Esti Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 102-127. szám)
1984-05-02 / 102. szám
Ára: 1,40 Ft MÁJUS ELSEJÉT ÜNNEPELTE AZ ORSZÁG Negyedmillió budapesti színpompás felvonulása a budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra 57 perckor gongszó csendült. Egy pillanatra az egész hatalmas tér elcsendesedett, minden csaknem mozdulatlanná vált, csak a teret övező házak homlokzatát szinte elborító, vörös és nemzetiszínű drapériát, a proletár internacionalizmust, a pártot éltető, a mind eredményesebb gazdasági munkára buzdító, s a békét követelő transzparenseket mozgatta, surrogtatta a szél. Újabb gongszó, és egy másodperc alatt megelevenedett a kép — úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vidám szóval, friss virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élen járó szocialista brigádok, munkakollektívák tagjait, a májusünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. A kispajtások egy csapata a Népköztársaság címerével ékesített központi díszemelvényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ahogy a vörösnyakkendősök átnyújtották nekik csokraikat,, éppen tíz óra lett. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. A fanfárok újabb hangjaira megindult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocának tetejére ünnepélyes méltósággal kúszott a munkásmozgalom hatalmas vörös lobogója. Az árbocról nemzetiszínű szalagok bomlottak szét, a Gorkij fasor torkolatából pedig, a Magyar Népköztársaság hatalmas címere bukkant elő, hogy teljessé váljék a kép, a szimbólum: a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét ittés most — hazánk köszönti. Jókora betűk alkotta sor indult meg ekkor az Ajtósi Dürer sor felől. A „Világ proletárjai egyesüljetek!” másfél évszázados jelszavának egyetemességét fejezte ki a legendás és lelkesítő mondatot követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben 1100 ifjú vitte földünk csaknem másfélszáz államának zászlóit. Újabb 500 fiatal alkotta azt az egységet, amely kék zászlók erdejével a békét szimbolizálta. Sok száz fiú és lány ért ezután a tribünök elé, színes kendőket lobogtatva vidám majálisi hangulatot idéztek. A zárótömb az „Éljen az MSZMP!” jelszót tette szemléletessé Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s a tribünök előtt elhaladó feldíszített kocsival, rajta vörös csillag, körötte piros-fehérzöld színű zászlók, mögötte vörös lobogók százai — ezzel ért véget a hatezer fővárosi fiatal alkotta nyitókép. Az impozáns tömegdemonstráció újabb részének kezdetét ismét a tér egész szélességét átívelő felirat jelezte: „Előre, az 1984. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért !*’• Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezi itt eltökélt szándék maradéktalan valóra váltására. A kilenc oszlopban sokezernyi zászlóval, színes virággal, léggömbbel, kendővel, transzparenssel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Egymás mellett érkeztek a tribünök elé Angyalföld és Újpest, Kőbánya és Józsefváros, Óbuda és Ferencváros, a Belváros, a II. kerület, s az Erzsébetváros dolgozói, lakói, majd mögöttük, a második „lépcsőben” a zuglóiak, a terézvárosiak, a XI., a XX. és XXI. kerületiek. A nagyobb és kisebb termelővállalatok, szövetkezetek dolgozói mellett ott vonultak a tömegben a kül- és a belkereskedelem dolgozói. Ott voltak a felvonulók között a különböző közművek dolgozói is, azok, akiknek mindennapos — jó, vagy éppenséggel gyengébb — munkája befolyásolhatja a fővárosiak hangulatát. E munka mindinkább javul, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy számos közművállalat kiváló lett. A sűrű sorokból időnként fehér köpenyek villantak elő: együtt lépdeltek az életet indító és védő orvosok, nővérek, ápolónők, és ott haladtak az életre nevelő pedagógusok is. A menet a főváros életének teljességét tükrözte: ünnepeltek a vasutasok és a tudományos kutatók, a katonák és munkásőrök, a távközlés és a különböző szolgáltatások dolgozói, kisiskolások és egyetemisták, főiskolások, közöttük a hazánkban tanuló külföldi diákok megannyi képviselője. Felbukkantak az oszlopokban a sajtó, a rádió, a televízió munkatársai, jól ismert arcokat — például írókét, színészekét, képzőművészelvet, zenészekét — láthattunk. A kerületek felvonulai után az idén is a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai következtek.. Közvetlenül mögöttük érkeztek a térre a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal szervezte bemutató résztvevői. A záróképben ifjak újabb serege csatlakozott a többiekhez: félkörbe sorakozott 800 leány, kezükben kék kendőket lengetve, és mintegy átkarolva azokat, akik vörös csillagot formáltak, közepén felmagasodó vörös lobogóval. A csillag körül megannyi állam zászlaja, sok száz májusfa bomlott ki, és a fiatalok az „Éljen a párt!" feliratot formálták a Felvonulási tér betonján, miközben felcsendültek az Internacionálé hangjai. A felvonulás nyitó képe Zászlólóvonás Ma délelőtt katonai tiszteletadás közepette levonták az állami zászlót, amely május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére hétfő óta lengett a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. XXIX. évfolyam, 102. szám 1984. május 2., szerda Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak. — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkásosztály minden országban hirdette céljait, és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Amióta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szocializmus világrendszerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azóta május elseje a nemzetközi munkásosztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságukért és a békéért küzdő népek szolidaritásának napja, közös ünnepe. Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a társadalmi haladás és a szocializmus fogalma. — Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előre tekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szocialista céljaink vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problémákról sem hallgatni, elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek. A párt Központi Bizottsága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok közép-hatótávolságú rakétáinak telepítését Európában, és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk, hogy az emberek békében élhessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotómunkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön. — Ilyen álláspontot fogadott el Központi Bizottságunk a további munkáról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasikerekkel ünnepli meg. — Május elsején, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak, a szovjet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzenetünk úgy szól: népünk becsülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltökélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. — Még egyszer szívből minden jót kívánok népünknek, a munkásoknak, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek, a kultúra munkásainak, mindenkinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta befejezésül Kádár János. (MTI)