Esti Hírlap, 1996. május (41. évfolyam, 92-113. szám)
1996-05-01 / 92. szám
Kilenc év után végre egy új gyerekfilmet láthat, aki bekapcsolja ma este 19 óra 10 perckor a TV2-t. A rendező, Takács Vera, fiatalon elhunyt újságíró kollégánk, Virág F. Éva regényéből írta ezt a valódi kamaszfilmet, a Nem vagyok már gyereket. A Kölyökidő szereplői még a könyv születésekor eljátszották a regény egy részletét. A bemutató olyan jól sikerült, hogy úgy gondolták, meg kellene filmesíteni az egész művet. A főszereplő egy tizenhárom éves kislány (Benczés Gabi), akinek mindene megvan, jól tanul, természetesen szerelmes lesz, egyszóval olyan, mint a többi kamasz. A történet tulajdonképpen egy naplórészlet, amely ugyan befejeződik, de valójában nincs vége. A főbb szerepekben Margitai Ágit, Szirtes Ágit, Székhelyi Józsefet, Hernádi Juditot láthatják. A gyerekeket pedig a már jól ismert kölyökidősök játsszák. szigeti Ma és holnap 20.00 órától a kortárs japán táncművészet egyik nagyságát láthatja a közönség a MU Színházban. Min Tanaka abban a műsorsorozatban lép fel, amelyet a japán nagykövetség és a Japán Alapítvány rendezett hazánkban a millecentenárium alkalmából. KULTÚRÁ! KABOS CVIKKERE, MEDGYASZAY LEGYEZŐJE Színpadi plafon polgári szobabelsővel Az 1896. május 1-jén megnyilt Vígszínház első jelentős sikere Bisson Az áldumtstffáFhr cmjjlSühjjzm"' ~ta volt~Ötvenötször játszották a művet, és ezzel elindult az, amit Bárdi Ödön visszaemlékezéseiben vígszínházi forradalomnak nevezett. Az izgalmas újdonságot a természetes játék, társalgási beszédmodor és nem utolsósorban a valósághű díszletek jelentették. Itt volt először például plafon, azaz teljesen élethű polgári szobabelsőt ábrázolt a színpadkép, nem pedig stilizált tereket, ahogyan ezt korábban megszokták a nézők. Ez pedig nagy szenzációnak számított. A színház akkori hatására jellemző, hogy a polgárosodó főváros színházba járó közönsége mintának tekintette azt, amit a színpadon látott, tehát utánozták a jelmezeket, és lakásukat úgy igyekeztek berendezni, ahogyan a Vígszínházban látták. Az évforduló előestéjén, azaz tegnap Százéves a Vígszínház címmel kiállítás nyílt a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A gazdag bemutatót Benkő Gyula nyitotta meg. A művész ötvenhetedik éve tagja a társulatnak, és amint ünnepi megnyitójában elmondta, az egyik legfontosabb feladat az, hogy a társulat továbbra is őrizze azt a hagyományt, azt a szellemiséget, melynek folyamatossága olykor — a második világháború utáni években — csupán búvópatakként él a Vígszínház előadásaiban. A centenáriumi emlékkiállítást dr. Siklós Olga rendezte. A több termet elfoglaló kiállítási anyagban egyebek mellett láthatunk színészi relikviákat, mint például Kabos Gyula cvikkerét, Medgyaszay Vilma legyezőjét, Páger Antal festőkészletét, továbbá régi rendezői példányokat és jelmezeket és díszletmaketteket. A százéves Vígszínház címmel jubileumi album is megjelent, mely kétszáztíz oldalon, képekkel gazdagon illusztrálva mutatja be az elmúlt száz évet. Az album a Vígszínházban és a Pesti Színházban vásárolható meg. Tegnap Göncz Árpád a társulat tizenkét tagját tüntetette ki a jubileum alkalmából. Tábori Nóra, Benkő Gyula, Gálffi László, Hegedűs D. Géza, Kern András, Halász Judit, Szegedi Erika, Radnóti Zsuzsa, Horvai István, Lukács Sándor, Bárdy György és Kútvölgyi Erzsébet részesült az elismerésben. Sz. J. Benkő Gyula, Tábori Nóra és Marton László FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS Az ember önmaga Ötvenéves egy izraeli fotós, Daniel Éliéli, aki ebből a fél évszázadból legalább harmincöt éven át figyelte kamerájával az Embert. Utcai esszéi, fényképdokumentumai, az éjszakai zenészekről készült sorozatai újságok lapjain vagy állandó kiállításokon maradtak fenn. Egyik legkorábbi bemutatóján olyan képeket tárt a közönség elé, melyek az emberi külső és a lelki tartalmak közötti összefüggéseket próbálják megragadni. Portréiban most is ez a legizgalmasabb. Képei Arcok című kiállításával eljutottak hozzánk, ma este 6 órától a Bálint Zsidó Közösségi házban láthatók. Daniel Élték a világ minden táján fotózott asszonyokat Főszerkesztő: Bernáth László Főszerkesztő-helyettes: Szerdahelyi Csaba Lapszerkesztők: Aczél Gábor, Császár László Vezető szerkesztő: Bonta Miklós (gazdaság) Rovatvezetők: Gyémánt Mariann (belpolitika), Kőrös László (külpolitika), Molnár Gabriella (kultúra), Thury Gábor (sport), Dudás Dénes (képszerkesztő-fotó) Rovatszerkesztők: Major Árvácska (Budapest), Adonyi Sztanos János (Péntek Esti Páholy) Az olvasószolgálat vezetője: dr. Kéri Tamás Művészeti vezető: Horváth Gyula Gábor Napos tervezőszerkesztő: Miklós Dániel Kiadja: a Pelikán Kiadó Felelős kiadó: Tarján Miklós Lapigazgató: Kiss Pál Hirdetési igazgató: Bálint Bea Hirdetésfelvétel: 1962 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Tel./fax: 118-9923 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399,138-4300. Telefax: 138-4550, 138-4058 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlap-kereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133-2201 0 Lejáratott divat Hamisítatlan Robert Altman-film a Pret-a-Porter (Fazonra igazítva), de nem annyira szórakoztató, mint például a Játékos vagy a Rövidre vágva. Altman ezúttal a divatcsinálók kulisszái mögé hatol be kamerájával, hogy lerántsa a leplet a legmenőbb divatházak belső intrikáiról. Nagyon zárt és nagyon különös világ a divatszakma. Homoszexuálisok, pojácák és isteni szépségű modellek világa. Sokan a nagy divatdiktátorok közül (Dior, Bulgari) személyesen is szerepelnek a filmben, amint önmagukat játsszák ■ (ez Altman kedvenc módszere). Mindezeknél azonban izgalmasabb, hogy újra együtt látható a filmben Sophia Loren és Marcello Mastroianni. Sőt Sophia még hatvanon túl is vállalkozik egy vetkőzőszám bemutatására. Igaz, már csak sötétben, de azért így is látni, hogy még most sem kell takargatnia magát. A rendező azonban félt, hogy ez a jelenet esetleg vicces lesz, ezért ő maga csapta el az egészet egy kis humorral: Mastroianni elalszik a vetkőzőszám alatt. Az utolsó jelenet viszont, melyben a világ legszebb manökenjei sétálgatnak anyaszült meztelenül a kifutón, már korántsem vicc. Látványra sem és amúgy sem. Ez ugyanis Altman sajátos véleménye a divatról. Hogy a film pazar stílusát érzékeltessem, megemlítem, hogy olyan sztárok, mint Julia Roberts, Kim Basinger vagy Tim Robbins (ő elmaradhatatlan az Altman-történetekből) csak mellékszerepeket kaptak. Igaz, itt (mint általában az Altman-filmekben) mindenki „csak” mellékszereplő. A filmnek ilyen „mellékesekből” kellene bravúros módon összeállnia. Csakhogy nem áll össze. És amint egyik kollégám vetítés után megjegyezte, a divat is tavalyelőtti. Persze bennünket ez zavar a legkevésbé. csordás Régi arcok, tavalyelőtti divat (Marcello Mastroianni, Sophia Loren) 1996. május 1., szerda Prózai rendű a szegedi Nemzetiben Jelentős szervezeti és tartalmi átszerveződések történtek a Szegedi Nemzeti Színházban. Amint arról dr. Nikolényi István, a színház igazgatója beszámolt, gyakorlati és anyagi szempontból hasznos együttműködés várható a Szabadtéri Játékok és a színház között. A háromtagozatú társulat nagy reményekkel készül az 1996/97-es évadra. Különösen a prózai társulat újjászervezése volt nagyon időszerű a közelmúltban. Az új művészeti vezető, Szikora János, barátságban szeretne együttműködni a másik két tagozattal, azaz az operistákkal és a balettművészekkel. A prózai társulat létszáma kevesebb, mint korábban, néhány művésztől megváltak, ugyanakkor új erőkkel gazdagították a szegedi színházi életet. Többek között a társulat tagja lett Tímár Éva, Bacsa Ildikó, Létay Dóra, Derzsi János, Szerémi Zoltán és Quintus Konrád. Az őszi évad két prózai bemutatóval indul: a Kamaraszínházban Csehov Manóját tűzik műsorra, a nagyszínházban pedig Szép Ernő Lila ákácát. A prózai műsortervben szerepel még Rostand Sasfiók című darabja, A Mester és Margarita, valamint a Régi idők focija, mely Mándy Iván regényéből, illetve a hasonló című filmből indul ki. A másik két tagozat elsősorban a korábban elért művészi színvonal megőrzésére törekszik. öt F.vita-pmadás után ma tér haza a Rock Brau 'fáz Németországból. Márciusban ugyanis akkora sius“krt'wJau, Külföldön a/ • 1 .. i 'fit sikerük van kert arattak vendégszereplésükkel, hogy ismét meghívták őket. A főszerepet, Éva Peront két olyan színésznő alakítja felváltva — Sz. Nagy Ildikó és Détár Enikő —, v akik magyarul soha nem rák játszották ezt a szerepet. \F~ — Nagyon fájlalom — r \ mondja Détár Enikő —, I^Ma, hogy csak külföldön énekelhetem a musicalirodalom — szerintem — legjobban megírt női szerepét. Mielőtt kimentünk, féltem a hűvös fogadtatástól, de szerencsére minden előadásunk telt házas volt, sőt gyakran még a lépcsőn is ültek. Állítólag érteni is lehetett minket, ami nagy szó, hiszen a társaság többsége — ahogy én se — nem tud németül. Annál nagyobb elismerés, hogy visszahívtak, igazán nem szükséges. Ez egy nagyon jó lehetőség, és én különösen boldog vagyok, hogy — ha nem is itthon —, de eljátszhatom Evitát. sziszi