Esti Hírlap, 1979. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-22 / 45. szám
• Ezúttal Ázsia a világpolitikában címmel hívta meg beszélgetésre külföldi újságíróvendégeit Hajdú János. S hogy milyen jó érzékkel választotta ki, mennyire aktualitásán és fontosságán mérte a témát, azt bizonyítják az elmúlt napok eseményei. Ázsia a világpolitika homlokterébe került, Kína Vietnam elleni agressziója révén. Erről a friss és döbbenetes eseményről a műsor szereplői sajnos, nem beszélhettek, mert vitájukat a támadás előtt vették fel képmagnóra. Érdekes és gondolatébresztő volt azonban így is mindaz, amiről szót váltott az Izvesztyija Rovinja és a Time Berry Kalbja, Chakravarty, az indiai Mainstream főszerkesztője és a tokiói Sankei Simbun rovatvezetője, Kunio Shimizu. Az ankét résztvevői nem tudhattak még a Vietnamba történt kínai benyomulásról, de így is a kínai politikának szentelték a legélénkebb figyelmet. Kétségtelen, hogy a szovjet, s az amerikai, az indiai és a japán újságíró egymástól különböző módon értékelte a közelmúlt egész sereg eseményét, a kínai kalandorpolitika kiszámíthatatlanságával és annak veszélyességével azonban, ha különböző mértékben is, valamennyien tisztában voltak. (bt) • Gyerek, kutya, fóka — biztos siker! Olyan közkelet ez a sikermechanizmus, hogy szinte már önműködően termeli magát, dobj be egy kedves kis arcocskát, s a nézőben elindult meghatottság-gépezet a kellő időben kidobja az ellenértéket. Valahogy így volt ez tegnap, a Nyitott könyv műsorában. Utólag persze semmi ok elégedetlenkedni a magunk gyengeségén. Végtére is ez az adás fölfedezett egy tehetséges, csupaérzékenység kisfiút, akiből egyaránt hiányzott a gyerekszínészek zavarba ejtő rutinja és mosolyogni való esetlensége. Nem egy Pálos Sándor nevű kisfiú volt ő, aki Barabás Tibor gyerekhősét eljátssza a kamerák előtt, hanem Tibi, akivel megtörténnek a megírt epizódok. Különös hatása van egy ilyen eredendően természetes szereplő megjelenésének. Még az olyan agyonkoptatott művészi panel is, mint „ a nyomor lírája”, vagy a perditaromantika, az egyszeriség varázsát viseli magán az igazi megrendültséget sugárzó gyerekarc visszfényében. Van persze egy kevésbé előnyös következménye is a dolognak. Az érzelmeket tisztán átélő gyerekszereplő mellett élesebben ugrik ki a felnőttek mesterségesen megteremtett gesztusainak csináltsága. A Török daráló című könyv dramatizált részleteit követő beszélgetésben az író, Barabás Tibor arra adott példát, milyennek érdemes lennie az e műsorban rendszeresített íróinterjúknak. Magamitogatás nélkül beszélt arról, ami könyve megszületésekor foglalkoztatta. Elmondott élményei rokonszenvesen szerény embert mutattak meg. (be) INTERBALETT ’79 Romantikán innen és túl Három este négy együttes mutatkozot be eddig a szocialista országok kísérletező kedvű balettművészeinek találkozóján, melynek címében rövidített évszám azt az óhajt sejteti, hogy más évszámokkal ismételni, folytatni lehessen. Az egyházi és társadalmi tabukkal fékezett-tiltott európai táncművészet viszonylagos (történelmi) lemaradását a műfaj jelesei közel egy évszázad óta igyekeznek rohamléptekkel, igazi avantgarde türelmetlenséggel behozni, fölzárkózni a hosszabb és folyamatosabb hagyománymúltra támaszkodó művészetekhez. De vajon a fejlődés tempóját és irányát befolyásoló társadalmi igény és visszhang, a közönség reagálókészsége lépést tarthat-e a szüntelen újító törekvésekkel? ritkán közönség elé. A koreográfia A modern táncok kínálnak regényes-érzelmes meséket, tartalmuk és jelrendszerük elvontabb, s akárcsak a modern zene, többnyire az emberi érzelmek és kapcsolatok rejtett,a valóságfelszín alatt megbúvó mélyjáratait tárják fel. Ebben a szférában pedig aligha számíthatna a zenés színpad, zömében romantikus igényű közönségére. Ám — hogy a magunk példájánál maradjunk — Bartók táncjátékai, majd a Pécsi Balett műsorai ennek ellenére tömegsikert arattak. S bár az utóbbi időben voltak, akik e tömeges érdeklődés viszszaesését vélték fölfedezni, amit eddig elértünk, indokolja a mostani kezdeményezést, az első ízben nálunk megrendezett kortárs balettművészeti találkozót. Az indulás biztató volt. Első este zsúfolásig telt az Operettszínház nézőtere. A Pécsi Balett mutatta be három produkcióját, az az együttesünk, mely két évtized alatt a szellemükben és megjelenítésben egyaránt korunkból fakadt, valóban kortársi művek sokaságát alkotta meg. A Pécsi Balett két produkcióját Tóth Sándor koreografálta. A Sáry-, Kurtág-, Petrovics- és Szokolay-kompozíciókra készült Etűdök cimbalomra, meg a Mahler-szimfóniára táncolt Sikoltások Tóth törekvéseinek és eredményeinek két fontos állomását jelzi, amelyeken át a szellemesen szórakoztató ötletektől (Mit takar a kalapod?) harmonikusan felzárkózott saját lehetőségeihez. S Ecktől — vagyis az együttes praxisától — nem elszakadva megteremtette a maga alkotó stílusát. Eck Imre művei közül az Orff népszerű, kedvesen felszínes, néha triviálisan hatásvadászó zenéjére épített Carmina Burana került most első ízben a budapesti zenéjéről is ironizálva, „kikacsintva” vélekedik, miközben az életörömök el nem ítélhető keresésében bontakozó emberi kapcsolatokról tár elénk, tessük- lássák középkorinak álcázott, mai képet. De míg a zseniális zenékre készült koreográfiák legtöbbje megreked a művek felszíni rétegeiben, addig Eckrjck itt sikerült a felszínes kompozíció forrásdallamainak mélységéhez férkőzni, s belőlük aktuális érvényű kifejeznivalót meríteni. Kedden a szófiai Arabeszk táncegyüttes mutatkozott be Margarita Arnaudova három művével. A Goleminov-zenére készült Nesztinarka legendákban őrzött fanatikus szekta világát idézte fel előttünk, s a szerelmet, mely a józan felvilágosodás felé szakítja ki a főszereplőt — romantikus hévvel és szenvelgő visszatorpanásokkal. Sztravinszkij Sacréját (meg a kettő közé iktatott kulisszák mögé". játékot) ugyanilyen romantikában gyökerező megfogalmazással állította elénk Arnaudova, aki egyelőre óvatos gesztusokkal feszegeti műfajának a bűvös „klaszszikus” védjeggyel óvott kereteit. De tudomásul kell venni, hogy e gesztusok ma még szorosan a balettművészet kortársi törekvéseihez tartoznak. A csehszlovák művészek tegnapi estjén két együttes szerepelt: a prágai Rokokó Színház és a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház. Utóbbi maga is kettős arculattal lépett elénk. Elene Molnárová—Zahoráková tánckettőse a Marián Varga zenéjére készült S. MTI Fotó — Horvát Éva felv.) O. S. lélektanilag finoman és drámaian motivált variáció a férfi és a nő párharcának örök témájára. Boris Slovak balettigazgató műve, a Michael Vilec zenéjére táncolt Preludio eroico a társulat „operabalett"-arculatát, romantikus történelmi témában való jártasságát mutatta fel, néha igen tetszetős reliefszerű képekben. A Rokokó Színház szólistái, Pavel Smok két kamarabalettjében brillíroztak. A Janáček I. vonósnégyesére készült Táncfantázia és a Dvorzsák Néger kvartettjére bemutatott kompozíció Smoknak a műfaj klasszikus merevségeit bámulatosan feloldó fantáziáját tárta elénk. Katerina Franková, Zuzana Bartková, Vladimír Kloubek, Jan Kiár és Ladislav Rajn bravúros könnyedséggel valósítják meg Smok elképzeléseit, nagyszerű táncosok. Valamennyi itt fölsorolt produkció elemző méltatást érdemel. Ezúttal elsősorban a mostani találkozó összes produkciójának kölcsönös tükröződésében. Fodor Lajos Egy pillanat a bolgár végjátékból. ven Lexikonok, nyelvkönyvek Ma délután nyílik az NDK nyelvi szemléltetőeszközeit és kézikönyveit bemutató kiállítás az NDK kulturális és tájékoztató központjában. A kiállított ötszáz könyv jó részét két nagy kiadó készítette: a Bibliografischer Institut és a Verlag Enzyklopädie. A Bibliográfiai Intézet alapítója Joseph Meyer, akinek a nevét százötven éve viselik a Meyers-lexikonok. Az új Meyers-lexikon utolsó, tizennyolcadik kötete éppen most készült el. Konrad Duden ortográfiai szótára először száz évvel ezelőtt jelent meg, azóta ez a név is fogalommá vált; a Groser Duden csupán 1945 óta több millió példányban jelent meg. Az Enzyklopädie idegen nyelvű kiadó. Ötvenöt nyelvtankönyvét és szótárait mutatja be, audiovizuális tanfolyamok anyagát és társalgási könyveket. Ezek nyilván nagy érdeklődésre tarthatnak számot, hiszen az NDK-centrum látogatóinak jó része nyelvtanuló, aki a könyvtárban, a társalgási klubban és a moziban tanulhatja, gyakorolhatja a német nyelvet. A kiállítás zárása után a könyveket nem szállítják haza, csak a központ boltjáig, ahol megvásárolhatók, illetve, ha már elfogytak, megrendelhetők lesznek. (O fisz) Wáter a mozikban MAMA, ÉLEK! Jelentős és sikeres rendezője az NDK-nak Konrad Wolf, egyebek közt olyan emlékezetes filmeket alkotott, mint a, Csillagok, meg a Mambek professzor. Tehát a fasizmus és antifasizmus kérdésköre a fő témája, már csak azért is, mert a német népnek ahhoz a részéhez tartozik, amely hitler-ellenes volt. Szüleivel gyermekként emigrált Németországból, és a felszabadulás után a Szovjetunióból tért haza, szovjet katonaként maga is részt vállalva hazája felszabadításából. E múltból következik, hogy lelkesen vállalta Wolfgang Kohlhaase forgatókönyvét, amely négy, szovjet fogságba esett, majd antifasiszta iskolán részt vevő, onnan önként a frontra, a Hitler-ellenes harcra jelentkező német katona történetét beszéli el. Ebből a múltból következik azonban az is, hogy Wolf talán nem érti egészen pontosan, meg nem belülről látja azokat a honfitársait, akiket itt ábrázolni kíván, minthogy ő maga már a háború alatt is sokkal öntudatosabb volt náluk, máshonnan indult, mint ők. Alighanem így esik, hogy e talpig tisztességes szándékú, sok részletében elgondolkodtató és érzelmi gyengédségével is ható, őszinteségre törekvő film egészében mégis hiányérzetet kelt. Sem a hadifogolyból antifasiszta harcossá lett németek, sem az őket legyőző, majd átnevelő s a végén integráló oroszok nem gondolkodhattak, beszélhettek, viselkedhettek így, még ha az lett volna is talán az ideális, ha mindez így történt volna. ZSARU Hét esztendős késéssel ért ide ez a film, de ha már ilyen régi, útközben bízvást el is kallódhatott volna. Mert rossz film. (írta és rendezte: Jean-Pierre Melville). A közhely, hogy minden rosszban van valami jó, itt is érvényesül. Akik elcsodálkoztak az 1976-ban készült Klein tír láttán, hogy Alain Delon lám nemcsak szívdöglesztő, nők bálványa, de milyen jó jellemszínész is, azok most tapasztalhatják, hogy Delon nem 1976- ban lett jó színész, már 1972-ben is az volt. Sőt, nagyobb teljesítmény szuggesztív színészi ábrázolást fölmutatni a Zsaruban, ahol szinte nincs is alakítani való, mint a Klein úrban, amely hibáival együtt is jelentős, jellemformálásra ösztönző alkotás. Krimi lenne a Zsaru? Abban az értelemben semmiképp, hogy izgulnunk kellene azon, ki a bűnös, minthogy a bűntényt — nem gyilkosságot, hanem fegyveres rablást — a szemünk láttára hajtják végre. Akkor hát lélektani vagy társadalmi dráma? Aki pszichológiát lát abban, hogy a fő bankrabló — civilben gazdag mulatótulajdonos, ugyan minek kockáztat annyit, amikor nincs rászorulva? — felesége ,a gyönyörű Catherine Deneuve játssza, azaz játszana, ha csókolózáson ,és szemmeresztgetésenkívül bármi egyéb játszani valója volna) ki másnak, mint éppen zsaru-Delonnak a szeretője is, annak talán lélektani a film. És aki elhiszi, hogy egy kirúgott (sose tudjuk meg, miért rúgták ki?) bankigazgató (a jobb sorsra méltó Riccardo Cucciolla) munkanélküliségében nem talál veszélytelenebb elfoglaltságot, mint a bankrablásban való részvételt, annak talán társadalmi a film. (barabás) AZ INSPEKTOR KÜLDETÉSE Krimivel átszőtt társadalmi dráma, avagy társadalmi bírálattal átszőtt krimi ez az új színes, széles vásznú, szinkronizált szovjet film. Szép környezetben, vízparti üdülőtájon zajlik a történet. Ide érkezik a címben említett inspektor, vagyis felügyelő, hogy egy gyárban történt gyanús jelenségeket felderítsen. Ellenőrzése során azután korrupciótól a lopásig, protekciózástól a kiskirálykodásig, nagyszabású csalássorozattól egészen a gyilkosságig, a romlottság minden fajtája elé tárul. Mindenki vétkes valamiképp, aki pedig tisztességes, azt a többiek elteszik láb alól. Az ifjú inspektor végül is tisztán, megvesztegethetetlenül és győztesen végzi be küldetését. Csak az a baj, hogy az ábrázolt bűnügyek túlságosan átlátszóak ahhoz, hogy igazi izgalmat keltsenek, akár krimi-, akár társadalmi izgalmat. Főleg mivel a szereplők legtöbbjének is szinte a homlokára van írva a karaktere, s így a néző előbb tudja, mit tartson róluk, mint a furfangos ellenőr. (f. f.) ZSÓFIA korban hozzá illő férfival kapcsolatot teremtsen, lánya, veje és unokája pedig élik a maguk külön életét, nem hiányzik nekik a nagymama. A lengyel film rendezője és írója Ryszard Czekala igyekezett a főszereplő személyére összpontosítani figyelmét, s közben megfeledkezett arról, hogy fordulatos cselekmény híján hamar ellankad a néző figyelme, s részvéte is csekélyebb lesz. Persze — a felmérések tanúsága szerint — Magyarországon a mozinézők tekintélyes hányadát alkotják a nyugdíjas korúak, de róluk — s részben nekik — szólva sem ártott volna valamivel több íróirendezői lelemény. (morvay) Zsófia nem talál közösségre a nyugdíjasotthonban, fáradt arra, hogy egy Koncertkörút az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságba utazik ma a Magyar Rádió Gyermekkórusa. A hangversenykörút első állomása Berlin, ahol kat alkalommal adnak koncertet a Korunk Zenéje Biennálé programjában. Műsorukon magyar szerzők — Bartók, Kodály, Szokolay Sándor, Decsényi János, Balázs Árpád, Lendvay Kamilló és mások — művei szerepelnek. A hangversenyek színhelye a Berlini Állami Operaház Apolló-terme lesz. A programokat fölveszi az NDK televíziója. Ezt követően még négy városban — Suhl, Drezda, Karl Marx Stadt, Lipcse — lesz koncertje a harminchat tagú kórusnak. Ezeken a föllépéseken a magyar szerzők művein kívül preklasszikus és klaszszikus mesterek alkotásait, továbbá népek dalait is tolmácsolják.