Esti Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

• Tegnap este a szegedi­­körzeti stúdió Huszka-est Szegeden című műsorát nyújtotta át az ország kö­zönségének. A felvétel a múlt év novemberében ké­szült, feltehetően a zene­szerző halálának huszadik évfordulója alkalmából. A szegedi zenés színházban (ez most nem az igazi Sze­gedi Nemzeti Színház, azt évek óta renoválják) ren­dezett gálaest műsorában szegedi művészek léptek fel, a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséretével. Szege­di születésű volt az ünne­pelt is, a magyar operett­muzsika egyik úttörője, Huszka Jenő. Aligha lehet már újat mondani róla. A Gül baba, a Bob herceg, a Lili bárónő, a Mária fő­hadnagy, a Szép Juhászné, a Szabadság, szerelem alko­tója, tizennégy — részben világsikerű — operett ze­neszerzője már életében a könnyűzene klasszikusa volt. Dallamait sok évtize­de játsszák, fütyülik, éne­kelik, miközben tangó vált­ja a charlestont, twist a csacsacsát, s lowfoxot a rock and roll, a muszka­­melódiák örökké divatosak maradnak. Aligha kétséges az ok: azért, mert a me­lodikusak. Divaton innen és túl, mindenekfelett dalla­mosak. Ami a szegedi gá­laestet és annak televíziós reprodukcióját illeti: lehe­tett volna talán igényesebb, érdekesebb és fantáziadú­­sabb. Keverhettek volna bele Urából is, humorból is valamivel többet. Kétségte­len azonban, hogy a célnak lényegében megfelelt: a könnyűzene világszínvona­­lúan nagy magyar tehetsé­gének, Huszka Jenőnek ál­lított emléket. (bt) Operakoncertek Mielőtt a nagy operaházi munkálatok megkezdőd­nének, ebben az évadban számos érdekes koncertsze­rű előadás színhelye lesz a régi épület. Április 20-án és 23-án Jurij Szimonov­­nak, a Szovjetunió Nagy Színháza főzeneigazgatójá­nak vezényletével koncert­szerűen adják elő Wagner A Rajna kincse című mű­vét, nagyrészt új szerep­lőkkel. Wotant Berczelly István, Albericht Faragó András, Mimét Korcsmáros Péter, Fasolt szerepét Ütő Endre énekli. Régi szerep­lői Palcsó Sándor, mint Loge, Begányi Ferenc, mint Fafner. A női szere­pek jó része is régi elő­adóikra vár. Freia: Hor­váth Eszter, Fricka: Kasza Katalin, Erda: Jablonkay Éva. Viszont új művésznők Woglindeként Misura Zsu­zsa, Wellgundeként Maria Teresa Uribe, Flosshilde­­ké­nt Takács Tamara. Májusban is les­z két koncertszerű előadás: 9-én és 16-én az Operaházban. Akkor Wagner A nürnber­gi mesterdalnokokjának harmadik­­ felvonása csen­dül fel. Mindkét est kar­mestere Ferencsik János. Külön érdekesség, hogy ezen a koncertszerű elő­adáson a közreműködő szereplők a művet eredeti nyelven, németül éneklik. KARDA BEÁTA Figyelem, itt vagyok A népszerű énekesnő, Karda Beáta, hosszú évek óta sikerrel szerepel a kül­földi és a hazai porondon. Tavaly vették föl a stúdió­ban a közelmúltban megje­lent Figyelem, itt vagyok című nagylemezének anya­gát. „Pályafutásomban ez a nagylemez, természete­sen fordulópontot jelent. A tizenegy dalból tíz vado­natúj” — mondotta, majd így folytatta — „természe­tesen továbbra is szeretem a dallamos nótákat, de ez­úttal mindenki észreveheti, hogy­­tanújelét adom an­nak is, mind közelebb áll hozzám a rockosabb stílus is. Nagy örömöm, hogy sok jó zenésszel dolgozhattam együtt, olyanokkal, mint például Gallai Péter, Ré­vész Sándor, Török Ádám, Szigeti Edit és Som Lajos Azt hiszem, a fejlődésem­hez elengedhetetlenül szük­séges volt, hogy végre le­gyen nagylemezem. Sok évet vártam rá!” Az énekesnő mostanában is találkozik a közönségé­vel, sokfelé tart élménybe­számolókat, részt vesz le­mezdedikálásokon. Elké­szült húszperces önálló té­­véshow-ja is, amelynek szerkesztője Tánczos Gá­bor, rendezője Csenterics Ágnes. (r. g.) ­AlosnaptólCl m­OZIRÓCUI napi BALLAGÁS LK­ Nincs jobb terep egy társadalmi modellhelyzet bemutatására, mint az is­kola. Nincs rosszabb terep egy társadalmi modellhely­­zet bemutatására, mint az iskola. Mindkét megállapí­tás igaz. Ez teszi vonzóvá és ez teszi nagyon vitatha­tóvá Almási Tamás rende­ző első játékfilmjét, a Bal­lagás-t. Miért jó helyszín az is­kola, ha az iskolán kívüli világ dolgairól kíván szól­ni egy művész? Azért, mert vitathatatlanul tükre a felnőtt társadalom viszo­nyainak. Nem bűne és nem erénye ez az iskolá­nak­ alapfunkciója. Az is­kola ugyanis arra való, hogy a fiatalokat alkal­massá tegye a társadalom kialakult viszonyainak el­fogadására, a munkameg­osztás valamilyen formájá­ban való részvételre. (Al­kalmassá tegye a társadal­mi változtatásokra is, ha maga a társadalom szeret­né megújítani önmagát.) S persze alkalmas modell azért is, mert 14-18 éves korig kevéssé kialakultak a társadalmi szerepek, a gyerekek spontánabbul fe­jezik ki önmagukat és vé­leményüket a világról, mint a felnőttek. Az iskola mégsem a leg­alkalmasabb terep erre a modellterem­tésre, mert azért a kamaszgyerek sem felnőtt. Mert akármilyen demokratikus dolog lenne, mégsem lehet rájuk bízni, hogy mit tanuljanak és mennyit. Ha ugyanis azt akarja az iskolás gyerek, hogy legyen farmernadrág­ja, meg teje és kiflije, vil­lamosa vagy autóbusza, le­mezjátszója és magnója, hogy csak a számukra is fontos dolgokat soroljuk fel, akkor kötelező felké­szülni egy életre, ahol vissza kell adni valamit azoknak, akik a farmert csinálják, a buszt vezetik, a tehenet fejik — egyszó­val a felnőttek világának nincs kibúvó. Erre viszont a társadalom, ha kell, kényszerítse a gyereket, hacsak nem akarja felszá­molni önmagát és vissza­vonulni a kevés megma­­■radt őserdő valamelyikébe, ott ugyanis valóban nem kell az ember gyerekének felkészülnie az ilyesfajta életre. (Persze ott a vadá­szatot lenne „kötelező” megtanulni.) Talán hosszadalmasnak tetszhet az iskoláról szóló elmélkedés, de enélkül alig lehet megmagyarázni, mi vonzó és mi elfogadhatat­lan a Ballagás­ban. Itt ugyanis egy osztály föllá­­zad. Botrányt csinálnak, összetörik az iskola fél be­rendezését, s mivel érettsé­gi előtt álló osztályt mégse lehet mindenestől kicsapni, megkezdődik a harc az is­kola vezetése és az osztály között. A vezetés számára a manipuláció sok, bár nem korlátlan számú, le­hetősége áll rendelkezésre, s végül a saját lázadásától egységessé szerveződött osztály, mint közösség, fel­bomlik. Azt a gyereket, aki a legkomolyabban vette az egész demokratikus játé­kot, a tragédia szele ért, hiszen magánérzéseiben is végig kell élnie ugyanazt a csalódást, mint amit bot­csinálta közösségi vezető­­ként megélt. Mi az, ami ebből szá­momra elfogadhatatlan? Az, hogy egy félrészeg osz­tály vandál pusztítása le­gyen az az alkalom, amely a rendezői szándék szerint jogos kiindulása a közössé­gi fellépésnek. Mi az, ami nehezen elfogadható? Az, hogy a gyerekek téblábolása, a „nem tudjuk, mit aka­runk” szituáció úgy ábrá­zolódik a filmben, mint a közösségre képtelen társa­ság demokratikus éretlen­sége. Holott azért nem tudják igazán, hogy mit akarnak, mert az iskolával szemben valóban nincs egy másik alternatíva. Legföl­jebb egy jobb iskola, amit elképzelhetnek, de amire, úgy tetszik, a felnőtt tár­sadalom éretlen­ség. Mi az, ami rokonszenves a filmben? Elsősorban az, hogy ennek a pillanat szül­te közösségnek a felbomlá­sát lélektanilag rendkívül hitelesen, valóban modell­értékűen tudja bemutatni a film. Mint ahogy kezdő rendezőnél szokatlan érett­séggel ezt a nagy számú szereplőgárdát is úgy tud­ja mozgatni, hogy minden­kinek arca, karaktere le­gyen. S nemcsak a taná­­roknak, hanem az osztály­­közösség szinte minden egyes tagjának egyénisége, sőt, múltja, személyes hát­tere van. Legfőképpen pe­dig a Jean d’Arc-féle sze­repet játszó Hajdú Ági kap lehetőséget egy vonzó mai diáklány megformálására és ő jól él ezzel a lehető­séggel. Ahol ő lép színre, onnan kezdve válik általá­nos érvényűvé, érdekessé a modell, lesz több, mint el­gondolkodtató a film. Olyan hőst prezentál vele és általa a forgatókönyv, író, Nagy András és a ren­dező, akivel nemcsak az életben lenne jó gyakrab­ban találkozni, hanem a filmvásznon is. A Ballagás nemcsak ren­dezőt avatott, hanem ope­ratőrt is, Máriássy Ferenc személyében. S hogy a tö­meg váratlan és kiszámít­hatatlan mozgásai közepet­te is egyéniségeket fedez­hetünk fel a vásznon, az nem kis részben az ő érde­me. Mert a tömeg és az egyének mozgása a külső és belső helyszíneken olyan természetességgel jelenik meg a vásznon, hogy enél­kül alig lenne ilyen vilá­gosan áttekinthető az a bonyolult helyzet, amely­ről a filmben szó van. Végül is Almási Tamás bemutatkozása nagyon ro­konszenves filmet eredmé­nyezett, de annyira nem rokonszenveset, hogy elfe­lejtenénk lényegbe vágó fenntartásainkat az iskolá­nak, mint társadalmi mo­dellnek a felhasználását il­letően. Bernáth László Jelenet a filmből A VÖRÖSMARTY GIMNÁZIUMBAN Felkészülés a fakultációra MEGÉRTŐEN FOGADTÁK A SZÜLŐK Diákok, szülők és tanárok tízezreit foglalkoztatja a kérdés: milyen is lesz az új gimnáziumi oktatási rend, a fakultáció. Mint ismeretes, az 1981—82-es tanévtől ebben a formában folyik az oktatás az ország vala­mennyi gimnáziumában. Hogyan készültek föl a fa­kultáció startjára, milyen nehézségek várhatók? Eze­ket a kérdéseket ezúttal a budapesti VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tettük fel, ahol ko­rábban nem folyt kísérleti fakultációs oktatás. Dr. Fenyvesi Balázsné igazgató, Németh Klára igazgatóhelyettes és Sík Csabáné, a II . osztály osztályfőnöke adott tájé­koztatást. A Vörösmartyban feb­ruár 9-én tartották meg azt a szülői értekezletet, amelyen közölték, hogy szeptembertől a III. osztá­lyosok számára megkezdő­dik az új oktatási forma, egyúttal itt adták át a je­lentkezési lapokat. Ezeket március 2-ig kellett visz­­szajuttatni, tehát a diá­kok és a szülők csaknem egy hónapot kaptak arra, hogy eldöntsék, ki milyen tárgyat választ. A jel­en­t­­­kezési lapon egyébként nemcsak a válasz­tott fa­kultációs tárgyakat kellett megjelölni, hanem a tanu­lók pályaválasztási szándé­kát és azt is, hogy melyek lesznek felvételi tárgyai. MEGBESZÉLTÉK — Hogyan fogadták a szülők és a diákok az új formát, és mit tükröznek a visszaérkezett jelentkezé­si lapok? — A szülők a­ lehető leg­nagyobb megértést tanúsí­tották — mondja Németh Klára. — A pályaválasztá­si szándék és a megjelölt fakultációs tárgyak össze­vetéséből kitűnik, hogy szinte minden családban alaposan megbeszélték a kérdést, és helyes döntést hoztak. Nem egy szülő személyesen hozta be a je­lentkezési lapot, még ki­töltetlenül, és a gyermek­kel, valamint az osztály­főnökkel hármasban dön­töttek, milyen tárgyat vá­lasszanak. Úgy érezzük, abban, hogy a választások reálisak, nagy segítő szere­pe volt a második osztá­lyos pályairányítási és ön­ismereti óráknak. — A fakultációs oktatá­si forma munkaerő- és helyigényes. Milyen felté­telekkel kezdődik majd az oktatás ősszel a Vörös­martyban? Dr. Fenyvesi Balázsné válaszol: — Szeptemberben négy harmadik osztályban kez­dődik meg a fakultáció. Végül is a kémiai anyag­vizsgálat kivételével min­den meghirdetett tárggyal indulni tudunk. Ez utóbbi­ra csupán egy jelentkező akadt, tehát ezt nem tud­juk elkezdeni. Jelenleg elegendő tantermünk, he­lyiségünk van ahhoz, hogy az órákat minden nehézség nélkül megtartsuk, a ké­sőbbiekben azonban, ami­kor valamennyi évfolya­mon öt osztályunk lesz, már elképzelhető, hogy helyszűkével küzdünk. Ta­lán segít enyhíteni gond­jainkon, hogy az épület­ben működő dolgozók gimnáziumában egyre ke­vesebb a tanuló. Egyelőre csak az úgynevezett szaba­don választható fakultá­ciós tárgyak órái kerülnek majd délutánra, ám a ké­sőbbiekben — ugyancsak az említett létszámfelfutás miatt — elképzelhető, hogy a kötelezően választható tárgyak néhány óráját is délután kell megtartanunk. Ez annál is inkább való­színű, mert bevezetjük mi is az ötnapos tanítási he­tet, s ez azt jelenti, hogy az órákat tovább kell sűríteni. Jó lenne egyébként, ha már ősztől kezdve áttér­hetnénk az ötnapos tanítá­si hétre, legalább egy baj­jal megoldanánk mindent. A nevelőtestület tagjai, amennyire lehet, felkészül­tek az új oktatási formára, voltunk tapasztalatcserén a Kölcsey Gimnáziumban és a Budai­ Nagy Antal Gimnáziumban, ahol már évek óta folyik a — kísér­leti — fakultációs oktatás. Ennek ellenére lesznek ne­hézségeink a tanévindítás­sal, már csak azért is, mert a szeptember mindig ne­héz. KÉSŐN — A hagyományos tan­tárgyak mellett a Vörös­marty Gimnáziumban úgy­nevezett irodalmi-drámai képzést is lehet kérni, mind kötelező, mind szaba­don választható fakultációs tárgyként. Erre kik jelent­keztek? — Természetesen azok a tanulók válaszol Sík Csabáné osztályfőnök —, akik az irodalom és a szín­ház iránt érdeklődnek. De nem mindenki akar közü­lük rendező vagy színész lenni. A fakultációs órák anyagának kidolgozásához nagyon sok segítséget kap­tunk a Színház- és Film­­művészeti Főiskolától. Azt egyébként nem mondhat­juk el, hogy általában meg­kaptunk minden segítséget, mert bár a tanterv 1­979- ben megjelent, a tanköny­veket, illetőleg a segéd­könyveket rendszerint ké­sőn vesszük kézhez, így ta­­lán előfordulhat, hogy egy­­egy tanárnak szeptember­ben, esetleg egyszer­re há­rom új tankönyvből kell el­kezdenie a tanítást. Ez na­gyon nehezíti a felkészülést. Sajnos, úgy látszik, az vég­képp álom marad, hogy a tanár legalább a tanév vé­gén megkaphassa azt az új tankönyvet, amelyből szep­tembertől kezdve oktatnia kell. Morvay István Játék is, sport is! GYERMEKKERÉKPÁR-VÁSÁR A SKÁLA BUDAPEST NAGYÁRUHÁZBAN március 16-tól 28-ig. Áruskálánkból ajánljuk: Tricikli, 342 Ft-tól 650 Ft-ig Kitámasztókerekes kerékpár, 790 Ft-tól 808 Ft-ig 24-es szovjet kerékpár, 870 Ft Várjuk kedves vásárlóinkat!

Next