Esti Hírlap, 1987. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1987-04-01 / 77. szám

TERVEZŐK KÉSZÜLŐ TERVEI Gyűrűhöz hidak Még híznak a Duna-alagútban is Aki mostanában az 51- es főközlekedési úton Du­­naharaszti felé közeledik, megpillanthatja az M0-ás autópálya mind jobban ter­jeszkedő építésének első látható jeleit. A nagysza­bású munkálatokhoz tar­tozik két Duna-híd építé­se. Az egyik a nagy Du­nát, a másik a kisebbiket íveli majd át Budafoknál, illetve a Csepel-sziget és Dunaharaszti partjai kö­zött. Építési költség Ám az M0-ás autópálya­gyűrű Duna-hídjai mögött érdekes verseny zajlott le a nemzetközi tárgyaláso­kon, ugyanis a tervezés és a kivitelezés odaítélése külföldi bírák jelenlété­ben történt. Az Uvaterv nagy világcégekkel állt versenyben. Előrelátható volt, hogy az ajánlati ösz­­szegeknek döntő szerepük lesz. A magyar tervező vállalat arra törekedett, hogy az általa javasolt híd az anyagfelhasználás­ban, a technológiában és az építés idejében is elő­nyös legyen, és a hazai kivitelező vállalatok képe­sek legyenek megépítésé­re. Végül is az Uvaterv megnyerte a versenyt, s terve alapján a Hídépítő Vállalat kapta meg a munkát. Már hozzá is lá­tott az építési előkészüle­tekhez. — Csaknem teljesen ké­szen vagyunk a hidak ter­vezésével — mondja dr. Sigrai Tibor irodavezető. — Hol tartanak a mun­kálatokkal? — Az M0-ás hídjának befejezése után a lágymá­nyosihoz is elkészíthetjük a kiviteli terveket. Újpest, Dél-Buda — S Budapest többi hídja? — Karbantartásuk, fel­újításuk tervezése folya­matosan munkát ad. A Lánchidat az Erzsébet kö­veti, de beavatkozás szük­séges a Petőfi hídnál is. Közben előkészítő mun­kákat végzünk a Szek­­szárdnál épülő Duna-híd­­hoz. A még távolabbi jövő: a szakemberek nem vették le a napirendről a Duna alatti alagút megépítésé­nek ügyét. Előbb-utóbb új hidat kell feszíteni va­lahol Újpest magasságá­ban, és lent, a dél-budai oldalon, Budafok—Albert­falva valamelyik legalkal­masabb, forgalmat átveze­tő pontján is. (békés) Sokféle egyeztetés — Mostanában sokat be­szélünk__ a lágymányosi közúti Duna-hídról. — Ez irodánk másik nagy feladata. Sokféle egyeztetést kíván, hiszen igazodni kell — egyebek közt — a közelben működő vasúti hídhoz. Nem utolsó szempont, hogy ez a híd városi környezetben épül. Ennek megfelelő esztétikai igényességre is törekedni kell. GOBELIN, FRESKO, DISZKET Képző- és iparművészek a szebb környezetért Az új lakónegyedek, je­lentős közintézmények, va­lamint környezetük kultu­rált megformálását segítő együttműködési megállapo­dást kötött a Képző- és Iparművészeti Lektorátusa Tervezésfejlesztési és Tech­nikai Építészeti Intézettel. A cél az, hogy az építészek már a műszaki tervdokumentá­ciók kidolgozásának idő­szakában bevonják a ter­vezésbe a társművészetek képviselőit: a szobrászokat, a festőket és az iparművészeket. Kö­zösen keresnek megoldá­sokat arra, hogy a műsza­kilag feltétlenül szükséges nagy falfelületek, előcsar­nokok és más helyiségek, valamint az épületek kö­zötti puszta térségek sivár hangulatát milyen művészi alkotásokkal oldhatják fel és tehetik harmonikussá, emberközpontúvá. A ter­vekben kijelölik a dombor­művek, mozaikképek, go­belinek, freskók, szobrok, díszkutak, térplasztikai mű­vek, stb. helyét is. Az együttműködés kiterjed a korábban épült lakótele­pek megszépítésére, vala­mint épületrekonstrukciók­ra is. A közös munka idei programját munkaterv­ben rögzítették. Egyebek között a főváros­ban a Vizafogó és a Szent­lőrinci úti lakótelep, az Arany János Színház, to­vábbá az ózdi és a bihar­­nagybajomi nevelési köz­pont tervezésében működ­nek együtt az építészek és a képzőművészek. (MTI) Nem rejtjelzés, nem lottószámok Az Aranypók 25 esztendeje, az­ év 12 hónapjában, jelenleg 3 város (Budapest, Kecskemét, Zalaegerszeg) 73 divatáru­boltjában ügyel az öltözködés részleteire A Budapesti Szeszipari Vállalat keményítőgyárában már üzemszerűen termel az az új gépsor, amellyel 50 száza­lékkal növelik a gyár teljesítményét. A berendezés — jó minőségű búzalisztből — kétféle terméket készít: ke­ményítőt és fehérjét. A keményítő az import helyette­sítésére szolgál, míg a fehérjekoncentrátumot tőkés pia­con értékesítik. (MTI-fotó: Baric Imre) NEM TELJESÜLT KÍVÁNSÁG Dráma helyett inkább játék Gyerekdiszkó, villogó fényekkel • Példa­képek Huszonkét évvel ezelőtt méteres betűk hirdették Dévényi Tibor nevét a Kisstadion egyik koncert­je előtt. Az akkor húsz­éves fiatalember olyan népszerű volt, mint a klasszikus hazai együtte­sek — az Omega, az Illés, a Metró — együttvéve. Azóta két évtized is el­telt , nevét már csak ki­sebb betűkkel írják, s így: műsorvezető. • • — Két évtizeddel ezelőtt, amikor törpülni kezdtek a nevemet hirdető betűk, azt mondta egy akkori sztár: „Látod, egyre kisebb be­tűkkel írnak ki, hol van már a Kisstadion nagy plakátja ... !” Erre én azt válaszoltam. ..Ez igaz, de az én kis betűim felett a nagybetűsök három hóna­ponként változnak.” — mondja most Dévényi Tibor. Néhány hónapja nagy sikerrel vezet két tini­klubot Budapesten. Szom­batonként a Margit-híd diszkóban, vasárnaponként pedig a Budapesti Műve­lődési Központban „szere­pel”. — A gyerekeknek szánt délutáni, felnőtt stílusú rendezvények nem egy­értelműen népszerűek a szülők és a pedagógusok körében. Vajon miért? — Nem ismerik a kö­rülményeket, és féltik a gyerekeket. Nem szeret­ném a szülők és a peda­gógusok kenyerét elvenni, ezért a gyerekdiszkóban különösebb pedagógiai munkát nem végzek. Vi­szont tudom, hogy a 12—15 évesek igénylik a zenét, a táncot, és én azt ugyan­olyan színvonalon meg­szervezem számukra, mint a felnőtteknek. A jó hang­minőség, a villogó fények hozzátartoznak a mulat­sághoz, mert ha nem így lenne, a gyerekek becsap­va éreznék magukat. — És a félhomály? — Ez az egy, amiből engedtem, érthető okokból. A gyerekekért 3-tól 6-ig én vagyok felelős, és a diszkóban olyan fénynek kell lennie, hogy ponto­san beláthassam a terepet. Ahogy a matekórán léte­zik jó és rossz gyerek, úgy a diszkóban is. Fegyel­mezési eszközöm hatásos­nak bizonyul: aki rend­bontó, nem megfelelően viselkedik, kétszer egy­másután nem jöhet szó­rakozni. Az is előfordul, hogy aki szertelenebb, zavarja a többiek szóra­kozását, megkérem, le­gyen rendfenntartó. Ez a módszer sikeres. — Színésznek készült. Nem bánja, hogy nem si­került ez a pálya? — Kezdetben még érez­tem némi keserűséget, de most már úgy gondolom, minden szereplési vágya­mat kiélhetem a színpa­don, s a tévében. Számom­ra legalább olyan lehető­ség például a Három kí­vánság című televíziós gyermekműsort vezetni, mintha Rómeót alakíta­nám — valahol. — A különböző szerep­lések közepette gondolt-e rá, hogy példaképet kö­vessen? — Mindig irigyeltem az idősebb generáció képvi­selői közül Tardos Pétert, Peterdi Pált, szeretnék hasonlítani hozzájuk. Úgy érzem, ez a típus egyre ritkább. — Szereti a gyerekeket? — Nagyon. Érdekel, vonz az aktivitásuk, ezért ter­vezek a gyermeknapra egy „Ha én kukta len­nék ...” című tévéműsort, amelyben a fődíj az Aranyfakanál lesz. Kará­csonyra is kigondoltam egy meglepetést, és persze folytatom a Három kíván­ságot. Gyerekekkel lenni, szórakoztatni őket, s per­sze közben egy kicsit be­folyásolni is az érdeklődé­süket — azt hiszem, ennél szebb feladat kevés adó­dik az életben. Pálffy Judit 1800 HEKTÁR ÚJ ERDŐ Munkában a fásítók A Duna—Tisza köze állami és termelőszövetkezeti erdészetei folytatják az ősszel megkezdett fásításokat. Együttesen 1300 hektár új erdő telepítése fejeződik be a rügyfakadásig. Az egyéb mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan f­utóhomokon ültetett fák nagyobb részét a tűlevelűek teszik ki, amelyek zömükben a tavaszi tele­pítéskor kerülnek állandó helyükre. Sok helyre telepí­tenek akácot, nemes nyárt, s ott, ahol a termőhely megfelelő, az egykor e vidéken honos tölgyet. MEGJEGYEZZÜK Tudományos „oltás” szinte közheny már, mégis újra meg újra ismételni kell: a tudomá­nyos-műszaki haladás a jövőnk záloga. Világszerte felgyorsult a műszaki fej­lődés. A hazai ipar, a me­zőgazdaság és a többi ága­zat eredményei azonban azt mutatják: elmaradtunk — és nem csupán a legfejlet­tebb tőkés országok, ha­nem több szocialista or­szág mögött is. Mit lehet és miit kell tennünk annak érdekében, hogy a hazai műszaki fejlesztés és a tu­dományos kutatás mihama­rabb felzárkózzon — e kérdésről mind gyakrab­ban, s mind több fórumon esik szó. Addig már eljutottunk, hogy ismerjük a bajok gyökereit. Hiszen a beruhá­zásokkal nem új techniká­kat vezettünk be, hanem csupán­­ egy-egy meglevő beruházás kapacitását bőví­tettük. Aztán: jelenleg Ma­gyarországon túl széles az előállított termékek skálá­ja — javítanunk kell tehát a nemzetközi munkameg­osztásban való részvételün­ket. De menjünk tovább: hazánkban az ipari termé­kek átlagéletkora meglehe­tősen magas — mintegy 16 év — és minőségük is sok kívánnivalót hagy maga után. Még határainkon be­lül is, alig több mint há­rom százalékuk kapott ki­váló minősítést. A műszaki fejlődésben lényeges előrelépés — me­gint csak közhely — tehát csakis a termelési szerke­zet változtatásával, a beru­házásoknál pedig a haté­konysági szempontok ma­ximális figyelembevételével lehetséges. A VII. ötéves terv elő­irányzatai szerint 1990-ig 2000 ipari robot üzembe állítását tervezik, s a ter­melés automatizálására az elkövetkező években egy­­milliárd forintot költenek. A fejlődéshez azonban nem csupán megfelelő koncep­cióra, jó tervekre van szük­ség , az új technológiák­hoz korszerű, új anyagok is szükségesek. Elengedhe­tetlen tehát a gépipar fej­lesztése — korszerű techni­kát ugyanis csakis korsze­rű gépekkel lehet megva­lósítani. Ami viszont lehe­tetlen, az elektronika és az informatika fejlesztése, a megfelelő számítástechnikai rendszerek elterjesztése nélkül. De azt sem hallgathat­juk el: a magyar műszaki fejlesztés elsősorban a kül­földön elért eredmények átvételére, bevezetésére és továbbfejlesztésére építhet. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehetnek saját kiemelkedő eredményeink is. Sőt, a ta­pasztalat azt mutatja, hogy gyors előrehaladást első­sorban ott értünk el, ahol az eredmények átvétele mintegy „beoltja" a hazai kutatást.­­ Jó példa erre a hazai akadémiai és egyetemi intézeteknek az Interkoz­­mosz- és a Vega-progra­­mokban való részvétele. Ez az a terület, ahol nem kell szégyenkeznünk elmaradá­sunk miatt — sőt, talán némi büszkeséggel és re­ménnyel is eltölthet ben­nünket az a magas műsza­ki-természettudományos színvonal, amelyet ezen a területen elértünk. Halász Júlia 1987. április 1., szerda

Next