Esti Hírlap, 1985. december (30. évfolyam, 282-304. szám)
1985-12-02 / 282. szám
Fantasztikusan szép tájakat mutatott Ráday Mihály kamerája az u utahi utak harmadik-negyedik részében. A stáb szerencséje a nézők szerencséje is volt, hogy madártávlatból nézhette végig az elképesztő hegyvonulatokat, átrepülhetett az utahi tájon. Látványnak ez tehát szerencse volt. Kevésbé mondható szerencsének, hogy a földön is csak átrepült az utahi tájon. Az utahi emberi tájon. A második egészen kitűnő részt kivéve, ezt a mormon földi látogatást betudhatjuk egy ügyesen megcsinált turistaútnak, amelyen néhány érdekes helyre eljut az ember, ha már kint van, s ha éppen nem hajtja az idegenvezető, hát el is beszélget erről-arról a „bennszülöttekkel”. Benda László profi riporter „röpriportjai”, ha megmaradtak is a felszínen, annyit azért mindig megéreztettek, hogy van ott mélysége is a dolgoknak. A második rész viszont valóban kitűnő volt. Abban Benda az igazi Benda-formát hozta, azt az okos és intelligens és bravúros stílust, amely mindig többet mond, mint amiről beszél. Kiváltképpen bevéste magát az emlékezetünkbe a kormányzóval folytatott beszélgetés, sőt, az egész jelenet a kormányzó látogatásáról az Emerson iskolában. Érdekes volt a püspöki boltban és a mozgássérültek rehabilitációs ellátását végző műhelyben tett látogatás, meg az egyik mormon prófétával készült interjú. Ezeknek köszönhető, hogy a négyrészes sorozat után némi elképzelése lehet a nézőnek arról, hol járt és kik között a magyar televíziós stáb. (bársony) • Aki a Rádiós Újságban megnézte, hogy mit kínál szombat este hetven percen át a televízió, joggal készült fel valami jóra. Hiszen nagynevű, jeles szerzők sorakoztak a forgatókönyv írói között, Molnár Ferenctől Karinthy Frigyesig, Nagy Lajostól Örkény Istvánig, Gábor Andortól Szép Ernőig. És micsoda nagyszerű színészgárda, zömmel a Katona József Színház tagjai, de mellettük is olyan kedvencek, mint Gábor Miklós, Sinkovits Imre, Verebes István és Kern András. A papírforma mégsem vált be, meglepően gyenge műsort láttunk, Békestratégia címmel. Hányadszor esik már abba a csapdába a televízió, hogy ha jó írók krokiban, hutmoreszkben, beszélyben megfogalmazott mondandóját egyszerűen csak párbeszédeseik és átteszik a képernyőre, az ebben az új közegben ugyanolyan jó, hatásos és magávalragadó lesz, amilyen eredeti formájában volt. Hát nem lesz, ezúttal sem lett. Molnár György rendezése megpróbálta úgy gördülékennyé és lehetőleg egységessé tenni a műsort , mert tematikailag csakugyan többnyire hasonló volt minden jelenet; vagy Budapest szeretetéről, vagy a budapesti gondokról általában, a háborús bajokról különösen, vagy pedig a pesti polgár elpusztíthatatlanságáról szólt —, hogy elválasztójel nélkül, egymásba kulcsolódva pergette le. Ám ez az ömlesztettség a Békestratégiának inkább kárára, mint előnyére vált, a szerkesztetlen lazaság benyomását keltette. (barabás) SZÍNHÁZI ESTÉK ♦ SZÍNHÁZI ESTÉK ♦ SZÍNHÁZI ESTÉK Népszínmű, idézőjelek nélkül A Játékszínben: A vén bakancsos... Régen voltam olyan csupakacagásos, soknyíltszmitapsos bemutatón, mint a minap a Játékszínben, ahol Berényi Gábor igazgató rendezésében A vén bakancsos és fia, a huszár című népszínmű adatott. A régies szóhasználat az előadás stílusának ihletében csúszik nyelvemre, ugyanis Berényi Gábor rendkívül vigyázott arra, hogy a múlhatatlanul szükséges csekély átformálás munkálatai közben le ne pergesse Szigeti József darabjának hámporát. Lényegében mindössze annyit csinált, hogy némi tömörítéssel kisebb személyzetűvé és szerényebb méretű színpadon is megvalósíthatóvá szerkesztette a művet. Érintetlenül hagyta azonban a cselekmény szövetét, és megőrizte a múlt századi népszín,műves színpadi beszéd nyelvi báját. A színészi játékot is ehhez a felfogáshoz hangolta. Nem tett ki idézőjeleket, nem alkalmazott elidegenítő effektusokat. Ellenkezőleg: megismertette a közönséggel a népszínművet. És a mese — amelynek alaphelyzete évezredeket átívelőn időtálló — hatott. Szigeti József, a színész-szerző több évszázad drámairodalmának nagyjeleneteit csempészte be darabjába a Rómeó és Júliától A fösvényig, de ezeket az értékeket oly ügyesen juttatta át a határon, hogy bár észreveszszük huncutságát, nem neheztelünk rá, hanem öszszehunyorítunk vele. A színészek nagyszerűen értik és valósítják meg a rendezői felfogást. Sugár Mihály kiszolgált katonát, azazhogy a Vén Bakancsost Dégi István játssza. Élemében van. Valóságos játékmestere az előadásnak. Szelíd határozottság, népi bölcsesség és örökifjú kedély „sugárzik” belőle. A másik két „öreg” Veres korcsmáros szerepében Paláncz Ferenc és Hangos kántorként Kiss Jenő. Mindketten egyéniséget formálnak figurájukból. Úgy alakítják a „zsarnok atyát” és a „nagy cselszövőt”, hogy bár mindvégig a fiataloké rokonszenvünk, őket is megszeretjük. Laci, a huszár és Ilon, Kaszás Attila, Peremartoni Krisztina, ők a Csongor és Tünde pár a darabban, s nekik kell megszólaltatniuk a szomorúbb hangokat. Nem hálás feladat ez, de mindkettőjükben megvan a kellő erő, s eszköztáruk sem hiányos. Amit Kaszás e szerepben megmutathat, abból kisejlik, „pofoncsapná” őt Rómeó, Peremartoni viszont, aki játszta már Júliát, azzal ajándékoz meg bennünket, hogyPaláviczcal megcsinálja a Capulet és leánya párjelenet szelíd népszínműves persziflázsát. Lidi és Frici: Pregítzer Fruzsina és Bajor Imre. Nincs elég sorom arra, hogy megpróbáljam szavakba önteni azt, amit ez a két kirobbanó tehetség a színpadon művel. Pregitzer a talpraesettség és tűzrőlpattantság, Bajor pedig az önnön gátlásosságát és altaransztságát gonoszkodással kompenzáló ravaszság megjelenítésében csillogtatja talentumát. Ők az előadás legfőbb mulatságszerzői. Tánckettősük az előadás legnagyobb nyíltszíni tapsát aratja. Kiss Gyula Pista pincér vékonydongájú szerepében is jó adottságokat mutat. Bizonnyal lehet többet is bízni rá. A kitűnő szórakozást, kellemes estét biztosító előadáshoz Bakó József kedvesen stilizált, mesehangulatot árasztó díszlete ad keretet, s Füzy Sári szolidan archaizáló jelmezei öltöztetik szépen a színészeket. A Méta együttes négy tagja nemcsak jó muzsikát válogatott és ad elő, hanem színpadi jelek létével is részese a megérdemelt sikernek. Búcsú Geraszimovtól Meghalt Geraszimov. Néhány hete még itt járt Budapesten. A kulturális fórum munkájában vett részt, ott volt azon a találkozón is, amelyen a fórumra érkezett külföldi filmművészek és magyar filmesek baráti beszélgetésére került sor. Akkor este a nyolcvanéves Geraszimov a terveiről beszélt. Amit akkor elmondott munkájáról, terveiről — a vele készült, talán legutolsó Interjúból lapunk olvasói is megtudhatták —, abban nyoma sem volt öregségnek, fáradtságnak. Abban munkáról, reményekről volt szó. És arról, hogy a Tolsztoj című filmjében azt szerette volna megéreztetni, hogy hogyan megy el egy bölcs orosz öregember az életből. A méltó halálról beszélt Geraszimov, és ki sejtette volna az élesen villogó szemű, szikár emberről, hogy talán-talán önmagáról is beszél... Eszme és gyakorlat A Radnótiban: Terroristák A Radnóti Miklós Színpad — bizonyára úgy vélvén, hogy e meghatározás közönségcsalogatóan hangzik — szórószólapján és a műsorújságban politikai kriminek hirdeti Ireneusz Kedynski darabját. A Terroristák azonban kevesebb is, több is, mint politikai krimi. Kevesebb, mert noha vannak benne krimiszerű fordulatok, sőt gyilkosság is akad, hiányzik a krimi legfőbb sajátossága: a rejtvényfejtésre késztetés. Nem arra megy ki a játék, ki a tettes. Több viszont azért, mert nagyon komoly konfliktusa van. Az jelesen, miképp kerül olykor drámai, mi több, tragikus öszszeütközésbe a forradalom eszméje és a napi politikai harc gyakorlata. Egy meg nem nevezett latin-amerikai állam „gerilla típusú” forradalmárseregének vezetője, Egyes Szám és egy jövőbeli nagy feladatokra kiszemelt ifjú, Hetes Szám éli át ezt a tragédiát. Pontosabban egyikük bele is hal a feloldhatatlanba, rezonőrként pedig a végnapjait élő diktatúra egyik minisztere követi bölcsen és olykor cinikusan a kegyetlen eseményeket, melyeknek tragikus végkifejletét egy Oriana Fallad képére és hasonlatosságára mintázott újságíró és fotós társa sietteti. A darab erénye az, hogy jól vázolja föl a konfliktust, gyengéje viszont, hogy nem ás eléggé mélyre. Nem igazi drámát látunk tehát, hanem inkább párbeszédekben előadott riportot, olykor vezércikket. A színészektől a játék nem követel különösebb erőfeszítést, s persze ugyanakkor nem is ad lehetőséget rendkívüli alakításra. Gáspár János korrekt és figyelmes rendezésében mégis kitűnt a vendég Mensáros László (Miniszter), akire már számtalan hasonló jellemet bíztak, s mégis képes ezeket önismétlés nélkül szériában hitelesíteni. Morvay István ÚJ EURÓPA-KÖNYVEK A leghosszabb nap A második világháború egyik kritikus napjának, a szövetségesek partraszállásának lélegzetelállítóan izgalmas eseményeit írta meg Cornelius Ryan A leghoszszabb nap című dokumentumregényében. Az amerikai író a következőkben foglalta össze híres művének lényegét: „Ami itt következik, az nem hadtörténet. Egyes emberek története: a szövetséges hadsereg katonáié, az ellenségé, akik ellen harcoltak, és polgári személyeké, akik belekeveredtek a D nap véres forgatagába.” A D nap pedig 1944. június 6., amikor a nap a szövetségeseknek éjfél után 15 perccel kezdődött, azzal, hogy amerikai ejtőernyősök egy kis csapata kiugrott repülőgépéből Normandia fölött... A lebilincselő könyvet Révfy Tivadar fordította. A tragikusan fiatalon elhunyt új-zélandi születésű angol írónő, Katherine Mansfield élete maga olyan, mint egy izgalmas romantikus regény. Ezt a regénybe illő lázadó-önpusztító életet mutatja be az írók Világa sorozatban Mohay Béla. A Katherine Mansfield világa című könyv a briliáns stílusú elbeszélések írójának pályáját és életét mutatja be, egyebek között az írónő naplójának, leveleinek és feljegyzéseinek alapján. A Modern Könyvtár sorozat négy új kötettel jelentkezett. A svéd P. O. Enquist nálunk is játszott darabjának, a Strindbergről szóló A tribádok éjszakájának drámafolytatásait adta közre az egyik. A színműtriptichon itt olvasható két darabja az Ének Phaidráért és a kötetnek címet adó A földigiliszták életéből. Drámaíróként világhíres a másik kötet szerzője, Rolf Hochhuth, aki ezúttal regénnyel lép a magyar közönség elé. Az Egy szerelem Németországban egy német nő és egy lengyel, civil munkás tragédiába forduló szerelmét mondja el. Az Időpont: 1941. Izgalmasan szép és izgalmasan titokzatos a hősnője a francia Michel Jobert regényének, amelynek címe: Hella Schuster élete. Egy olyan nőalak jelenik meg a regény lapjain, aki szenvedéllyel, intelligenciával, hűvös ésszel és rendkívüli akaraterővel teremti meg és irányítja a maga életét. Különös figura az egyik legnépszerűbb dán író, Leif Panduro Ablakok "című regényének hőse is. Afféle kívülálló szemlélődő, aki meglesi a körülötte élők életét. Mindaddig csak, míg szemtanúja nem lesz egy gyilkosságnak. Ez az élmény arra készteti, hogy közbelépjen, az események kimenetele azonban az utolsó előtti pillanatig bizonytalan. Kecskeméten nyílt meg a VIII. országos gyermekkönyvhét. Képünkön: Lázár Ervin dedikál kis olvasóinak. (MTI Fotó : Kardth Imre felv.) PALÓC LAKODALMAS, TALP ALÁ VALÓ A magyar népdal hete a Rádióban WEINER LEÓ ÉS FARKAS FERENC MŰVEI December 9-től 15-ig zajlik le a Rádióban A magyar népdal hete. Több nagy zeneszerző véleményét használták fel mottóként a műsorok megrendezésének indokolására. Az egyik ilyen mottó Bartók Bélától származik, s így szól: „Meggyőződésem szerint igazi, úgynevezett szűkebb értelemben vett népi dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb rendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bachfúgát vagy Mozart-szonátát”. A másik mottó Kodályé: „ ... mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje”. A rangos műsortípus másfél évtizedes. Szerkesztője, egyben megalapítója is, Solymosi János, a népzenei rovat főmunkatársa, aki az idén megkapta a kiváló népművelő kitüntető címet — Ennek a hétnek két aktualitása is van — nyilatkozta. — Az egyik a Weiner Leó-esztendő, a másik Farkas Ferenc közelgő 80. születésnapja (december 15.). A műsorok előkészítésénél mindig eszembe jut a népzene megítélésének különbözősége. Az egyik csoport azt vallja: „csak tiszta forrásból”, s a másik még mindig lenézi a népzenét. Az egyiknek azt mondom, hogy nem kell bálványosan játszani a népzenével, a másiknak meg azt, hogy ha Bartók egy autonóm zenei világot tudott erre a népzenére építeni, akkor annak mégiscsak lehetnek értékei. Az első napon egy gyimesi muzsikással, Zerkula Jánossal ismerkedhetünk meg. Felhangzik majd a Palóc lakodalmas című öszszeállítás, valamint a Weiner népzenei kapcsolatairól szóló előadás első része. Talpalávaló címmel fiatalok népzenei hangversenyét lehet majd hallani a Közművelődési Információs Központból. Farkas Ferenc műveiből december 10-én csendülnek fel részletek. Elhangzik a Kőműves Kelemen balladája a szerző vezénylete alatt. Török Erzsébet énekel. Fábián Márta játssza cimbalomra írt Zalai változatok című kompozícióját. A Tisza partján című vegyeskarra több szólistával, MÁV Szimfonikusokkal és az Állami Népi Együttes énekkarával lesz műsoron. A népzenével való találkozásaikról beszélnek különböző időpontokban Andrásfalvy Bertalan, Karsai Zsigmond és Páskándi Géza. Részleteket hallunk a X. kecskeméti népzenei találkozóról. Nemesrátótról betyártörténeteket és hiedelmeket idéznek fel. A december 13-i Weinerműsorban a Magyar szvitet a Filharmonikusok Zenekara játssza, Breitner Tamás vezényletével. Ezt követi az 1. divertimento a Liszt Ferenc Kamarazenekar tolmácsolásában. A zárónapon Népi dallamok alkotói közben címmel nyilvános hangverseny színhelye lesz a 6-os stúdió elsőrangú szólistákkal, valamint az ELTE Bartók Béla Énekkarával. Az élő népdal című műsor előadója szintén a zárónapon: Béres János. — Sokszor és sokan emlegetik manapság is, hogy a néprajzi gyűjtéssel már a huszonnegyedik órában járunk — állapította meg Solymosi János. — Mégis találunk újra és újra érdekes, értékes anyagot. Legutóbb például Terpesről, a Mátra és a Bükk között meghúzódó kis faluból küldtek egy kazettát a helyi búcsújárások felvételével. Kötelességünk ezeket a népszokásokat felkutatni, felvenni, és megfelelő formában közzétenni. Kristóf Károly