Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-30 / 24. szám
Péntek, 1925 január 30 Kertész Bandi Tegnap reggel összeesett az uccán és meghalt Kertész Endre, a Magyar Színház tagja. Harmincöt éves volt. Most kint fekszik a Szveenay uccai halottnézőben, hideg és örökre egy kedvű. Holnap, vagy holnapután eltemetik. Attól félek, hogy borzasztó kevés autó lesz kint a temetésén. Talán még külön villamos sem indul a Rókustól, nem lesz annyi nép Ámbár az is meglehet, — mert az élet nagyon különös, de a halál még különösebb — hogy most kimennek majd a temetőbe egy néhány tucatnyian azok közül is, akik az életben elfelejtettek vele megismerkedni. Most barátai patrónusai, mecénásai lesznek, talán elismeréseket is hajigálnak utána a sírba. Ha elviselte szegény Bandi a sok keserűséget idefönt, magával viheti odale még ezt is. Nem fogja jobban meggörnyeszteni vállát az új mezőkön mint amennyire lenyomták sanyarú életében. * ’ Máshol szerepeket írtak volna rá és a színpad groteszk, nevettető figurája az életben elegáns,‘ ápolt, nagy gázsijú, körülrajongott úr lett volna. Nálunk minden második, harmadik darabban kapott néhány szavas szerepet. A kritika mindig felfedezte, a direkció sohasem vette észre. Felnőttek mellette mások, jelentéktelenebbek, kisebbek, gyengébbek, ő napról napra fakóbb lett és szürkébb. A színpadon kiragyogott. Azután lemosta a festéket, felvette kopott ruháját és egyetlen nyakkendőjét és lejött az Abbáziába. — Bandi, — kérdeztük tőle — játszol az új darabban? — Nem tudom— felelte. Pedig akkor már tudta. Nem játszott. Vagy ha igen, hát játék volt az neki? Akiben izott és emésztett egy vad indulatú, olthatatlan szerelem, akit tépett és mart belülről egy lobogó tehetség, aki nem élt másban és máshol, mint szerepben és a színpadon, azt nagynélka oda engedték az oltárhoz és elmondatták vele hogy a leves forró, vagy hogy a fogat előállt Nem panaszkodott. Szégyelte magát. Az igazi művészek botor és beteges szemérme lefojtotta a hangot a mellébe. Csak elment minden nap a színházba. És várt. Nem kérdezett nem érdeklődött. Hallgatott. Várta, hogy igazgató, rendező, szerző mikor jönnek oda hozzá az igazi, a nagy, a szívéből tépett szereppel. Nem úgy várta, öntudatosan, biztonsággal, önérzettel, gőgösen, hanem szívdobogtató szerénységgel és mégis reménykedve egy csudában. . Tegnapig várt. Tegnap összeesett az uccán és meghalt. Akik látták—jelentéktelen kis epizódszerepeiben azok ma is emlékeznek rá. A Vörös malomban két percig volt a színpadon, a Kísérleti módszerben egy félóráig, a Vademberekben ötven másodpercig, a Vörös emberben ... Keserű. Pillanatnyi szerepeiben, ha kiment a színről, mindig vártuk: mikor jön vissza? Mert vastag és tragikus humora, komikus figurája, arca, játéka megéreztették az igazi, nagy komédiást. De nem jött vissza. Kint felejtették. Kifelei lettek ajelenetből, a felvonásból, a darabból. Moliéret játszotta, egyszer, régen, vidéki korában. Hatalmas sikere volt. Ezzel jött fel Pestre De itt nem játszanak Moliéret és a Cyranót is csak a Nemzetiben adják. Nem ment vissza vidékre. Dacosan, de álmodozva itt akarta felverekedni magát. Persze, szegény, ahogy ő értette a verekedést. Szereppel és közönséggel. De a szerepet legyűrte egy óra alatt,a közönséget megfogta az első pillanatban. Azután kellett volna következni az igazi csatának, ám ahhoz Kertész Bandi gyönge sett. Itt udvarolni, ott hízelegni, ennek kedveset mondani, annál könyörögni: ez a falat nem ment le a torkán. Gőgös volt, mint egy trónjavesztett király. . . . Úgy volt egyszer, hogy az új darabban nagy szerepet kap. A szerző megígérte neki, meg is esküdött rá: - Csak te játszhatod, Banditám. Neked irtam. Hazavitte a darabot. Másnap már tudta betéve és gondolkodott, meditált, vitatkozott, hogy így kell megcsinálni, úgy kell megcsinálni. Harmadnap lejött este a kávéházba, És összeveszett a pincérrel. A hús hideg volt és zsíros. Kertész egészen elsápadt a haragtól. A víz is langyos volt és állott. Negyednap olvastuk mem mondta, hogy a szerepet másnak adták ... Biztos, hogy a betegségének, vagy halála okának van a hivatalos kórtan szerint igen cifra, latin neve. Szerették. Igazán, önzetlenül. Senkitől sem kért semmit, ötletes volt és jókedvű, értette a tréfát. Ugrattatta magát, alig mondott valakiről egy rossz szót. Szerették. Senkinek sem állt az útjában, inkább ő segített, ha tudott. Nem kért , nem adtak neki. De valami örök gyerekséggel hitt a józanságban, a szívekben, talán még most is hisz, ott kint, a Szvetenov uccában. Az arcára rangokat szalajtatott a sok keserűség, a lelkén sohasem akarta észrevenni a barázdákat. Azt hitte, akkor más sem látja ... ... De talán nem is volna szabad annyit mond Szombat és vasárnap d. u. fél 4 órakor Gyermekelőadás a legjobb, budapesti gyermekművészek felléptével a MM SZIDHdHI _ .Rendkívül mérsékelt helyárak____ mn—Tm——m—m»-1—7 n—r « 1IMIM m dani róla, talán senkit sem érdekel. Egy színész, akinek a neve keveset szerepelt a színlapon, még kevesebbet a színházak hivatalos kommünikéiben. Aki látta , összeverte a tenyerét, nevetett rajta egy jóízűt, még gondolt rá egy-két pillanatig, azután elfelejtette. Ki marad árva utána ? Senki. Mit hagy itt ? Semmije sem volt. Egy vastag átmeneti kabát, egy széles karimájú kalap, meg egy vékonynádpálca. Ez volt, a rajta levő ruhán kívül, talán minden ingó és ingatlan vagyona. Kitavaszodik , a kabát már az ócskásnak sem kell. A kalap ? Fanyar és borzasztó gondolatoktól van megfertőzve, titkára senki sem kiváncsi. A pálca lobogóját vesztett, árva és szomorú zászlórúd, groteszk és szegényes, mint árva Bandi volt. Itt akarta letűzni ezt a vékony pálcát, ennek a kegyetlen városnak az aszfaltföldjébe és titkon, álmában szőtte-szőtte a selymes zászlót hozzá és hímezte rá a dicsőséget. De itt rossz szél fúj. Ahányszor megpróbálta árva Bandi , annyiszor kiszakította kezéből a gyenge selymet és elhordta messzire, előre. Most utána ment sok hímzésének. Nagyon nagy az aratás mostanában. Itt is, ott is csak eldől valaki, a szívéhez kap, vagy a fejéhez, egyet szól, vagy még annyit sem és vége. Szinte rá sem érünk elbúcsúzni az egyiktől és már a másik koporsóján kalapálnak. Fiatal emberek, erősek, jövőre várók. De nem érdemes sokat filozofálni. Lám, akárki megy is el , csak úgy, mint árva Bandinál, a színházban este előadás van és talán ez a legszomorúbb az egészben.. Ha csak a sok meztelen ittmaradtzászlórúd (akár izmos dárda, akár groteszk sétapálca), egyszer életre nem kel lobogó selymével és be nem lengi ezt a szomjas földet. Bálint Imre - Lumpaeius Vagabundus a Király-Színházban. A Király Színház személyzete a nyugdíjintézet javára színrehozza Nestroy híres bohózatát, a Lumpaeius Vagabundus-t. A főszerepeket Rátkai Márton, Latabár Árpád és_Borgss_ Géza játsszák.__ * -Sebes-tyén Géza újabb öt évre megkapta a miskolci városi színházat. Sebestyén Géza miskolci megbízottja, Sebestyén Mihály színházigazgató tegnap aláírta Miskolc városával a színház bérletére az új szerződést, amely öt évre szól. Hodobay Sándor polgármester Sebestyén Mihály igazgatót tegnap délután magához kérette és legteljesebb bizalmáról biztosította őt. Ebből az imponáló energiából — mondotta a polgármester Sebestyén Mihálynak — a kultúra nagy ügye érdekében ne engedjen és vigye a színház ügyeit tovább is olyan lelkesedéssel, mint eddig. * A Terézkörúti Színpad nagy műsora. A Terézkörúti Színpad tegnapi bemutatója során a színház női tagjairól emlékeztünk meg, pedig a nagy műsor sikere nemcsak az előadott darabok értékén, nemcsak a női tagok kiválóságán, hanem a konferáló Nagy Endrétől végig a legkisebb szerepet betöltő művészig, mindenkinek a vállán nyugszik. Míg a művésznők az új gárda, az új tehetségek kis csoportjaként szerepelnek, a férfiak már mind régi sikerű művészek. A két vendégművész: Kabos Gyula és Petites Sándor, azután Salamon Béla, Czobor, Vígh Miklós, Szenes Ernő, Rónay, Gergely, László, Barsay, Fenyő és a színház főrendezője, s egyike a’ legötletesebb humorú színészeinknek Herczegh Jenő. Ezek a művészek könnyen viszik diadalra Lányi Viktor, Nagy Endre, Szenes Béla ötletes műsorát. * A Szinyei-Merse Pál társaság értesítője. Most jelent meg a Szinyei-Merse Pál társaság kiadásában a társaság első számú értesítője. Ez közli a Társaság alapító levelét, a Társaság tagjainak névsorát, beszámolót az eddigi öt esztendőről, alapszabályokat, ügyrendet, az alapító leveleket és az 1925. évi ülésrendet. A társaságnak 46 rendes tagja van. * Az Irányi-Grünwald és Kisfaludy Stróbl kiállítás utolsó hete. Az Ernst-múzeum nagyszabású kiállítása, mely iránt a közönség körében egyre fokozódó érdeklődés nyilvánult meg, már csak e héten marad nyitva. A kiállítás vasárnap, február 1-én zárul. A múzeum azonnal hozzáfog Rudnay Gyula és Pásztor János kiállításának megrendezéséhezz - A ancgolf ——■ Csütörtök PÉCHY ERZSI, amikor nem akadt dolga tegnap este a színpadon, a „Halló Amerika 1* házi főpróbáján, lejött a nézőtérre, ahol elbeszélgettünk. — Remekül töltöttem az időt oda fönn a Tátrában és mondhatom magának, ha nem kötött volna ígéretem, hogy a revüben föltétlenül játszani fogok, a tél végéig fenmaradtam volna ötútta füreden. — Bódiztam, korcsolyáztam, síeltem, szánkáztam, hógolyóztam, meg hóembert csináltam a Magas-Tatra méteres havából. De persze ezt az üdülést se úsztam meg anélkül, hogy fel ne kellett volna lépnem, ezúttal nem színpadra, hanem hangversenydobogóra. — A kassai magyarok rendeztek egy hangversenyt, amelyen én is részt vettem. Őszinte, nagy sikerem volt, tizenhét magyar dalt kellett elénekelnem, de még a tizenhetedik ötévi is alig engedtek le a színpadról. — A revű . . . — A revű? Hát mit mondjak ? Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nagyon a kedvemre való. Én operettszínésznőnek készültem, az is akarok maradni, ez az új műfaj, amely, hallom, az egész világon mindenütt mérhetetlen diadalokat arat, nem nekem való. De most az egyszer belevágtam, igazgatóim kérésére.* KERTÉSZ ENDRE halálának szomorú híre tegnap déli tizenkét óra után érkezett meg az Unió irodájába. A hírt mélységes megdöbbenéssel fogadták s pillanatok múlva az Unió-színházak tagjaitól csak úgy hemzsegett a központi iroda előszobája, ahol mindenki a tragikus véget ért színészről beszélt. Mindenkinek volt vakami kis anekdotája, története, mindenki tudott valamit Kertész Endre életéből. Ki Kolozsvárott, ki Szegeden, ki pedig Budapesten játszott egy színpadon azzal a színészszel, aki tegnap délben az utca kövezetén menekült ki az élet sodrából. ♦ A SZÍNHÁZ hatalmas gépezete nem pihen. Mit már a Magyar Színház próbatáblájára kiírják azoknak- a színészeknek a nevét, akik Kertészt szerepeiben helyettesítik majd az esti előadásokon.♦ A HIRDETŐOSZLOPOS sárga plakátjain olvasom : Vörös ember. Ikkró : Kertész Endre. Mukamód : Szekeres : Kertész Endre. Ez minden, ami egy színész életéből fenmmarad egy hétig, amikor a régi plakátokra rákerül az új, amelyen Kertész Endre neve már soha többé nem szerepel. A KÖVESSY-VÁR legkisebb rangú katonája a zarándok. Amikor valakit befogadnak a vár falai közé, zarándok lesz és csak hosszú idő múlva nevezik ki lovaggá, ha jól viseli magát. A napokban, mint megírtam, öt színésznő várasszonyi kinevezést kapott és Siller Irénhez Vig Miklós vitte el a kinevezési okiratot és a meghívót a szombat esti összejövetelre. Biller Irén természetesen nagy örömmel fogadta a meghívást és ezt mondta Vig Miklósnak : — Föltétlenül elmegyek kedves Miklós, de remélem, maga lesz a lovagom. Biller Irén nem is sejtette, hogy Vig Miklósban mekkora szomorúságot keltett ez a kijelentés, és bizony szégyenkezve mondta : — Sajnos, Lyavos művésznő, én csak a zarátt, dóka lehetek ... Biller Irén erre vár történelmi szempontból egy nagy fontosságú kijelentést tett : — Ha én azt mondom, hogy lovagom, akkor nem tévedek. Víg Miklós most reménykedve sarja, hogy Biller Irén kijelentésének megfesz-e az eredménye.* SIMONYI MÁRIA betegsége at'alt' freddom, cú maradi a„Szeretni" előadása és Edgere ,,Halitánc“-ot adták. Amikor Simonyi Mária meghallasta, hogy a „Szeretni" helyett a„Haláltánc" megy, betelefonált a színházba. — Igaz, hogy be-regcsikedem, — tapadta a telefonba — de annyira még nem vagyok, hogy a „Halá’.táncot kelljen műsorra tűzni. * AZ UTÓBBI IDÜHÉN a dj Skorcsnak valósággal fő ,a fejük, ha egy-egy reprízt hoznak mert Díszes azt át kell formálni, legalább valamennyire is az új közönség ízlésére. Mort legutóbb' Faragó Jer.ű a Szulamitot dolgozta át, még pedig c’yna formában, hogy a három lány közül az elsonca, Rebekára.!, szerepát alaposan megbővítette, szóval szubcellszereppé a féfrfi-oknál. A szarepát Somogyi Nus kapta meg, aki.."', azonban r.lár akkor volt jó néhány vidéki vendégszereplés szerződése és így ' Vei'amiképpen nem írhatta elválktl *ezil a szerepet. Falud! direktor Somogyi Nősít valósággal csemegével:' csaí-vigaite, de nem használ! semmit, Somogyi Ncsi ez egyszer mm vállalta a szerepet. Erre tagnap a Szutemit Rebekájává kinyrópV.f. Békássy Jaasyí, aszínház második szubjett’je.♦ HARCTÉRI JELENTÉS a Fővárosi Operettszínház írótárjáról A szerda esti próba kezdődött 7 óra 40 perckor. „ .. „ ,, végződött 11 óra 42 perckor. Összecsapás nem történt. 9. oldal Tárt karokkal várom Mészáros Lojzi árváját—üzeni Rákosi Szidi Az Esti Kurír tegnapelőtti száma megírta, hogy a Színművészeti Akadémiából kicsapták, vagy, mint a hivatalos írásban írták, az iskola előadásainak látogatásától felmentették Mészáros Katót, Mészáros Alajosnak, a Nemzeti Színház négy évvl ezelőtt elhunyt tagjának leányát. E híradásunk nyomán Rákosi Szidi asszony ma az Esti Kurír szerkesztőségébe a következő üzenetet küldte: — Nagy szomorúsággal veszem hírül, hogy Mészáros Alajos boldogult színésztársam kislányát elzárták annak lehetőségétől, hogy a színészi mesterségre kiképezze magát. Öreg asszony vagyok, hamar kicsordul a könny a szememből, de most erős akarok maradni és könnyeim árját megállítom azzal, hogy arra kérem magukat, küldjék el hozzám a kis Katót, mert én férfiatokkal várom Mészáros Lojzi leányai iskolámba. Majd én is,, meg tanárnőm, Dittrichné is tanítgatjuk a kislányt, amíg ő is el nem röpül közülünk, mint boldogult édesapja, meg nagynénije, Herky Lili. — Mert hát bizony szegény Lojzi is itt járt az én iskolámba. Amolyan kis emberke volt, mindig vicceltünk is vele. • — Mi lesz a színpadon. Lojzi, ha nem éred föl a sajókunket, — mondogattuk neki, de ő csak szelíden mosolygott két kék szemével. — Berky Lili is hozzám járt iskolába. Gyönyörűszép lány volt. Nagy örömöm telt benne. De azok a huncut direktorok hamar el is vitték tőlem, alighogy két szót tudott szavalni, alighogy megtanult egy kicsit danolni, már elszerződtették. — Hát ha az apa nálam járt iskolába, meg a nagynéni, akkor majd csak tudok helyet szorítani ennek a kis árva madárkának is. . . Hegedűs Gyula ügyében ma este döntenek a Vígszínházban. Ismeretes, hogy Hegedűs Gyula és a Vígszínház között bizonyos nézeteltérések merültek fel nemrégiben Hegedűs Városi Színház-béli vendégjátéka miatt. Ennek a következménye volt az, hogy Hegedűs fel akarta bontani szerződését. A békéltető tárgyalások napok óta folynak már, de eddig nem vezettek eredményre. A végső tanácskozás ma este lesz és úgy halljuk, Hegedűs továbbra is megmarad a Vígszínház kötelékében, hacsak a mai tanács ,kozás nem ad új fordulatot az ügynek. * Maeterltnek misztériuma a Zeneakadémián. A Zeneakadémiában február 21-én rendkívül érdekes előadást tartanak. Baló Elemér, Gárdos Kornélia, Forgács Anna és Tubay Sári szereplésével Keleti Artúr fordításában színrehozzák Maurice Maelerlinck „Tintagiles halála" Című zenés misztériumát. A misztériumot Keleti Márton rendezi, díszleteit Pályi Dezső tervezi. A misztérium kísérőzenéjét Dosztler Gábor szerezte. Hangverseny: Krausz Ilonka zongoraművésznő, Szlfnely Aratódnak, a Zenaakadémia tanárénak kiváló tanítványa, aki legutóbb növendékhangversenyeken tűnt fel, önálló zongoraestét adott tegnap az Akadémián. Intelligenciájával, zenei fejlettségével és nagyvonalúságra való hajlamával tűnt ki. Kiváló műsort állított egybe. Bach: D-dúr prediuma után Mozart-szonátát játszott, majd az Eroica-variációkat. Szünet után, Chopin h-moll szonátáját és Liszt Xll ik rapszódiája következett. Szépszámú közönség ünnepelte. (—é) * Eredeti bemutató a szegedi színházban. A szegedi színház e hónap 29-én eredeti bemutatót tart. Színre kerül „Hercegnőm, imádom magát !“ című háromfelvonásos operett, amelynek szövegét Ur György írta, zenéjét pedig Takács Ágoston szerezte. lilllillillltililllM j Kék Madár [ j] VI, Nagymező ucca 30, §|§L JP Minden este ||~ f inon l«s { ^ *5 világhírű Jazzbandje ~ VA klizlinség táncol, H? Moseli édes Schaumburg-Lippe herceg udvari pincészete VILLANY .................... l\ I I I I Hl I