Esti Hírlap, 1965. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

Peer Gynt halála Furcsa volt hallani annak idején, hogy Ladányi Ferenc betegeskedik. Közeli emlék idézte fel bennünk hetyke Peer Gyntjét, klasszikus ko­médiák könnyed és hódító lovagját, Garcia Lorca üldö­zött, de meg nem található szabadságharcosát. S még az ablakon ki-be ugráló Liliom­­fija sem tűnt távolinak. Az egészségnek, tetterőnek, so­káig megőrzött ifjúságának ez a kiváló színpadi ábrá­zolója beteg lett. Fuldokló ro­hamok kínozták, majd hosz­­szas szenvedés után végeztek is vele. A betegség elől nem tudott lóra ülni és elvágtat­ni, ahogy oly remekül csinál­ta Lorca darabjában. Legkedvesebb szerepe — saját vallomása szerint — a Peer Gynt volt, s mindig sajnálta, hogy nem láthatta sem Törzs Jenő, sem Apáthy Imre, sem Jávor Pál Peer alakításait. Pedig csak Törzs Jenő majdnem tíz éven át játszotta ezt a szerepet Bu­dapesten. De Ladányi Ferenc akkoriban még nézőként sem juthatott fel Budapestre: minden este játszania kellett kis vidéki társaulatoknál. A tehetséges, művelt színész — Tóth Árpád unokaöccse — a felszabadulás után, 35 éves korában játszott először olyan darabokban, amelyek­nek nem egy hét volt a pró­baidejük. Az „Élő dramatur­gia” című, 1963-ban megje­lent kötetben Ladányi Fe­renc a Peer Gyntről vall, de valójában önmagáról., És ki­derül, hogy tulajdonképpen a negyven éven felül, fiatal hősöket megszemélyesítő Ladányi Ferencnek nem is volt ifjúsága, hogy akkori­ban mindig csak „vonult”, de soha nem utazott, s hogy csak színpadon sétált. Talán ennek az ifjúságnak is vala­mi része van abban, hogy Ladányi Ferenc idő előtt ment el. Nehéz, sok erőfeszítést igénylő élete volt a most el­távozott kiváló magyar szí­nésznek. Nemcsak filmszala­gok és hangképek marad­nak utána, de fennmarad alakja a nézők emlékezeté­nek színpadán is. A. Március II. — csütörtök KOSSUTH. 16.00: Hírek. — 16.10: Máthé Jo­lán és Domahidi László énekel. — 16.35: Honegger-művek. — 17.05: Tudományos Híradó. — 17.20: Könnyűzenei Híradó. — 18.00: Hírek. — 18.10: Villanó­fényben. — 18.15: Ifjúsági Rádió. — 18.35—22.00: Hoffmann meséi. Offenbach operettjének közvetí­tése. Közben: 20.00: Esti Króni­ka. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tánc­zene. — 23.10: Miért szép? — 23.30: Útkeresés. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. PETŐFI: 15.05: Zenekari muzsika. — 15.52: Ifjúsági Rádió. — 16.50: Földes György írása. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Fúvószene. — 17.20: Elbeszélés — 17.45: Rádióegye­tem, Beethoven. — 18.36: Gyulai Gaál: Concerto hárfára és zene­karra. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Régi ma­gyar dalok és táncok — 19.40: Iskolarádió: A román stílus. — 20.00: A Budapesti Fúvósötös hangversenye a stúdióban. — 20.25: Könyvismertetés. — 20.35— 23.00: Előszóval — muzsikával. — Közben 21.00: Hírek. / URH: 14.00—18.00: Budapesten és kör­nyékén azonos a Petőfi Rádió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.10: Muszorgszkij-dalok. — 19.12: Tánczene. — 20.10: Vers. — 20.25: Kamarazene. — 21.12: Ho­negger-művek. — 22.30: Hírek. Március 12. — n élitek KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—8.00: Reggeli zene. Közben 5.00, 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 8.15: Édes anyanyel­vünk. — 8.20: Könnyűzenei Hír­adó. — 9.00: Kártyások. Gogol egyfelvonásosa. — 9.50: Népda­lok. — 10.00: Hírek. — 10.10: Az óvodások műsora. — 10.30: Zene­kari muzsika. — 11.00: Iskolará­dió. — 11.30: Táncdalok. — 12.00: Hírek. — 12.15: Operarészletek. — 13.00: Ami a Jövő hét zenei mű­soraiból kimarad. — 14.00: Hí­rek. — 14.10: Bach: 105. kantáta. — 14.40: Ifjúsági Rádió. — 15.00: Dallal-tánccal a világ körül. — 15.40: Lapozgatás új könyvek­ben — 16.00: Hírek. — 1 6.10: Ope­rarészletek. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 5.05—8.00: Reg­geli zene. Közben 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 8.00—10.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.00: Népi zenekar. — 14.25: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 14.40: A lepecsételt asszony. Dal­játék-részletek. — 15.00: Hírek. — 15.05: Mozart hangverseny. — 16.10: Ifjúsági Rádió. A TV MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN 16.25: Jégkorong VB. Szovjet­unió—USA. Közvetítés Tamperé­ből. — 19.00: Három deci tisztán. A Televízió riportfilmje. — 19­ 25: Jégkorong VB. Csehszlovákia— Kanada. Közvetítés Tamperéből. Gyékényestől­­ a Nemzeti Galériáig , VÉLETLENÜL“ LETT SZOBRÁSZ • SZAMÁR­ÁS FIÚ, MINTÁZÓ GYEREKEK A CSODASZARVAS-LEGENDA FELDOLGOZÁSA • PORTRÉVÁZLAT BENCSIK ISTVÁNRÓL­ ­ A kiállításról szóló kriti­kák következetesen elírták a nevét; az egyik Lászlóra, a másik Jánosra keresztelte. Pedig Bencsik István szob­rászművész régen túl van már azon a korszakon, ami­kor felfedeznek és — gyak­ran — tévesen írt kereszt­névvel népszerűsítenek egy­­egy ifjú művészt. A Fiatal Képzőművészek decemberi tárlatán kiállított két na­gyobb méretű műve, a Fiú szarvassal és a Kútfigura bi­zonyítja, hogy — forrongá­saival, esetleges további vál­tozásaival együtt is — kiala­kult, érett művész. Szertelen temperamentum és fegyelme­zett szépség csatájáról, kor­szerű gondolati vívódás har­móniába rendezéséről vall ez a két — merjük leírni a jel­zőt —: jelentős szobor, s 34 esztendős, két fa van. A Somogy megyei Gyékénye­sen volt cseléd — kanász —, 1947-ben, amikor riportot ol­vasott egy képeslapban a né­pi kollégiumról, ahol mun­kás- és parasztfiatalok mű­vészetet tanulnak. Levelet írt az egyik miniszternek (a képeslapnak ugyanabban, a véletlenül hozzá került szá­mában látta a fényképét), s mellékelte egyik agyagfigurá­ját. Néhány hét múlva levél jött, és 400 forint a minisz­ter titkárságától, induljon Budapestre, felveszik a NÉ­­KOSZ-ba, így végezte el az általános iskolát (7 elemije volt, amikor a levelet írta), s kisebb kitérők után — előbb tévedésből a leendő bölcsé­szek közé osztatták — a Képzőművészeti Gimnázium­ba került 1957-ben végzett a Főisko­lán, s a legnagyobb ígéretek között tartották számon. (Diák volt még, amikor egyik szobrát tízezer forin­tért megvette a Nemzeti Ga­léria.) Somogyi József, majd Mikus Sándor tanítványa volt, aztán Makrisz Agamem­non közelében dolgozott éve­ken át; az ő „inasaként” les­te el a mesterség titkait. Ma öt szobra áll az ország­ban: Gyulán a Szamaras fiú és a Hintázó gyerekek, Kecskeméten az Anya, Pé­csett egy Akt és Szolnokon egy Kútfigura. E — Nagyon szép rend ural­ja a világot. Ezt a rendet, ezt a szép harmóniát kell ábrá­zolni, újjá teremteni egy ke­rek, lezárt mikrovilágban — a szoborban. Ezt vallom ak­kor is, ha egyes művészek szemében idejét múlt felfo­gás az optimizmus; ha sokan azt állítják is, hogy nem kor­szerű filozófia az optimista humanizmus. A sokat emle­getett disszonanciák valóban léteznek, de az élet lényeges folyamatai mégis derűlátást sugallnak. Nem szeretem a Camus-, Dürrenmatt-féle spekulatív művészetet; sze­rintem nem igaz, hogy ember embernek farkasa. Mert va­lóság ugyan, hogy ilyen je­lenségek is tapasztalhatók — s nálunk is —, de ez csak a tünet, a mélyben a rend uralkodik. — Tartalmi monumentali­tásra törekszem — fejtegeti szenvedélyesen. — Nem a részletek, hanem az egész igazságát kísérlem meg kife­jezni. Közérthető művészetre törekszem, mert vallom, hogy az igazán nagy művek egy­aránt tetszenek a laikusok­nak és a műkritikusoknak. Szarvas-szobromat azért hi­szem sikerültnek, mert a ki­állítási teremben dolgozó ta­karítónőnek és villanyszere­lőknek is ugyanaz tetszett benne, ami a kollégáknak, meg az értő műkritikusok­­n­ak. Nem az Állatkertben látható, naturálisan kimun­kált szarvas, hanem — a gyűrt lemez anyagszerűségé­­ben — az erdőt, a szarvas teljes világát is magába sűrí­ti, ábrázolja. A Csodaszarvas-legenda modern felfogását sikerült kifejeznie új szobrában. Zs. L — ... ss Nemzeti bontásából vette. (Endrődi rajza) Ü­gyet­len ügy A francia hatóságok — mint az Esti Hírlap is meg­írta — látványos ügyetlen­séggel ügyet csináltak a vi­lághírű kubai költő, Nicolas Guillén látogatásából. A köl­tőt, aki több egyetem meg­hívására előadókörútra érke­zett Franciaországba, nem akarták beengedni. Csak a közvélemény erélyes fellé­pése bírta rá a hatóságokat az érthetetlen és szemellen­zős döntés megmásítására. A vitriolos sajtóhangok közül érdemes idézni Robert Es­­carpit szellemes glosszáját a párizsi Monde első oldaláról. „Határainkat határozot­tan jól vigyázzák. Vasár­nap Hendaye-nál visszato­­loncoltak egy veszedelmes gonosztevőt, bizonyos Nico­las Guillént, aki azzal az átlátszó ürüggyel akart francia földre lépni, hogy tíz egyetemről van meghívása, ahol is arról kell beszélnie, milyen hatással voltak a franciák a kubai kultúrára. Az még hagyján, hogy Guillén kubai, de ráadá­sul azt a beismerhetetlen bűnt is bevallotta, hogy ko­runk egyik legnagyobb köl­tője, aki ebbeli minőségé­ben abban a szégyenletes névsorban is szerepel, amelynek Nagy Larousse Lexikon a neve. A legnyugtalanítóbb azonban, hogy ez az egyén Spanyolország felől jött. Látnivaló, hogy a spanyol rendőrség nem áll feladata magaslatán. Igaz ugyan, hogy — amint arról a ked­di spanyol lapok diadalmas első oldalas híradásai ta­núskodnak — Franco tá­bornok, akinek épp elég ba­ja van a saját baloldalijai­val és értelmiségeivel, most örülhet, hogy megmutathat­ja: vannak még Európában, akik nálánál is nagyobb el­lenségei ... a kommuniz­musnak és a kultúrának.” A MOM Művelődési Házban március 12-én pénteken du. fél 5 órakor Ifjúsági filmszeminá­rium keretében Vas János, a SZOT tagja tart előadást. Bemu­tatásra kerül: Előzés c. olasz cím. (x) A siker ábécéje A Madách Színház előadásairól Az elmúlt hónapok élmény­­szerző előadásai a Madách Színház két színpadára irá­nyították a közfigyelmet. Buzdító példa ez, amely se­gíthet a középszerűség, az el­kényelmesedés, a kisigényű­­ség szürke árnyait oszlatni. Az okokról, a sikerek forrá­sáról pedig már most, szezon közben is érdemes néhány szót ejteni. Annál inkább, mivel ezek az okok előítéle­teket cáfolnak, gyakran em­legetett, mégis elég ritkán követett elvek igazáról győz­nek meg. Hamlet, Kispolgá­rok, Negyedik Henrik, Yer­­ma, Mathiász-panzió; dara­bok, amelyek egyszerre biz­tosítottak rangot és sikert a színház, műsorának. Ahány cím, annyi tanulság. A Hamlet, amelynek új szereposztásban játszott má­sodik változata kiegyensú­lyozottabb és még izgalma­sabb volt, mint az első, el­jutott a 250. előadásig. Ez — ilyen rövid idő alatt a nem­zetközi rekord, s arra fi­gyelmeztet, hogy a legismer­tebb klasszikus is megújítha­tó a színpadon, ha a rendező és együttese nem éri be a szöveg szépségeivel, a hagyo­mányos szcenika és játékstí­lus utánzásával. Vámos László rendezése, Gábor Miklós játéka új elemeket, izgalmas kérdőjeleket vitt a kimeríthetetlen lehetőségű játékba. Gorkijjal is szinte csoda esett. Hiszen a Kispol­gárok olyan időben játszódik, amely sem elég távol, sem elég közel nincs ahhoz, hogy történetiség vagy friss aktua­litás emelje. A dráma gaz­dagságát tisztelve sem gon­doltunk arra, hogy a felújí­tás ennyire hatásos lehet. Ádám Ottó rendezői szug­­gesztiója azután a mű eddig kevés figyelemre méltatott értékeit is felszínre hozta. A Yerma is nagy költő műve, de igénytelenebb, a siker le­hetőségeinek megérzésében maradibb, kockázatot nem szívesen vállaló színházveze­­tés aligha biztosította volna parádés előadását. A dráma értelmezésének, teljes értékű megelevenítésének nehézsé­geit csak az írói stílust és atmoszférát hibátlanul re­produkáló rendező győzhette le. S vajon nem az alkotó színház lehetőségeiből adott-e leckét Füst Milán történelmi színművének premierje? Több mint harminc évig kel­lett az írónak és művének várakoznia, míg Pártos Gé­za és Gábor Miklós tehetsé­ge a Negyedik Henriket is új, igazi életre ébresztette. Ugyancsak­­ Csipkerózsika­­álomból mentették ki Né­meth László Matthiász-pan­zióját. Mindkét­ darab a ma­­gyar színpadi irodalom ki nem használt lehetőségeire mutat, arra bíztat, hogy ren­dezőink és színészeink a nemzeti dráma konfliktusai­ban, szerepeiben is keressék a művészi kiteljesedést. Ádám Ottó eddigi legjobb rendezésének, a Pillantás a hídról beállításának remek­lését ismételte meg a Matt­­thiász-panzió színpadán. Pár­tos Géza pályájának magas­lati pontjára érkezett a Ne­gyedik Henrikkel. Vámos Lászlónak is legjobb képes­ségei szintézisére adott alkal­mat a nagy erejű Lorca-drá­­ma. Nehéz volna eldönteni, hogy Gábor Miklós a dán ki­rályfi, vagy a német-római császár szerepében volt-e nagyobb. Sokan éreztük úgy, hogy Henrikjében már az érlelő Hamlet-sorozat tanul­ságait is hasznosította. Tol­­nay Klári Gróti Ágnese is ritka élményt adott, s vitat­hatatlanul egyenrangú eddi­gi nagy szerepeivel. S a Yerma? Psota Irén diadala, amely nemcsak egyszeri si­ker, hanem pályafordulat, szoros kötés a tragédia szel­lemével, a nagy tragikus sze­repekkel. öt előadás — öt si­ker, amelynek a darabvá­lasztás merészségénél is fon­tosabb záloga, a műsorpoliti­kát is igazoló kulcsa az, hogy a Madách Színház kedvében jár rendezőinek és vezető színészeinek. Olyan felada­tokkal állítja őket szembe, amelyek felszínre hozzák és realizálják álmaikat, a fel nem használt energiákat, azt a többletet, amely a legsze­mélyesebb ügyként vállalt alkotás hőfokát, sodrát, ne­mes sugárzását adja, s lelke az igazi színháznak. Művek és művészek ilyen szerencsés találkozásairól gondoskodni nem könnyű dolog. Talán még szerencse is kell hozzá. De egész biztos, hogy a leg­fontosabb tényező mégis a lehetőségek pontos felméré­se, az elmélyült önismeret, a tehetségek ki nem vallott tit­kainak felderítése, a tág szel­lemi horizont és az, hogy a társulat ne csak papíron, ha­nem a munkában is együttes, a színház pedig újért vívó, fáradhatatlanul jobbra törő műhely legyen. Ez a siker ábécéje. Dersi Tamás Ma este magyar filmbemuta­tó Bécsben MEGLESETT HOLLANDOK Bécs, március 11. A bécsi vidámfilm-feszti­­vál eddigi filmjei, egy köze­pes osztrák operafilm; „A windsori víg nők”, egy na­gyon gyönge dán operett­film; „Nyár Tirolban”, a már nálunk is bemutatott ki­tűnő olasz „Szörnyetegeid’, egy kicsit unalmas angol vígjáték, az „Isten állatkert­je”, egy kedveske angol mu­sical: „Mindennap ünnep­nap”, az ötletes, rajzot és valódit szellemesen keverő Zeman film: „Egy bolond krónikája" közül messze ki­emelkedik a holland pie­man” (alcíme: „Rejtett ka­merával”). Művészek, szak­emberek, mindazok, akik lát­ták, a világ legjobb doku­mentumfilmjei közé sorolják, nemcsak az ez évi, hanem a sok évi átlagot tekintve is. Rendezője az Oscar-díjas holland Bert Haanstra. A fesztiválon sürgönyt kapott: az „Aleman”-nal újabb Os­­car-díjra számíthat, bekerült az 1965. évi legesélyesebb je­löltek közé. A „Rejtett ka­merával” — valóban rejtett kamerával készült, két­ éven át. Bert Haanstra megfigyel­te, megleste honfitársait az utcán, parkokban, tenger­parton, sportversenyeken. Felvételei tele vannak rit­mussal, s ami a filmet külö­nösen vonzóvá teszi: meleg, emberi humorral. Sokat ne­vetünk a hollandusokon­­, de egyszer sem nevetjük ki őket. A vidámfilm-fesztivállal egyidejűleg nemzetközi pla­kátversenyt rendeztek. Ma­­gyarország a „Karambol” című film plakátjával (készí­tette Máté András) harmadik díjat kapott. Ma délután hatkor a ma­gyar nagykövetség fogadást ad abból az alkalomból, hogy este kerül sor Makk Károly és Psota Irén jelenlétében a „Mit csinált felséged három­tól ötig?” bemutatójára. Mi­után a fesztiválon nincs zsű­ri, nincs rangsorolás sem, izgalomra tehát nincs ok. Minden bemutatott film ren­dezője emléktálat kap, így tehát mindenki nyertes. A művészek is, a közönség is. P. Zs. □ A tátrai­ vonósné­­GYES áprilisban és május­ban sorra kerülő három kon­certjére új bérleti sorozat árusítását kezdték meg az Országos Filharmónia jegy­pénztáránál. □ MA DÉLUTÁN 5 óra­kor, Thury Zsuzsa dedikálja a Szépirodalmi Kiadónál megjelent „Bűvös kör” című új regényét, a Népköztársa­ság úti írók Könyvesboltjá­ban­. □ A FILM FELTALÁLÓ­JÁNAK, Louis Lumiére-nek most van a századik szüle­tésnapi évfordulója. Ebből az alkalomból Párizsban megjelent G. Sadoul mono­gráfiája L­umiére-ről. □ OROSZ ÉS ANGOL nyelven jelent meg a Szege­di Képeskönyv új kiadása, amely a múlt évi magyar ki­adás után készült, és ismer­teti Szeged nevezetességeit, valamint az ünnepi játékok rendjét. SZÍNHÁZAK CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház: Carmen (7). — Ope­raház Erkel Színháza: Márta (Vencel bérlet, 7. és Kis Erkel IV. bérlet, 3. előadása, 7). — Nemzeti Színház: Oresteia (7). — Katona József Színház: Léda (6. szelvénybérlet, 7). — Madách Színház: Tanner John házassága (7). — Madách Színház Kamara­­színháza: A bolond lány (7). — Vígszínház: Zárt ajtók mögött (M-bérlet, 4. előadás, 7). — Thá­­lia Színház: II. Richard (7). — József Attila Színház: Potyautas (7). — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7). — Bartók Szín­ház a Fővárosi Operettszínház­ban: Három szegény szabólegény 3). — Vidám Színpad: Több nyel­ven beszélünk (fél 8). — Kis Színpad: Nincs előadás. — Iro­dalmi Színpad: Győre Imre, Ga­­rai Gábor, Mezei András orató­riumai (E-bérlet, 4. előadása, 7). — Egyetemi Színpad: Jazzbalett (a Pécsi Balett vendégjátéka 5 és fél 8). — Állami Déryné Szín­ház a pestlőrinci Műv. Házban: Koldus és királyfi (fél 3). — Ál­lami Bábszínház: Irány az Ezer­egyéjszaka (10), Kaland a Vénu­szon (3). — Zeneakadémia: Álla­mi Hangverseny­zenekar (vez.: J Korenstein. Tavaszi bérlet, C- sorozat, fél 8). — Kamara Va­rieté: Tengerjáró Varieté (8 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: Circo Medrano Italia (fél 4 és 7).

Next