Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1983-03-19 / 67. szám
• A nagylemeznek, nagyon stílusosan, csak az volt a címe: Hernádi Judit. A nagylemez dalaiból készült műsor óvatosabb volt, és a két legsikeresebbnek ítélt számból ragasztotta össze azimigyen némi rejtelmességgel hangzó címet: Soha se mondd ... Stollár Miki. A lényeg persze nem változott: Döme Zsoltnak, Oroszlán Gábornak és Bergendy Istvánnak a Hernádi Judit egyéniségére szabott zenéi rendkívüli stílusérzékkel idézték fel a két világháború közötti korszak dalainak hangulatát. Nem utánzással, hanem a stílus újjáteremtésével. Ez a különbség, azaz hogy a hangszerelés, a dallamok és az új Bergendy-szalonzenekar játéka nyilvánvalóvá teszik, hogy mindez ma szólal meg — tehát ez a tény magyarázza meg a dalok nagy sikerét. A nagylemez bármely számát végighallgatva, meggyőződhetünk róla, hogy itt senki sem arra vállalkozott, hogy egy régi kelmét fejtsen le, s mások által már használt anyagból kössön „újat”, hanem egy elejtett szálat emeltek fel a zenészek, s a láthatatlan gombolyagot tovább „fogyasztva" hozták létre az újat és eredetit. Talán nem tévedünk, ha úgy sejtjük, Hernádi Judit volt az, aki erre inspirálta őket. Nemcsak hangjának búgó meleg, érzéki színeivel, hanem játékos egyéniségével is. Tegnap a látvánnyal megerősítve tapasztalhattuk, hogy milyen briliáns könnyedséggel hozza azt a bizonyos nosztalgikus stílust, de elérzékenyülés helyett játékos iróniával és eredendő intelligenciával mégis maivá varázsolta a tegnapelőttöt idéző zenei gesztusokat. M. Lukács Ágnes rendező — engedtessék meg most ez a különbségtétel — női érzékenységgel teremtett Hernádi Judit köré látványos világot, mutatós jelmezekkel és mutatós környezettel, modern vágásokkal. Elegánsan építette fel a látvány hatásából a dalok hangulati környezetét. A lemezen a zenei anyag elég gyakran elébe tolakodott hangerőben Hernádi Judit előadásának. A műsorban az énekhang előtérbe került és úgy szólalt meg, hogy tökéletesen élvezetes volt. (bársony) A FŐVÁROS GALÉRIÁI Cégtábla leng egy óbudai ház ajtaja fölött. Az van ráírva: Fővárosi Galéria. Az épület különösen hat a mai Óbudán. Egyemeletes, fehér falakkal, barna ablakfákkal, stílusának pompás egyszerűségével ragyog ki a házóriások tömegéből. Még szembeszomszédja, a TV-stúdióvá alakult zsinagóga sem nyomhatja el. A környéken ez a galériává előlépett sörház képviseli a régi városrész hangulatát. Kevésbé romantikus témáról, mecenatúráról, kultúrpolitikáról beszélgetünk a megőrzött Lajos utcai kiállítóház emeletén Zsigmond Attilával. Ő a vezetője a Fővárosi Tanács Képzőművészeti Igazgatóságának, a legavatottabb tehát, hogy erről és a többi „fővárosi galériáról” beszéljen. Madárijesztők Nem a hagyományos nagy kiállítási intézmények, hanem a főváros hozta létre, működteti és irányítja szakmailag ezeket az utóbbi négy évben megnyílt kiállítóhelyeket. — Az alkotóművészek jelentős része él Budapesten. A kiállítóhelyek bővítése sok régi gondot enyhít, a művészek támogatásának hatékony eszköze — mondja Zsigmond Attila és már sorolja is a kiállítótermek nevét. — Óbuda Galéria, Kőbánya Pataky Galéria, Józsefvárosi Kiállítóterem, Vas utcai szoborkert, Budapest Galéria. Elsősorban a kortárs művészetet mutatják be és különösen figyelnek a fiatalokra. — Vannak már befejezett, de még kortársinak mondható életművek — itt, az emeleten például Pátzay Pál állandó kiállítása látható —, amelyekről már ítéletet mondott a közönség és a művészettörténet. De mellettük megférnek — a mostani kiállításon is láthatók a földszinten — a kísérletek, a próbálkozások is, amelyekről végleges véleményt csak később mondhatunk. — Feladatunk az is, hogy képzőművészeti irányzatokat, alkotóközösségeket, egymással összefüggő kísérleteket is megismerjünk, s úgy mutassuk be őket, hogy a kiállítások látogatóit a művészeti élet folyamatairól, az összefüggésekről tájékoztassuk. Ezt kísérelte meg a Tendenciák című, az Óbuda Galériában rendezett kiállítássorozat is. Nemcsak a művészek kísérleteit láthatjuk azonban a fővárosi galériákban. Gyakran maga a kiállítás témája, formája, színhelye is szokatlan. — A változatos, színes program is követelmény. Rendeztünk már madárijesztő-kiállítást, ahol színielőadás is szórakoztatta a megjelenteket, s ugyanitt, volt, az Óbuda Galériában a nagy sikerű falvédő-kiállítás is. Az iparművészek nemcsak kiállították alkotásaikat a Zichy-kastély udvarán, hanem el is adhatták azokat, találkoztak vevőikkel. Rugalmasság és minőség nem zárja ki egymást, minket minden új értékkel kecsegtető kezdeményezés érdekel. Fiatal művészettörténész munkatársaink, a kiállítások rendezői ismerik a művészeket, tudják, mi készül a műtermekben, s az újhoz új szemlélettel közelednek. (Fotó: Bernáth) AUSZTRÁL FILMHÉT GALLIPOLI kontinens filmművészetének. Különböző filmfesztiválok adtak csak hírt arról, hogy hosszú tetszhalál után, állami támogatással, miként született újjá, s került rögtön a nemzetközi élvonalba az ausztrál filmművészet. Tegnap délután 6 órakor a Toldi Stúdiómoziban került sor, a Filmglóbus ’83 keretében, a budapesti ausztrál filmhét megnyitására, s mindjárt az első napon érdekes filmet láthatott — három előadásban — a közönség. A Gallipoli azokról az ausztrál katonákról szól, akik az első világháború idején, az angol csapatok mellett, részt vettek a törökországi harcokban. (A közelmúltban a televízióban érdekes dokumentumfilmet is láthattunk erről a véres és az ausztrálok számára oly katasztrofális ütközetről.) Két fiatalember áll a történet középpontjában, frontra kerülésük kalandos históriája után nagy drámai erővel — s nagy statisztériával — elevenítik fel ezt a nevezetes csatát, amely a gyermekesen játékos katonák tragikus pusztulását mutatja be. —bel— Az elmúlt években már bemutattak néhány ausztrál játékfilmet a magyar mozikban, de valójában kevés ismeretünk van arról, hogy az elmúlt másfél évtizedben milyen érdekes sorozata született a távoli CARTOGRAPHY Húsvétra ajándékozzon térképet, atlaszt, földgömböt a Kartográfiai Vállalat földgömb- és térképboltjából. Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 37. 1065 Telefon: 126.001. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Új formák — Terveik között is vannak kiállítási különlegességek? — Először mutatkozik be nyilvánosan — és éppen a Lajos utcában — áprilisban a Sárospataki Képtár kortárs gyűjteménye. Gazdag és érdekes anyag, többek között Keserű Ilona, Deim Pál, Maurer Dóra, Bak Imre, Szenes Zsuzsa, Atalai Gábor műveit tartalmazza. Nyár elején Simonffy Márta textiltervező és Som János keramikus közös kiállítását, egy Párizs—Budapest című fotóbemutatót és ősszel Horányi Özséb szerkesztésében a képről szóló kiállítást láthatnak. — Eddig jobbára a művészekről esett szó. Milyen új formákat találtak a közönséghez való közeledésre? — Ebben az évben, őszszel, Varga Imre életművét bemutató kiállítást nyitunk a Laktanya utcában. Itt nemcsak kész alkotásokat láthatnak majd, hanem olyanokat is, amelyeken éppen dolgozik a művész. Azt tervezzük, hogy bizonyos napokon, alkotásai között találkozhatnak vele a látogatók. Hagyományos, de mindig megújítható „műfaj” a katalógus, mi a dokumentatív mellett közművelődési funkcióját igyekszünk kiemelni. Belebotlunk Tapasztalataink alapján hozzátehetjük, még valami segíti kiállítás és közönség kapcsolatának szorosabbra fűzését. Maguk az új kiállítótermek. Nem is kell őket keresnünk, séta vagy bevásárlás közben szembe jönnek, szinte beléjük botlunk. És ha beköszönünk, még jobban járunk— Molnár Gabriella ÚJ KISZ-DÍJASOK Fiatal művészek A KISZ Központi Bizottság székházában tegnap délután átadták az idei KISZ-díjakat. A kitüntetettek közül két fiatallal beszélgettünk. Básti Érettségi után — pedig nyilván ezt várták tőle — nem jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Angolul tanult, dolgozott, bölcsészkarra készült. Úgy vélte, a szülei árnyékában nehezen tud majd boldogulni. Dramaturgként vagy más módon azért a színház közelében akart maradni. Hiszen ebben a világban nőtt fel, oda tartozott. Egy év múlva mégis felvételizett a főiskolára. Básti Juli a diploma átvétele után Kaposvárra szerződött. — Sok feladattal bíztak meg, még diákként. Később egykori tanárom, Babarczy László hívott Kaposvárra. És mert ennél jobb színházat ma nálunk nem ismerek, boldogan mondtam igent. Negyedéves koromban játszottam először az ottani közönségnek. Arden Gyöngyélet, illetve Midleton—Rowley Átváltozások Júlia című darabjában. Azon a nyáron Boglárlellén, a Paraszt Hamletben is vendégeskedtem. Az első két évadban összesen nyolc vígjátékban, drámában, musicalben játszottam. — Kitűnő tanárok oktattak színészmesterségre. Simon Zsuzsa, Major Tamás, Babarczy László, Székely Gábor. Kaposvárott pedig általam nagyra becsült kollégák között dolgozom. Odafigyelünk egymásra. A próba időszaka mindig nehéz, de a bemutató igazol bennünket. Nem is tudok olyan helyet, ahová innen szívesen elszerződnék. Filmszínészként ugyancsak sikert aratott már. A Kettévált mennyezetben, a Szívzűrben nyújtott alakításáért elfogadták a mozilátogatók, kritikusdíjakat kapott. — Most is hívnak. Film- és tv-játék szerepeket kínálnak. Ha meg tudom oldani, mindent elfogadok. Vámos Ki nem küldött tudósítónk jelenti. Hollywoodból, a Parnasszusról, a paragrafusok világából. S még hányfelől? Kevés lenne a hely a felsoroláshoz. Az Élet és Irodalom hasábjain két esztendeje olvashatjuk a sorozat egyes darabjait. És bár Vámos Miklós már több mint egy évtizede regényekkel, hangjátékokkal, novellákkal jelentkezett, szabálytalan tudósításai sok emberhez szólnak, s biztosan növelték olvasóinak táborát. Regény, novella, színdarab. A beszélgetésre készülve, a könyvtárban derült ki, milyen gyakran jelentkezik írásaival. Az ismertetőből megtudhatjuk, hogy tizenöt esztendeje publikál, s mindössze 33 éves. — Groteszk, abszurd, paródiába hajló. A kritikusok szerint ezek jellemzik az alkotásait. Egyetért velük? — A napokban jelenik meg — nekem már van példányom — a Zengazének. Ez a kilencedik kötetem. Mindegyikben megpróbáltam más formát, stílust kialakítani. Az egyik novellagyűjteményem címe: Valaki más. Nem véletlenül A füzér mindegyik darabját ugyanis, ha pusztán a formai megoldást tekintjük, valaki más vethette volna papírra. Tudatos kísérletező vagyok. A tartalom persze, mivel a környezetemről, a korosztályomról s rajtuk keresztül a mi valóságunkról igyekszem szólni, egységes. Az előbb említett regényt akár a többi műveimet, azt hiszem, valóban az irónia jellemzi. A kötet főhőse a súlyos gondokkal küzdő hatéves kisfiú. 1956-ban próbálja meg gyerekfejjel kialakítani véleményét a politikáról, a vallásról, a saját hovatartozásáról. Olyan problémák foglalkoztatják, amelyek az egykori hatesztendősből felnőtt, 33 évesek számára ma is fontosak. — — Miért kezdett sorozatot az ÉS-ben? — Mert bennem, akárcsak másokban, és a rész- Miklós vétel vágya. Jelen lenni, véleményt nyilvánítani. Úgy kezdődött, hogy egyetlen publicisztikát kértek tőlem. Azután rájöttem, hogy most először olyan kérdésekkel foglalkozhatok, amelyek nekem fontosak, s amelyekről így eddig nem volt alkalmam szólni. Figyelemfelkeltőnek szánom. A sorozatot mindaddig folytatom, ameddig találok megfelelő témát. Az irodalmi hetilapban egyébként a közelmúltban frissen készült kisregényemből szintén megjelentek részletek. Álmokról írtam, szorongásos álmokról. Úgy érzem, emberi léptékkel gondolkodva, a szorongás ma kulcsszavaink közé tartozik. A kisregény címe: Hanyathomlok. Révész György filmet készít belőle. A főszereplője Kern András, aki egyben a forgatókönyv konzultánsa is. — Volt kritikus, és bemutatkozott már drámaíróként. Magáénak vallja ezt a két — újságírói, illetve írói — műfajt? — Egyetemi éveim alatt voltam két és fél évig a Film, Színház, Muzsika tv-kritikusa. Kedvvel csináltam, de amikor abbahagytam, hosszú ideig nem néztem televíziót. Három színdarabomat — ezek egyébként kötetbe gyűjtve meg is jelentek — a 70-es évek második felében mutatták be. Valamennyit Valló Péter rendezte. Az Égszakadás-földindulást a veszprémi Petőfi Színház, az Asztalos indulót a szolnoki Szigligeti Színház tűzte műsorra. A Háromszoros vivát-ot, az Agria nyári játékokon láthatta a közönség. Színdarabot évek óta nem írok. Egyegy bemutató ugyanis érzésem szerint túl sok megalkuvásra kényszerít. — A termékeny írók közé tartozik. — A kordivat — legalábbis részben — azt diktálná, hogy kevesebbet dolgozzak. Bennem azonban sok-sok energia lakozik, írott, hiszen ez a hivatásom. Fazekas Ágnes