Esti Hírlap, 1987. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
• Szombaton, január 31- én múlt 85 esztendeje, hogy megszületett a század egyik legnépszerűbb magyar színésze, Jávor Pál. Aránylag fiatalon, innen a hatvanon halt meg, 1959 augusztusában, gyógyíthatatlan betegségben. E kurta 57 évnyi életből is elvett tőle tizenegy terméketlen esztendőt sikertelen amerikai kalandja, de így is mintegy 125 színpadi szerepben és legalább nyolcvan filmben állt az őt annyira szerető közönsége elé. A Hyppolit, a lakájtól, az Üj földesúron, a Noszty fiún, a Két fogolyon át, A tanítónőig jó néhány filmjét sorolhatnánk, amely lényegesen jobb volt, mint a tiszteletére szombaton este sugárzott Estélyi ruha kötelező, amely még a ’45 előtti magyar filmgyártás átlagszínvonaltalanságában is legfeljebb közepes. Jó volt hallgatni az akkor már világsztár operaénekesnőnk, Réthy Eszter gyönyörű''hangját, meg látni a sok kedves, örökre eltávozott régi színészt, Pethes Sándortól, Mihályi Ernőn, Juhász Józsefen át, Pártos Gusztávig. S mindenekelőtt jó volt látni újra Jávor Pál kedves férfibáját, bár színészi ereje egy emlékesten ennél jobb filmet, emberi-politikai tartása az évforduló alkalmából részletesebb megemlékezést és elemzést érdemelt volna. (barabás) • Bakanóták rímmel hallbaltünk-láthattunk félórás összeállítást tegnap kora este a 3-es műsorban. A bakanóták jó része népdal, s ami népies műdal akad közötte, az is nagyon közel áll a népdalhoz. Éppen ezért kitűnő ötlet volt Lengyelfi Miklós szerkesztőtől és Koltay Beáta rendezőtől az előadást az Állami Népi Együttes egykori táncosaira bízni, akik — mint ezt örömmel tapasztalhattuk-élvezhettük — nemcsak a tánchoz értenek, hanem a nótához is. Legalább három „generáció” dalolt ihletetten és szép harmóniában együtt: a legidősebbekhez tartozó Léka Géza és Váradi Gyula, majd Balogh Márton, Brieber János, Molnár Lajos, Szabó Béla, illetve Habtuk Pál és Sajti Sándor és még jó néhányan. Jó volt őket így együtt látni és érezni, habár mint táncosok, „kvietáltak” is, hivatásuktól, a népművészettől nem szakadtak el, s egy másik műfajban is magas szinten tudják gyakorolni azt. A dalokat hangszerelő Daróci Bárdos Tamás nagy leleménye, hogy a kísérő citerás mellé egy szál trombitást is odaállított, s ettől lett a hangzás igazán „katonás”. Koltay Beáta néhány első világháborús híradófelvétellel indította és zárta a műsort, s ezzel mintegy ellenpontozta a vidámságot, mert — ha a dalok megszépítik is olykor — a háború kegyetlen és embertelen dolog. (morvay) ÖTSZÖR KETTŐ, EGYSZER HÚSZ Harminc éve a pályán Beszélgetés Zana Józseffel Szobájának falán egy modern olajkép, két dedikált Szász Endregrafika, és egy rendkívül szerény kivitelű oklevél. Ez áll rajta: „Igazolom, hogy Zana József színészképző stúdióm igen tehetséges növendéke volt, számos szociális rendezvényünkön komoly sikerrel szerepelt. Rózsaként! Kálmán, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, a Nemzeti Színház örökös tagja.” Vannak ennél díszesebb, műszaki végzettséget igazoló okmányai is, de ezeket nem használja, és a falra sem akasztja ki. — Mikor kezdődött? — Talán még gyermekkoromban. Az édesapám anyakönyvi hivatalban dolgozott, s én sokszor lebzseltem nála. Néztem az es ■ küvöket. Nagyon tetszett a szertartás, a rítus, az „előadás ’. A következő állomás a Landler Jenő Gép-, ipari Technikum volt. Kémiaóra előtt az osztálytér-saim inkább nem mentek ki a szünetben, hanem kö- ■ vetették: „Feleltessen a Jocó!”. Én pedig kiültem a katedrára, és utánoztam „Tutyi bácsi” speciális hanghordozását, feleltetési stílusát. Technikus ■ — Érettségi után jelentkeztem a főiskolára, de nem vettek föl. Elmentem a hajógyárba technikusnak, , és fociztam a gyár NB II-es csapatában. Azonban mindenképpen színész szerettem volna lenni, s így kerültem a munka mellett Kálmán bácsi iskolájába. Többek között Hofi Géza, Koncz Gábor és Szersén Gyula voltak osztálytársaim. A feledhetetlen öregúrnál nemcsak elméleti képzésben részesültünk, hanem az oklevelemben is említett , „szociális rendezvényeken”, közönség előtti gyakorlatot is szereztünk. Akinek a teljesítményével mesterünk elégedett volt, annak nagy jutalomképpen kifizette a villamosjegyét. Kétszer 70 fillért. — Hogyan került a pályára? — Nem mindennapi tör ténet. Az ötvenes években működött a szakmában egy „intézmény”. A hajdani Zipfer és König zeneműkiadó egyik tulajdonosnője, akit mindenki csak dpi néninek hívott.Ő vette gondjaiba — nem egészen önzetlenül — a színi mesterségre kívánkozó fiatalokat, s akiket tehetségesnek ítélt, azokkal „házalt”, és előbbutóbb „el is adta” őket. Engem Ajtay Andorhoz ajánlott be, aki a Vígszínházban — akkor a Magyar Néphadsereg Színháza volt a neve — rendezett. Többen voltunk jelentkezők. Ajtay sorba állított bennünket, és mindnyájunkkal elmondatta Alekszandr Petrovics Stern Hotel Astoria című darabjának zárómondatait. Ma is emlékszem: „Linda, mi így hívtuk, nincs többé. Az igazi neve más volt. Azt azonban nem mondhatjuk meg, csak a háború után". Produkciómat Ajtay színtelennek, egyhangúnak ítélte, majd elmondta, ő hogyan képzeli, és rámparancsolt, hogy ismételjem meg. Vettem magamnak a merészséget és a szemtelenséget, s az ő hanghordozását parodizálva mondtam el újra. Volt humora. Elnevette magát, és azt mondta: „Magáé a szerep”. Színpadra léptem hát egy nagy hagyományú színházban, olyan nagyszerű pályatársak reszkető, elfogadott partnereként, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, illetve Páger Antal, Bilicsi Tivadar, Benkő Gyula, Deák Sándor. — Az ötször két évre egyszer húsz év következett. Szinte napra pontosan két évtizede, szezon közben szerződött át a Vidám Színpadra, s azóta is hű maradt a Révay utcai színházhoz. Miért? — Szeretem, ha a játékomra frissiben reagál a közönség. Más színházban a feszült, döbbent csönd lehet siker, nálunk a csönd bukás. Imádom a tapsos bejövetelt és a tapsos kimenetelt. Vonz az a kockázat, hogy egy kabaréjelenetben néhány perc alatt kell elbűvölni a nézőt. Együtt játszhattam itt Mezei Máriával, s a műfaj olyan mestereitől tanulhattam, mint Kazal László, Horváth Tivadar, Kabos László, Kibédi Ervin... S amióta Bodrogi Gyula személyében színészdirektorunk van, még jobb a közérzetem. Ő a mi fejünkkel gondolkodik, s így megért bennünket. Panaszmentesen — Tudjuk, Zana József a közönség kedvence. De vajon hogyan értékelik munkáját a kritikusok? — Én bevallom: minden bírálatot elolvasok, és a legtöbbet meg is őrzöm. Nem lehet panaszom, általában jó, sőt, nagyon is elismerő kritikákat kapok. — Milyen kitüntetéssel ismerték el harmincéves színészi munkáját? — Nincs semmilyen kitüntetésem. Morvay István Az Oscar című komédiában, Kazal Lászlóval. A dedikáció: „Irtó szépek vagyunk, különösen én. Szeretettel: Laci, 1968. okt.” NETVENNÉGYMILLIÓ LÁTOGATÓ Tízesztendős a párizsi Pompidou-központ A párizsi Georges Pompidou kulturális centrum tíz évvel ezelőtt, 1977. február 2-án nyitotta meg kapuit. Kétszer annyian látogatták meg, mint az Eiffel-tornyot, háromszor annyian, mint a Louvremúzeumot. Tíz év alatt 74 millió látogató, ez valóban diadal. Olyan az egész, mint egy hatalmas áruház, minden megtalálható benne. Irodalom, festmények, filmszínház, színház, gyerekjátszótér, könyvtár. A könyvtár a kultúra valóságos önkiszolgáló étterme: 1800 ülőhely van benne, 320 ezer könyvet és újságot lehet megtalálni a világ minden részéről. Elesendő egy mikrofilm-katalógust kérni és leülni egy képernyő elé, úgyszólván pillanatok alatt megtalálhatja mindenki a kért művet, s nem kell kitölteni semmiféle nyomtatványt, nem kell felmutatni igazolványt, főképp semmit sem kell fizetni. Minden ingyenes. A lopást a könyvek között ügyesen elhelyezett mágneses kártyák akadályozzák meg, de kevés kísérlet történik, a riasztócsengő általában csak naponta 10-szer szólal meg a kijáratnál. Tíz évvel alapítása után néhány konzervatív beállítottságú párizsi lakos még mindig szidja az épület külsejét, de a Pompidou-központ győzelme e tíz év alatt vitathatatlanná vált. (MTI) Petőfi, Déryné — Két év elteltével az első magyar musicalszínházba, a Petőfi Színházba szerződtem, ahol — többek között — Sennyei Verától, Demján Edittől, Lórán Lenkétől, Feleki Kamilltól leshettem el a szakma fogásait. Itt is két évig maradtam. — Ez a kétéves periódus még háromszor ismétlődött meg pályája első évtizedében. Két szezont a Déryné Színházban töltött, kettőt Békéscsabán, majd újabb kettőre ismét visszatért a Déryné Színházba. — Nagyon fontosak voltak számomra ezek a vándorévek. Játszottam Shakespeare-t, musical comedyt és operettet. Voltam Orsino gróf, Liliomfi és Dankó Pista, játszottam „igazi” színházakban és falusi művelődési házak tenyérnyi színpadain. Sokat tanultam. FLORA, A SZTÁR Rigai artisták Lehet, hogy nem hiszi el a kedves olvasó, de kecses elefántok is vannak. Ezt méltán bizonyítja az a három, rendkívül kedves, okos, szelíd, és főként a cirkuszi porondon mindentudónak bizonyuló ormányos, amely a Rigai Szovjet Állami Cirkusz „tagjaként” lép fel a Fővárosi Nagycirkusz Halló, itt elefánt ...! című műsorában. De ne feledkezzünk meg a csoport negyedik tagjáról, Flóra kisasszonyról, a hároméves, tehát óvodás korú elefántbébiről sem, „aki” egyszerűen elbűvölő. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy az idomár, Kornyilov mester súlyos munkatársai joggal lesznek ennek a programnak a sztárjai. Hozzájárul ehhez természetesen az is, hogy Kornyilov rendkívül látványosan komponálta meg az elefántok és a csinosabbnál csinosabb táncoslányok együttes fellépését. A takarók, a kosztümök, a finom és kedves megoldások, a szinte észrevétlenül jelen lévő kitűnő idomár tehetségét és ízlését dicsérik. De mindehhez hadd tegyem hozzá gyorsan, rég láttunk ennyire igazán cirkuszi előadást. Mi adja ugyanis a porond művészet valódi értékét, szemet gyönyörködtető szépségét? Az artisták felkészültsége, műsorszámaik változatos gazdagsága és a produkciók nehézségi foka. Nos, a korláton dolgozó Golisevcsoport tagjai nem csupán az ügyesség és erő egységét mutatták be, hanem azt is, hogy miként lehet egy ilyen számhoz pontos koreográfiát tervezni, egyszóval humorossá tenni a mutatványt. Az Ivanovrúddobócsoport világszámmal érkezett a ligeti porondra: a nézők rúdról rúdra történő hármas szállónak lehetnek tanúi. S ennél a mutatványnál is feltétlen meg kell említeni a tökéletes koreográfiát, mert már önmagában ez is az átlag fölé emeli a csoport munkájának értékét. Ritkán látni olyan szép légi balettet, mint amilyent a két Ratkevics valósít meg, s utána rögtön ennek remek földi változatát nyújtja a két Bondarcsuk. A Manukov -csoport egyensúlyozó kombinációkat vonultat fel a legkülönbözőbb rekvizitek segítségével, mégpedig hiba nélkül! Ha úgy tetszik, produkciójuk ismert és mindennaposnak mondható a cirkusz világában. A számokat élménnyé az említett pontosság, a jó ritmusú váltás, a részletek ötletes megvalósítása teszi. Mindenképpen szólni kell a Raszsivkin család teljesítményéről, munkájuk a férfias erő és nőies kecsesség, hajlékonyság ötvözete. A bohóctréfák többnyire átlagosak, kivéve egy nagyon kedves jelenetet, amelynek a clown-on kívül két, bőröndben behozott és „majdnem” kivitt kiskutya a főszereplője. Mint ahogy a kutyafutballnak is olyan sztárjai vannak, hogy tudásukon, de főleg rugalmasságukon és állóképességükön elámulhat a néző. Ezek a sportosan öltözött ebek semmiképpen nem adják fel, amíg gólt nem szereznek. (harangozó) Andorai Péter, Básti Juli és Eperjes Károly a Magyar Sajtó Házában vette át a film- és tévékritikusok díjait. Andorai Péter a Falfúróban, Básti Juli a Hermelinben és a Vásárban, Eperjes Károly a Nagy generációban és a Visszaszámlálásban nyújtott alakításáért kapott díjat. (Színészi díjat kapott még Osda Erika, ugyancsak a Visszaszámlálásért és Blaskó Péter az Isten teremtményei, valamint a Laud ameia című műben nyújtott alakításáért. (MTI-fotó : Friedmann Endre felv.) Tallózó, , Lemezposta A MŰVELT NÉP KÖNYVTERJESZTŐ TERVEI vel szemben. Tavalyi nagykereskedelmi forgalmuk kétmilliárd 824 millió forint volt, 22 százalékkal több az azt megelőző évinél. Ezen belül mindössze a tankönyvforgalmuk csökkent valamelyest az elmúlt évben. A kiskereskedelmi forgalomban 1986- ban egymilliárd 711 millió forintot értek el, csaknem 16 százalékkal többet, az előző évinél. A forgalom ilyen mértékű növelését a kiadáspolitika kedvező változása, valamint a vállalat több eredményes kezdeményezése tette lehetővé. A vidék eddigi egyetlen szakkönyváruházát nyitották meg tavaly Debrecenben a mezőgazdasági könyv hónap alkalmával. Szintén a szakkönyvterjesztés színvonalának emelésére reprezentatív szakkönyvboltot nyitottak Győrött is, ahol a belvárosban a Móra Kiadóval együttműködve, Vackor néven gyermek- és ifjúsági könyvesboltot hoztak létre, s átadták a Tallózó bolthálózat újabb tagját Tatabányán. Jelentős beruházásuk volt még 1986-ban a békéscsabai megyei bolt megnyitása a város központjában. A tankönyvraktározás gondjainak megoldására tavaly decemberben egy 4289 négyzetméteres raktárépület készült el, a hozzátartozó gépkocsitárolóval és szociális helyiségekkel. Az árunyilvántartást, valamint az ügyviteli munkák megkönnyítését tették lehetővé azok a számítógépek, amelyeket a vállalat területi igazgatóságain és a központ különböző egységeinél helyeztek el. A vásárlók igényeinek megfelelően bővítették a kiadóval közösen a Helikon Klub-hálózatot. Ezt a szolgáltatást tavaly óta a veszprémi, kaposvári és békéscsabai vásárlók is igénybe vehetik. Némileg eltérő jellegű megállapodás jött létre a Tankönyvszolgálat és a Zrínyi Kiadó között Tavaly is növelte forgalmát a könyvesbolttal ellátatlan területeken a Lemezposta. Ezt a tevékenységet a debreceni Ady Endre bolt végzi. Jövő évi terveik között szerepel a könyvesboltok profijába illő további új cikkek felkutatása és forgalmazása, valamint az utánrendelési rendszer továbbfejlesztése. (k - i) A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat is megtartotta volna a Könyvért és az ÁKV után szokásos év eleji sajtótájékoztatóját, az időjárás viszontagságai azonban meghiúsították szándékukat, így írásos anyaguk alapján ismertetjük olvasóinkkal a Művelt Nép elmúlt évi eredményeit és idei terveit. Mint az írásos tájékoztatóból kiderül, a Művelt Nép a könyvszakma legnagyobb forgalmú vállalata; nemcsak megtartotta, de növelte is előnyét a másik két könyvterjesztő