Esti Hírlap, 1978. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-02 / 1. szám
SZILVESZTER GYERMEKE Petőfit fölidéző, fölvarázsló könyv Beszélgetés Juhász Ferenccel .És vár egy hatalmas, gyönyörű, mámorító, félelmetesen tiszta föladat. Veri arany-öklével eszmélkedésem kapuját. Petőfi Sándorról kell írnom könyvet, öt kell elmondanom, öt, a Csodát, öt, a Legteljesebbet. Az én Petőfi Sándoromat” — írta egy körkérdésre adott válaszában néhány éve Juhász Ferenc. A könyv még nincs kész, de megírásának terve továbbra is él.Juhász Ferencet most arról kérdezem, hogyan jutott az akarásig, miért gondolt arra, hogy könyvet írjon Petőfiről. — Mág annak idején, amikor közeledett Petőfi születésének százötvenedik évfordulója, a Szépirodalmi Kiadó felkért, írjak egy könyvet róla, az Arcok és vallomások sorozatba. Egy oda illő, tehát ismereteket összefoglaló, fényképekkel, kéziratrészletekkel kiegészített könyvről volt szó. Végiggondoltam és mondtam Illés Endrének, a kiadó igazgatójának, hogy a magam részéről sajnos nem tudom ebben a formában megcsinálni. Nem tudom így elképzelni. Ha valaki megcsinálja a sorozatnak, az persze jó, kell, de én lényem szerkezeténél fogva erre alkalmatlan vagyok. Mégis, szívesen írnék egy könyvet Petőfiről. Egy másikat, másmilyent. Megírnám az én Petőfimet. Ebben meg is állapodtunk, csak még nem tudtam megírni. — A szó aktív, teljesen :szia és nemes jelentésében azt gondolom, hogy sokkal modernebb jelenség volt Petőfi a maga korában, mint az bármelyik eddigi Petőfi-képből kirajzolódik. Azután van egy pont, a forradalmisága, amiről feltétlenül el szeretném mondani ebben a könyvben a véleményemet. A forradalmiság ugyanis a léthez való viszony forradalmiságát és a látvány forradalmiságát is jelenti. Erről még nem beszéltek; ezt ki kellene fejteni Petőfivel kapcsolatban. — Hogyan képzeli megírni? Milyen formában? — Mondom, nem életrajz lenne; nem az, hogy melyik versét mikor írta, meg ilyenek. Azt a két időpont közötti „pillanatot'' írnám meg, amelyben a fiatal lírikus nagy költővé vált. Úgy képzelem, hogy megírom azt utat, amelyet a vándor Debrecentől Pestig megtett. Kezdve ott, hogy a tarisznyájába tett versekkel elhagyja Debrecent, s zárva azzal, amikor Pesten benyit Vörösmartyhoz. Persze, vissza- és előrepörgetve az időt, mindenről szó esne közben, ami Petőfi. Költői állapotrajz — Tehát nem mondott le róla? — Nem, nem mondtam le. Petőfi él, mint ahogy mindig is élt, s egyre jobban izgatja szívemet; lírája, élete, halála, minden. Nem tréfából mondom, szinte nem tudom könnyek nélküli olvasni Petőfit, annyi emberség, tisztaság, felfokozott életöröm van minden sorában. S ami talán a leglényegesebb: a forradalmi gondolkodás becsületessége, ami hallatlanul izgalmassá, érdekessé, fontossá teszi az embert és a jelenséget, melyet Petőfinek hívunk. — Ön is jól tudja, sokan és sokat írtak már Petőfiről. Ezzel számolni kell. — Igaz, könyvtárnyi irodalom van Petőfiről, de azt jobbára tudósok, kutatók, irodalomtörténészek írták. Amikor azt mondtam, hogy az én Petőfim, akkor úgy gondoltam, hogy mint aktív lírikus írom meg őt, amilyennek én látom. Vannak csodaszín írások Petőfiről, de az aktív lírikusok közül Illyés Gyula írt utoljára könyvet róla, évtizedekkel ezelőtt. Szerintem szükség van arra, hogy időnként újra és újra megfogalmazza egy újabb költő is, hogyan látja őt. Nem tudományos dolgozat, szakszerű tanulmány vagy műelemzés lenne — lesz — az én könyvem, hanem egy Petőfit fölidéző, fölvarázsló, ezt a jelenséget megfogalmazó állapotrajz. Modernsége — Milyennek látja át — ha egyáltalán megfogalmazható ez néhány mondatban? Gyönyörű feladat — Ha már gondolatban így kialakult, mikorra várhatjuk ezt a könyvet? — Sok minden közbejött nekem az elmúlt években. Emberi, családidolgok, gondok, meg az Új írás átvétele is. Mág nem tudom, mikorra sikerül megírnom a könyvet. De meg fogom csinálni. Meg kell írnom! M. Tolnay István GÖRÖG MITOLÓGIA GONDOLAT-ÚJDONSÁGOK A mitikus hősök születéséről, származásáról, sorsáról és haláláról szóló különféle hagyományokat pompázatos gazdagságukban mutatja be Kerényi Károly Görög mitológia című könyvében. A Gondolat Kiadó legfrissebb kötetének szerzője, a világszerte ismert klasszika-filológus az istenekről és héroszokról szóló mitológiát személyes hangom, a kevésbé felkészült olvasónak is élvezetes formában írta meg. A másik Gondolat-újdonság Gonda Imre és Niederhauser Emil munkája, A Habsburgok. A kiváló magyar történész-páros marxista szemléletű feldolgozásában azt vizsgálja, hogy milyen szerepük volt a Habsburgoknak a társadalmi haladás menetére és a nemzetközi viszonyok alakulásában. A kötetet gazdag képanyag, több genealógiai táblázat és térkép egészíti ki. Új szerzők művei a kirakatban Néhány új, máris sokat ígérő szerző nevével ismerkedhetünk most a megnövekedett forgalmú könyvkereskedések kirakataiban. Az észt Vlagyimir Bekman műveit például előszeretettel keresik az újévi ajándékvásár forgatagában. Hozzá hasonlóan gyorsan közismertté vált honfitársa, N. Veteman is. A belorusz irodalom ismert képviselője Vaszilij Bikov, aki új regényében azokról ír, akik nem viselkedtek hősként a második világháborúban, hanem „csupán” átélték, végigszenvedték a megpróbáltatásokat. Ígéretes tehetség a moldovai Joan Druce, aki színpadi szerzőként is sikereket aratott. VIDÁM BÚCSÚ A RADIO ÉS A TELEVÍZIÓ ELŐTT Mikor ünnepeljük szilvesztert? December 31-én vagy akkor, amikor egy-egy üzem befejezi az éves tervét? A kérdést Komlós János tette fel nyitó konferansziban, s rögtön meg is válaszolta, javasolván, hogy a Tanyaszínház mintájára, természetesen közművelődési célkitűzésekkel, alakuljanak át Tanyakabarévá és mindig ott üssék föl sátrukat, ahol éppen aktuális az óévbúcsúztató, a pezsgőbontás. A társulat csak féligmeddig követte ezt a javaslatot, amikor is a Rádiótól alig ötszáz méternyire levő Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnél kötött ki. De mielőtt a háromórás főprogramról szólnánk, a Karinthy Színpad Karc című rendhagyó adását kell a dicséret hangján említenünk. Fekete Sándor sziporkázóan szellemes kalauzolásával mai magyar írók görbe tükrébe pillanthattunk. Különösen Iszlai Zoltán, Moldova György és Radványi Ervin jelenete tetszett. De mindegyik szám aktuális problémákról és az igazán szórakoztató humor, nemegyszer a szatíra nyelvén szólt, jó hangulati felvezetést kínálva a parádés szilveszteresti szórakoztató programhoz, a B. ú. é. k. 1978-hoz. Akárcsak tavaly, az idén is kiegyensúlyozottság, gondos megmunkálás, igazi humor, jó hangulat jellemezte a szilveszteri kabarét. Ha voltak is benne gyengébb számok, rég elkopott, visszaköszönő viccek, erőlködve mosolyt fakasztani próbáló heccek, a bravúros ötletek ezeket is elviselhetővé tették. Csak az elismerés hangján lehet szólni arról a kísérletről és elképzelésről, hogy az év végi kabaré ne csak szórakoztatni, hanem csipkelődni is akarjon, s így a hallgató az 1977- ben érzett bosszúságokat, közületi és kulturális fonákságokat megbocsátó neveléssel hagyja az óévre, úgy téve, mintha a most indulóban ezekkel már nem találkozna. Komlós János ezúttal is szellemes konferanszot hozott. Jó néhány humorista ötlete segítette Sinkó Pétert A négy kutyás című jelenetéhez. A négy, ebet sétáltató úr élcelődése akkor bontakozott ki igazán, amikor a Közel-Keletről és Szadat utazásáról váltottak szót. A nemrég megismert Gúnya együttes fölfedezése nem volt véletlen. Ezt Talpra, Gunyevác! című új, friss hangot hozó, jó megfigyelésekről és eredeti humorról, kitűnő előadókészségről tanúskodó számuk is bizonyította. Az egész este egyik kiemelkedő programja volt Bárdi György sziporkázó előadásában Farkasházy Tivadar Megindul az agyam című groteszkje. A helyesen értelmezett közéletiség példája ez az írás, egyben annak bizonyítéka, hogy demokratikus közszellem alakult ki nálunk, amely elbírja a viccelődést, a gondok fonák megfogalmazását. A szilveszterest végére is tartogatott meglepetést a Kabarészínház. Szilágyi György Hányás vagy? — 1001-es! című írása. Major Tamás nagyszerű előadásában méltó ellenpárja volt az egy évvel ezelőtt bemutatott és rendkívüli sikert aratott Hányás vagy? című monológjának. Az abban fölrajzolt történelmi kép most visszájára fordult, a kacagtató humor és a pengeéles szatíra finom ötvözeteként az elmúlt évszázadok, azaz történelmünk egy-egy kritikus pillanatát villantotta föl, meggyőző írói erővel. Az óévet természetesen a konferanszié búcsúztatta, s úgy vélte, hogy magatartásunkat a kajak nyelv fejezi ki legjobban, vagyis: egyet ide, egyet oda. Ez jellemző a kritikára is, ám ez alkalommal ezt a módszert mégis elkerüljük. Marton Frigyes tizenötödszörre indult neki gárdájával a nagy feladatnak, hogy mindenki kedvére tegyen. Ez a vállalkozás mert ismét sikerült. Igazi kapitány módjára, új utakat kereső kísérletező kedvvel vezényelte a BÚÉK 1978-at. Harangozó Márta egy, mit csinálnak, abszolút humoruk mindenen átsüt, még szöveg, szituáció, kellék nélkül is. Igaz, ezúttal szerencsésen jött össze a többi feltétel: jó szöveget kaptak (Körmendiét Péterdi Pál, Táboriét Kállai írta) és remek partnert (Táborié egy bűbájos kis fekete blöki, Körmendié Sztankay István volt). Tetszett még egy, Kertbarátok öt perce című magánszám, új humorista írta, reméljük, érdemes lesz megjegyezni a nevét: Bognár Tibor. Aki előadta, az viszont a közönség régi kedvence már: Gálvölgyi János. Tudtunk még nevetni Komlós János ezúttal ülve gesztikulált, rövid konferancián, Sass József magánszámának (de nála volt jobb!) némely részletén. És amilyen önképzőköri szinten mozogtak most Bergendyék, olyan elsőrangú profimurka volt a Kalmár Magda—Takács Klára—Sólyom-Nagy Sándor—Kelen Péter kvartett paródiája a Brotherhood of Man együttesről. S végül Hofi .. . Hofi addig bírálta (sajnos egyre ritkábban és szelídebben) a monopolhelyzetükkel viszszaélő, az eszi nem eszi nem kap mást-szituációjukat kihasználó, azt csinálnak, amit akarnak intézményeket, amíg maga is olyan lett kicsit Mert monopolintézmény Hofi Géza is. Megközelítési módjának egyéni íze, a közönséggel való kapcsolatának eredetisége, előadói stílusának páratlansága ma is utolérhetetlen. Az embereknek pedig „Hofi-éhségük” van, amióta kedvencük a képernyőn csak évente egyszer, szilveszterkor vállal szereplést. Tizen- és huszonévesek tömegei szilvesztereznek úgy, hogy az egész hosszú tv-műsorból kizárólag a Hofi-blokkot kapcsolják be, a házi bulit, csak az ő kedvéért szakítják meg. Akár egy órára is. De éppen ez az: akkor csakugyan egy órára való műsort kellene adni. Nem pedig — miként most történt — harmincpercnyi remek szórakozást felhígítani egy órára. Barabás Tamás Kojak felügyelővel indultunk el a hosszú útra az éjszakába, ezzel a kiábrándítóan primitív krimivel (Gyere vissza Columbó, minden meg van bocsátva!), s így mintegy előre felkészítettek minket sok mindenre. A háremhölgy címmel negyedik vagy ötik, elképzelhetetlen tévériportnak nevezett groteszkjét adta közre a Kállai István—Szalkai Sándor páros. Nagyon tetszettek az eddigiek, eredeti műfajt teremtettek vele, ötletgazdagot, szellemesen csípőset. E legújabb opusukon azonban már kiütköztek a fáradtság jelei, újítás helyett csak a korábbiakénál alacsonyabb szinten önismételtek. Most jött a neheze. A tulajdonképpeni szilveszteri kabaréműsor, Kutatjuk a közvéleményt... címmel egy és háromnegyed órában. (Plusz hatvan perc Hofi). Voltak unalmasan hosszú részletei, önképzőköri szintű betétei ennek a kabaréműsornak? Voltak. Úgy rémlett-e szilveszteri, feltehetően csalóka időérzékibnknek, mintha ezek tettek volna többségben? Úgy rémlett -e át- és túléltük mindezt, ne rójuk fel többé. Hiszen az év jó kezdetéhez tartozik az is, hogy inkább a szépre, jóra emlékezzünk, mégha kevés volt is ebben a műsorban az ilyen. Mint például Körmendi János és Tábori Nóra, akik e hosszú műsor egy-egy rövid jelenetében oly üde színfoltot képviseltek. Náluk majdnem mind Az Operaház Az új esztendő első hónapjában több neves külföldi operaénekest köszönthetnek dalszínházunkban az operabarátok. A vendégművészek sorában ismét Budapestre várják Ludovic Spiess román tenoristát. A neves művész az Erkel Színház előadásain, január 12-én az Álarcosbál Richardjaként, január 15-én pedig a Trubadúr Manricoszerepében lép a hazai közönség elé. A hónap másik vendégművész kiválósága Christiane Eda-Pierre, koloratúrszoprán, a párizsi nagyopera magánénekese, aki az Erkel Színház január 22-i Rigoletto előadásának Gilda-szerepében mutatkozik be. Januárban további két román vendégművész — Dan Jordachescu és Elena Cernei, a bukaresti Nemzeti Opera énekesei —, valamint Bártfai Éva, a Grazi Operaház magánénekesnője látogat Budapestre. Jordachescu — Ludovic Spiessel együtt — az Álarcosbál Renéjeként és a Trubadúr Luna szerepében, Elena Cernei — január 29-én és 31-én, az Operaházban — a Carmen címszerepében lép fel. Bártfai Éva a Traviata január 4-i, Erkel színházi előadásának címszerepét énekli. Christiane Eda-I*ierre □ INGMAR BERCMAN, a világhírű filmrendező megkapta a svéd akadémia Nagy Aranyérmét. A díjat, amellyel azokat tüntetik ki, akik a svéd nyelv, költészet és beszédművészet területén érnek el kiemelkedő eredményt, az Akadémia ebben az évszázadban mindössze tizenhét alkalommal adta ki. □ HINCZ GYULA grafikáinak kiállítása Miskolcon, a József Attila Könyvtár Kiállítótermében január ötödikétől február huszonhatodikáig lesz nyitva. □ HAJNAL GABRIELLA munkáinak ad helyet január hatodikától a Műcsarnok. Délután fél hatkor nyílik a kiállítás Barcsay Jenő megnyitó szavaival. □ KLAUS TENNSTEDT lesz a hamburgi NDR Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. A zenekar, amióta 1976 szeptemberében Moshe Atzman meglepetésszerűen megvált az együttestől, állandó dirigens nélkül dolgozott.