Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

• Magas rangú külföl­di vendégnek a házigaz­dák minden országban igyekeznek a lehető leg­többet megmutatni hazá­juk fejlődéséből, az elért eredményekből. A televí­zió riporterei, akik Fehér Lajos miniszterelnök-he­lyettest elkísérték afrikai és közel-keleti útjára, ar­ra törekedtek, hogy teljes képet adjanak a meglá­togatott országok életéről. A kuvaiti villámlátogatás után így Tanzániát jártuk be a szemfüles kamera és a jó áttekintést nyújtó ma­gyarázó szöveg segítségé­vel. Nemcsak azt tudtuk meg, hogy ma hol tart a nemzeti fejlődés útjára lé­pett bantu népek köztár­sasága, hanem azt is, hon­nan indult el, milyen fel­adatokat kellett és kell megoldania. Alaposan elő­készített, tartalmas útiri­portot láttunk a tegnapi el­ső részben. • A tegnapi színházi köz­vetítésben a tv élt a ritka al­kalommal, megszólaltatta a Pesti Színházból adott Hol van a testvéred, Abel? külföl­di szerzőjét. Juliu Edlis szov­jet-észt drámaíró és Elbert János, a darab fordítójának beszélgetése jól szolgálta azt a célt, hogy a nézőhöz szemé­lyesen hozza közel az író ro­konszenves egyéniségét és a darab gondolatait. • Különösebb rendezői lelemény nem ugratta ki a szokásos könnyűzenei mű­sorok közül a Berlinből közvetített Nyolckor a fo­­lyónál című zenés interví­­ziós adást. Sok zene, sok művész, laza kis keretben, túlságosan nem kellett oda­figyelni, az azonban feltét­lenül a produkció javára írandó, hogy semmiféle szemrontó trükköt, kép­kapkodást, hókuszpókuszt nem produkált sem a ren­dező, sem az operatőr. Egynémelyik hazai köny­­nyűzenei műsorhoz képest már ez magában is meg­könnyebbülést szerzett. (bársony) NÉPZENEI MONOGRÁFIA Hajdú-Bihar­­ megyé­ben népzenei monográfiát készítenek. A szerkesztő­­bizottság intézmények, ma­gángyűjtők tulajdonában levő anyagokon kívül gyűj­tőmunkát is folytat a me­gyében. A kutatás kiterjed a Hortobágy népzenei ha­gyatékaira, a nyírségi terü­leten a rutén, a szlovák és az egész megyében a ci­gánylakosság zenekultúrá­jának vizsgálatára. A 15 kötetre tervezett sorozatot Hajdú-Bihar megyei népze­nei monográfiák címmel adják ki a Magyar Tudo­mányos Akadémia támoga­tásával. Az első kötet az idén megjelenik. (MTI) □ A RÁTKAI MÁRTON klubban január 17-én vizs­gafilmjeikkel mutatkoznak be a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola operatőr tanszékének hallgatói. CÉGTÁBLÁT IS FESTETT A vándor M­iko bemutatkozik Pin­­sz­ma­n­is­zi­l­i a Szépművészetiben öt grúz herceg ül mere­ven a dúsan rakott asztal­­nál. Lenyalt hajuk, busa szemöldökük, dús, szépen eligazított bajszuk fontos­ságról árulkodik. Hasonla­tosak, mindegyikük arca kerek, és semmibe néző te­kintetük bölcs megszokott­­ságról vall még a dáridó közepette is. Mint a népmesében A festő, a grúz Niko Pi­­roszmanisvili hatodikként talán szívesen közéjük fes­tette volna önmagát, hiszen mint éhes kódorgó, házát és művészetét kis batyuban hátán hordó művész nem­csak a kiadós dáridóért, ha­nem gyakran csupán egy tál ételért, egy pohár bo­rért, egy-egy éjszakai szál­lásért, használaton kívüli fekete viaszosvászon-abro­­szért is festett cégtáblákat henteseknek, korcsmáro­­soknak, zöldségárusoknak. A magyar tárlatlátogató közönség számára eddig is­meretlen naiv grúz festő kiállítása tegnap nyílt meg a Szépművészeti Múzeum márványtermében, hírt hozva nemcsak egy távoli és az időben egyre inkább eltávolodó világról és annak festőjéről, hanem a művész mind ismertebb, értékel­­tebb nevéről is. 1862-ben született, Ka­­hetijában, egy­ kis faluban. Mint egy szomorú népme­sében, szülei korán elhal­tak, s így rá és leánytest­véreire szakadt a nagy fel­adat, élni, életben maradni. Ifjan Tifliszbe — a mai Tbiliszi — ment szolgálni, ahonnan visszatért falujába. A tudás, a tanulás vá­gya vitte később vissza Tif­liszbe, ahol a vasútnál is szolgált, de tanulni és ne­héz, próbára tevő munkát végezni egyidőben nem tu­dott. S megmaradt az egye­düli, az egyetlen lehetséges: a gyermekkor nagy vonzal­ma — a festészet. Csupán ellesve a mesterség forté­lyait, tanult meg cégtáblát festeni. A mázolómunka és az ő, méltóságokat ébresz­tő, hadvezéreket dicsőségbe öltöztető fantáziája azonban nem fért össze. tokat, muzsikákat, gyerek­telen milliomosokat, sok poronttyal áldott és vert szegényembereket, koldu­sokat, a grúz népmesék hó­­szakállú apóit, töltöttga­­lamb-szépségű fiatal lányo­kat. És állatokat. Szomorú­szemű, büszke kis őzeket, sertéseket, zsiráfokat senkitől elfeledve, elha­gyatva hunyt el a vándor Niko, s porai előtt még tisztelegni sem tudnánk, hiszen senki sem tudja, hol nyugszik. Egyetlen ön­arcképe sem maradt ránk, csak a kései tisztelő, a nagy tehetségű Koba Guruli öt­vösművész teremtette meg portréját a képzeletből. De a tízes évek után felku­tatott, ma a grúz Szépmű­vészeti Múzeumban látható művei megőrzik a művészt, még akkor is, ha viaszos­vászon abroszra, kartonra, vagy bádoglemezre örökí­tette is fantáziáját, tehetsé­gét. Harangozó Márta A szülésznő, Margarita (Fotó: Wormser) Egyszerű zsiráf így lett, ami lehetett: vándorlegény, rátarti sze­gény festő, aki borospincék és vendéglők falának festé­,­sével, cégtáblák pingálásá­­val szerezte a betevő fala­tot, hogy szűkös, csak ma­ga­ magával elszámolható idejében azt fessen, ami szíve szerinti: dáridózó hercegeket, gazdag parasz­ • •Önarckép nélkül Piroszmanisvili vándoro­kat is festett, a maga ván­dorlásait, egy rendkívül szűk körben, hiszen csak szülőhelyét, Kahetija tar­tományt és Tifliszt járta be, máshová nem jutott el. De a képzelete igen. Indiában éppúgy vadászott, miként a csendes tengeri kikötőt is a grúz hegyek közé idézte. Számára az élet és a meg­festeni való téma egy és ugyanaz volt: a maga min­dennapjai és azoknak az embereknek a napra napot tevő élete, akik között élt. Mint annyi más naiv népi festő, ő is szinte a legköz­vetlenebbül őrizte meg ko­rának jellegzetes népi szo­kásait, ruházatát, örömteli és szomorúsággal sújtott óráit, gondolkodásmódját és a tájat, amely olyan volt, ahogyan ő festette,­­ amely számunkra olyan, ahogyan ő látta. Élete vége felé, 1916-ban a „szakma” is kezdte felismerni eredeti, különös, elemi erejű tehet­ségét. Két évvel később, 1918 májusában, egyedül, min­ A hóhér nem vár Norbert Fryd A hóhér nem vár című elbeszélésé­ből forgatja legújabb film­jét Frantisek Filip cseh­szlovák rendező. A történet hőse egy színésznő, akit néhány napra kiengednek a náci haláltáborból, hogy befejezze filmjét. A hősnő alakját valóságos személy­ről, Anna Lepenska szí­nésznőről mintázták, aki a theresini koncentrációs tá­borban halt meg. A film főszereplője: Jirina Bohda­­lová. TELJES SZÉKELYFONÓ Petőfi naplója hanglemezen Növekszik a komolyzene híveinek tábora: 1971-ben az előző évhez viszonyítva­­ 35 százalékkal nőtt a ko­molyzenei hanglemezek for­galma. Figyelemre méltó, hogy amíg 1964-ben 8 szá­zalék volt az eladott ko­molyzenei lemezek aránya, tavaly már elérte a 25 szá­zalékot, ami világviszony­­lattban is jó arány. Minden remény megvan rá, hogy 1972-ben a forgalom tovább nő. BARTÓK VONÓSNÉGYES Az év első művészleme­zén ritkán hallható Mozart hangverseny áriák csendül­nek fel. A hangszeres és opera alkotásokkal egyen­rangú kompozíciókat Réti József kiváló stílusérzék­kel szólaltatja meg a Buda­pesti Filharmóniai Társa­ság zenekara kíséretével­, Jancsovics Antal vezénylete alatt. Beethoven hat vonós­négyese szerepel a Bartók Vonósnégyes előadásában annak a programnak nyitá­nyaként, amelyben hazai előadók közvetítésével is­merkedhetünk összes vo­nósnégyesével. Schumann a-molll zongoraversenyét Ránki Dezső játssza. Kíséri a Magyar Rádió és Tele­vízió Szimfonikus Zeneka­ra, vezényel Lehel György. Néhány 1960—1970. között komponált jelentős alkotás szólal meg a Hungaroton másik év eleji újdonságán: Dávid Gyula hegedűverse­nyét, IV. szimfóniáját, szimf­onilettá­ját, valamint hegedűre és zongorára írt szonátáját Kovács Dénes (hegedű), Szűcs Lóránt (zongora) mutatja be az MRT szimfonikus zenekara kíséretében. Lukács Ervin és Breitner Tamás vezény­letével. A HELYSÉG KALAPÁCSA A Kodály­ évforduló tisz­teletére négy új Kodály-mű kerül forgalomba. Nagy ér­deklődésre tarthat számot a Székelyfonó új felvétele, amely díszkiadásban jele­nik meg. Az MRT szimfo­nikus zenekarát ezúttal Ferencsik János dirigálja. A szólisták: Melis György, Komlóssy Erzsébet, Barlay Zsuzsa, Sim­ándy József és Palcsó Sándor. Kapható lesz a zenekari dalok, vala­mint a kórusművek „köte­te” is. Újra hozzáférhető lesz a korában kiadott le­mezek közül a nagy sikert aratott Kodály Zo­ltán em­léklemez is. A Petőfi-évforduló jegyé­ben két nagylemez kerül az üzletekbe. Az egyiken A helység kalapácsát, Ascher Oszkár szavalja. A másikon Petőfi-versek, naplórészletek, emlékezé­sek szólalnak meg. Kétezer fellépés A pécsi úttörőzenekar az országban páratlan szerep­léssorozatot zárt le. A múlt másfél évtized alatt kereken 2000 nyilvános fellépésük volt a gyere­keknek, s ez bármelyik felnőtt zenekarnak a be­csületére válna. A „legki­sebb magyar fúvósok” — így becézik a gyárvárosi úttörőket — átlagos­ élet­kora a tíz évet sem éri el. A 90 tagú zenekar Raj­nai Henrik tanár vezetésé­vel az ország sok városá­ban és falujában vendég­szerepelt. Kezdeményezé­sükre csupán Baranyában legalább fél tucat együttes alakult, s fellépésük ha­tására több dunántúli és alföldi helységben is mű­ködik már úttörőzenekar. Gazdag repertoárjuk több mint 100 nyitány, induló, egyveleg, népdal és gyer­mekdal. (MTI) A völgy sikere Angliában Magyar filmsikerről szá­mol be az angol filmszak­lap, a Film and filming ja­nuári száma. Az angol filmkritikusok minden esz­tendőben megszavazzák egyebek között az év leg­jobb külföldi filmje címet. A tavalyi választékból az év legjobb külföldi film­jének Rényi Tamás A völgy című művét ítélték. (A magyar filmek közül eddig ezt a címet a Sze­génylegények nyerte el.) A Film and filming ter­jedelmes, elismerő cikkben elemzi A völgyet, amely — mint a lap írja — a többi megszavazott filmmel együtt az angol mozik múlt évi közönségsikerei közé tartozik. □ VAJDA JÁNOS EM­LÉKESTET rendez a Kos­suth Klubban, a költő ha­lálának 75. évfordulója al­kalmából, a TIT irodalmi nyelvi szakosztálya e hó 17-én, hétfőn este 7 óra­kor. Az esten Róna György mond bevezetőt, közremű­ködik Jancsó Adrienne, Lukács Margit és Horváth Ferenc. AUTÓTULAJDONOSOK, MOTORKERÉKPÁROSOK! Januárban esedékes a KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS 1972. évi díja. A díj befizetéséhez szükséges postautalványt ügyfeleink levélben kapják meg. A biztosítás díja január 31-ig pótlékmentesen fizethető. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ

Next