Esti Hírlap, 1973. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-24 / 47. szám
• A tegnapi „elektronikus vitaműsor” a vasas művezetők országos tanácskozásának első napja után jelentkezett. Évek óta visszatérő problémákat villantott fel, végleges megoldás igénye nélkül. A tegnapi tanácskozás rámutatott, hogy a gondok még ma sem megoldottak, sok kérdés vár még tisztázásra, pontosabb meghatározásra. Itt végletek vannak. Van olyan vállalat is, ahol ez a munkakör nem más, mint nyeretlen bicska penge nélkül, vagyis a döntés, a hatáskör és a felelősség elválik egymástól. Ugyanakkor a Csepel Műveknél a művezető olyan altiszt, aki jutalmazhat, fegyelmezhet, beoszthatja a munkát. Valóban vezethet. Balogh Mária és Bán János tegnap este sokszínűen mutatta be ezt a két tűz között dolgozó, jobban mondva edződő, rendkívül fontos munkát végző réteget. Sajátos gondjaik kicsengtek a kérdésekre adott válaszokból.A művezetők jogosan vetik fel, hogy a rajzasztalokon megálmodott gépeket, a műszaki vezetők, a piackutatók elképzeléseit ők valósítják meg a munkások százezreivel együtt A tegnapi műsor nemcsak arra adott választ, hogy miért tartják kevésnek a jelenlegi bérezési, jutalmazási, fegyelmezési lehetőségeket, hanem egyúttal erkölcsi rangra is emelte ezt a fontos posztot. Ezért kell üdvözölnünk a tv gyorsaságát, hogy szinte helyszíni közvetítésben, a szekcióülésekről kilépő művezetőkkel folytatta az eszmecserét. A vasasszakszervezet, úgy véljük, jó módot választott a Központi Bizottság novemberi határozata megvalósításának segítésére. Kulcsembereket hívott öszsze, akik az ország vezetői jelenlétében őszintén tárták fel gondjaikat, mondták el, hogyan lehetne jobban, eredményesebben dolgozni a műhelyekben. (dolecskó) □ PETŐFI vidám költeményeiből áll a Petőfi Irodalmi Múzeum ma délután 5 órakor kezdődő emlékműsora, amelyen Sellei Zoltán előadóművész és Pribojszky Mátyás ciiteraművész lép fel. □ RAJZFILM ALKOTÓK estje lesz ma este 8 óraikezdettel a Kossuth Klubban. Közreműködik: Szabó Miklós és Temesi Miklós rajzfilmrendező. A MŰCSARNOKBAN Fritz Cremer szobrai Robusztus, felszegett fejű férfi térdel a fahasábokon. Jobbját esküre emeli, bal kezének mozdulatával világokat mérlegel. Szeme a távolba réved, arcán a megalázottság keserűsége és a törvényeket tudó ember bölcsessége. Fritz Cremer Galileo Galilei című szobra a művész egyik legutóbbi, gondolatilag pontosan felépített, nagy tehetséggel, tapasztalattal és emberi bölcsességgel elkészített alkotása. A világhírű, Berlinben élő kommunista szobrász gyűjteményes kiállítása a közelmúltban nyílt meg a Műcsarnokban. Az egykori kőfaragó inas sokat látott és tapasztalt mindabból, ami a német munkásosztály századeleji sorsa volt. Ez az élménye meghatározta gondolkodását, művészetét. Ennek volt tudatosult kifejezése, hogy 1929-ben belépett az akkori Európa egyik legerősebb munkáspártjába, a Német Kommunista Pártba. A másik nagy, művészetét befolyásoló, meghatározó élmény: a fasizmus elleni harc. S bár művészete eszközeiben is határozott fejlődési vonalat mutat, ami ennél is fontosabb, emberi és művészi gondolkodásának fejlődése és ennek felismerhetősége a műveken. Cremer művészete — első periódusában mindenképpen — grafikus fogantatása, s nem azért, mert ilyen a művész karaktere, hanem azért, mert együtt lélegzett korával. Ifjúságának egyik legnagyszerűbb műve a Gyászoló asszonyok. Közvetlen kompozicionális megjelenésével is sugallja a gyász, az elveszettség, a fenyegetettség érzését, de általánosabb erővel is kifejezi azt, ami a szobor eredeti címe volt: Gestapo, fejező Spanyolországi szabadságharcos című kompozíció. Fritz Cremer művészete a tiszta szándékú ember legyőzhetetlenségének kifejezése. Ez a felnőtt értelemmel talpra álló és széttekintő ember bontakozik ki az ötven éve októberben , a Felemelkedők című tervezett sorozatban. A figurák és a kompozíciós megoldások sokféleségével keresi a művész azt a végső megoldást, amelyben szinte művészete egészét összegezve mondhatja ki, mit jelent az emberiségnek az az október, amely valóságosan és szimbolikusan is egyenértékű az ember talpra állásávalés felemelkedésével. Fritz Cremer nemcsak szobortervekben keresi a megoldást, hanem grafikákban is. Egy-egy plasztikáját a papírra vetett elképzelések egész sorozata előzi meg, s nemcsak olyan kompozíciók, amelyek közvetlenül hozzá tartoznak a megszületendő szobor külső megjelenéséhez, hanem olyanok is, amelyek annak gondolati, tartalmi hátterét, mélységét térképezik fel. A Galilei-szobor (MTI fotó: Szebellédy felv.) Végső megoldás Később megjelennek művészetében az áldozatok. Három nagy emlékművet alkotott, ezek közül itt láthatjuk a buchenwaldi emlékmű egy 1952-es tervét, majd a megvalósult alkotás két mellékalakját, vala-mint a ravensbrücki Anyák kompozíció megrendítő figuráját. Komor, fájdalmaktól, megviselt, de törhetetlen asszonyalak az „Ó, Németország, sápadt anyánk” című, a mauthauseni emlékmű ismert figurája. Ugyanebbe a gondolati ívbe tartozik az együttérzéstől AZ „ERDÉRT” VÁLLALAT BUDÁN IS NYITOTT SZAKÜZLETET Címe: XII., Lékai János tér (a piacon). Telefon: 258—598. Lemezfélék, bútorlapok és gyalult deszkák bő választéka Előzékeny, gyors kiszolgálás. • ERDÉRT-ÜZLETEK A VÁROS TÖBBI PONTJÁN: XIII., Hegedűs Gyula u. 5. Telefon: 117—477. XXI. (Csepel), Széchenyi u. 8. Telefon: 147—278. Budakeszi, Pátyi út (a 22-es autóbusz végállomásánál). Grafikus fogantatás Külön kellene itt szólnunk Fritz Cremer nagyszerű, egész munkásságát végigkísérő portrészobrászatáról is, s arról, hogy nemcsak a szervedést és tiltakozást képes művészi erővel megidézni, hanem az életet élvezni tudó embert is. A látogató egy szuverén alkotót ismerhet meg a Műcsarnok gondosan szervezett és felépített kiállításán. TIT-SOROZAT A katonaéletről a fiataloknak Amit a magyar néphadseregről, a katonai szolgálatról tudni kell címmel előadássorozatot rendez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezetének Hadtudományi Szakosztálya. A tíz előadás elsősorban sorkötelesekhez szól, és üzemi, területi KISZ-szervezetek, kultúrházak, szakszervezeti bizottságok részére tartják. A bevonulás előtt álló fiatalok katonai szolgálatra való előkészítését kívánják segíteni. A sorozat azonban — amelyet a hallgatók korának, érdeklődési körének meszszemenő figyelembevételével állítottak össze a középiskolák, iparitanuló-iskolák és -otthonok fiataljai körében is megrendezhető, honvédelmi tájékozottságuk szélesítésére. Az előadások megismertetik a fiatalokkal a Magyar Népköztársaság fegyveres erőit, annak felosztását, szerepét, rendeltetését. Bemutatják a haditechnika fejlődését, a korszerű hadsereg fegyvernemeit. A tíz előadáson a fiatalok megismerkednek a katonaélet mindennapjaival. Tájékozódhatnak arról, hogy milyen kulturális és sportolási lehetőségekkel élhetnek majd. A sorozat végül megismerteti a bevonulás előtt állókkal a honvédelmi törvény legfontosabb tudnivalóit, és hasznos gyakorlati útmutatásokat ad a katonai szolgálatra való felkészüléshez. ISTEN VELED, MONARCHIA BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Franz Theodor Csokor alig hagy kétséget afelől, hogy némi nosztalgiája volt a monarchia után, amikor ezt, az eredetileg 1918. november 3. című darabját megírta. Rögtön tegyük hozzá: nem azután a császári és királyi monarchia után, amely oly dicstelenül hullott szét pillanatok alatt. Egyik szereplőjével fogalmaztat így: Az a monarchia nem is érhetett másképp véget. Egy lehetőség nosztalgiája az, amely talán — Csokor legalábbis így érzi — a különböző nemzetiségek számára együttesen valamivel nagyobb esélyt adott volna a békéhez, a gyorsabb fejlődéshez, a nagyobb távlatokhoz. S még valamihez: egy nacionalista-fasiszta veszélyektől mentes világhoz. A jogos ellenérvek hadát sorakoztathatjuk fel Csokor ellen, de egyet nem tehetünk: a fasizálódás első tünetei ellen személyes bátorságával is harcoló író szándékát nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a monarchia széthullásának képével is a nacionalista-fasiszta veszélyekre akart figyelmeztetni ebben a darabjában. S ez akkor is tiszteletre méltó, ha tudjuk, hogy a történelem visszafordíthatatlan folyamat, ha érezzük, hogy Csokor ábrándja egy császártól-királytól mentes, egyenlőségen alapuló szövetség a monarchia egykori népei között, éppen az osztályviszonyokról és azok következményeiről feledkezik meg. Mert megfeledkezik akkor is, ha egy matrózzal, aki mintha Wolf Cattarói matrózai közül szökött volna át, a karinthiai tiszti szanatóriumba —, a közös forradalom lehetőségét is felcsillantja. Tiszteletre méltó nosztalgia hát ez, különösen, ha a darab megírásának idejére gondolunk. S nem kevésbé tiszteletre méltó a Thália Színház vállalkozása, hogy színre hozta Csokor művét. A darab nem kínál semmiféle direkt aktualizálási lehetőséget, s Gosztonyi János rendezése szerencsésen el is kerül minden ilyen esetleges buktatót. Inkább azt kínálja, hogy ismét gondolkozzunk a monarchiáról, s ez nem feltétlenül korszerűtlen igény. Nemcsak a bokacsattogtatás, a Radetzky-marsch, a pofaszakállas Ferenc Jóska, a feszes formák és falvédőérzelmek modorában gondolhatunk vissza a monarchiára, ahogyan jobbára tenni szoktuk, hanem egy kicsit olyan felelősséggel is, ahogyan minden népnek illik saját történelmét becsülettel végiggondolnia. Pikus felhangjai miatt kapnak helyet ezek a rekvizitumok, hanem a játék természetes formájaként, amelynek világához mindez szervesen hozzátartozik. Csokor darabja nem vállalkozott színpadi újításokra, hiszen nemcsak egyetlen helyszínen, hanem nagyjából egyetlen időpontban, mintegy 48 óra leforgása alatt pergeti le az eseményeket. A pergeti szó kissé talán túlzás, mert egy-egy feszesebb drámai pillanat között hosszabb elbeszélőanekdotázó részeket hallunk (nem is ártott volna egy kicsit szigorúbb dramaturgiai nyesegetés). Gosztonyi János számára tehát a „monarchikus kellékek” éppen úgy jól szolgálták az atmoszféra megteremtését, mint néhány találó képe Rajkai György nagyon jól funkcionáló, tágas, látványos díszleteiben. (A napozási pillanatok, az „utolsó vacsora” képei, a záró jelenet és így tovább.) Általában azonban az előadás egyetlen gyengéje a tempótlanság, illetve gyakran a tempóváltások hiánya. Vitathatatlan erénye viszont a színpadon megforduló tizenkét szereplő tizenkétféle karakterének általában pontos kimunkálása. Ilyen mindenekelőtt Jakó László ezredese, aki tiszteletet parancsoló őskatonatisztként már-már az absztrakt katonaeszményt testesíti meg, annak minden lehetséges jó és rossz tulajdonságával. Ilyen Harsányi Gábor, egy születő nácijellem előttünk kibontakozó típusaként. Ilyen Nagy Attila magyar tisztje, aki visszafogottan játssza el ennek az általunk talán legjobban ismert típusnak minden korlátoltságát, svádája mögötti teljes bizonytalanságát. Ilyen Szilágyi Tibor kétezer éves elnyomottságot — s némiképp az író lelkét is — megszólaltató ezredorvosa, Kautzky József félelemtől, betegségtől, féltékenységtől hisztériázó tisztje, György László altisztje, aki társadalmi gyökértelenségét a háborúba is magával hozza. Franz Theodor Csokor bemutatkozása a magyar színpadon nem sikerült hát rosszul: egy elgondolkodtató darab élményével búcsúzhat a néző a monarchiától és az előadástól. Bernáth László Ehhez mindenképpen hozzásegít Csokor és a Thália Színház előadása. Ez az előadás egyébként őrzi a bokacsattogtatást, Ferenc Józsefet a falon, zenében még a Radetzky-marshhot is. Csakhogy itt most nem íro Cseh Tamás estje A 25. Színház hónapok óta folytatja sikeres irodalmi sorozatát. Ezúttal egy fiatal előadóművész mutatkozik be, Cseh Tamás, aki foglalkozására nézve rajztanár. Cseh Tamást egy ízben televízióban Réz Ádám Ágyúra verébbel című műsorában láthatta a közönség. Ez lesz az első önállóestje március 1-én, délután fél hatkor. A műsorban saját szerzeményeit adja elő gitárkísérettel, a versek írója Bereményi Géza. A műsorban modern songok, sanzonok, sanzonpersziflázsok és más ételtípusok szerepelnek. Szobrok bölcsője 120 kő- és bronzszobor készül el idén a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben. A Budapesten és vidéken felállítandó műalkotások között több Petőfi-szobor található. A Margitszigeten találkozhatnak majd a sétálók Vigh Tamás Petőfi-szobrával, a művész Petőfi-mellszobra Nyíregyháza dísze lesz. A Csongrád megyei Sándorfalván helyezik el Kelemen Kristóf másfélszeres Petőfiszobrát, a költő Mohácson felállítandó bronz mellszobrát pedig Schaár Erzsébet készíti. A FIATAL NÉPMŰVÉSZEK kamarakiállítását rendezik a Csepel Művek munkásotthonában. A tárlat holnap délután 4 órakor nyílik.