Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

• A pult másik oldalán címmel megismerkedtünk Lenkével. Bizonyára ő sem tartja sértésnek, hogy az adás után a tévénézők százezrei is így nevezik ma­gukban, hiszen ez a jó öss­­szeállítás nagyon közel hoz­ta mindannyiunkhoz a munkáját szerető, a zené­ért rajongó, azt alázattal szolgáló asszonyt, aki a hi­vatás szenvedélyével és örömeivel áll „a pult má­sik oldalán”. Szerencsés volt a műsorösszeállítás,­­mert amire a Rólad van szó! című műsorban nem­ kaptunk teljes választ, azt rendkívül szerencsésen egé­szítette ki ez az életút Ám­bár ... ámbár nem lett volna tiszteletlenség, ha arról is több szó esik, mi­ért és hogyan viselte el az adás hősnője, hogy a hang­versenydobogók, vagy az operaszínpad helyett a hanglemezárusító pult má­sik oldalára került. Ha egy­­­szer ezt ily módon exponál­ják, mint a filmben, nem lehet a kérdést ennyire vá­lasz nélkül hagyni. • Mindig érdekes a Rólad van szó! című ifjúsági műsor. Szerencsés a fiatalokat foglal­koztató problémák megközelí­tése. A képernyő előtt ülő if­jú nézők bizonyára saját gondjaikra ismernek. Most is kitűnő volt a téma, hogy lehet az élet kisebb feladataihoz is a nagyot­ akarás szándékával közelíteni. Érdekes volt Pió­­ker Ignác példája, de talán nem ártott volna még széle­síteni a válaszok körét. • Ember az embertelen­ségben címmel Goldmann Györgyről készített emlék­eimet Zsigmondi Boris. Nem először fut neki a ma­gyar filmművészet Gold­­mann minden értelemben oly gazdag életének; a pá­lyakezdő Jancsó Halhatat­lanság címmel már meg­próbálkozott ezzel. Jancsó filmje már-már elszakadt Goldmann Györgytől, s egy kicsit az irodalmi szim­bólumok eszközeivel is az általánosságok szintjén próbált szólni a nagyszerű ember és a harmincas évek valószínűleg legjelentő­sebb magyar szobrászáról. Zsigmondi Boris filmje más oldalról közeledett a témá­hoz. Konkrétan, pontosan és hitelesen óhajtotta fel­idézni Goldmann György életét és ezért a barátok, harcostársak seregét vonul­tatta fel, akik szinte min­den percéről, gondolatáról be tudtak számolni. Érté­kes és felemelő dokumentá­ció volt ez, de talán éppen Goldmann György veszett el benne egy kicsit, oly nagy hangsúly került mind­azokra, akik bajtársai vol­tak, s viszonylag oly kevés mód nyílt arra, hogy a szobrok önmagukért beszél­jenek. _ bel _ □ A PRIZMA 13 csoport néven szereplő képzőművé­szek kiállítása nyílik meg ma délben a Műcsarnok Kamaratermében. A kiállí­tást Makovecz Imre nyitja meg, közreműködik Mensá­­ros László. A bemutatón, főként gyermekek részére készült tárgyak láthatók. Döglött aknák Siker a Katona József Színházban Igazi színházi élmény! Kitűnő mai magyar darab! És két szenzációs színészi alakítás! Ebben summáz­hatnánk Csurka István Döglött aknák című, a Ka­tona József Színházban teg­nap este bemutatott vígjá­tékát. És a szerző mellett egyenrangú alkotótársként ott a két kiváló képességű művész: Major Tamás és Kállai Ferenc. Több da­rabban, filmben, tévéjá­tékban, ha arra a szerep lehetőséget adott, meg­csillantották már annak a két karakternek a legjel­lemzőbb vonásait, amelye­ket most egy egész színhá­zi estén át játszanak, be­mutatnak. S bár a vígjáték lényegében rájuk épül, ők ketten olyan mértékben kisajátítják a darabot, hogy szinte kétszemélyes alko­tásnak tűnik. Rendkívül kellemesen érzik magukat szerepükben, s olyan fel­szabadultan játszanak, ami ritka manapság színhá­zainkban. A darab története egy­szerű, szinte el sem mesél­hető. Mégis a töltete, cá­folva a mű címét, részle­teiben és egészében is egy­aránt robban. A két dög­lött akna, Moór Jenő egy­kori nagykereskedő és Paál Károly szektás kishivatal­­nok, egy kórház idegosz­tályán találkozik. Maga­tartásuk, életfelfogásuk, világnézetük élesen szem­befordítja őket egymással. Moór, az egykori nagyke­reskedő a lángossütési iparengedély megszerzésé­nek eszelős hajszolásával kupeckodni szeretne a szocializmus kárára és a maga hasznára, a szektás egykori párttag, iparenge­délyeket stempliző — il­letve le nem stempliző — kishivatalnok a szocializ­mussal szeretne kupecked­­ni, ugyancsak a szocializ­mus kárára és a maga di­csőségére. E két pitiáner figura most már csupán a másikra veszélyesen acsar­­kodik. Mert nincs hatal­muk. De korántsem voltak ilyen veszélytelen és ne­vetséges alakok, amíg ha­talommal bírtak, hiszen Moór Jenő nagykereskedő előszeretettel adott el bár­kit a nyilasoknak, Paál Ká­roly pedig fegyverrel kény­szerítve vette birtokába a „proletárok” számára addig elérhetetlennek, vágyálom­nak tűnő primadonnát. A reakciós és a szektás egyet­len ponton találkozik: sze­retnék a másikat kiirtani, pontosabban a világnak azt a felét, amely nem vág be­le az ő koncepciójukba. S mert erre nyilván képtele­nek, a múlton rágódva fröcskölik egymás képébe gyűlöletüket az őket le­fegyverző mai valóság el­len. S itt következik az írói bravúr: a két szélsőség ta­lálkozik. Szükségük van egymásra, hogy gyűlölhes­sék egymást, és közösen mindazt, ami lehetetlenné teszi a lángossütés trösztö­­sítését, illetve a lángossü­­tésre alkalmas bódék ki­irtását. így lesz az ellen­ségeskedésből gyűlölködő fegyverbarátság, program nélküli szövetség. A két el­lenfelet az önpusztító gyű­lölet idegösszeomlásba, a zárt osztályra zárja. Csurka István igazi víg­játékot írt. Nem magyaráz, véleményét két erőteljesen, már a karikatúra felé tor­zított karakterben mondja el. A poentírozott dialógu­sok e két figura jellem- és beszédrendszerére épülnek. A legelképesztőbb ostoba­ságot és frázist is a guta­ütésig komolyan mondják és gondolják, s emiatt vál­nak igazán mulatságossá, vígjátékivá. Iglódy István kitűnő ér­zékkel látta meg, hogy a darab nem nevettetni akar, hanem nevetségessé tenni valamit, ami nevetségessé­gében is reális. Nem en­gedte, hogy jópofa bemon­dásokká, vagy bohóckodás­sá váljék a vígjáték, s ez­által elveszítse társadalmi töltetét. Kállai Ferenc fé­lelmetes dühkitörései és elcsendesülései, eszelős gyűlölete olyan pontosan jellemzik a kívül-belül üres, eszméit zagyván szá­jaié, de azokban a véreng­zésig hívő ember típusát, hogy a néző hirtelen nem is tudja, hogy nevessen, vagy viszolyogjon in­kább. Amikor a kórházi ágyán járkálva szónokol, vagy éppen a primadonnát jelképező kispárnát osztá­lya nevében megerőszakol­ja, színészi és rendezői te­litalálat. Major Tamás, a nagy­polgárból kispolgárrá de­­klasszálódott, kis álmait is nagy pénzre váltani igyek­vő reakcióit minden moz­dulatában, gesztusában, hanghordozásában nagy­vonalúan és részleteiben teljes finomságában kidol­­gozottak” állította elénk. Pojáca, szenilis öregúr, zártosztál­yi ápolt, apósként is kakaskodó vénember, memoárját körmölő álpar­tizán — egyszemélyben. De a pizsamájában sompoly­­gó, mások zsebében koto­rászó, riadalmában az ágy alatt nyüszítő idős férfi nemcsak nevetséges, hanem félelmetes is. A fiatal pár — Paál Károly egykori szí­nésznő-szeretője és a reak­ciós Moór fia — belesi­mult a darab egészébe, bár azt lényegében se nem mo­tiválják, se nem tágítják ki. Zolnay Zsuzsa és Szoko­­lay Ottó pontosan, színek­kel, ötletekkel megtámo­gatva játszott, bár Csurka karakterük megírásakor eléggé szűkmarkúan bánt velük. Pártos Erzsi, né­hány mondatos szerepében megindítóan és szánandó­­­an állította elénk a másod­rangú nő, a feleség alak­ját. A kórházi személyzet, és a kórház légköre Gyulay Károly, Bánsági Ildikó, Lenkei Vali, Gyalogh Ödön és Kőszegi Péter karakte­risztikus ábrázolásával vált hitelessé. A­z egyszerűsé­gükben kifejező díszletet Varga Mátyás, a komiku­mot fokozó kosztümöket Vágó Nelli tervezte. Az egész együttes összehan­golt, közös munkája nyo­mán a Döglött aknák­­ bombaként robban. Harangozó Márta Hogyan robbantottam ki a második világháborút A lengyel Svejk viszontagságai. Kétrészes, szinkronizált, szélesvásznú, kalandos filmvígjáték.­­ BEMUTATÓ: MÁJUS 13. Tv-vásár Cannes-ban SIKER A HATHOLDAS RÓZSAKERT A nemrég véget ért cannes-i tv-filmvásáron, nagy sikert arattak a ma­gyar tv-játékok. Ranódy László filmje A hatholdas rózsakert vetítési jogát le­kötötte Franciaország, Ka­nada, Belgium, Finnország, Svédország és az NSZK. A Móricz Zsigmond művéből készült Pillangó, ugyancsak szerepel majd a francia, kanadai, belga, nyugatné­met tv-nézők előtt. Az új 13 részes mesesorozatot, a Kukori és kotkadát megvá­sárolták a latin-amerikai tévék, továbbá Algéria, Kanada, Belgium és Fran­ciaország. Az Antonio Gades együtteséről forga­tott produkciót Japánban tűzik műsorra. A spanyol tévé bemutatja a Térzenét és a Fiatal vagy című Liszkay Judit-showt. A kanadai magyar klubok vetítésein láthatják a né­zők a Tenkes kapitányát és a Koppányi aga testamen­tumát, Franciaország a szí­nes Mazsolával ismerteti meg a legifjabbakat, a fel­nőtteket pedig Bartók ba­lettjével, a Fából faragott királyfival. Öt tévéfilmet vett át az utóbbi időben Olaszország. Ezek között van gyerme­keknek készült produkció. Volt egyszer egy királyfi, s vannak drámák is, mint a Halálnak halála, vagy az Üvegkalitka. Az osztrák nézők az Ex Antiquis együttes zenés összeállítását látják majd. Élénk az érdeklődés a skan­dináv országokban is a leg­újabb magyar tévéfilmter­més iránt. Svédországban is bemutatják Szinetár Miklós produkcióját, a Halálnak halálát. Zsidáki Erzsébet festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a Csók István Galériában. Képünkön a művésznő Farkak című műve látható. Eötvös kollégiumi napok Ma fejeződnek be az Eötvös kollégiumi napok. Csütörtök délután tudomá­nyos ülésszakkal kezdőd­tek az ünnepségek. Három előadás hangzott el Eötvös József munkásságáról. Csü­törtök este az egyetem amatőrfilmklubja mutatta be filmjeit a kollégistáknak. Tegnap délelőtt Rózsa Gyu­la, a Népszabadság kriti­kusa nyitotta meg Marosits István szobrászművész tár­latát a kollégium galériá­jában. Tegnap délben a farkas­réti temetőben megkoszo­rúzták Horváth János sír­ját. Délután Horváth Já­nos emlékkiállítás nyílt. Este, régi kollégisták talál­koztak a maiakkal. Ma dél­előtt Móser Zoltán fotóiból Triptychon címmel nyílt kiállítás. Délután szavaló­verseny, este záróünnepség lesz, majd Juhász Ferenc tart irodalmi estet, beve­zetőt Kabdebó Lóránt mond. Ismétlések Holnap délután az Egye­temi Színpad fiatal előadó­­művészei megismétlik, „Azt mondod: ez az ember” cí­mű összeállításukat. Tompa László Virrasztó című elő­adóestjét, májusban két al­kalommal mutatja be, 16- án délután és 20-án este. A Váci Mihály emlékest is­métlése 11-én­ este lesz, 10-én este pedig, Surányi Ibolya Fortinbras elégiája című, lengyel irodalmi mű­sorát adja elő. Rongygyűjtő hetek Már csak május 29-ig! A tiszta színes vagy fehér pamutrongy minden kilogrammjáért, és a vegyes háztartási rongy minden 5 kilogrammjáért az el­lenértéken felül ajándéksorsjegyet is ad a (MÉM) Nyeremények: SKODA személygépkocsi, külföldi IBUSZ-utazások, ORION televíziók, és még ezernél több értékes cikk. Finn író ajándéka Néhány héttel ezelőtt le­velet kapott a fóti gyer­mekváros igazgatója, amelyben az Európa Könyvkiadó vezetője közöl­te, hogy Mika Waltari finn író, a Megmondják a csil­lagok című regényének ma­gyarországi kiadásáért járó szerzői jogdíját, 74 415 fo­rintot az intézménynek ajánlja fel. A rokon nép írójának ez már a második ilyen gesztusa. Hasonlóan járt el, az ugyancsak az Európa Könyvkiadó gon­dozásában napvilágot látott, Palma felügyelő tévedése című könyvének honorá­riumával. A tekintélyes összeg 158 655 forint — sorsáról Barna Lajos, a gyermekvá­ros igazgatója elmondotta: úgy határoztak, hogy a pénzből kiállítási pavilont építenek. A gyermekváros­ban 920 állami gondozott él, s közülük igen sokan tevé­kenykednek különböző kép­zőművészeti szakkörben. Az ügyes kezű gyermekek raj­zai, fafaragásai, linómet­szetei, kerámiái eddig a termek, folyosók falára ke­rültek. □ HÚSZÉVES az Állami Könyvterjesztő Vállalat, az ország legnagyobb könyv­kereskedelmi vállalata. Az évforduló alkalmából hol­nap délelőtt 10 órakor ün­nepséget rendeznek a Víg­színházban, amelyen neves művészek lépnek fel. Az ünnepi beszédet követő műsorban Ágay Karola, Béres Ilona, Bitskey Tibor, Darvas Iván, Kovács Dénes, Orosz Adél, Róna Viktor, Szendrey-Karper László szerepel, konferál Tamási Eszter.

Next