékozó mester vi­szont alig akad. Ugyanilyen „népszerű” a kozmetikus szak­ma is. A lányok másik, nagyon ostromolt szakmája: a női szabó. Több mint 350 lány jelentke­zett, de a szakosztály legjobb akarata és igyekezete ellenére is csak néhányat tudnak elhe­lyezni. A szakosztály vezetői elhatározták, hogy felkeresnek több olyan női szabó kisipa­rost, aki ugyan nem jelentette be tanulótartási igényét, de műhelye alkalmas erre. Hátha sikerül ezzel is szakmát találni néhány fiatalnak. A kisipari tanulónak jelent­kezők között — még a maga­sabb előképzettséget igénylő szakmák esetében is — feltűnően kevés az érett­ségizett fiatal. Ez azt mutatja, hogy a közép­iskolák negyedik osztályaiban végzett felvilágosító munka nem volt megfelelő. Egyébként maguk a kisiparosok sem vesz­nek fel szívesen érettségizett tanulót, mert azt csak másfél évig tarthatják a műhelyben tanulófizetéssel. A fiataloknak a néhány di­vatos szakma felé való túlzott áramlása sok gondot okoz a KIOSZ vezetőinek. A jelent­kezők meggyőzése, hogy más szakmában is jól megélhetnek, nem megy egyik óráról a má­sikra, idő kell hozzá. Az idő viszont sürget, mert augusztus 25-én le kell zárni a tanulófel­vételeket. Több mester ezért azt javasolja — s érdemes len­ne fontolóra venni —, hogy hosszabbítsák meg, legalább néhány nappal a tanulószerző­dések megkötésének végső ha­táridejét. Sz. G. BERUHÁZÓK FIGYELEM! FÉM ÖLTÖZŐSZEKRÉNYEK korlátlan mennyiségben kaphatók BÜTÖKÉRT közületi csoport, Budapest, VII., Wesselényi u. 8. a szénsavas aditS MMALÍ yO^O^O-OOOOOOOOO-OOOOOOC Szombat du. fél 3 órakor ü­GETŐVESEffi Újfajta elektromos háztartási gépeket hoznak forgalomba Iparunk fejlődését és a ház­tartások korszerűsítését egy­aránt érinti az Erősáramú Mű­szaki Fejlesztési Intézet mér­nökeinek munkája. Program­jukban kisfeszültségű erős­áramú berendezések, újfajta elektromos háztartási gépek, a nemzetközi szabványoknak megfelelő kismotorok, és az eddigieknél gazdaságosabb vil­lanykemencék tervezése szere­pel. A Fémdoboz- és Tubus­műveknek különleges lágyító-, szárítókemencét készítenek. A Villamosállomás Szerelő Válla­lat, rendelésére, hidrogén-védő­­gázas hőkezelő kemencét állí­tanak elő a legkorszerűbb Kanthal Super fűtőelemmel; ennek élettartama 1400 fokos hevítés esetén is korlátlan Az intézet egyik érdekes újdonsá­ga az a nőzvasaló, amelyhez a fehérneműt nem kell előre be­locsolni, a szövetnél pedig fe­lesleges vizes ruhát használni, mert gombnyomásra a bele­töl­tött vízből gőzt fejleszt. A va­salót hőfokszabályozó berende­zéssel is felszerelik, a ruha te­hát nem éghet el. Az Elek-E­thermax fogja sorozatban gyár­tani. Elkészült az elektromos háztartási tűzhelyre alkalmaz­ható automata mintapéldánya is. Ezt a háziasszony beállít­hatja, hogy mikor, mennyi ideig és milyen hőfokon mű­ködjön a sütő, és így például távollétiben sem ég oda a sü­temény. Minden vasárnap délelőtt megérkezik. Akkor már ott vannak a Szabadság-h­íd alatt a törzsvendégek. Három hor­gász, egy idősebb és két fiatal, a férfi a kutyával, amelyik a­ vízbe ugrik a piros labda után, a diák, aki pótvizsgára készül és kihozza könyveit is és jegy­zeteit, de nem tanul, hanem a kutyát figyeli és nagyokat ne­vet, ott vannak a napozók, akik levetik ingüket és be­hunyják szemüket, s nem ér­dekli őket semmi, s a lábázta­tók is ott vannak a lépcsőkön. Aztán a kisgyerek a mamával, s egy sofőr, aki a kisgyereknek cukrot hozott, de tulajdonkép­pen a mamát figyeli. Tíz óra lehet ilyenkor. A rakparton jön, lassú, ki­mért léptekkel, bot van a ke­zében és vedlett aktatáska a hóna alatt. Már a harmadik vasárnapja figyelem, amióta én is a híd alatt töltöm a dél­előttöset. Idős ember, lehet hetven­éves is, talán több, nem tu­dom pontosan megállapítani. Szemüveget visel, drótkeretes, egyszerű szemüveget. Ruhája elnyűtt, de tiszta, bakancsa poros. Mint aki nagy, hosz­­szú útról érkezett. Sóhajt egyet, felnéz a Gellért téri órára, aztán megtöröli a homlokát. Bal zsebébe nyúl, csíkos zsebkendőt szed elő, s azzal törli. Mindig a bal zse­bében van a zsebkendő. A zsebszendővel leporolja ké­sőbb a lépcsőt, közel a vízhez, de árnyékban, s leül. Maga mellé teszi aktatáskáját. Ül így negyedórát, nézi a vizet, figyeli a horgászokat, a lucs­kos kutyát, ahogy kimászik a A híd alatt labdával a szájában, és megráz­za magát undorral. Aztán las­sú mozdulattal kinyitja az öreg a táskát. Rongyokba csa­vart borotvakészletet szed elő­ Apró szappandarabot, nem na­gyobb az egész egy nadrág­gombnál. A vízhez lépked, le­hajol, bevizezi az arcát, s rá­keni a szappant. Sokáig keni, ecset nélkül dörzsöli, míg vég­­re habos lesz. Csak akkor ve­szi elő a tükrét. Tükörtörmelék ez, apró, elfér a tenyerében. Abban nézi magát, közben nagy szakértelemmel és nyu­galommal borotválkozik. Utána mosakodás, majd tö­­rülközés. A borotvakészüléket ismét becsavarja a rongyba, visszateszi az aktatáskába. Vi­dám az arca. Ül így újabb fél órát, aztán előszedi az akta­táskából az uzsonnáját. Két szelet kenyér között vékony szalonna, mellé zöldpaprikát harap. Megeszi, s lassan készü­lődik. Ismét az órára tekint és elindul. Ki lehet? Giono vagy Ramuz regényalakja? Öreg vándor, aki minden vasárnap erre té­ved? Honnan jön és hová megy ez az ember? Utánamegyek, észrevétlenül követem. Megyünk az egyetem mellett, aztán a Boráros téren átérünk a pesti oldalra. Itt is­mét a Duna-parton haladunk. A Dimitrov téren, amikor is­mét megpihen öt-hat percre, melléje lépek. — Ne haragudjon rám — ké­rem, S ő mosolyog. Nem ha­ragszik, ül a lépcsőn, szelíd, békés az arca. Gondolkozom, hol is láttam ilyen arcot? Ta­lán csak a festményeken? Vagy álmomban? Ki ő? Hová megy minden vasárnap? Honnan jön? — Nyugdíjas vagyok már, öcsém. Három esztendeje. Fia­tal koromban kompon szolgál­tam, aztán gátőr voltam. Most, hogy nyugdíjazzak, hát meg­húzódok a fiamnál. Óbudán laknak. Hétköznap csak eldol­gozgatok, segítek a ház körül, vigyázok az unokákra. De va­sárnap körüljárom a vizet, így mondja: „körüljárom”. Elindul Óbudáról, végigmegy a Duna-parton, a Gellért téren megpihen, a híd alatt, aztán a Boráros térnél átjön Pestre, itt ismét a Duna-parton végig. Körüljárja a nagy vizet. Mert körül kell neki járni. Nem mondja, de látom. Egy ideig ülünk egymás mel­lett, aztán hozzáteszi: „Szere­tem én nagyon ezt a Dunát. Nem élhetek már nélküle .. Felkel, s elindul, roggyant az alakja. Ő a vízi vándor. Szá­mon tartja a hajókat, a horgá­szokat, a parton pihenőket, a vizet. Minden vasárnap elin­dul, korán reggel és estére ve­tődik haza. S aztán nyugodt egy hétig. Csak álmaiban lát­ja. Éjszaka felneszel, ha sziré­na harsan, vagy szét csapkod­ja a hullámokat. Szombaton már izgatottan készülődik, alig várja, hogy megvirradjon a vasárnap. Követem a szememmel, ahogy távolodik. És arra gon­dolok, milyen nagyon szeret-­­ heti is ez ez elfáradt vándor­­ az öreg Dunát, Illés Sándor . Árcsökkenés a piacokon A Csepel-szigeti nagy bol­gárkertészeti üzemek is meg­kezdték a húsos fehér zöld­paprika szállítását. A KÖZÉRT zöldséges boltok a fehérpapri­kát kilónként 2,20, az egyéb paprikafajtákat 2 forintért áru­sították. A földművesszövet­kezeti csarnoki zöldséges-lera­­katok a paprikát egységes áron kilónként 1,80 forintért hoz­ták forgalomba, az almapara­dicsomot pedig 2,40 forintért adták. Olcsóbb lett még a le­vesbe való zöldség sárgarépa, zittai vöröshagyma, a piroská­poszta és a gumószeller is. A beérkezett 24 vagon dinnyéből görögdinnye 15, sárga 9 va­gonnal jött. A sárgát kilónként 20—30, a görögöt pedig 30 fil­lérrel olcsóbban adták, mint csütörtökön. A körte ára átla­gosan 20—30 fillérrel csökkent. Az Albertfalvai Zománchuzal* gyárban — ame­lyet a hároméves terv során húsz­millió forintos költséggel­­ re­konstruálnak — készítenek az or­szágban egyedül zománcozott huza­lokat. A szakem­berek megoldották a 0,02 milliméter vastagságú zo­máncozott huza­lok és a televízió­hoz szükséges ter­­moplasztikus hu­zalok gyártását is, így nagy mennyi­ségű importanya­got takarítanak meg. Képünkön­ Kelemen Jánosné mikrométer csa­varral ellenőrzi a huzal vastagsá­gát. (MTI fotó Fényes felv.) Hol építkezzen a főváros? Ne csak a külterületen épüljenek kiutalásos lakások Mi a helyzet a lakótelep-építkezésekkel? Ja Bartos István —, hogy belterületen modern, kor­szerű házak épüljenek. Emellett szól kétségtelenül az, hogy a város belső területén mindenütt vannak közművek. Még közlekedési szempontok is a belterület megfelelő beépí­tését kívánják. A hangsúly azonban a megfelelő beépíté­sen van. Hogy ezt meg lehessen valósítani, egész városrészeket kellene lebontani. A zsúfolt kerületeket szaknyelven szól­va „fel kellene lazítani”. Nem szabadna azt a hibát elkövet­ni, hogy egy-egy lebontott mel­lékutcai földszintes, vagy eme­letes ház helyén egyszerűen hat-hétemeletes házat emel­jünk, s ezáltal ugyanolyan sű­rű maradjon e városrészek be­építettsége, levegőtlensége, naphiánya, mint eddig. A kör­­i utakon más a helyzet, ott nincs­­ mód áttérni a levegős beépíté­si módra, de a mögöttük levő­­ területeken szem előtt kell tar­­­­tani a városrendezés új szem­pontjait.­­ A belterületi korábban megüresedett telkeken, az úgy­nevezett foghíjako­n nem a legolcsóbb az építkezés. Típus­tervet használni nem lehet, minden telekre külön kell tervet készíteni, s az építővállalatoknak egyéb szempontból is előnytelen a foghíj beépítés, ezért is húzó­doztak ettől a munkától. A fő­város tanácsa már régebben terveket készített a foghíj­telkek beépítésére, s másfél év­vel ezelőtt ezeket a terveket elővettük. A tanács végrehaj­tó bizottsága akkoriban meg­tárgyalta az Országos Tervhi­vatallal a főváros beépítésé­nek kérdését. Kifejtettük azt a véleményünket, hogy az OTP kölcsönből történő építkezések nem mindig előnyösek, mert ilyen kölcsönből külterületen sok földszintes ház keletkezik. Közművekkel el nem látott telkeken építkeznek, s azután az új családi házak lakói je­lentkeztek követelésükkel, építsünk részükre csatornát, vízvezetéket, stb. Azt javasol­tuk tehát, hogy abból a pénz­ből, amit ilyen kölcsönök nyújtására szánnak, megfelelő belső telkeken több emeletes lakóházak építését tegyék lehetővé. Ezek egy része mint öröklakás épült volna, más részükre vi­szont a lakók hatósági kiutalás révén kerültek volna.­­ Az elgondolás ilyen meg­valósítása nem volt keresztül­vihető. Most az a helyzet, hogy a főváros csak­ egészen kivételes esetben tud belterü­letre lakóházat építeni, mert a rendelkezésre álló hi­telfedezet csupán arra ele­gendő, hogy a lakótelepi épít­kezéseket folytassuk. Helyte­len is lenne, ha ezeket a lakó­telepeket nem az eredeti ter­veknek megfelelően építenénk meg. A megkezdett lakótelepek építkezését be kell fejezni, s ez még mintegy két-három esz­tendeig tart. A következő két-három év­ben tehát a főváros belterü­letén kiutalásos lakóház épít­kezésekbe csak elvétve kezd. A Baross tér foghíj beépítése során egy telken az OTP épít majd öröklakásos házat, a szomszédos telken pedig a ta­nács építkezik. A most folyó lakótelepi építkezések befeje­zése után azonban helyes len­ne, ha a fővárosi tanács a ren­­­­delkezésére bocsátott építést . Miért van az, hogy a fővá­ros csak külterületen épít la­kóházakat, s a város belső ut­cáiban új lakáshoz csupán azok juthatnak, akiknek van pénzük öröklakás vásárlásá­ra? Ezt a­ kérdést tettük fel Bar­tos Istvánnak, a fővárosi ta­nács elnökhelyettesének. Hoz­záfűztük, hogy a külterületi építkezésekkel szinte „széthúz­zák” a fővárost, holott lenne elég hely a belső utcákban, hi­szen közvetlenül a főutak kö­zelében lebontásra váró, rozo­ga, sokszor földszintes házak állnak közművekkel ellátott telkeken. — Régi törekvés — válaszol-hitelösszeget megosztanák. * egy részét belterületi lakóhá­zak építésére fordítanák. Pakots György Tilos az utcán főtt kukoricát árulni — Friss a főtt kukorica!... (Várnai rajza) Gyapjúszövő gyárak őszi újdonságai A gyapjúfonó- és szövőgyá­rak 1600 féle szín- és minta­változatban 277 féle szövetet gyártanak az őszre. Ily módon a választék sokkal bőségesebb lesz, mint az előző években. Sok új, finom szövettel is meglepik a gyárak a vásárló­kat. A Gyapjúmosó- és Finom­posztógyár Cremona elnevezé­sű női kabátszövete az előző hónapokban csak exportra ké­szült, az ősszel azonban már a hazai üzletek is árusítják. Ugyanitt tisztagyapjú női,ru-, haktelmét és angóraszőrrel fi­nomított kosztümanyagot is szőnek. A Hazai Fésűsfonó- és-Szö­­vőgyár kétféle tisztagyapjú ga­­bardin szövetet" ad át a keres­kedelemnek és hat színben ké­szíti az új bundahuzat anyagot. A kereskedelem kívánságára kis mennyiségekben sokféle di­vatos, finom fésűsszövetet és mintegy 5000 négyzetméter millepoint tisztagyapjú anya­got is gyárt. A Lódén Posztó­gyártól Gyöngyi néven több színben kerül ki a poliamid szállal kevert női ruhaszövet. A Magyar Posztógyár egyik újd­donsága a jersey utánzatú női ruhára való. Rogatta néven fregoli kabátszövetet is hoznak forgalomba, amelynek egyik oldala fésűsgyapjú, a másik ol­dala kaskaszövet lesz. Tiszta­gyapjú sportöltöny-szöveteket is gyártanak tweed mintázás­sal. TELEVÍZIÓHOZ SZERELTESSEN TETŐANTENNÁT Kitűnő képvétel csak ORION antennával Budapesten már 708,5 forintért sze­relt ORION SZERVIZ VI., Lenin krt. 82.

Next