Esti Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 102-127. szám)
1984-05-30 / 126. szám
AKÉSZÜLÉS A KÖVETKEZŐ TANÍTÁSI ÍVRE Százezer diák tanul középfokon Beszélgetés dr. Mezei Gyulával, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetőjével Budapesten 500 ezer gyerek tanul a Fővárosi Tanács intézményeiben. Soha ennyi tanár, soha ennyi iskolai terem nem várta a diákokat és soha ennyit nem költhettek még oktatásra, nevelésre. Mégis sok a gond és temérdek az új tennivaló — állapította meg a minap a pedagógiai tanácskozás. Hogyan készülnek fel a következő tanítási évre, melyek a legjelentősebb új törekvések, hogyan enyhíthetők a különféle feszültségek? — ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetője. — Mi az oka, hogy ma olyan érzékenyek vagyunk minden oktatási, nevelési intézkedésre? — A megváltozott társadalmi szemlélet, a gyermekközpontú szemlélet — mondja dr. Mezei Gyula. — A legtöbb szülő a gyermekére akarja építeni a jövőt a gyermekében látja boldogságát, és az öregkori biztonságot is. Ezért mindent elkövet, hogy a legjobb feltételek között fejlődhessen, tanulhasson a gyermek. Vizafogón jegyezték meg a szülők egy gyűlésen, azt elviseljük, ha késik az utak, boltok megépítése, csak azt kérjük, nyíljanak meg időben a gyermekintézmények. sek egyes mutatókban kedvezőbbek, mint 1980-ban voltak. A nagy építkezések hatása, hogy ma csaknem kétszer annyi terem van, mint volt 1962-ben, amikor ugyanennyi gyerek tanult. Csökken a váltakozó — délelőtti, délutáni — oktatás aránya, terjed az egész napos foglalkozás. Belső vándorlás : Hol vannak feszültségek? Kell-e majd utazniuk, buszozniuk a gyerekeknek? — Több helyen még kell. A nagy belső vándorlás miatt a gyerekek száma nem ott nő, ahol korábban felépültek az iskolák. Elsősorban Óbudán, Újpesten, Angyalföldön, Kispesten és más gyorsan épülő kerületben várhatók helyi feszültségek. Ezeket körzetmódosítással, a különféle helyiségek felhasználásával kíséreljük meg enyhíteni. Minden változtatást előre megbeszéltek a tanácsok a szülőkkel, hogy tekintettel lehessenek kívánságaikra. Ahol ez nem sikerülhetett, megértést kérünk. ISa személyi feltételek? — A legnagyobb gond ezek megteremtése. Sok száz állás betöltetlen marad, ezért továbbra is szükség van nyugdíjas, képesítés nélküli oktatókat és végzős főiskolai hallgatókat foglalkoztatni. — Nem volt megfelelő a képzés? — Ha csak a számot nézzük, kielégítő volt. De a területi megoszlás nem kedvez a fővárosnak. A vidékiek elhelyezése pedig sok nehézségbe ütközik. Ezért bővíteni kell a fővárosban a képzést. Ezt sürgeti az is: hosszú ideje nem képeznek Budapesten általános iskolai ének-, testnevelő, vagy rajztanárt.. . S tény, hogy csökkent a pálya megtartó képessége is. Követelmény, feltétel . Mi ennek a fő oka? A keresetek elégtelensége, vagy inkább a nagy leterhelés? — Sok tényező együttes hatása. Ugyanilyen felkészültséget kívánó más szakmában gyakran nagyobbak a jövedelmi lehetőségek. Ehhez járul az elavult ösztönző rendszer. A tanárok nem érdekeltek, hogy az iskolán belül vállaljanak többletmunkát, sokkal inkább az iskolán kívül. Pedig a követelmény nő. Sok szülő elvárja, hogy a tanár segítse gyermekét az általános, művészeti, színházi, zenei műveltség megszerzésében, s hogy szerettesse meg vele a sportot. Valósággal szolgáltatást lát az iskolában. Valóban, míg régen az iskola követelt mind többet és többet, ma a szülők kívánnak mind többet és többet az iskolától. De vajon nem ez a társadalmi fejlődés útja? — Ez. De nagyobb követelményt csak úgy lehet támasztani, ha ehhez megteremtik a kellő feltételt is. Ez a sok helyi vagy tanácsi vizsgálat, felmérés, a fölösleges jelentések? — Ezeket feltétlenül csökkenteni kell. — Vesznek még fel képesítés nélküli oktatókat? — Csak hálával tartozunk nekik, hogy vállalják a munkát, s közben megszerzik a képzettséget. Legtöbbjükben nagyon erős a hivatás szeretete, s ragaszkodás a pályához. Talán mert — hogy úgy mondjam —, megkínlódtak érte. Tanulmányi eredmény — S mi várható a középfokú oktatásban? — Százezer diák tanul majd középfokon. Az általános iskolát 22 600 gyerek fejezi be. Mintegy hétezer gimnáziumba jár majd. A jelentkezések száma erősen megoszlik, az iskolák között. Ezért sajnos elkerülhetetlen az átirányítás. Ha a szakközépiskolai jelentkezéseket nézzük, nagy aránytalanságok vannak a szakmák között. Ez látható a szakmunkásképző iskolákban is. Vagyis: minden gyerek tanulhat, szerezhetérettségit, vagy elsajátíthat szakmát, de a választást az egyéni érdeklődésen kívül erősen befolyásolják a tanulmányi eredmények és a társadalmi érdek. Aczél Kovách Tamás Több iskolás . A legfontosabb kérdés: lesz-e az ősztől, a változó igényeknek megfelelő számú hely az intézményekben? — A bölcsődékben és az óvodákban minden gyereket, akinek felvételét kérik, elhelyezhetünk. A zsúfoltság enyhül, a körülmények általában javulnak. De azzal számolni kell: bár elkészülnek új intézmények, a III., a IV., a XIII., a XIX., és a XXI. kerületben az újnegyedekben több gyereket még egy ideig csak a lakóhelytől távoli óvodákba vehetnek fel. Egyebek között ezért is közérdek, hogy az üzemi óvodákat jobban kihasználjuk. S mi lesz a helyzet az általános iskolákban? — Mintegy hatezer gyerekkel több kezd el tanulni, s a teljes létszám eléri a 213 500 főt. Mégis, a feltéte V volt nálunk egy öreg szabó, név szerint Miszlay Dániel, akit rejtélyes okokból gyűlölt a fél falu. Azért a jég hátán is megélt, mert hetedhét határon nem volt másik mester. Később azonban csak kiokoskodtam, milyen gyökérből lombosodott ki a fél falu gyűlölete. Valamikor régen, egy tízgyermekes családból származó Kuszenda János nevű legény nősülésre adta a fejét, s mert suba a subához, guba a gubához, eljegyezte Veres Irénkét, bár ők csak kilencet voltak testvérek. Az esküvői öltönyt természetesen még az ifjú titán, Miszlay Dániel varrta, aki nem sokkal korábban nyitott műhelyt a faluban. Lehetséges, hogy éppen az volt az első munkája. Ha így volt, csúful vizsgázott, mert Kuszenda János öltönyét rettenetesen elszabta. Annyira elszabta, hogy szegény Kuszenda kölcsönkért nadrágban kényszerült az oltár elé állni. Miszlay Dániel később, persze, jóvá tette a hibát, de a harag már megeredt, mint földben a tarack. A két család — összesen már harminchárman — ádáz haragra gerjedt Miszlay szabó ollója miatt. Hanem a két családnak kiterjedt rokonsága is volt, akik természetesen nem nézték közömbösen, hogy Kuszenda Jani kölcsönkért nadrágban kényszerült az oltár elé állni. Telt-múlt az idő, Kuszenda Jánosnak és feleségének hat gyereke született. Négy lány és két fiu. Előbb a lányok születtek, nőttek szépen sorban, olyanok voltak, mint az orgonasípok. S ugyanilyen szépen sorban egyszer csak szárnyat bontottak. Persze, suba a subához, guba a gubához, egyik sem ment egyke legényhez férjhez. Így már nem is lehetett szám szerint követni Miszlay szabó ellenségeit. A legidősebb Kuszenda unoka, nevezetesen Tóth Aranka, olyan tizenkét éves lehetett, amikor én, a kappanhangú legényke, szemet vetettem rá. Azt mondják: a szerelem és a gyűlölet egy töröl fakad. Lehet benne valami, mert egy csapásra meggyűlöltem a szegény Miszlay szabót, aki akkoriban már pápaszemet hordott. S én valamikor hirtelen természetű ember voltam, dühöm azonban lecsapott valahová, mint a villám. A villámom egy szombatról vasárnapra virradó éjszaka belecsapott Miszlay Dániel cégtáblájába. Azon a cégtáblán már erősen megkopott betűkkel ez állt: „Miszlay Dániel férfiszabó”. Én arról a szabó szót nagyvonalúan töröltem, a férfi után viszont odakanyarítottam a világ legnagyobb kérdőjelét. Mondom, vasárnapra virradtunk. Délelőtt a templomból és a kocsmából jöttek a népek. Éppen Miszlay Dániel háza előtt torkollott össze a két út. S valaki felfedezte a cégtáblán a világ legnagyobb kérdőjelét. Hasához kapott, s rohant a cimboráért, megosztani az élményt. Kisvártatva csődület állt ott, mintha csoda történt volna. És nevetett a szemük, a szájuk, az orruk, a lajbijuk, a nadrágjuk, de még a csizmaszáruk is. Nincs szívem tovább részletezni az esetet. Elég az hozzá, hogy Miszlay szabó hetekig ki sem jöhetett az utcára, majdnem földönfutóvá tettem szegényt, pedig nem akartam én akkora galibát, Iőleglett korára többnyire magába száll az ember. Hajdani bűnét szeretné minél mélyebben elkaparni. Magam is töprengek, mit is tennék most a feloldozás reményében? Talán vennék egy végszövetet, s abból Miszlay szabóval csináltatnék egy gyönyörű vőlegényi öltönyt, legádázabb ellenségemnek. Simon Lajos KONFERENCIA TÉMÁJA Kormos, de hasznos ATOMKORSZAK KÜSZÖBÉN SZÜKSÉGES A SZÉN Hordják a szenet a bérház pincéjébe. A vesszőkosarakból száll a korom, az arra járók fintorognak, köhécselnek, zsebükből sebtében előrángatják a zsebkendőt. Mindenki igyekszik mihamarabb kijutni a koromfelhőből. Mert a szén ezt is jelenti: a koszt, a bosszúságot. De van más oldala is: olcsó. Hány helyen visszacipelték már a sufniba kidobott Zefír kályhát, s a nemrégen még divatos olajtüzelésű került a helyébe. Gyakran már magunk sem tudjuk, mit gondoljunk e tüzelőanyagról. Hiszen egyszer már elfelejtettük, s most mégis, úgy tűnik, az elfeledett barátság ismét felelevenedik. VITÁK „A szén, mint energiaforrás” címmel háromnapos tudományos konferencia fejeződött be Budapesten. A tanácskozáson tíz ország, 22 szakemberének előadását vitatták meg, hogy végül is összeálljon a kép: mi a szén jövője? A plenáris ülés elnöki tisztét többek között a magyar származású dr. Nicholas Kürti professzor töltötte be, aki hosszú idők óta a magyar—angol szénbányászat közötti kapcsolatot egyengeti. Vele beszélgettünk a szén jövőbeni jelentőségéről. — A szén felhasználása éles vitákat váltott ki az elmúlt években — mondja. — Sokan az atomkorszak küszöbén korszerűtlen energiaforrásnak tartják. Ám én ettől az egyoldalú kijelentéstől óvnék mindenkit. Jóllehet ma már nyilvánvaló: a nukleáris erőművek jelentősége óriási, ám mégsem pártolom korlátlan fejlesztésüket. Van egy angol mondás: „Red side manner.” Valahogy úgy lehetne lefordítani: „Ágy melletti jómodor.” Hogy egy példával érzékeltessem a lényegét: elmegy valaki az orvoshoz a panaszaival, a doktor megvizsgálja, és rájön, hogy nem beteg. Vajon mit mond? Ha jó orvos, türelmesen elmagyarázza, a tünetek mit jelentenek, s hogy ez miért nem betegség. Nem pedig ráront a páciensre: „Magra szimuláns, menjen haza!” Hát így van ez az atomerőműveknél is. Nem elég egy fél mondat, hogy kijelentsük: nem veszélyesek. Türelemmel kell ráhangolni az embereket az energiaváltásra, s nem sokkolva. S éppen ezért szükség van minden más hagyományos eljárásra — már ahol megtalálható —, köztük a szénre... Szénben Anglia nem szegénykedik. A szakemberek szerint a mai és az épülő bányákban 50 évre való szén rejlik, ám a tartalékok 450 évre is elegendők. A szenet azonban ki is kell bányászni... S most óhatatlanul felmerül a kérdés: ma Angliában, a bányászsztrájk viharaiban nem kerül-e veszélyhelyzetbe? A professzor szerint ez a szigetországban az egyik legkényesebb kérdés. Ma már világos, 30—40 gazdaságtalanul működő kis bányát be kell csukni. Ez azonban 20 ezer állás nélkül maradt bányászt jelent. Mi lesz az ott dolgozókkal? Ezek a kis bányák elszigetelten, parányi falucskák közelében találhatók, ahol apáról fiúra száll a szakma. Akik nem hajlandók átképezni magukat, megváltoztatni az ősi mesterséget, ragaszkodnak a munkához. Mint ahogy a szénbányászok elnöke is mondotta: az apja azért harcolt hajdanában, hogy ő, a fia, bányász lehessen, s ő is pontosan ezért emel ma szót. Mi legyen a bányászdinasztiákkal? ELJÁRÁSOK — Új bányákat kell építeni, s fokozatosan munkaalkalmat teremteni az állás nélkül maradt bányászoknak. Tudjuk mindez hoszszú idő, és költséges vállalkozás, de elkerülhetetlen — mondja a professzor. Anglia dúskál a jó minőségű és magas fűtőértékű szénben, nem csoda, hogy ma elsőrendű program a szénbányászat fejlesztése. Éppen ezért a tanácskozáson is nagy érdeklődéssel várták az angol P. Tregelles professzor felszólalását, aki arról számolt be, milyen nagy eredményeket lehetne elérni egészen kicsi technikai fejlesztéssel a bányászatban. Mindezek az elképzelések és eljárások a magyar szénbányászatban is hasznosíthatók lehetnének. A háromnapos konferencia ma ér véget Budapesten, s holnap tovább folytatódik Balatonfüreden, ahol már nemcsak a szén jövőjéről, hanem más energiapolitikai kérdésekről is szó lesz. Babucs Éva ersu Y Hi*rlap. 1984. május 30., szerda