Esti Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1958-10-03 / 232. szám
Nagyszabású ünnepségek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulóján A moszkvai kínai nagykövet televíziós beszéde A ma reggeli angol lapok szerint Anglia valószínűleg elfogadja a külügyminiszteri találkozóval kapcsolatos szovjet javaslatot Peking, október 2. Több mint egymillió ember vett részt tegnap Pekingben a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az ünnepségen Peng Töhuaj marsall, honvédelmi miniszter mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta: a köztársaság évei a győzelem évei voltak az építés minden területén. A honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a kínai nép feltétlenül felszabadítja Kimojt, Macut és a többi parlamenti szigetet, mert meg akarja szabadítani a kínai szárazföldet és a tengerparti területek e szigetekről közvetlenül fenyegető veszélytől. A beszéd után került sor a nagyszabású katonai díszszemléire, majd a pekingi dolgozók többszázezres felvonulása következett. Hasonló ünnepségek zajlottak le Kína más részein is. A moszkvai kínai nagykövöségen a kínai nemzeti ünnep alkalmából rendezett jogálláson Liu Hsziao nagykövet, majd Szuszlov mondott beszédet. Szuszlov beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság történelmi jelentőségű barátsága erős, megbonthatatlan és napról napra növekszik a közös eszmék, a közös célkitűzések alapján. Ezt a barátságot — amely az egász szocialista tábor erősítését szolgálja — tovább szélesítette Hruscsov és Mao Cet Attil ez évi találkozása. Liu Hsziao kínai nagykövet anemzeti ünnep alkalmából beszédet mondott a moszkvai televízióban is. Visszapillantást vetett az elmúlt esztendőre, megemlékezett a béketábor, valamint a kínai nép sikereiről és hangoztatta, hogy a kínai kormány mindenkor békepolitikát folytatott és ma is ilyen politikát ...c. folytat. * " Elítélte az" amerikai provokációkat és kifejezte a kínai nép háláját azért a nagy erkölcsi támogatásért és barátságért, amelyet a szovjet nép tanúsított a kínai nép iránt. A szovjet lapok nagy teret szentelnek a kínai nemzeti ünnep alkalmából rendezett pekingi ünnepségeknek és az ünneppel kapcsolatos egyéb eseményeknek. A lapok általában egész harmadik és negyedik oldalukat a népi Kína építéséről szóló cikkeknek szentelik. London, október 2. (Tudósítónktól.) A ma reggeli angol lapok első oldalon közük a Szovjetunió kormányának az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányához intézett legújabb jegyzékét, amely azt indítványozza, hogy a Genfben október 31-én kezdődő értekezletet a nukleáris kísérletek beszüntetéséről külügyminiszteri síkon tartsák meg. A TASZSZ- iroda erre vonatkozó közleményét kivonatosan, de bőven ismerteti többek között a Times, a Daily Express, a News Chronicle, a Manchester Guardian és a Daily Herald. Hivatalos részről még nem fűztek megjegyzést a szovjet jegyzékhez, de a Daily Mail úgy véli, hogy Nagy-Britannia kormánya valószínűleg elfogadja a szovjet indítványt. Általában jól tájékozott londoni körök hasonlóképpen vélekednek, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy ezzel kapcsolatban az angol és az amerikai álláspont valószínűleg eltér egymástól. Washingtonban az amerikai külügyminisztérium szóvivője még nem fűzött érdemi megjegyzést a legújabb szovjet jegyzékhez. S. L. Mint a sajtó már jelentette, Moszkvában — elsősorban a szovjet fővárosba érkező magyar turisták számára — megnyílt a Budapest-szálloda. Képünkön: a korszerűen, otthonosan berendezett hotel bejárata. Ferde gondolat Bruce Lambertnek, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb emberének megtetszett a pisai ferdetorony. Megjelent a középolasz városban, hogy megvásárolja. Kemény négymillió dollárt ajánlott fel, s kész tervvel jött, hogyan lehet a tornyot lebontani és átszállítani az óceánon. Elvégre ha Nápoly vagy Genova látképét amerikai cirkálók teszik teljessé, ha Romeo és Julia városának, Veronának közelében rakétatámaszpont épül , miért éppen a ferdetorony ne lenne eladó? És Bruce Lambert őszintén meglepődött, amikor közölték vele, hogy a pisai ferdetorony nem eladó. Még négymillióért sem. Sőt, a Colosseumot sem lehet átvinni a Broadwayre, s Julius Caesarból sem lesz utólag amerikai telepes. Mert támaszpontokat és flottabázisokat lehet vásárolni ideig-óráig egyes kormányoktól, Európa azonban nem eladó ... (!) Ellentétek a francia kormányban az új választási rendszer miatt De Grre utazása előtt fokozódik az algériai felkelők tevékenysége Mint ismeretes, a De Gauillekormány élve a népszavazás során megszerzett teljhatalommal, új választási rendszer életbeléptetését tervezi, a novemberi képviselőválasztások már ennek alapján zajlanak le. A Magyar Távirati Iroda tudósítójának mai jelentése szerint ezzel kapcsolatban a kormányon belül komoly ellentétek kerültek felszínre. Guy Mollet, a szocialista párt vezére, De Gaulle államminisztere, az úgynevezett kerületenkénti egyképviselői többségi rendszer híve. Ennek lényege az, hogy egy-egy szavazókörzetben egy képviselőnek meg kell kapnia vagy az első menetben a szavazatok abszolút többségét, vagyis 51 százalékát, vagy a második menetben relatív többséget kell szereznie, csak úgy kerülhet a parlamentbe, így szavazókörzetenként csak egy jelöltből lehet képviselő, a többiekre leadott szavazatokat egyszerűen nem veszik figyelembe, és ezzel megszűnik az arányosság elve. Még ennél is reakciósabb módszer a listás többségi rendszer, amely mellett a régi degaullisták foglalnak állást A Le Monde szerint a pénzügyminiszter, Pinay volt miniszterelnök, annyira ellene van a Guy Mollet által javasolt formának, hogy annak elfogadása esetén visszavonulna a politikai élettől. A listás rendszer — mint ismeretes —, az, hogy több párt összekapcsolhatja szavazólistáját, és így juttathat be jelöltet a nemzetgyűlésbe. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a jobboldali pártocskák összefogjanak az ország mindmáig leghatalmasabb pártja, a Francia Kommunista Párt ellen. A tábornok-miniszterelnök algériai látogatásának előestéjén, egyébként, fokozódik a felkelők tevékenysége. Orán nyugati részében támadás ért egy gazdaságot, valamint ugyancsak ebben a körzetben több bombarobbanás is történt. Rendzavarásokat jelentenek az ország más részeiből is. Ami De Gaulle mostani utazásának célját illeti, jól értesült körökben — jelenti az AP — nem tartják valószínűnek, hogy a miniszterelnök érdemben tárgyaljon Algéria politikai jövőjéről. A megfigyelők azonban megjegyzik: De Gaulle-nak előbbutóbb szembe kell néznie Algéria jövőjének hatalmas kérdésével. Japán elnöke lesz októberben a Biztonsági Tanácsnak New York, október 2. Októberben Macuta Ira japán küldött lesz a Biztonsági Tanács elnöke az ábécé alapján megállapított sorrend szerint. Mint ismeretes, szeptemberben Irak küldötte volt az elnök. Ghana elismerte a függőten Guineát Akkra, október 2. A ghanai kormány szerdán bejelentette: úgy döntött, hogy elismeri a függetlenné vált Guineát. Érdekes vita zajlott le a minap a svájci szövetségi parlamentben. A vitát az az eljárás váltana ki, hogy a svájci hatóságok rendszeresen lehallgatják a külföldi követségek telefonbeszélgetéseit. Ez különösen kínosan hat egy olyan országban, amelynek hagyományos semlegessége nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a legtöbb nemzetközi konferenciát Svájcban tartják s általában a nemzetközi érintkezés legbizalmasabb szálai futnak át Svájcon. Erre persze azt is lehetne mondani: egy okkal több, hogy a svájci hatóságok éberek legyenek. S ez helyénvaló is lenne, amennyiben valóban szorosan vett svájci érdekekről van szó. Tulajdonképpen erre a nagyon is kézenfekvő érvre hivatkozott Feldmann igazságügyminiszter is, amikor beismerte, hogy a külföldi követségek telefonbeszélgetéseit rendszeresen lehallgatják és hangszalagra veszik. Hozzátette azonban, hogy ez csak olyan esetekben fordul elő, „ha az a gyanú merül fel, hogy Svájc biztonságát veszély fenyegeti“. Most már csak az a kérdés: mikor merül fel ilyen gyanú? Nyilván, minden esetben, valahányszor olyan ország diplomatáinak beszélgetéséről van szó, amely nem tagja a nyugati tömbnek. Más kérdés persze, hogyan egyeztethető ez össze a svájci semlegességi politikával? Ez azonban csak az egyik része a dolognak. Mennyiben függ össze Svájc biztonságával az egyébként is szokatlan eljárásnak az a része, hogy a lehallgatott beszélgetésekről tájékoztatják a különböző nyugati kormányok titkosszolgálatait, amelyek megfelelő befolyással rendelkeznek az egyes svájci hatóságoknál? Mert gyakorlatilag ez történik. Dubois főállamügyész esete elég élesen megvilágította ennek a merőben szokatlan eljárásnak veszélyes és Svájc biztonsági érdekeivel egyáltalán nem menthető oldalait. Mint ismeretes, Dubois esetében arról volt szó, hogy 1956 októberében a franciák és az angolok szuezi kalandja idején lehallgatták Egyiptom svájci követének Kairóval folytatott beszélgetéseit s a beszélgetésekről felvett hangszalagokat nem valami bizalmas svájci archívumban helyezték el, hanem nyomban átadták a francia titkosszolgálatnak. A lehallgatási botrány olyan helyzetben robbant ki, amelyben közvetlen veszély fenyegette, de nem Svájc biztonságát és még csak nem is Franciaországét, hanem Egyiptomét — éspedig a francia kormány részéről. Tehát a svájci hatóságok a támadónak nyújtottak segítséget egy olyan eljárás révén, amelynek törvényessége erősen vitatható, de mindenesetre felettébb szokatlan és semmiképp sem lehet összeegyeztetni a semlegesség fogalmával. A svájci bíróság ugyan eljárást indított a „megtévedt“ tisztviselők ellen, de magát az eljárást, mely lehetővé tette a visszaélést, továbbra is fenntartják, sőt igyekeznek törvényes alapot konstruálni hozzá. Márpedig Svájc jóhírének, sőt tényleges biztonsági érdekeinek aligha válik előnyére a nemzetközi kémszervezetek túlságosan szoros együttműködése a svájci hatóságokkal. Ha a svájci kormány csak fele annyira lenne rigorózus ezekben az ügyekben, mint például a banktitok kérdésében, minden bizonnyal jobban állna semlegességének ügye, mint ahogy, sajnos, jelenleg áll. „Dules szavai és tettei nyomán a hideg fut végig a hátamon” — mondotta Bevan a Munkáspárt konferenciáján London, október 2. Az Angol Munkáspárt Scarboroughban folyó konferenciája tegnap gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyalt. Az elfogadott határozati javaslatok nem azt tükrözik, mintha a Munkáspárt szocialista politikát követne. A felszólalók élesen bírálták ugyan a konzervatív kormány gazdaságpolitikáját, de az elfogadott indítványok nem mutatnak lényeges eltérést a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseitől. Találóan állapította meg a Daily Worker szerkesztője, aki jelen van a munkáspárti konferencián, hogy a Munkáspárt nem szocializmust, hanem valamiféle „irányított kapitalizmust” akar. Mint a Daily Worker megállapítja, ezt nem lehet szocializmusnak nevezni. A kétnapos viszonylagos szélcsend után a konferencia ma valószínűleg nagy viharok színhelyévé válik. Reggel ugyanis megkezdődött a külpolitikai vita, amelynek során szőnyegre kerülnek a hidrogénbomba-kísérletekkel, az angliai rakéta-támaszpontokkal, a kormány külpolitikájával, a ciprusi helyzettel és a távol-keleti feszültséggel összefüggő problémák. A vitát Bevan, a Munkáspárt külügyi szakértője nyitja meg, s Gaitskell, a párt vezére rekeszti be. Bevan tegnap este elítélő- reg nyilatkozott az amerikai külpolitikáról. Azt mondotta, hogy Dulles szavai és tettei nyomán a hideg fut végig a hátán. A Munkáspárt scarboroughi konferenciája holnap ér véget. Stanley Levinson Indiában ma lép életbe a metrikus rendszer A metrikus rendszert mától kezdve vezetik be Indiában. Az új mértékrendszer bevezetése csak fokozatosan történik. Gyermekbénulás egy disszidenslágerben Több gyermekbénulásos megbetegedés történt az alsó-ausztriai Liechtensteinben elhelyezett disszidenstáborban, ahol kizárólag magyar családok laknak. Börtönőrök lázadása Különös lázadás tört ki Buenos Aires egyik legjelentősebb börtönében. A lázadást ezúttal nem a rabok, hanem a személyzet egy része indította, tiltakozásul az ellen, hogy az új börtönigazgató módosításokat hajtott végre a börtönszabályzaton. A rendet három óra elteltével tudták csak helyreállítani, külső rendőri erők segítségével. Harminc személyt letartóztattak. ÚJABB EXPEDÍCIÓ KUTATJA A REJTÉLYT: gazdag volt-e Krőzus? Több mint egy évezrede mondják arra, akit nagyon gazdagnak tartanak: „Krőzus." Azt azonban ma is kevesen tudják, a nevezett Krőzus vajon valóban olyan mesésen gazdag volt-e, sőt egyáltalán élt-e valaha. Az igazság az, hogy ezek a tudomány számára is megoldatlan kérdések. A közeli múltban vállalkozott felderítésükre egy régészeti expedíció, amely jelenleg ásatásokat folytat Törökország délnyugati részén. Krőzusra vonatkozólag tulajdonképpen eddig tárgyi vagy más hiteles történelmi bizonyíték nincs. Az egyetlen komolyabb támpont, a görög Herodotos róla szóló megemlékezése. Herodotosról azonban azt tartják, sokszor használta fel a szájhagyományt, így művei át-átszövődnek meseszerű elemekkel, tehát Krőzussal kapcsolatos állításai sem tekinthetője megbízhatónak. Sok történész már csak azért is kételeskedik ebben, mert a tiany hörög saját bevallása szerint több mint egy évvel Krőzus halála után jegyezte fel annak élettörténetét. Herodotos különben a következőket, írta Krőzusról: „Harmincöt éves korában, időszámításunk előtt 563-ban került egy Kis-Ázsia délnyugati részén fekvő ország trónjára. Már akkor is gazdag volt, sardesi palotájáról csodákat meséltek. Amikor elfoglalta Ephesost, valamint a többi kisázsiai görög városállamokat is adófizetőjévé tette, vagyona rohamosan tovább növekedett. Kelet felé egészen a Halys folyóig terjesztette ki határait és így került szomszédságba egy másik hatalmas, felemelkedőben levő birodalommal, Perzsiával.’’ Ahogyan az lenni szokott, Krőzus étvágya a sikerek nyomán túllépte a realitások korlátait. Az akkor világhírű jóshelyre, Delphibe zarándokolt tanácsért. Pythia válasza — mint mindig — most is kétértelmű volt: ,,ha átléped a Halys folyót, nagy birodalmat teszel tönkre’’. Időszámításunk előtt 546-ban Krőzus elindult a perzsa Kyros ellen és íme, Pythia jóslata beigazolódott! Krőzus ugyanis valóban nagy birodalmat tett tönkre — sajátját. Maga is fogságba esett A győztes perzsa császár először máglyán akarta elégetni, de nagy szerencséje volt — amikor már magasra csaptak fölötte a lángok, egy hirtelen lezúdult záporeső eloltotta a tüzet. A babonás Kyros így meghagyta életét, sőt később bizalmasává, pénzügyi tanácsadójává tette meg. Krőzus így — Herodotos szerint — hetven esztendős korában, a perzsa udvar előkelőségeként halt meg. Egykori fővárosa, Sardes hosszan húzódó romjain már a harmincas évek elején kutatásokkal kísérleteztek. Elsősorban német és amerikai archeológusok próbáltak valami kézzelfogható bizonyítékot találni a Krőzus-legendával kapcsolatban, de sikertelenül. A mostani expedíciót a legkorszerűbb tudományos eszközökkel szerelték fel. Remélik, hogy végre sikerül tisztázniuk az ókori király körüli évszázados vitát. P. V.