Esti Hírlap, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
Szúrhatvan mester süti a kenyeret Az új liszt — Zsemlegömbölyítő — Többet eszünk — A pékek büszkesége A Gizella-malomból jön a teherautó, a másik a ferencvárosiból s vidékről is érkeznek teli zsákok. Most különösen sok kell az új lisztből, s nemcsak mert szombat van: ötkilósakat is rendeltek, ünnepi találkozókra. Vagyis: a szokásos hétvéginél húsz százalékkal több kenyeret, süteményt vittek ki ma reggel a félévszázados gyárból, az ország legnagyobb sütödéjéből Mennyit tehát? Sütemény Birgés Sándor termelési osztályvezető közli a számokat. — Negyvenféle süteményt készítünk, vajas- és kerttésztákat, cukrászati termékeket is; tizenkétféle újdonság, csak három hónapja visszük a boltokba. Naponta 180—200 ezer süteményt, 650 mázsa, vagyis 32 500 darab kenyeret. De változnak ezek a számok, a kereslethez igazodunk. A X. és a XVII kerület a voltaképpeni piacunk, de rendszeresen vásárol tőlünk a XI—XXII. kerületi Sütőipari Vállalat is, s ha valahol hiány mutatkozik — ma már ritka eset —, kisegítünk, van elég kemencénk. A hűvös napok beköszöntének örül mindenki a gyárban. — A tétlenkedés nem a mi kenyerünk — mondja stílusosan Berndth János, a szakszervezeti bizottság titkára. Most már viszont alig győzzük, anynyi a tennivalónk. Naponta húszezer süteménnyel, másfél vagon kenyérrel kell többet adnunk, s egyre többet, nálunk az iskolaévvel kezdődik a szezon, s tavaszig, az első gyümölcsök éréséig tart. Jó a liszt Százhatvan mester tevékenykedik a gyár két üzemrészében, a régiben, s az 1947- ben épültben. Nehéz szakma, sokan el is hagyták a háború után, de arra az ittmaradottak is büszkék, hogy volt társaik mindenütt megállják helyüket: keménykötésű legények vagyunk, mondják. — Milyen az idei liszt, az új kenyér? ’ — Kiváló, csak annyit mondhatok! Argalás Árpád igazán ért hozzá, csaknem négy évtizede dolgozik a gyárban. Most is könyökig tésztafoltos, ellipszisalakokat formál a tésztából. A vezetők megerősítik. Egy hónapja sütnek már az újból, s az átmenetet még a dagasztok sem vették észre. Ez pedig nagy szó! Az áttérés ugyanis majd mindig zökkenőkkel jár, egy ideig romlik a minőség, hisz nem pihent még eleget a liszt, sikértartalma sem megfelelő. Ám az idei gabona tökéletesen beérett, szárazon kaphatták a malmok. Pirosra sült, édes illatú Négy dagasztógép van a régi üzemben, negyvennyolc csészében pihen itt a tészta. Éppen egy műszak telik el, míg kenyér lesz belőle: hét órát áll a hatalmas csészékben — négyszáz kilónyit formálnak tartalmából —, félóráig a szakajtókban kél, s a kemencékből újabb hatvan perc múltán hozzák elő a pirosra sült, édes illatú — ez a hazai ízlés — kenyeret. A legmodernebb, úgynevezett körforgós kemencét most építik át, a jövő hét közepén akarják begyújtani. Ide már lapát se kell, két tanonc vigyázza. Okos találmány a gőzkemence is: folyamatosan működhet, csőrendszer melegíti sütőterét. A legújabb típusúból, a radiátorkemencéből nincs a gyárnak, de sok más gépet kap az ősszel. — Azért ez sem akármilyen — vezet egy lisztporos masinához Birgés Sándor. — Félautomata zsemlegömbölyítő: pontosan kiméri öt-hat dekára a tésztát, s megadja formáját is. Óránként tízezer darabot készít! Kézzel meddig tartana? Keresztényi Nándor A holnap hírnökei Az automatiartás húsai úttörői — Elkészültek a Barátsay , kőolajveseték első mattjai automata heremesései A holnap gyára — mondják Óbudán a mátyáshegyi üzemről. Helytelen ez a meghatározás. Az MMG nagyon is mai üzem. Az viszont igaz, hogy már — talán szembetűnőbben, mint másutt — megtalálhatók e holnap gyárának elemei is. Az MMG-dombon épült, ahová már nemjut el a város zaja, pora. Park veszi körül, sziklakerttel, fenyőkkel, tűzpiros virágokkal. A tágas, világos műhelyekben az almazöld gépek, narancsszínű függönyök derűs hangulatot keltenek Az MMG a holnap gyárának berendezéseit gyártja. A hazai automatizálás egyik központja. Mind több olyan műszert, szabályozó készüléket szállítanak, amelyekkel különféle vegyipari és élelmiszeripari üzemeket automatizálnak. A magyar gyárak és a baráti országok nagy megrendelései biztosítják, hogy ugrásszerűen növeljék a termelést. Idén már kétszer annyi automatikus elemet gyártanak, mint tavaly. Az üzem automatikus szabályozókat készít az épülő Barátság nemzetközi kőolajvezetékhez. A fiatal magyar automatikai ipar nagy eseménye: elkészültek az első berendezések, amelyeket a jövő héten adnak át. Kik azok, akik a holnap gyárait tervezik? Az automatizálásnak nincsenek hagyományai. A hazai gyártás úttörője egy fiatal kommunista mérnök, György Zoltán, 1956-ban készítette el az első automatikus elemeket. Az első berendezést egy év múlva szerelték fel a Petőházi Cukorgyárban, a hőmérsékletet szabályozta. Ezután György Zoltán irányításával megkezdték a különféle szabályozók gyártását, amelyekkel már egész üzemek automatizálását tették lehetővé. Mi a következő feladat? „A kőolajvezetékhez szükséges különleges új szabályozókkal kísérletezünk. Foglalkozunk elektromos automatikus elemekkel is, ezekkel nagyobb távolságokra megoldható az önműködő szabályozás.” S a távolabbi tervek? „A fejlődés az üzemek komplex automatizálása felé halad. Később majd megjelennek az üzemekben az elektronikus számológépek is, amelyek az ember helyett az eddiginél biztonságosabban, gyorsabban hangolják össze a különféle termelési folyamatokat.” Az automata berendezésekhez készít ipari hőmérőket Hetik József brigádja, amely Gagarin nevét vette fel. A Gagarin-brigád társadalmi munkában dolgozott a Lágymányoson, az üzem csillaghegyi üdülőjében pedig fürdőmedencét és hintákat készítettek a gyerekeknek. Az egyik munkás nemrég Skoda Spartakot vásárolt, két társuknak oldalkocsis"■ Pannóniája A’an, s most együtt járják az országot. Ma a brigád krónikájába nagy eseményt jegyeznek fel. Találkoznak csoportjuk névadójával, a kozmosz hősével Pesti Krónika Sziget Ott jártam a minap nyírt bokrokkal szegélyezett útjain, tölgyfái alatt, a csodálatos virággruppok mellett. Nem tudom most úgy tartani a vonót, hogy ne kezdjek rögtön valami édeskés, szentimentális dalba, ezért inkább elmondom: moziban voltam a Szigeten. Szélesvászon, amerikai vígjáték, kétezer ember a szabadtéri nézőtéren, a rideg beszámolóhoz tartozik: előadás után autóbuszok várták a közönséget, kit Pestre szállítottak, kit Budára. Tehát nem arról van szó, hogy a Sziget roppant derekú, hatalmas fáit dicsérgessem, virágágyairól elmeséljem: a kertész is költő, rímei a színek, az illatok, virággá vált verssorok ezek az ágyások a Sziget zöldfüves kötetében. Még csak arról sem szólok, hogy a pirosan égő szemekkel várakozó autóbuszokat otthagytam, megfiatalodva a szigeti estében, elindultam lábbuszon, nem is hazafelé, hanem kószálva ebben a levél-, fű- és virágillatban. Azért nem szólok minderről, mert akkor ebből az írásból valamiféle dicsekvés lenne, mivé lett a Nagyszálló, európai vendégseregével, vagy a vendéglátóipar dicsérgetője lennék, ha a Casinóról ejtenék mindenféle méltó szép szót. Bár a Sziget bármely része megérdemelné, mégiscsak olcsó szövegű Baedeckert közölnék, a sablonleírásból nem hiányozna Arany János és tölgyei, vagy az én ifjúságom írói közül néhány, akik a Szigetbe szerelmesen, vagy a szobájukért mindig tartozva, itt laktak. Ehhez pedig hozzátartozna megemlítése annak, hogy a hídra lépéskor hídpénzt kellett fizetni, a Szigetre pedig belépődíjat, tehát nem volt olcsó mulatság ide járni, a profi, vagy kispénzű százszor is meggondolta a kirándulást. Azonban azt hiszem, mai életünk eredményeit nem azon kell lemérni, hogy nincs hídpénz és biléta nélkül is be lehet jutni a Szigetre. Amellett, ha tárgyilagos vagyok, a Sziget mindig is gyönyörűséges, volt még akkor is, amikor egy feljegyezhető — fel is jegyeztem — alkonyatkor egy padon átöleltem egy kislányt s közben ordítani tudtam volna a fogfájástól. Fa, virág, illat, a Sziget pompája abban a pillanatban? Letépni a fél arcomat, kirángatni az idegszálakat, tévestül kicsavarni az átkozott fogat. A kislány felé hajolok, a szája piros ígéret és megadás, a szája felé hajolok, mert diák szívem fortissimóban ver és akkor: — Jujujuj-juj! — a fog miatt. Még a hangyák is elmenekültek mellőlem. De a Sziget még akkor is szép volt. Hanem most azt mutatom a feleségemnek, hogy erre vezettek a sínek. Itt, a Casinó előtt értek véget, itt volt az alsó végállomás. Itt szálltam le, mint fiatal újságíró, az utolsó lóvasút utolsó útjáról. Bordáit nyutogató öreg ló, termes faomnibusz: ez a lóvasút. A kocsis paszszol a lóhoz, öregember, nagy bajszú. Kérdezem: — A lóval? A kocsis rátekeri a kantárszíjakat a csengőgombra (mert csengője is volt a lóvonatnak, mint ma is elől a villamosnak). Emlékezzek úgy, hogy felsóhajtott? — A lóval? Hát a vágóhíd... — A kocsi? — Nem tudom. — És maga? Fillérekről beszél, annyi a nyugdíja. Ott álltam a lóvonat első peronján. Sajnáltam az öreg kocsist, sajnáltam a lovát. Zavaromban rávertem a csengőre, a ló hátrafordította a fejét... Itt voltak a sínek — mondom a feleségemnek. Aztán közhelyszerűen mesélem tovább, elmúlik minden, új jön helyette. Észreveszem: nem figyel rám. Csillagfényt szórnak a Sziget lámpái: egy fiatal pár megy előttünk. A lánynak aranybarna vállát látom — a mélyen kivágott blúzból ragyog ki —, a copfba font, tömör, szőke haját; a fiú vállas, szolid kabátos, nem huligán. Jó. Itt voltak a sínek — kezdem ismét, mert az elkezdett mondat kötelez; feleségem nem figyel rám. Előttünk a lány dereka ring, a széles szoknya átveszi a kedves ringást, szinkronban van a derékkal. Itt voltak a sínek.... — a fiú most átfogja a vékony derekat, a lány copfos feje a vállán. Jó éjszakát. Bodó Béla SZÉP BUDAPESTÜNK Ahol az alkotmány született Tantárgy: a villamos formája és az utcák színe Az Iparművészeti Főiskola hallgatói az elmúlt tanévben megbízást kaptak a diósgyőri Vasgyár dróthúzó gépsorának formai megtervezésére. A Lakk- és Festékipari Vállalat munkáját újfajta színösszetételek tervezésével segítették. A gyapjú- és selyemiparban gépek konstrukciós tökéletesítését, változtatását végezték. Megtervezték egy óvoda teljes berendezését is, korszerű bútorokkal, falból könnyen kihúzható, színes, fémvázas ágyakkal. Feladatul kapták egy eszpresszó készletének, használati és munkaeszközeinek megformálását. Diplomamunka készült a négytengelyes csuklós villamoskocsi külső és belső formatervezéséből. Sztálinvárosban ők tervezték meg egy teljes utca házainak a színeit. A Tóth Árpád sétány, A várbeli Hadtörténeti Múzeum előtt. (MTI fotó : Sziklai felv.) Villamosvágánykorszerűsítés a Mártírok útján , Budán, a Mártírok útján isrendkívül erős a villamosforgalom, a pálya viszont meglehetősen tönkrement, korszerűsí- tésre szorul. ■ A munkálatokat két ütemben végzik. Az első szakaszban a Moszkva tértől a Kisrókusz utcáig fektetnek új vágányt. A munkálatokat augusztus 22-én ,délelőtt kezdik meg. Itt még nem lesz lényegesebb forgalomkorlátozás, csupán tilos a járműveknek megállniuk és parkírozni. Ennek a szakasznak elkészülte után a Kisrókus utcától a Török utcáig cserélik ki a vágányokat. Az építkezések idején a villamosok az úttest oldalára helyezett „pótvágányon” járnak. (MTI)