Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
KEDVEZMÉNY A NYUGDÍJASOKNAK A családtagokra is vonatkozik Tájékoztató a kórházi ápolásról • Egyszerűbb a jogosítás ♦ Érvényes: július 1-től Nemrég közültük a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak tájékoztatóját egy új rendeletről, amely enyhítette az ötéves megszakításhoz fűződő nyugdíjjogi hátrányokat. Most információt kaptunk, egy másik rendeletről, amely igen kedvező a nyugdíjasoknak: megszűnt a kórházi ápolás 60 napos határa. A felszabadulás előtt a munkavállalók egy évig, a családtagok évenként mindössze 42 napig részesülhettek kórházi ápólásban. Nyugdíjasoknak, járadékosoknak, családtagjaiknak egyáltalán nem járt ez a kedvezmény. Az első kedvező rendelet 1947-ben született, amikor 60 napig, majd 52- től 90 napig kórházi ápolásra vált jogosulttá a dolgozó családtagja. A nyugdíjasok, a járadékosok és családtagjaik 1950- től évenként 30 napi kórházi ápolást kaptak, majd ez az idő 90 napra emelkedett. Ám ez a 90 nap is nagy teher volt annak, akit érintett: a nyugdíjasoknak vagy családtagjaiknak, akiken az összeget behajthatták, de gondot okozott a társadalombiztosítási adminisztrációnak is. Az esetek többségében ugyanis a túlápolási költségeket a tanács vagy a társadalombiztosítási bizottság elengedte, átvállalta, s végső soron sem a beteg, sem a hozzátartozója nem fizetett. Társadalombiztosításunk fejlődése lehetővé tette, hogy ezen változtassanak. Az új rendelet minden családtagnak és minden nyugdíjasnak időbeli korlátozás nélkül biztosít kórházi ápolást. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól kapott információnk tartalmazza azt is, hogy kikre nem vonatkozik az új rendelet. Ha valakinél a biztosítási jogviszony megszűnése után a 3. és 15. nap között kerül sor a kórházi ápolásra és az utolsó biztosítási jogviszony 90 napnál nem tartott tovább, akkor a kórházi ápolás legfeljebb 13 hétig jár. Érintheti ez a rendelet a családtagokat, a tanulókat vagy az olyan rokkantnyugdíjasokat, akiknek rokkantsági nyugdíjuk megszűnt, de munkaviszonyt nem létesítettek. Az új rendelet előnye az is, hogy egyszerűsíti a jogosítással kapcsolatos eljárást: szükségtelen például a kórházi utalvány kiállítása, a kórházi ápolás időtartamának feljegyzése az egyéni segélyezési lapra. A rendelkezés sok embert érint, s bár csak július 1-től lép életbe, azokra a betegekre is alkalmazni kell, akik hamarabb kerültek kórházba, s július 1-én vagy később is még tart a gyógykezelésük. S. M. LEGSZOMJASABB AZ ELEFÁNT Naponta egy hektót iszik KÜLÖN VEZETÉK MINDEN KETRECBE FELÚJÍTÁS AZ ÁLLATKERTBEN Felújítás előtt áll az Állat- és Növénykert 50 éves, elavult vízhálózata. A régi, kiismerhetetlenül összekuszálódott vezetékeket és aknákat teljes egészükben használaton kívül helyezik. Helyettük három kilométernyi új csővezetéket fektetnek le, hogy fedezzék az Állatkert napi, 800—990 ezer literes vízszükségletét. A legszomjasabb lakó — terjedelménél fogva is — az elefánt. Napjában kétszer itatják: 8—10 vödör, azaz 80—100 liter vizet fogyaszt. A legtöbb vizet a fókamedence igényli, nyáron 200—210 köbméter vízzel töltik fel hetente. Nem sokkal kevesebb az akvárium—terrárium fogyasztása sem: napi 15—20 köbméter. Rendkívül igénytelen viszont a négy fesiráf, egy nap összesen egy vödör vizet isznak. Újdonság lesz, hogy minden állatházat külön vízmérővel látnak el. Jelenleg ugyanis központi vízmérő van, s ezért, ha valahol csőtörés volt, az egész Állatkertben el kellett zárni a vizet. Gondot okozott eddig az is, hogy a ketrecek előtti vályú közös itató volt, így ha az egyik állat beteg lett, a többit is megfertőzte. Ezért most minden ketrecbe külön bevezetik a vizet. A felújításhoz hegesztett kötésű acélcsöveket használnak, hogy a dús növényzet és a fák gyökerei ne veszélyeztessék a vezetékek kötéseit. A zavartalan vízellátásért — biztonsági okokból — háromágú körvezeték-rendszert terveznek. A munkát úgy ütemezték, hogy az Állatkert lakói egy napra se maradjanak víz nélkül. VÉDJE EGÉSZSÉGÉT, LEGYEN MÉG CSINOSABB! MEGNYÍLT az automata fogyasztószalon A felesleges zsírrétegeket eltávolítja az automata fogyasztógép* Sürgősen jegyeztesse elő magát egy kezeléssorozatra! A fogyasztószalon címe: II., Török u. 2., Telefon: 153—390 Június 1-től június 30-ig 10 kezelést fizet, 11-et kap. VEGYE IGÉNYBE JÚNIUSBAN KEDVEZMÉNYÜNKET: 10 + 1 AKCIÓNKAT! Külön fülkék • Gondos kiszolgálás • Pontos időbeosztás BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT FOGYASZTÓSZALONJA Budapest II., Török utca 2. Telefon: 153—390 A tengeren túlról is megérkezett a századik külföldi résztvevő jelentkezése az idei borsodi nyári egyetemre. A baráti országokból, többek között az NDK-ból, Csehszlovákiából és Lengyelországból érkező vendégeken kívül a július 20—31. közötti rendezvényre az Egyesült Államokból és Finnországból is érkeztek jelentkezések. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel baráti kapcsolatokat tartó külföldi felsőoktatási intézmények — többek között a freibergi, a magdeburgi és a kassai műszaki főiskolák — is jelezték részvételüket. HAJÓÚT AZ ÁRTÉRI FÁK KÖZÖTT Robbantás a fűzfaerdőben 9 Ladikén jön a lőmester 9 Ezüstös tornyok az olajvidéken 9 A tápéi „tapétosok" 360 kilométer töltésszakaszból — ennyit véd most Szeged — tizenhat. Az az ölelő kar, melyet a térkép így jelöl: „algyői—tápéi öblösei”. Az az ív, amely a SZEOL-pályánál, Tápé határában indul ki, s az algyői hídnál fogja szorosra a tájat. De milyen tájat is?! A ballagó Tisza partján a füzeseket, a csendes ártéri erdőket (de ez is már csak egy tartalmatlan, üres kifejezés: hol itt az ártér?, vízierdők ezek!), de ha hátat fordít az ember a Tiszának, a háromszög befogó szárában a kéken rezgő párás égboltra magas tornyok, tartályok ezüstös hengerei rajzolódnak. Az olajvidék. Ez a 16 kilométernyi kis töltésszakasz a 360-ból, ezt védik. A dorozsmai Szél-brigádhoz (Szél Sándor 36 gyalogembere, kik zsákokkal magasítják a rájuk bízott 500 méternyi szakaszt) ma egy teherautónyi könnyűbúvár érkezett. Szélékhez, de a többiekhez is: végig ezt az öblöt, koronától lábig, kibélelik fóliával. Kik ezek a búvárok ? A pesti Amphorások (így nevezték el a fiúk csoportjukat a II. kerületi Természetjáró Szövetségben) miskolci s debreceni MHSZ-es fiúk. Vissi Ferenc gyönyörű — egy esztendeje talán még éppen hippinek mondtam volna — fekete torzonborz körszakállával emelkedik ki a vízből, újabb tekercs fóliát kér a csónakostól. A miskolci, Neptunos. Egyetemista, az olajbányász szakon harmadéves. Épp a vizsgaidőszakban merül. A pesti fiúk javarészt technikusok, mérnökök. Makón vannak elszállásolva. Mert oda érkeztek, s most minden reggel Makóról ide Tápéra jönnek át a folyót „tapétázni”. A katonák híradós lánca pontosan délben figyelmeztet: a merülést mindenütt abba kell hagyni. Robbantás lesz. Elcsendesedik a part, a füzesek közül egy ladik bújik elő, tiszai halász hozza ki az erdőből a lőmestert. Aztán robbanás, felvágódik a víz és 10 — talán még Juhász Gyula látta őket —, szomorú faóriás eldől. Utat, hajózó utat kell az ártéri fák közt vágni. Ha gyorsan kő kellene, az uszályok útját a parthoz ne állja el semmi. Az uszályok a kővel már itt vannak. Hol? Künn az élő Tiszán. Tökéletes volt a felkészülés: ott horgonyoznak már második napja a súlyos kövekkel, napoznak, várnak. Ha kellene , csak ne kelljen! —, az erdőségen át szépen a tápéi töltéshez állhassanak. Micsoda világ: fűzfaerdőben egy tiszai halász és egy pesti lőmester 10 méter széles hajózóutat vág. Az erdőn túl már Algyő határánál két férfi őriz egy parthoz állt vízi páncélost. Nem páncélos az — úszótag a hivatalos neve —, de hajónyi fedélzete, mint egy cirkáló. Hajócsavarok a fedélzetén: gépek, piros lakk, kompresszor, cölöpverők — kész hadihajó. Ők a székesfehérvári ÁKSZ. A vizesek rohamcsapata, az Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat. Az olajkutak védelmére — készenlétre csak — rendelték ide őket. Agépkocsikaraván vezetője: Császár Barna. Huszonhét teherautó szállítja az osztagot, ha felkerekednek. Most például Mátészalkáról kerekedtek fel. Május 14-től a tunyogmatolcsi gátszakadáson dolgoztak — még szombat délelőtt is az utolsó simításig — aztán délután, hajót, motort, gépeket felpakolva Mátészalkáról útnak keltek Szegednek. Egész éjjel haladtak, vasárnap délben érkeztek meg. „Ötven kilométerenként 5—10 percre állunk csak meg. Egyszer ittunk csak, feketét. Derecskén. Éjfél volt, már épp zárt a presszós. De látta a 27 árvizes autót Fellökte a rolót, s főzött 00 feketét.” Ring a töltésnél a lehorgonyzott úszótag, cölöpverő, gátépítő, gátmentő hajó. Ketten napoznak rajta, két tolnai ember, a sofőr, s Murányi János, a gépész. A többieket a paksi töltésre hívták át pátralemezt venni. „Jó lenne — mondja a gépész —, ha nem lenne ránk itt szükség, pakolhatnánk mihamarább, s mehetnénk haza Tolnába. Mert a mi csapatunkban minden ember tolnai.” Kőbányai György Költő a portásfülkében K. Benével elég mindennapi eset, egy kis karambol hozott össze. Az történt ugyanis, hogy a Kertész utcai garázzsal szemben állítottam le Trabant kocsimat. Mire három órával később visszaértem, a motort fedő karosszérián labdányi lyukat ütött valami. Tanácstalanul álldogáltam néhány résztvevő, de semmiről sem tudó ember gyűrűjében. Ekkor vettem észre a kocsi ülésén egy cédulát, a véletlenül nyitva hagyott ablak résén csúsztathatta be valaki. Menjek be a garázs portájára, üzenték. A portán egy kis levél várt. A balesetet okozó teherautó rendszáma, vezetőjének neve és lakáscíme, egy tanú neve és címe, végül pedig K. R.-né portás neve, aki nekem mindezt ismeretlenül összegyűjtötte, de közben a szolgálati ideje lejárt. Így már nyugodtan távoztam, este jelentkezett is a teherautó vezetője, közölte, hogy megtéríti a kárt. Pontosan tudtam: ha K. R.-né nem írja fel az adatait, nem jelentkezett volna ilyen sürgősen. Mélyen meghatva, másnap személyesen akartam megköszönni K. R.-nének, amit tett. Szabadkozott. Hallotta a csattanást, kiszaladt, felírt mindent, ez a kötelessége. A teherautón két fiatal, erős férfi ült. K. R.-né gyönge, szelíd, ősz hajú, már nem fiatal asszony. Mégis rájuk kiabált. Miért? Mert látta, hogy ők a hibásak, és ahol tud, és ahogy tud, harcol az igazságtalanság ellen. Hacsak ennyi történt volna, akkor is érdemes lett volna feljegyezni K. R.-né kis tettét. De a nagyobb meglepetés a személyes ismeretség után ért. A portásnő, aki szíves szóval mesélt gyerekeiről és unokájáról, hallván, hogy újságíró vagyok, egy szívességre kért: olvassam el a verseit. S egy vastag, kézzel teleírt füzetet adott át. Mondjam majd meg, érdemes-e neki írni? Délután kezdtem olvasni, este lett, mire letettem a füzetet. A portásfülke, amelyben K. R.-né dolgozik, olyan kicsi, hogy ketten talán le sem tudnak ülni benne, de a világ, amelyet innen észlel — óriási. A garázs egyik vezetőjének embertelen viselkedése, egy fiatalasszony kedves csókja, takarítónők gondjai éppúgy írásra késztetik ezt a szelíd nagymamát, mint a szabadság szépsége, a Vietnami háború szörnyűségei, s egy tizenöt év után először vásárolt új szalap feletti vidám öröm. Régi, lánykori szerelem emléke, az anyai szeretet forró édessége, a feleség türelmes hűsége, egy kibomló rügy, egy meleg tavaszi szellő —, az élet a maga teljességében lüktet a verseiben. Hogy a jelzők néha kicsit sziruposak? A rímek olykor sántítgatnak? Nem az irodalmi ítész —, az olvasó szemével és szívével olvastam, éreztem, szerettem meg a versekből K. R.-nét. Érdemes-e írnia? — kérdezte. Nem azt, hogy megjelenhet-e valaha egy is, leközölné-e valamelyik újság, folyóirat? Csak azt mondjam meg, érdemes-e? Persze, hogy érdemes, fogom mondani, teljesen feleslegesen. Akiben ennyi meleg emberi érzés feszül, aki a szűk pafásfülke kicsiny ablakából ilyen óriási darabot lát a világból, az úgyis ír a maga örömére ezután is, akármi is a válaszom. A madár sem kérdezi, érdemes-e dalolnia. Pongrácz Zsuzsa A budapesti közönség a Corvin Áruház homlokzatáról már ismeri színes ,,Publicolor” reklámtábláját. Ezt a berendezést a VBKM VILI ESZ gyárában készítik több más, világszerte ismert és használt elektromos eredményhirdető rendszer mellett. Képünkön: a gyár egyik újdonsága, a hordozható Publicolor reklámtábla.