Esti Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 180-204. szám)
1980-08-01 / 180. szám
Növényolajgyár épül Martfűn, az Agrober Élelmiszeripari Tervező Iroda tervei alapján. A 27 hektár területen épülő gyár — amely az év végén kezdi meg a termelést — naponta száz vagon olajos magot dolgoz fel (MTI Fotó : Sarkady János felv.) BETAKARÍTÁS - MENTES ARATÁSI JELENTÉS NÉGY MEGYÉBŐL Péter-Pál napja előtt, még csak késői aratásról,a hűvös idő késleltető mostohaságáról szóltak a jelentések. Augusztushoz érezve, nehéz, az időjárással, nagy esőzésekkel, áradásokkal birkózó munkákról érkeznek a hírek. Kimentették Békésben szinte az áradó vízzel versenyezve folyik az aratás, de inkább így mondhatjuk: a termés mentése. A kombájnosok, akik egyik nap arattak, másik nap vontatóra ülve a jószágokat szállítják biztos helyre. Szolnok megyében rendkívül nehéz körülmények közt folyik a búza betakarítása. Még egyetlen egy olyan nap sem volt, hogy a gépek egész napot teljes kapacitással végig dolgoztak volna. Mindennap esett. Állandó készültséget tartottak, hogy minden percet ki lehessen használni. Ennek az eredménye: a gabona betakarításának a felén túljutottak. 125 ezer hektár termésének több mint 50 százaléka már fedél alatt van. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán mondják: eddig jó a termésátlag, de sajnos a rossz időjárás nap mint nap csökkentheti a még kint éjszakázó jó búzatermést. A tiszamenti hullámtereken — itt a Tisza árhullámával versenyeztek a gépek — rendkívül feszített és szervezett munkával kimentették a kalászosokat. A tiszasülyi Béke-Barátság Tsz-nek szép gabonatáblái voltak a később elöntött hullámtereken. A jászladányi tsz és a besenyszögi tsz érkezett segítségre, együttes erővel még a víz előtt learattak, lékánál tart. A kenyérgabona aratása teljes erővel még csak most indul meg. Ha az idő tartósan jó lenne, 6—8 munkanap alatt végeznének. Jó minőségű, jó fajsúlyú a szem. Talán Somogy Somogy szerencsésebb. A májusi nagyon sok esőzés után az időjárás most nem hátráltatja az aratást. A kalászosok betakarításának 55 százalékával végeztek. Ha továbbra is kedvez az idő, Somogy augusztus 10- ig be tudja fejezni az aratást. (k. gy.) Szárítani kell, ,,inen „oda?ге . A csapadék nem egyen-1 nyugdíjas zuglói fedletesen oszlott el, ezért rászé volt. több helyen már a hétvé- § — Főzni kellene már vagén végeztek az aratással. ^ lamit a sok diétás keverék .Cserkeszőlő, Tiszajenő, Ti- ^ helyett — mondta. — Tiszaföldvár befejezte az eszén jómagam két hete vacukrommal és sem adtak derelyét. kai. Sajnos a termés túl-§ Mindenki helyeselt, nyomó részét szárítani kell.$ A XI-es kórterem hamar Győr megyében a búza ^ határozott: lecsót főznek aratása lassan a 30 század S közösen! 5 S a délutáni látogatók: leányzók, életmenyasszonyok, mamák, anyósok, húgok, § nővérek, nénikék, munka-scsodálkoztak ^nél?” kérdésre kapott feleségek, társak. Mese felnőtteknek — lehetett legalább százötven deka — mellett statisztált. Az asztmás, négygyermekes — mind fiú! — esztergályos könnyei bőven hullottak, míg a tíz fej hagymával dolgozott. A hipertóniás Széchenyi-hegyi fogaskerekű-ellenőr — valamikor katona, kiképző altiszt volt — a féloldalnyi füstölt szalonnát kellő precizitással vágta: — Kár a gyönge gyomrukba — morogta —, de azért egyenek, a hasuk istenit! ... A veseköves tudományos kutató — kibernetikai eredményeit a szakma Európa-szerte figyeli — hozzáértően hol ujjal, hol marékkal sózott, majd tucatnál is több tojással várta az egy másodperccel sem halasztható „most üsd rá” biztatást... ... A borbély osztott. Először is félretett a konyhája romjain jajveszékelő Kati néninek. S a XI. kórterem evett. Nyelt, falt, habzsolt. Élvezte az étel pompás ízét. Jócskán belaktak a nagyszerű kosztból. Vehetett mindenki másodszor, harmadszor, s ki nem vágyott repetára? A dicséretre váró, az elismerést provokáló furfangos fodrász „bírálta” a maga főztjét: — Jó ... jó, csak nem elég zsíros. Az asztaltársak méltatlankodó kórusa azonban elmaradt. Elmaradt, mert az illat túlszállt a szobán, az emeleten, s kicsalta kuckójából az inspekciós tanársegédet. A tanársegéd ott állt a kórterem ajtajában és kérdezte: — Lecsó? — Igen — bólintották mindannyian: a cukros, az ödémás, a májas, a vésés, az asztmás, a hipertóniás. — Jó étvágyat kívánok ... — mondta a doktor, majd szakszerűen érdeklődött: — Tojás van benne? ... Szalonnával készült?... A gyulait sem felejtették ki?... Hol a tarhonya? Nálunk otthon az édesanyám mindig úgy szokta csinálni. A fodrász tiszta tányért kerített: — Tanársegéd úr ... Kóstolja meg ... Meleg, még nem hűlt ki — jókora adagot tett elé. Kenyeret — krumplis kenyeret — is szelt. — Nem szabad — válaszolta bánatos lemondással az orvos. — Nem jó az epém. A mesemondó luxusexpresszóban várt egy másik mesemondót. Az illető késett. A mesemondó olvasott. Kedves írója, Nagy Lajos könyvét. A szomszéd asztalnál ketten társalogtak. Hangosan beszéltek. Áthallatszott a szó. — Elítélték Perényit... — mesélte a selyemdzsekis fickó. — Mi volt a balhé? — érdeklődött bodor frizurás társnője. — Benzin... s gumi... külső, belső... Tettenérés... Társadalmi tulajdon. — Mennyit számoltak a zríért? — Két hónap. — Két hónap... Borzasztó. Szegény! Fellebbezett? ... A mesemondó szíve szerint megkeresné Perényit. S Perényivel hatvan napig másoltatná Nagy Lajos réges-régen két hónap börtönbüntetésről fogalmazott mondatait. Perényi ötvenezer, százszor, ezerszer írja le, s ha kijön a sittről, mesélje el a haveroknak: „Egy munkás felakasztotta magát. A madzag elszakadt. Kiment a közeli gyárudvarra, egy kötélkötegből levágott két métert, azután arra akasztotta magát. Látták, gyanút fogtak, és a kötelet elvágva, megmentették szegényt. Kötéllopásért két hónapra ítélték.” László Miklós JOGÁSZOK, ÁLIÁSOK JÖVŐRE VÉGEZNEK ! HÁROMSZÁZÖTVEN HELYET KÉRNEK szobajtársnők csoak mit szeret- e ... ü résre kapott válaszokon. Azután megjegyezve: szegénykém, kívánja; az idén még nem nevelt, otthon sem csináljunk; a paprika-paradi-Július végéig 350 Pályázat kiírását kérték a miniszte- r ősanya- riumok és főhatóságok a jövőre végző jogászok számára. ^ got. Tisztességgel mindent. Az egyetemekről kikerülő fiataloknak a pályázati rend ^ mi kellett, szer bevezetése óta most hirdették meg a legkevesebb ^ Másnapra a fodrász elasást. $ csente a melegítőkonyha 1977 óta több mint a felére csökkent az évente fölkínált kulcsát Tízliteres lábast is , . , , S kerített. (Honnan, hogyan?llasuk szama Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy јц0к) g az Ötórai hivatajogászhiányolos” vacsora után menten káderutánpótlása s aprítani kezdte a behurcolt össz- 3 kiló fehér, húsos paprifskát. A paradicsomot a két 5K poítarfloia -Tamnieában éli állások száma. Ez azonban korántsem jelenti azt, telítettség lenne a pályán. Igaz, a korábbi megszűnt, sőt, az igazságszolgáltatás megoldódott. A bírói területen például egészséges hang alakult ki a nyugdíjba távozók és az érkező friss esztendeig Jamaicában élt, diplomások között. A múlt években sikerült a megyék m ödémáját „hazahozó”, kőközötti feszültségeken is enyhíteni: korábban Borsod, a Pasz kirakatrendező szeleilletve Szabolcs-Szatmár megye jogászhiánnyal küszkö- | ^„müvét^a "^főikolát dott, a tavalyi adatok szerint viszont már ezeken a vidék ^ nemrég végezte, három kékén is kevés az üres státusz. (MTI) S szép szál gyulai kolbásza MÁR CSAK NÉHÁNY NAPOS A KÉSZLET Nincsen kupak — hol a kupak Nincs elég üveg — adtuk hírül nemrég a sörgyártók panaszát. A bőre sörisszák szemétbe dobálták a palackokat ahelyett, hogy az üvegvisszaváltókban álltak volna sorba velük egy-egy forintért egy-két órát. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. Aki el akarja dobni, ma már konténerbe hajíthatja — jobbra a színeseket, balra a fehéreket —, s visszaváltani is érdemesebb már: 2 forint lett a sörösüveg ára. Van elegendő sör is, így a palackozásról mit sem tudók már-már zavartan, nyáron is egyenletes sörellátásban hittek. De a sör és hozzá az üveg — még kevés. Kell hozzá egy kupak is. Pontosabban: koronazár. Ez az apróság azonban napról napra több főfájást okoz sörgyártóknak, szeszfőzdéknek, de még a Fémműveknek, sőt a külkereskedelemnek is. — Mekkora lenne a veszteség? — Naponta hétszázezer palack kerül le a gyártósorokról. Tény: a szeszes italokon nagy haszna van az állami költségvetésnek. Egyes üvegeken száz forint is. Nem nehéz kiszámítani a veszteséget. A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárában készülnek — pontosabban nem készülnek — a kupakok. Most olasz import Tuskár Károly műszaki osztályvezető. — A kupak két részből áll. A fém koronazárból és egy kis műanyag tömítőlemezkéből. Ez a kettő hiányzik. A lemez Dunaújvárosból érkezik. Lassacskán, ütemtelenül, nemegyszer fölhasználhatatlan minőségben. Tegnapelőtt kaptunk néhány műszakra valót, így most készülnek a kupakok. — A tömítőpasztával több a gond. Ez eddig az NDK-ból jött, most azonban hetek óta nem küldtek egy grammot sem. Már föléltük a tartalékokat. Tegnapelőtt útnak indítottunk hétmillió söröskupakot Kőbányára, s reméljük, a jövő hét elején gyárthatunk a szesziparnak is az üvegekre csavarhatót. — Miért nincs elegendő paszta? A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat szakértője válaszol: — Az NDK teljesítette az államközi szerződésekben vállaltakat. Megszámlálhatatlanul sokféle műanyagféleség, félkész- és késztermék érkezik a baráti országból. Csaknem valamennyi — határidőre. A kupakkészítéshez szükséges pasztára hosszú ideig késést jeleztek, majd elháríthatatlan akadályt közöltek. Két hetünk volt rá, hogy megszerezzük — most már tőkés országokból — ezt a pasztát. Ennyi idő alatt sikerült gyártót találni és megszervezni a szállítást. Tegnapelőtt már elindultak a kamionok az angol és olasz gyárakból, több tucat tonnányi pasztával. — Ez mennyi időre elegendő? — Hónapokig zavartalan lesz a gyártás. Mégsem ez a végső megoldás. Az NDK- partner nem kívánja tovább gyártani a kupak alá valót. Új termékkel kísérleteznek, ezt ajánlják nekünk is. Nemsokára szakemberek érkeznek a Német Demokratikus Köztársaságból, akik segítenek bevezetni az újdonságot. Sörgyár, szeszgyár , koronazár Példátlan eset Marjai István, a Kőbányai Sörgyár főmérnöke. — Kéthónapi készletre mindenképpen szüksége van a sörgyárnak. Ma azonban egy hétre sem elegendő a kupakmennyiség. A gyár napi 1 millió 300 ezer palackot gyárt. Ha jövő hét közepéig nem érkezik újabb szállítmány, megállnak a gépek. — Volt már erre példa? — A sörgyár történetében még sosem. Gondban van a szeszipar is. Dr. Pándi Ferenc műszakiigazgató-helyettes mondja: — Ma vagy holnap az utolsó kupakokat csavarjuk az üvegekre. Már a raktárak alját söpörjük. Ha hétfőig nem érkezik meg a Mátravidéki Fémművektől az üveg nyakára való, több ezer embernek kell kényszerszabadságot adni. ’fsssssssssss/s/ss/sssssssssssssssss*sss//sssssssssss/sssss/ss/ssssssssss/ss/yssssssssssssssssssss//ssssss/sssssssssssssssssssss/ssss/ss/sssssssssyssssssssssssssssss. Bezárult a kör A kup akkor bezárult. Bár megoldásról még nem beszélhetünk, van remény, hogy nem állnak meg sem a sörgyár, sem a szeszgyárak gépei. A hétmillió koronazár csak néhány napos haladék. A készleteket ezzel nem lehet föltölteni. A kamionokra is várni kell még, s ha ma délután vagy holnap délelőtt megérkeznek, szombat-vasárnap is dolgozhatnak a Mátravidéki Fémművekben, hogy hétfőn legyen a szeszgyárban elegendő kupak. A kupakláncban valamennyi érintettnek — vállalatnak — elháríthatatlan nehézség okoz gondot. A sörért sorban állók, a napon várakozók azonban aligha méltányolják majd ezt... Horváth László