Esti Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 231-256. szám)
1971-10-14 / 242. szám
• Most fogadta el az országgyűlés az ifjúsági törvényt, aközeljövőben rendezik meg a KISZ kongresszusát. A fiatalság ezektől az eseményektől függetlenül is állandó téma. A Fórum, ha nem vágott is a bonyolult és öszszetett témakör sűrejébe, de a kérdések széles skáláján kísérelt meg válaszolni. Ez már csak az idő rövidsége miatt sem sikerülhetett tökéletesen. • A pillanatot sikerült megragadnia Zsigmondi Borisnak a Czóbel Béláról készült portréfilmben. A jelenvalóság, a most légkörét árasztotta a film, érdekes módon, még akkor is, amikor az idős mester fél évszázaddal is korábbi eseményeket elevenített fel. Művészekről, irányzatokról, alkotói elképzelésekről szólt ez a vallomás, mégis mindvégig az emberről beszélt. Mert olyan egyszerűséggel, magától értetődő közvetlenséggel fogalmazta meg életét Czóbel Béla, ahogyan csak az az ember tud beszélni, akinek természetes, hogy mindenkihez szól. A visszatérő probléma: hogyan is mutathatják meg magukat a képek színek nélkül? Éppen egy olyan mester képei, aki különös hatásossággal tud beszélni a színek nyelvén. Zsigmondi Boris képzőművészeti kisfilmjeiben mindig is a lehetetlent próbálja meg, s ihletett beleélő képességével előnnyé igyekszik változtatni a hátrányból mindazt, amit lehet. Az eszköz, amelyen keresztül tolmácsol a kamera, az élő befogadó szem, a felfedező tekintet kisfilmjeiben. Ezúttal talán több volt a szó, gondolok itt a bevezetőre, bár igaz, információkat közölt, nagy nevek kritikáiból idézett, de a mindent elmondás nem lehet egy portréfilm feladata. Mindent egybevetve elismerésünk jeléül álljon itt az összeszokott kis alkotócsoport másik két tagjának a neve is: Czóbel Anna operatőré és Tölgyesi János szerkesztőé. (bársony) Három kastély Az Esti Hírlap tegnapi számában interjú jelent meg Hunyady Sándor két új kötetéről, az Álmatlan éjjel és a Három kastély című gyűjteményről. A beszélgetést munkatársunk a két kötet válogatójával, Hunyady Sándor újságírói munkásságának kutatójával, Vécsei Irénnel folytatta. Vécsei Irén neve, nyomdai hiba miatt sajnálatos módon olvashatatlanná vált. □ CSERES TIBOR irodalmi tanulmányokon dolgozik, írásait Hol a kódex címmel gyűjti kötetbe. FIATALOK RADARJA Jó kezekben a stafétabot Jegyzetek a fiatal előadóművészek fesztiváljáról Tegnap este véget ért egy eseménysorozat Pesten. Nem volt se nagy sajtója, sem ünnepi jellege; jelen lenni nem volt sikk, se protokollkötelem. Csak siker volt. Fiatal előadóművészek fesztiválja. Tíz önálló est. A tíz művész többsége nem sztár; nevüket, arcukat, filmből, tévéből nemigen ismerhetik. Sőt, egy részüket színpadról sem, mert vagy kisebb szerepeket játszanak csak, vagy vidéki színházak tagjai. Van közöttük, aki csak tavaly jött ki a főiskoláról, mégis a jegyek hetekkel előre elkeltek estjére. Honnan terjedt el a hír? A fiatalok radarja pontosan észlel. Tudják: ezek az estek nem az önmegmutatás fórumai, nem lelki sztriptízek, nem is esetleges színpadi mellőzöttségek kompenzálásai. Még kevésbé a „legkedvesebb verseiket” szavaló színészek mellékes kirándulásai. Hanem közérdekű mondandók költői —írói—filozófiai áttételű közlésének alkalmai — fiatal lélektől fiatal lélekig. És mellesleg, de csöppet sem mellékesen: szinte mind érdekes egyéniségek. Ifjan is, kezdőn is — valakik. Valakik — emberileg, erkölcsileg, intellektuálisan és művészileg. Valakik — a külső és belső vonzerő dolgában is. Ez, persze, nem áll teljesen egyformán mind a tízre, de többségükre feltétlenül. Áll ez például Vallai Péterre, a Thália tagjára, aki a legörömtelibb estét szerezte közönségének. (Nála s a többieknél is voltaképp ketté kellene választani a műsorszerkesztői munkát, kompozíciós bravúrt és az előadóművészit. Bár a kettő többnyire egybeesik, a legtehetségesebben összeállított műsorok nyújtották a legforróbb pódiumélményt is.) Vallai estje egyszerre idézte a jelen és a jövő izgatott, túlfűtött hangulatát, nemzedékének elragadtatott és rezignált ifjú" hangjait. Azt a hangot, amelyet például az amerikai beatirodalom írói eredetien fogalmaztak meg a maguk ifjúságáról — de amely más viszonylatban egy kicsit a mi fiataljainkat is kifejezi. Vallai éppoly szuggesztíven és oldottan szólaltatta meg az extatikus hangot, mint a halkan tűnődőt. És mindkettőt valami rokonszenves irónián át — amely irónia nem a már mindenbe belefáradtaké, hanem a még mindent szemérmesen restellőké. Vagy itt van Papp János, a Madách Színház ifjú tagja. Tavaly végezte el a főiskolát, de tehetsége olyan nyilvánvaló és elemi erejű, hogy az egész ember szinte robban. Műsorának Camus drámája köré épített első része után a második részben Karinthy Capilláriájának részletei közé illesztett szerelmes versekkel bizonyította, hogy a kemény és önkínzó boldogságkeresésre éppúgy van hangja, mint a lágy harmóniába oldódó lírához. A két fiú után essék szó két lányról. Mindketten ezeken a deszkákon születtek”: az Universitas Együttes egyetemista színjátszóiként nevelődtek hivatásosokká. Sólyom Kati, a pécsi Nemzeti Színház tagja, gyerekeknek adott műsort — ragyogó példát adva, hogyan kell kontaktust teremteni a publikummal, aktivizálni őket, rögtönözni, ha kell és építeni a gyerekközönség tüneményes fantáziájára. És mindezt gügyögés, „leguggolás” nélkül. A másik Márai Enikő (Thália), akinek elbűvölő reneszánsz estje derűt, bájt, víg és jóízű szabadszájúságot, gazdag életkedvet sugárzott. .. A harmadik „női est” hőse Margittal Ági — a legismertebb név a tíz közül. Most mégis új arcát mutatta. A csöpp, törékeny termet, csibészes arc körülbelül meghatározza, mit várnak tőle. Ki hinné, hogy ennyi keménység, komoly elkötelezettség él benne? Lukács György idézeteire épített műsora feszes volt és kemény, bizonyítván, hogy a filozofikus tartalomra ugyanolyan érzéke van, mint a groteszkre és a lírára. Kézdy György és Bálint András estjéről már volt alkalmunk régebben írni: mindkettő többszöri ismétlés után is vonzza a közönséget. Kézdy egyetlen szerzője a hozzá oly közelálló Karinthy, vele és általa keresi és követi az okságok fonalát „a kusza selyemgubóban”. Bálint András pedig a magyar diaszpóra témájának költészetéből válogatott, visszavágyódó és messzeszálló gondolatokból — versekből, levelekből, prózarészletekből — szellemesen és megrendítően. Talán csak Ujlaky Károly görög estje volt elfogódottabb és görcsösebb az átlagnál, és Bürös Gyöngyi küzdött súlyos indiszpozícióval. Markaly Gábor pedig mintha nem tudott * volna kellőképpen felkészülni estjére — aminek egyik * bizony, súlyos jele a József Attila-versek pontatlan ismerete volt. Az egész fesztivál azonban (Surányi Ibolya gondos és lelkes rendezésében) együttvéve mégis felkavaró élmény volt. Valami új kezdődött néhány éve az előadóművészetben, különösen Berek Kati és Mensáros László műsorkompozícióival. Stafétabotjuk, úgy tűnik, erős kezekben fut tovább. Fencsik Flóra Látogassa meg az INTERPRINT ’71 nemzetközi papír-, nyomda- és nyomdafestékipari szakkiállítást a BNV Petőfi csarnokában! A kiállításon 12 ország 90 kiállítója mutatja be legkorszerűbb nyomdaipari berendezéseit és felszereléseit. Nyitva: 1971. október 10-e és 17-e között, naponta 9-től 17 óráig. Rendezői a ZSUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Iroda A Katona József Színház holnap este mutatja be Dohai Vilmos rendezésében, Illyés Gyula Bölcsek a fán című színművét. Képünkön: Mészáros Ági és Kállai Ferenc. Krisson és Yves Joly BÁBEGYÜTTESEK BUDAPESTEN Érdekes élményt ígér a budapesti közönségnek a Fővárosi Művelődési Ház október 25-i programja. A II. nemzetközi felnőttbábfesztivál alkalmából — amit október 20-án nyitnak meg Pécsett — számos külföldi együttes és világhírű szólista látogat Magyarországra. A pécsi találkozó illusztris vendégei közül két együttes vállalta, hogy a budapesti művészeti hetek keretében a fővárosban is bemutatkoznak. Az eredeti tervek szerint Magyarországra érkezett volna Szergej Obrazcov és társulata, s részt vett volna a budapesti bemutatókon is. Egy most érkezett távirat szerint azonban Obrazcov megbetegedett, kórházba szállították, s így sem ő, sem társulata — sajnos — nem léphet fel Magyarországon. Október 25-én a Fővárosi Művelődési Ház színpadán a kamaszi bábszínház együttese és Párizs egyik szenzációja, Yves Joly lép a budapesti közönség elé. A litván népmesék gazdag világa, az északi folklór kincsesháza elevenedik meg a paravánon a kaunasziak tolmácsolásában. Yves Joly és együttese különlegességeket tartogat a magyar közönség számára. Az ötvenes években alakult ki egyéni stílusa, különböző zenés szórakozóhelyeken lépett fel, mint szólista; ma hattagú együttese van. Műsorában kesztyűk, ernyők, papírfigurák válnak emberi érzelmek, magatartások kifejezőivé. Bábjai nem utánozzák az embereket, hanem mozgásukkal emberi cselekedeteket szimbolizálnak. A burleszk és a tragédia egyformán tolmácsolható ezen a nagyon kifejező formanyelven. MUSSOLINI ÉS NAPOLEON MARSALLJA Olasz - szovjet filmekről Novemberben, az ünnepi szovjet filmbemutatók sorában, a budapesti mozik műsorán is szerepel Jurij Ozerov Felszabadítás című, történelmi dokumentumjátékfilm sorozatának harmadik része. A négyrészes filmben sok ismert történelmi személyiség szerepel, többek között Mussolini, akit Ivo Garrani olasz színész elevenít meg. — Sokan kérdezik tőlem, miért személyesítek meg színházban, tévében és filmen egy olyan embert, aki engem taszít, és aki teljesen idegen tőlem? — kezdte egyik nyilatkozatát Ivo Garrani, amit egy szovjet lapnak adott. — Én rendszerint visszakérdezem: az ön véleménye szerint mi fontosabb, a visszautasító ellenséges hallgatás a gyűlölet tárgyáról, vagy a leleplező kritika milliónyi embertársunk előtt? Meg kell jegyeznem, hogy a szovjet filmgyártáshoz való viszonyom, érzelmeim, nem utolsósorban játszottak közre abban, hogy eljátszani Mussolinit egy szovjet filmben. — Mint szenvedélyes néző, jól ismerem a szovjet filmművészetet, amióta csak először nyílt alkalmam megnézni Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko és más szovjet mesterek filmjeit. Első „hivatásos” kapcsolatom a szovjet filmmel,.mintegy tíz évvel ezelőtt teremtődött meg, amikor örömmel vállaltam, hogy az Othello filmben, Bondarcsukot olaszra szinkronizáljam. Később szinkronizáltam őt az Emberi sorsban és a Háború és békkében. Legutóbb rendezőként találkoztam Bondarcsukkal a Waterloo felvételeinél, ahol ő a francia és a velük szemben álló csapatokat számtalan hadvezérével, így velem, mint Napóleon marsalljával együtt vezényelt. Ismét lehetőségem volt meggyőződni róla, milyen kitűnő rendező. Teljesen egyet kell értenem a közönség és a sajtó dicséreteivel. A szovjet filmben való közreműködésem még közelebbről megismertetett ezzel a művészettel, amely ismeretséget, sok honfitársamtól — olyan okokból, amelyeknek nincs közük a művészetekhez —, megtagadják. Mégis, Nyugaton milliók ismerik az olyan szovjet mesterműveket, mint a Szállnak a darvak, Emberi sors. Remélem, hogy a Felszabadítás sorozatfilmjei is megtalálják helyüket a nemzetközi moziforgalomban, mert ebben a nagyszabású, szakszerű és mindenekelőtt valósághű felvételekben igazítják helyre a második világháború, bizonyos körök által meghamisított körülményeit, jelentőségét és okát. Nagy öröm számomra, hogy a kamera előtt találkozhattam híres szovjet kollegákkal, általában színészekkel a szocialista országokból. Öröm számomra a tudat, hogy a gigantikus páncélos- és repülősseregek, katonák ezrei, mi mindannyian, Jurij Ozerov vezetésével részt vehettünk ebben a grandiózus műben, hiszen a filmeposznak az a célja, hogy leleplezze azokat, akik bűnös tetteikkel az emberiséget a bánat és kín, egy véres háború szakadékába taszították. , h ív a Garrani civilben □ KÁLDI SÁNDOR tévéjátékot írt Vízimalom című regényéből. A felvételeket a jövő nyáron kezdik meg az egyik Veszprém megyei vízimalomban.