Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

A NOVOJE VREMJA CIKKE: Miért nem tetszik a Zsenmin Zsipaónak a moszkvai szerződés? Moszkva, szeptember 17. Hável József, az MTI tu­dósítója jelenti: A Novoje V­rem­ja leg­újabb száma egész oldalas elemző cikkben foglalko­zik a Moszkvában megkö­tött szovjet—nyugatné­met szerződés kínai vissz­hangjával. A cikk mindenekelőtt rámutat arra, hogy az augusztus 12-én aláírt moszkvai szerződést álta­lában a legkülönbözőbb vé­leményeket tolmácsoló megfigyelők is úgy értékel­ték, mint lépést a béke megerősítésének útján. Ki­vételt csupán a legmegrög­­zöttabb reakciósok — a Strauss-csoport politikusai és von Thadden pártjának újfasisztái — képezték. Ők újságjaikban nagy címbe­tűkkel a „német érdekek elárulásáról” „sötét össze­esküvésről” cikkeznek. A legutóbbi időkig egye­dül álltak ezzel az értel­mezéssel, most azonban „támogatást” kaptak. A Zsenmin Zsipao szep­tember 13-i számában terjedelmes cikk jelent meg „a szovjet—nyugat­német szerződésről”. Mint a szovjet külpolitikai hetilap aláhúzza: a pekin­gi cikk akarva-akaratlan ” felidézi a Deutsche Natio­nal Zeitungot: ugyanaz a kiabálás az „összeesküvés­ről, „a német nép érdekei­nek elárulásáról”. Azzal a különbséggel, hogy míg a Deutsche National Zeitung Brandtot és politikáját ve­szi célba, addig a Zsenmin Zsipao kirohanásainak fő tárgya: a Szovjetunió. A Zsenmin Zsipao állítása szerint a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés nem más, mint „hallgató­lagos beleegyezés” abba, hogy Nyugat-Németország­­nak joga van bekebelezni az NDK-t. Mint a Novoje Vremja rámutat, furcsa helyzet alakult ki: a Var­sói Szerződés országai — köztük az NDK nem ész­lelték ezt a „hallgatólagos beleegyezést” a sok ezer kilométernyire fekvő Pe­­kingben azonban „észre­vették, hogy Moszkva — úgymond „engedélyezte az NDK annektálását”. A kínai állítások képte­­­lensége nem követel hosszú bizonyítási eljá­rást — húzza alá a szovjet cikk — elegendő csupán elolvas­ni magát a szerződést, amely kategorikusan ki­mondja, hogy az NSZK és az NDK közötti határ meg­változtathatatlan. Éppen az a tény, hogy az NSZK kötelezettséget vállalt az európai határok tisztelet­ben tartására, tesz pontot az NSZK korábbi politiká­jának revansista törekvé­sei után. Ez a Szovjetunió és az NSZK közötti szerző­dés eredményeképpen Eu­rópában kialakuló új hely­zet lényege. Ezt nem fogja fel a Zsenmin Zsipao! A pekingi cikkíró úgy tünteti fel, mintha Moszk­vában a Szovjetunió elfo­gadta volna „Nyugat-Né­­metország feltételeit” Nyu­­gat-Berlinnel kapcsolatban, a szerződésben azonban köztudottan nincs egyetlen szó sem Nyugat-Berlinről. Szemmel láthatóan Peking­­ben ugyanazt a módszert alkalmazzák­, amely eddig a nyugatnémet reakció ked­venc eszköze volt: megpró­bálni éket verni a Szovjet­unió és az NDK közé. A Zsenmin Zsipao elége­­detlenségének fő oka, hogy Pekingben nem csekély erőfeszítést fecséreltek an­nak bizonygatására: a bé­kés együttélés a Szovjet­unió javasolta programja nem reális. Most pedig be­bizonyosodik, hogy e program alapján lehet­séges olyan megállapodás elérése, amely az egész világon helyeslő vissz­hangra talál. Befejezésül a Novoje Vremja rámutat: a Zsenmin Zsipao cikk­írója talán legtitkosabb gondolatát tárta fel, ami­kor a következőket leír­ta: „Ezzel a szerződéssel rosszabb, nélküle jobb lenne.” Más szavakkal: a szerződés, amely egyöntetű vélemény szerint az európai enyhü­léshez vezet, nincs ínyére Pekingnek. GM-SZTRÁJK 100 millió dollár naponta Második napja tart a vi­lág legnagyobb cégénél, a General Motorsnál mintegy 344 ezer amerikai és kana­dai munkás sztrájkja. A társaság becslése szerint a munkabeszüntetés naponta több mint százmillió dollár kiesést jelent az üzleti for­galomban, a bérekben és a kormány adóbevételében. Heath-Wilson A Gallup­ közvélemén­ykutató intézet felmérése szerint Heath konzervatív kormánya tovább­ra is tartja népszerűségi elő­nyét Wilson Munkáspártjával szemben. A miniszterelnök sze­mélyes népszerűsége ezzel szemben nem növekedett lé­nyegesen, a megkérdezettek többsége még korainak tartja véleményét nyilvánítani műkö­déséről. HÚSZ PERC MÚLVA MEGHAL. Arat a halál a francia autósz­tr­ádákon A képen látható férfi húsz perc múlva meghal. A Paris Match című francia képes magazin közölte a fotót e drámai címmel. A 404-­es és 304-es Peugeot karambolja a marseille- lyoni autóúton történt. Ja­nuár 1. óta a képen látha­tó férfi a nyolcezredik ha­lálos áldozata a francia or­szágainknak. Meglehet, hogy megdől a múlt évi szomorú rekord: akkor tizennégyezren­­ lel­ték halálukat az utakon. Keresni az okot? Mindenki ezt teszi Franciaországban. Mitől ez a hatalmas mé­retű balesetözön, mi okoz­za, hogy az áldozatok szá­mát illetően megelőzték az Egyesült Államokat is? Csaknem négyszáz szerve­zet, az egészségügyi mi­nisztérium irányításával vizsgálja, bogozza az indí­tékokat, keresi a választ. Az utas, ha Párizsban jár, elámulhat a rengeteg gépkocsi láttán, csodálko­zik, hogyan lehetséges az előrehaladás, az autóten­gerben. Ha figyelmesen néz, azt is észreveszi, hogy a legritkább tünemény a karambol. Kisebb össze­koccanások előfordulnak ugyan, de olyan eset, amelyhez rendőrt és men­tőt kell kihívni, alig-alig. Ám menjen ki egyszer az autósztrádákra. Ugyan­olyan autófolyam fogadja, mint a Champs Elysée-n, csak éppen a sebesség na­gyobb. Óránként 120—150 kilométerrel száguldanak a kocsik. A párizsi, aki meg­szokta, hogy városában csi­galassúsággal közlekedik — tíz kilométer, óra a közle­kedési átlagsebesség —, az autóúton nekiereszti kocsi­ját, hiába korlátozták a se­bességet tavasszal. Mindez csak részben magyarázza a baleseteket. Akad egy sokkalta lé­nyegesebb ok — az alkohol. Nemrégiben jót nevettek a párizsiak azon a plakáton, amely így óvta a vezető­ket: „Az alkohol lassú ha­lál.” A hirdetmények alá odafirkantották: nem baj, nem nagyon sietünk. Ám a tréfa mögött a statisztiku­sok adatai bizonygatják: a franciák, igenis sietnek a­ halálon. Az átlagfrancia évente százhúsz liter bort, harminc liter pálm­át iszik meg. Minden száz­­autóbal­eset közül negyvenkilenc esetben az alkohol a bűnös. Nehéz feladat az alkohol ellen harcolni. Erőtlen kí­sérletek tapasztalhatók csu­pán. ..Igyok valamivel ke­vesebbet, vagy ha már ivott, vezessen óvatosab­ban, figyeljen jobban” — hirdetik a reklámműsorok. Az eredmény: nyolcezernél is több a halálos áldozat, csupán az országutakról. A franciák alkohol ürü­gyén Pasteurt szokták idéz­ni: „A legegészségesebb ital a bor.” Csakhogy abban az időben nem okozott ilyen gondot a közlekedés, Pas­teur különben is úgy értet­te, hogy Párizs vize egész­ségtelen, ihatatlan — a bor egészségesebb ... (sdi­) JORDÁNIÁRÓL DIÓHÉJBAN (Folytatás az 1. oldalról.) Királyság Elő-Ázsiában, terü­lete 96 610 négyzetkilométer, la­kosságának száma mintegy két­millió. Jeruzsálem óvárosa és Nyugat-Jordánia (az úgyneve­zett Cisz-Jordánia) 5600 négy­zetkilométerrel és hozzávetőle­gesen 700 ezer lakossal jelenleg izraeli­ megszállás alatt áll. 1917-ben brit mandátumterü­let, 1946-ban függetlenné válik, Transz-Jordánia néven. 1950- ben egyesül Arab-Palesztina megmaradt területeivel; ekkor veszi fel a Jordánia nevet. Nyugatbarát irányzatú, de 1964 után normalizálja kapcsolatait Egyiptommal. Reakciós belső rendszerében az 1967 júniusi há­borút követően némi mérsék­let mutatkozott. Jordánia lakosságának leg­alább fele palesztin származású, ezért a palesztin ellenállás egyik fő támaszpontja. A kirá­lyi kormányok és a palesztin szervezetek között (amelyek szintén nem képviselnek min­den tekintetben egységes vona­lat), a gyakori megállapodások ellenére, állandósultak a belső viszályok. A palesztin szerveze­tek a belső reformokat tekint­ve, sokkal haladóbb célkitűzé­seket hangoztatnak, míg Husz­szein király realistább álláspon­tot foglalt el a válság politikai rendezésének kérdésében. Amerikák loelinessban Az amerikaiak teljes „tudományos vértezetben”, hamarosan két újabb kísér­letet tesznek a legendás, de aligha létező „lochnessi szörny” felkutatására. Az egyik csoport a sex fegy­verével akarja felszínre csalogatni a szörnyet és ezért a legkülönbözőbb nagyhalak és tengeri emlő­sök jellegzetes nemi illatát tartalmazó anyagokat ké­szül bevetni, a helyi lako­sok általános elképedésére. Egy másik amerikai expe­díció infravörös techniká­val akarja lefényképezni az állítólag teljes sötétség­ben, víz alatt rejtőzködő őslényt. P­OLITIKAI ROFIL Blum tiszteletes nevét márványtábla őrzi a belga Baudourban. Népszerű lel­kipásztoruk emlékezetére aranybetűkkel vésették be a városka munkásai, kis­iparosai és nincstelenjei: „A szegények oltalmazója, bátorítója és szószólója volt.” Arról már nem esett szó az emléktáblán, hogy a tiszteletes úr jóvoltából hétköznap is sűrűn benépe­sült a közös erőből emelt templom: falai között gyűl­tek össze az első munkás­gyűlésekre Baudour szo­cialistái. Papjukkal az élen, hiszen ő is közéjük tarto­­zott. — Ilyen körülmények között gyer­ekeskedtem — mondja Isabelle Blum, a Béke-világtanács elnöksé­gének tagja, hosszú éveken át ügyvezető elnöke, alá az elmúlt napokban a béke­­világmozgalom tisztikará­nak értekezletén vett részt hazánkban. — Elmondha- Malaysia elnöke Romániában A román kormány meg­hívására tegnap Bukarest­be érkezett Tan Abdul Razak, Malaysia elnöke. Isabelle, a lelkész lánya rám, hogy a belga szocia­listák legjobbjai neveltek, hazám szervezett munkás­­mozgalmának bölcsőjét mondhatom szülővárosom­nak. Az apai házban Marx és Engels jól megfért, a Bib­liával. Isabelle a történe­lem- és irodalomtanári dip­loma mellett alapos mar­xista műveltséget szerzett. Mihelyt a belga­­nők kihar­colták választási jogukat — egyelőre csak a községi tanácsok összetételébe szól­hattak bele —, Isabelle Blum az elsők között lé­pett a szocialisták soraiba, a Belga Munkáspárt tagjai közé. Tanári állása mellett a párt nevelési osztályán titkár, egyúttal a felső ká­derképző tanfolyamon elő­adó. — Egy antimilitarista be­szédem miatt 1928-ban el­bocsátottak állásomból —■ emlékezik Blum asszony. — Akkor már tagja voltam a Belga Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának, és a szo­cialista nőmozgalom irá­nyításával bíztak meg. Nyolc esztendővel később parlamenti képviselőnek választottak. Nagy port vert fel meg­választása : akkoriban a bel­ga nők még nem rendel­keztek általános politikai választói joggal, de — ép­pen a baloldal követelésére — választhatók voltak. Senki nem­ hitte, hogy a furcsa törvény értelmében valaki is bekerül a hon­atyák közé. Isabelle Blum volt a Belga Királyság első — és hosszú éveken át egyetlen — képviselőnője. Izig-vérig ellenzéki beszé­dei jó néhányszor kavartak vitákat a parlamentben. A jobboldal dühödten támad­ta: híre ment, hogy meg­alakította az Egyetemes Béketársaságot, amelyben nem kisebb tekintélyek foglaltak helyet, mint Jo­­liot-Curie és Marcel Ca­­chin. Elévülhetetlen érde­meket szerzett a nyugati szocialisták és a szovjet szakszervezetek első tár­gyalásainak létrejöttében. A spanyol polgárháború idején bátran, férfi módra küzd Madridban és Barce­lonában a fiatal köztársa­ságért, majd hazatérve, az élére áll annak a szakszer­vezeti mozgalomnak, amely a munkások fizetett sza­badságát követeli. A harmincas évek végén gyújtó hatású beszédekben figyelmezteti a belga köz­véleményt a nácizmus ve­szélyére. Nem utolsósorban Isabelle Blum asszonynak köszönhető, hogy a belga határok megnyíltak az el­ső németországi pogromok elől elmenekült baloldaliak és zsidók előtt. Hitlerek villámhadjáratai elől igen sok csehszlovák, magyar és osztrák hazafi keres mene­déket Belgiumban. Neve fogalommá■ válik az emig­ránsok körében: a képvise­lőnő hamis papírokat, munkaalkalmat, letelepedé­si engedélyeket szerez szá­mukra. A belga baloldal kimagasló személyiségeiről készített titkos náci listán az elsők között szerepelt a neve: a Gestapo elől, sok más honfitársával, Lon­donban keres menedéket. A háború éveiben a brit fővárosban, az emigráns belga kormány mellett mű­ködő tanács tagjaként a szigetországban dolgozó honfitársai szociális ügyeit intézi. — Amint lehetett, haza­tértem — folytatja. — Par­lamenti képviselőként fel­emeltem szavamat az eu­rópai népeket elválasztó katonai tömbök ellen. 1951- ben kizártak, a Belga Szocialista Párt soraiból. Indoklás: szembehelyez­kedtem az akkori bonni revansizmussal, a nyu­gatnémet újrafelfegyver­­zéssel, ami a hideghá­ború idején súlyos bűnnek számított,egy NATO-ország parlamenti képviselője ré­széről. Blum asszony nevét az­óta sűrűn olvashattuk a béke-v­­­t­á­g mozgalom ese­ményeiről keltezett hírek­ben. Hazánkban is gyak­ran megfordult. — Sok kitűnő magyar barátom emlékét őrzöm. Bensőséges jó barátság fű­zött például Károlyi Mi­hályhoz és feleségéhez. So­ha nem felejtem el, 1944- ben ott voltam Károlyiék szerény londoni lakásán, amikor híre jött, hogy meg­alakult az első demokrati­kus magyar kormány. Ká­­rolyiné éppen karfiolt fő­zött, s a jó hírre megfeled­kezett az ebéd főzésről. A karfiol odaégett... Nem sokkal később az én laká­somról küldték haza Deb­recenbe telefonon, a BBC továbbításával, történelmi jelentőségű üzenetüket a londoni magyar emigrán­sok, élükön Károlyival, együttműködésükről­­bizto­sítva a demokratikus kor­mányt ... Gyapay Dénes MINI LEMEZ, MAXI SIKER Két sláger egy kislemezen A »Tessék választani« minden száma megjelent

Next