Esti Hírlap, 1980. június (25. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-02 / 128. szám
A BUDATEJ törökbálinti üzemében az évente feldolgozott tizennyolc millió liter tej és a háromszázhúszezer kilogramm sajt mellett mintegy kétmillió kilogramm Leó jégkrémet is gyártanak. Képünkön: korszerű gépsoron naponta közel negyedmillió pálcikás jégkrémet készítenek. VITA EGY JAVASLATRÓL (L) Limit vagy a Vállalati és vsztvélemény a bérfejlesztésről Kisebb összegből — jobban differenciálni, így határoztak a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár vezetői az idei bérfejlesztésről. A javaslatokkal a vsztbizalmi értekezlet nem értett egyet: a véleménykülönbség a vállalatvezetés és a vszt-bizalmiak együttes ülésén derült ki. Hogyan oldották meg a vitás kérdéseket? — erről beszélgetünk Sere Józseffel, a pártbizottság titkárával. Csak előkészítve — Akkoriban sokat foglalkoztunk ezzel a témával. Idő kellett, amíg elismertük, hogy a hiba nálunk volt és levontuk a tanulságot, csak a gondos előkészítés hozhatja meg a tervek és a javaslatok sikerét. A feladatokat meg kell vitatni mindenkivel, és a nehezebben érthető elgondolásokról többször, többoldalúan kell beszélgetni. Ahogyan én ismerem a történteket, a tanácskozás részvevői nagyobb részben nem értettek egyet a vállalatvezetés bérdifferenciálási javaslatával. Ellene szavaztak és kérték, hogy újabb javaslatot tegyenek ... — Igen, ez történt. S ez még nem mindennapos ügy nálunk. Bár az utóbbi időben mind több üzemben történik ilyesmi. Félreértés ne essék, vállalatvezetésünknek nem az volt a célja, hogy a dolgozók ellenére készítse el a bérfejlesztési tervezetet, hiszen ezt előzőleg megtárgyaltuk a vszt-vel és más tisztségviselőkkel. A javaslat készítésekor felhasználtuk sokéves tapasztalatainkat, az egyes gyárak, üzemrészek termelési eredményeit, és tekintetbe vettük az ott meglevő bérfeszültségeket, ugyanúgy, ahogyan ezt száz és száz más vállalatnál is teszik. Célunk volt, hogy a meglevő pénzt, amely jóval kevesebb, mint az elmúlt évi fejlesztési lehetőségünk — tavaly 7,1, az idén már csak 4,5 százalék állt rendelkezésünkre — ismerve gyáraink belső helyzetét, valóban differenciáltan osszuk el. 3,6-ot az 1-es, 3,4-et a 2-es, 4,3-at a 3-as és 6,3 százalékot a 4-es gyárunknak szántunk. A 4-es gyárunk bérszínvonal szempontjából a legalacsonyabb szinten állt, ide kellett adnunk a legtöbbet. • Mennyi volt az az összeg, amit bérfejlesztésre szántak? –ét és fél millió forint állt rendelkezésünkre, háromezer dolgozó számára ebből kellett gazdálkodnunk. A tíz hónapra tervezett bérfejlesztésnél ezért limitet javasoltunk, úgy gondolván, az a helyes, ha nem aprózzuk szét kis összegekre a pénzt, ahogyan eddig tettük, hanem az órabérben dolgozóknál egy forintot, az alkalmazottaknál 200 forintot javasolunk, mint a bérfejlesztés alsó határát. Ezzel a megoldással mindkét területen a dolgozók több mint 30 százalékát kizártuk volna a bérfejlesztésből. Közbevetőleg el kell mondanom, hogy a Danuvia a kerületben levő hasonló felépítésű és létszámú vállalatok közül a legmagasabb bérfejlesztést tudta adni az idén is. Az átlagbér a vállalatnál meghaladja a 4200 forintot, és egyáltalán nem ritkaság a 8—10 ezer forintos kereset a Szak- és betanított munkásoknál ... — Visszatérve a témára: az összbizalmi értekezlet részvevői úgy vélték, hogy ilyen nagy százalékban nincs rosszul dolgozó a vállalatnál, s hogy ezt a limites differenciálást semmiképpen sem tudják majd elfogadtatni azokkal, akik ebben az évben egy fillér béremelést sem kapnának. Vesztésben részt vevő művezetőknek és bizalmiaknak nagyobb lehetőségük nyílik majd arra, hogy értékeljék a munkatársak sokévi munkáját, a munkafegyelem betartását és egyéb tényezőket. Persze, ismételten hangsúlyoztuk a részvevőknek, hogy a béremelésnek nem az a célja, hogy szétaprózzuk az amúgy is szerény összeget, csak azért, hogy eleget téve a megszokásnak, ha néhány fillér is, de mindenkinek jusson belőle. Emlékeztettünk, hogy a differenciálás elmaradása miatt már az elmúlt évben is a magasan kvalifikált dolgozók hetekig zsörtölődtek a kapott 50 filléren, azzal érvelve, hogy az nem megfelelő béremelés. Nyárádi Éva llllilllllllllHililMllitllll l'llllillllllllllllilliuitlllll llllllllllllimilllltlHIflllirilltlIilllllllllllltlIIIIIIIIH rillltlIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIII IHIIIHIHIHIIIIIIIII' Művezetők, bizalmiak . Milyen más megoldást javasoltak? — A limittel szemben a szokásos átlagmegoldást. A fizikai területen dolgozóknál 80 filléres, a nem fi-zikaiaknál 150 forintos átlagösszeget. A tanácskozás részvevői ezenkívül úgy vélték, hogy így a bérfej- , !ezer éve nem láttalak! ^ A kis fiam?! Nős, gyerekes, olvasod a nevét , a lapokban? Persze, te '• nem nézed a sportrovatot, és ott is csak apró betűs a sakk. Igen tehetségesnek tartják! Tőlem ugyan nem, utálom, de apa félelmetesen , jól játszott. Istenkém, az a régi, nyomasztó lakás! Én inkább anyához húztam, igen, mi azonosak voltunk. Csak aztán anya eltűnt... ! Nem játszott korrektül, felelte apa a faggatózásomra, és én nem mertem többet kérdezni. Attól fogva csak komor bácsik jártak hozzánk, leültek a nagy, sötét ebédlőben, szétnyitották a táblát, és piszi szemem se volt szabad. Ferit is félve vittem haza apához bemutatni. Tud-e sakkozni, fiatalember? — nézett rá. Feri borzasztó készségesen játszott, jó képet vágott minden vereséghez. Az esküvőnkön l anya is meghúzódott háttul, titokban jött gratulálni, könnyes szemmel mosolygott, én nem bírtam azt a ridegséget, ne haragudj! Félve sejtettem, hogy majd Feri se bírja. Mindig későbben járt haza, titkon , letöröltem egy rúzsnyomot az arcáról, egyre kedvet játszma lenebbül ült apával szemben. Hagyd néha nyerni, könyörögtem apának. Nem lenne korrekt játszma, hárított el hidegen. Ötéves volt Ferkónk, amikor a férjem szólt, hogy elköltözik, van valakije. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, engem is vigyél magaddal! Nevetséges, mi? Hárman maradtunk. Dolgoztam, sokat, apa vigyázott Ferkóra. Ott térdelt a párnák halmán, apával szemközt, kövér mancsával vezetgette a figurákat, és makacsul, kezdte újra, meg újra ... Nyelte vissza, öklével maszatolta a potyogó gyerekkönnyeket ... Hagyd néha nyerni, kérleltem apát. Káraa lenne, felelte mosolytalanul. Első gimibe járt Ferkó, amikor rémülten futottam be a konyhából, féllábon, üvöltve ugrált a nagy sötét ebédlőasztal körül, és én nyertem! Egyszer megint nyert, aztán egyre gyakrabban. Bújta a szakkönyveket, máig se érdekli más! És egy nap felfigyeltem rá, hogy apa szegény, próbálja kihúzni vézna testét, ül Ferkóval'i szemközt, és veszít, mindig [ veszít... Úgy nem szeret- \ tem a fiam szemén azt a\ diadalmas lángot, apám arcán a rosszat sejtő ria\ dalmat... Hagyd néhai nyerni, súgtam Ferkó fülébe. Nem lehet, vont vál \ lat. Rájönne. \ Én máig se értem, miért olyan fontosak azok a büzdös figurák! Apát négy évet temettük. Anya néha eljön, de már nem tudunk egymással mit kezdeni... ! És Ferkó körül annyi a munka! Tudod, mi az, ver- senyszerűen sakkozni? Akit nem próbálta, nem is sejti, micsoda föladat! Azt hittem, meg se nősül, sajnál- ja rá az időt. A menyem] aranyos, csupa szimpátia- bár megpróbáltam lebeszél- ni: sasé lesz igazán férjed!] Segítek neki, nevetett. Jól f élnek, boldogan! A pindurkához szeren - csére alig marad idejük, ő egészen az enyém!] Mesélek neki madarakróll s kócos felhőkről, kirándulünk, virágot szedünk ... Sose tudtam sakkozni, de lépek én is, érted? A múlt- kor például messzire hajitott az erkélyről ez sötét lovat, és titokban vettem neki jutalmul egy égési tábla finom tejcsokoládét! G. Szabó Judit PESTI LÁTOK, ASSZONYOK , PESTI LÁNYOK, ASSZONYOK Nagy Corvinból a kis Corvinba A Corvin Áruháznak 590 dolgozója van, közülük 430 lány és asszony. Vezető állásban 38 nő dolgo zik. — Ó, nagy újság van,! — mondja szokványos „mi újság?” kérdésemre a Corvin Áruház ifjú eladónője. (A Corvin szerkesztőségünk tőszomszédságában van, gyakran megfordulok itt és sok az ismerősöm. — Fiókáruházunk nyílik Kőbányán az ősszel. A kis Corvin. Mi hívjuk így, nem tudom, mi lesz a hivatalos neve. Valószínű én is ott fogok dolgozni. — Elhagyná a jó öreg Corvint? — Hiszen nem hagyjuk el, szervezetileg idetartozunk majd. És ki ne menne örömmel egy vadonatúj üzletbe? Ráadásul — úgy hallom — csupa fiatal lesz ott. A vezetőt is beleértve. Klári sincs még harminc... Klári: Kalmár Lászlóné 27 esztendős csupán. És az új áruház kinevezett vezetője. Úgy tudom, nincs az országban még egy ilyen korú kollégája. A lakástextil osztályon találom meg, most még ennek a vezetője. Nem rafináltan kikészített divatbaba, de jól áll karcsú alakján a szoknya-blúz. Kellemes dolog értelmes tekintetű, világos mondatokat fogalmazó emberekkel beszélni. Kalmár Lászlóné közéjük tartozik. Mit szól a kinevezéshez? A válasz lefegyverzően őszinte. — Legszebb, legmerészebb álmom valósul meg. Nem hittem volna, hogy sor kerülhet rá, különösen nem, hogy ilyen korán. — Mit gondol, minek köszönheti ezt a bizalmat? — Engem annyira érdekel a kereskedelem, ezen belül a nagyáruház, mint szervezet, hogy már attól is boldog voltam, hogy a Corvinba kerülhetek. Egyébként a kőbányai új üzletház nem külön áruház lesz, hanem a Corvin fiókvállalata. Ez nem von le semmit a munka szépségéből, az erőpróba nagyságából. Éppen elég önállóságot kapunk ott. — Közgazdasági egyetemet végeztem, a belkezgazdaságszervező szakot. Soha nem vonzott az íróasztal, a kimondottan elméleti munka. A kereskedelemben, úgy érzem, megtaláltam mindazt, ami izgat, ami sarkall. Talán ezt értékelték feljebbvalóim ... A Corvinba friss diplomával került 1975 őszén. Az 590 embert foglalkoztató mammutáruházban mindössze három diplomás nő dolgozik. „Talán azért, mert egyetem után inkább elegánsabb, értelmiségibb munkát keresnek maguknak a nők, mint egy áruház.’’ — Szerencsére itt, a Corvinban forgatási terv szerint dolgozhat az ember, tehát mindent megismerhet az árumozgatástól kezdve a szervezésig. Hogy meddig van valaki egy helyen? Nem egyformán. Rugalmas a mozgatás, függ az illetőtől, és a hely fontosságától. Két éve voltam itt, amikor nyílt az áruházban egy ifjúsági osztály (úgy látszik, valóban szerencséje van az újjal, hiszen számára mindig éppen a legjobbkor indult útjára valami kezdeményezés), amelyet a konfekcióból kerítettek ki. Ide kerültem vezetőhelyettesnek. — Gyors előrelépés volt. . . — Kétségtelen. De oda fiatalok kellettek. A kívülálló el sem tudja képzelni, milyen izgalmas és jó üzlet az ifjúsági osztály. Ez reagál a legérzékenyebben, leggyorsabban a divatra. Hiszen a család szinte mindent megvásárol a gyerekeknek. Évi forgalma 60 millió ... Huszonöten dolgoznak ott, s ez jó iskola volt számomra: hogyan kell és lehet kapcsolatot teremteni és azt megőrizni, együtt izgulni-dolgozni egy közösség tagjaival. — Milyen lesz az új áruház? — Gyönyörű! Kétszintes, valóban erre a célra készült épület. Összesen 3100 négyzetméter, ebből az eladótér 1700. Öt osztályunk lesz, s a terv szerint 130 alkalmazott Fiatalok. — Honnan toborozzák a munkaerőt? — A Corvin munkaügyi osztálya már a nyáron megkezdi a felvételt. Abban reménykedünk, Kőbányán, az új lakónegyedben lesz tartalék. De, ami lényeges: innen, az anyaáruházból egy magot kapunk. Képzett, a Centrum Áruházak rendjét jól ismerő, valódi kereskedőket. Ha minden osztályra csak egykét „régi” jut belőlük vezetőnek, gondolom nagyobb zökkenő nélkül elindulhatunk. — Fél? — Nem. Félelemmel nem vállaltam volna. Ugyanakkor tudom, hogy rengeteg, előre látható és nem látható gondunk lesz. Viszont lehet produkálni! Kipróbálni, mire vagyunk képesek, mit ér a tudásunk, eddig szerzett tapasztalatunk. És nem félek már csak azért sem, mert jövendő helyettesem, Kiss Ferencné, igazi profi. Tanulókorától a Corvinban van, kisujjában a szakma. Ö is fiatal, ő is bizonyítani akar, bár erre nincs szüksége, hiszen az egyik legfontosabb osztályt, a férfidivatot vezette itt. Ő nekem a biztonság. — Biztos abban: jól megy majd az áruház? — Hát hogyne! Kőbánya kellős közepén egy óriás lakónegyed közelében ... Hány ezer új lakást kell majd ott berendezni? A nyáron pontosan utána is nézek ... Más gondjaink lesznek: az állandó, egyenletes, jó áruutánpótlás megszervezése és az új dolgozók bevezetése. Hogy szeressék a munkájukat és tiszteljék a vevőt. A Zalka Máté tér eléggé kiesik, nekünk tehát, elsősorban az ottani lakókkal, egy állandó vevőkörrel kell számolnunk. Őket kell magunkhoz kötni áruval, udvarias, tisztességes kereskedőmunkával. Lukács Teréz V., Kecskeméti u. 5. 174—713, 174—557,636—202. LEHEL HŰTŐGÉPEK GARANCIÁLIS SZERVIZE шхтамк # *zfcmC0