Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-06 / 29. szám
6 oldal. Offenbach színháza, a Bouffes-Parisiens most lett százéves. A párizsi színháznegyed e híres és ósdi épületének múltjában az a legnagyobb dicsőség hogy 1855-ben egy Jaques Offenbach nevű meglehetősen ismeretlen muzsikusember bérelte ki, aki akkoriban a Theatre Francois egyik karnagya volt. A karnagy nem sokkal azelőtt Musset „Chandelier“ című darabjához betétet írt, az úgynevezett Fortunio dalát és ennek sikere bátorította fel annyira, hogyátvegye a Passage Choiseul kis színházát, amely harminc éven át egy híres hasbeszélő komédiásé volt. A Bouffes-Parisiens elnevezést is Offenbach adta. A színházat, amely 1825 január végén nyílt meg, első gazdája:Apollinaire Comte Choiseul-színháznak vagy a Fiatal tanítványok színpadának nevezte. Furcsa ember volt ez az Apollinaire Comte. Jómódú svájci polgári családból származott, de el jogi tanulmányok sehogysem ízlettek a legénykének, akinek csodás hasbeszélő tehetsége volt. Tehát megszökött hazulról és Svájcban faluról falura vándorolt, hogy ott egymaga adjon elő egy egész színdarabot. Valamennyi hangot ő produkálta, a haragos apák basszusát éppúgy, mint az ájuldozó kisasszonykák szopránját — mindezt hasból. Egy alkalommal a parasztok feldühödtek, megkötözték, boszorkánynak mondták és el akarták égetni. De nem ez volt a művész legszintébb sikere, akadt más is, például Párizsban 1815-ben XVIII. Lajos kinevezte „királyi fizikussá", a negyvenes évek végén pedig Lajos Fülöp kitüntette a becsületrend , érdemkeresztjével. Akkor már mindenféle trükkös ifjúsági darabot adott elő a kis Choiseul utcai színházban, természetesen hasbeszéléssel és bűvészmutatványokkal kevertem maga körül egész sereg gyermekszínésszel, akiket maga képzett és egész rendes gázsival fizetett. Apollinaire bácsinak példátlan népszerűsége volt az akkori iskolákban, annál is inkább, mert bevezette jó tanulók számára a jutalompáholy rendszerét. Azonban úgy látszik, egy hasbeszélő is elfárad a mütlerbe és az ifjúság bálványa végre is megérdemelt nyugalomba vonult. Az ö ■ nyomdokába lépett a szerencsés kis szinház■ bán Offenbach. A Bouffes-Parisiens megnyitása 1855-ben esemény volt. Négy vagy öt apró komédia után a bemutató programján Slalévy és Offenbach első kis operettje szerepelt, a „Bata-clan". Ezt követték sok apró, csiklandós zenei tréfa mellett Offenbach korszakalkotó operettjei, 1858-ban az ,„Orfeusz a pokolban“, 1864-ben a „Szép Heléna" és 66-ban a „Kékszakállú herceg". Hatvanhatban azonban Offenbach már elpártolt a kis színháztól, amelynek keretein rég túlnőtt és idővel átvette a Gallé-színházat. Az Offenbach adta nevet éppúgy megőrizte a Choiseul utcai színház, mint emlékeit és hagyományait. A párizsiak még egyet leszögeznek róla: tűz vagy baleset egyszer sem fordult elő száz esztendő alatt a szűk és régimódi épületben, amely, úgy látszik, szerencsés csillagzat alatt keletkezett. Nyolcvan diák rémes éjszakája a Fertő-tó jegén Sopron, február 6. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Kétségbeejtő halálos veszedelembe került a kismartoni polgári iskola 80 tanulója, fiúk és leányok, a befagyott Fertő-tó közepén. Adiákok tanáraikkal együtt a nagy ködben eltévedtek a jégen és szombat délutántól vasárnap hajnalig a tó közepén vesztegeltek ; végül a katonaság és tűzoltóság mentette meg őket. Az iskolai tanterv utasítása szerint indultak el az iskola tanárai a tanulókkal Rusztra s onnan korcsolyán Okka községbe. Az egyik csoport megérkezett Nezsiderre, a másik, Okka irányába indult csoport azonban elmaradt. Rájuk délután 2 óra után köd ereszkedett s nem merték folytatni útjukat. Négyórányira voltak a parttól, itt vesztegeltek. Este lett s Mába keresték az irányt. Azizgalomban a gyerekek nagy része rosszul lett és az a veszedelem is fenyegette őket, hogy megfagynak. A jég több helyen leszakadt alattuk, a nagyobb lilik mentették a kisebbeket. Mentés közben két tanító alatt is beszakadt a jég. Majd sikerült nádszálakat összeszedniük, azt meggyújtani, hogy életjelt adjanak magukról. Közben a szülök rémülten telefonáltak a szomszédos falvakba, mert éjszaka lett és a gyermekek nem érkeztek haza, így éjféltájban a nezsideri katonaság felfedezte az égő nádfényt. Már hajnali négy óra volt, amikor az akkori tűzoltóság ráakadt az első diákra s a kismartoni katonasággal hozzáfoghattak a gyerekek megmentéséhez. A fiúk és a lányok akkor már annyira kimerültek a hidegtől és izgalomtól, hogy már nem tudtak lábukon megállni. A tűzoltók és katonák egyenként cipelték őket partra. Reggel 8 óra lett, mire biztonságba jutottak. UGRÓN GÁBOR BESZÉDE A TERÉZVÁROSI KASZINÓBAN Az ellenzéki taktika nem bonthatja meg a liberálisan gondolkodó polgárság egységes táborát Ugrón vitája a szocialistákkal • Liberális és osztályharcot hirdető párt nem mehet együtt a választási küzdelembe A Fővárosi Szabadelvű Párt a Terézvárosi Kaszinóban szervezkedése alkalmából társasvacsorát rendezett amelyen az üdvözlő beszédet bársony Elemér, volt miniszter mondotta. Üdvözölte a megjelent pártvezéreket, majd kimentette Bárcly Istvánt és Sándor Pált, akik betegség miatt nem jelenhettek meg. Bassay Károlyt, aki a fővárostól távol tartózkodik. Az üdvözlést a pártvezérek nevében Ugron Gábor köszönte meg. Sajnálatának adott kifejezést, hogy Bárczy István, Sándor Pál és Ilassay Károly nem jöhettek el, de a választási kampány során többször lesz alkalmuk a kör tagjainak velük találkozni. Majd így folytatta: — Nem szeretném, ha bizonyos oldalon félreértenék azt a tényt, hogy itt, a Terézvárosban, bontjuk zászlaját a liberális eszméknek, amikor jól tudjuk, hogy ezeknek a gondolatoknak vannak itt kiváló és országos hírű vezérei, akik egy egész életet töltöttek ezeknek az eszméknek szolgálatában. Tekintsék ezt a tényt udvariassági látogatásnak, amellyel tartozom azóta, mióta mgy olyan szívesek voltak az én területemet látogatásukkal megtisztelni. Udvariassági ténynél nem egyéb az, hogy mi most itt vagyunk, mert nem személyek ellen, hanem eszmékért küzdünk és a cél érdekében szívesen dolgozunk együtt azokkal, akik ugyanazoknak az eszméknek a katonái. A legtermészetesebb dolog az, hogy keressük a baráti kezet, azorgy mindenkor híven kitartott « libériái is gondolat frissett. De azért mégis az az órziósünk.., hogy emikor, amikor minden erő összefogásait hirdetjük, amikor nem akarunk megelégedni az ellenzékiiséggel, hanem a városházán többséget akarunk szerezni, akkor nem szabad sportszerű ellenzékiségből ellökni magunktól azokat, akik nekünk segíteni akarnak. Azoknak a polgároknak, akik a mi eszméinketosztják, a győzelem kivívása érdilkában megkell érteniük, hogy az ellenzéki taktika nem bonthatja meg a liberálisan gondolkodó polgárság egységes táborát, másrészt meg kell értelmie azt is, hogy közös platformon nem dolgozhatnak az egészen más érdekeket szolgáló, osztályharcot hirdető és nem nacionalista alapon álló pártokkal. Ebből a felfogásunkból semmi szín alatt sem engedhetünk. Mi polgári érdekeket szolgálunk liberális alapon. Csati Ilycma érteleimben lehet és kell minden liberális fővárosi polgárnak egymással egyesülnie. Az olyan választási rendszer imételt, ahol a nyers többség érvényesül, meg tudom érteni az ilyen összefogást. Ahol azonban skörzetenként szavaznak a választók, ahol a kisebbségi elv is érvényesül, ahol a töredék szavazatok nem vesznek el, ott egymással ellentétes, politikai nézetet valló, liberális és osztályharcot hirdető párt nem mehet együtt a választási küzdelembe. Akik így gondolkodnak, ártanak a liberális gondolat győzelmének. Válasz a szocialistáknak — Amikor igazolni akarják álláspontjukat, sokat foglalkoznak személyemmel. Hallottam azt a támadást szocialista részről, hogy 1920- ban elfogadtam szavazataikat. Kérdem, ki állott akkor egymással szemben ? A szocialista párt akkor passzivitásban volt. Szemben állottam Száva János fővárosi igazgatóval. Kiváncsi vagyok arra, hogy amennyiben a szocialisták szavaztak — mert nagyon, kevesen szavaztak a passzivitás miatt — miként szavazhattak volna Száva Jánosra ? Magától értetődő természetesenlmi volt az, hogy azok a szocialisták, akik szavaztak, rám szavaztak és én ezt meg is köszöntem nekik, hálás is voltam ezért addig amíg ők maguk be nem jöttek a parlamentbe föladva a passzivitást, vagyis addig az időpontig, amíg nem volt módjuk eszméiket szolgálni. Ez alatt az idő alatt én megvédelmeztem az ő érdekeiket és küzdöttem a demokrácia szent gondolatának érvényesüléséért Hogy miért fogadtam el az ő támogatásukat. Azt hiszem, fel lehet tenni a kérdést, ki köszönhet többet, én nekik, vagy ők nekem ? Visszaemlékezve arra az időre, amelyben felelős állást töltöttem be, sokkal nagyobb számlát nyújthatok be nekik, mint amit ők prezentálhatnak nekem. Hogy miért nem akarok én ma a blokkban részt venni, amikor az utolsó választást megelőzően hasonló blokkban bent voltam ? Csak azon csodálkozom, hogy ezt a kérdést az a férfiú teszi fel, aki engem a belépésre kényszersít. Mert én nem akartam belépni. Ő kért, hogy lépjek be, meg is indokolta. Ezeket az indokokat nem akarom elmondani, mert csak becsületes fegyverekkel vagyok hajlandó küzdeni. Anélkül, hogy titkot árulnék el, van egy indokom, hogy miértnem megyek együtt a szociáldemokratákkal. Azért, mert azóta, hogy velük blokkban voltam, a következők történtek : 1. A mi hátunk mögött a mi rovásunkra, a mi tudomásunk nélkül ugyanaz alatt az idő alatt, amíg velünk egy blokkban voltak, megállapodtak a szocialisták a kormánnyal és megkötötték a közismert paktumot. Ezzel a ténnyel lehetetlené teszik a jövőre nézve nekem, hogy velük szemben, akik hátam mögött így jártak el, megállapodást köthessek. 2. A szocialisták ezt a paktumot a kormánynyal azzal az erős elhatározással kötötték meg — saját kijelentésük szerint — hogy, betartani semmi szín alatt nem fogják. Engedőlmet kérek uraim, ne csodálkozzék senki, ha ezek után nem kívánok velük megállapodásokat kötni. Kétszeres megállapodásszegés egyetlen egy ténnyel, olyan csodálatos rekord még a politikában is, amellyel én versenyezni nem tudok. — A nagy nyilvánosság előtt, a múlt héten, a nemzetgyűlés termében, a sajtóban állandóan, ugyanazokat a gondolatokat hirdetem, ugyanazokért az eszmékért küzdők, amelyeet iit ők vallanak magukénak. Mégis állandóan támadnak Én nem teszek fel nekik kellemetlen kérdéseket. Nem kérdezem tőlük, mi van az októberi Lilláik elleni támadás tilklka I ? Nem kérdezem, miért mentek az első alkalommal pukliimba? Nem kérdezem kik voltak azok, akiket 1918-ban, étlapostul? Egyszerűen megállapítom, hogy a támadások mögött pártpolitikai érdekek vannak. Csakis pártpolitikából történhetik, hogy a főváros nem oszlik most a választások idején a természetesen adaikuló három táborba: 1. a reakció, 2. az internacionálista osztályharcot hirdető szocialista, 3. a liberális és demokrata pártra. Ezt a magától értetődő tagozódást mindenféle mesterkedésekkel megzavarják. Mindezek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy sikerülni fog megteremteni az egységes szabadelvű frontot és ezen az alapon mégis csak sikerülni fog egy olyan világot teremteni ebben a fővárosban, amelyben egyformák az emberek, amelyben szerelik egymást az emberek, amelyben összetartanak és az összetartás révén egy szebb jövőt építenek. Erre a győzelemre ürítem poharamat. A nagy tapssal és lelkesedéssel fogadott beszéd után még több pohárköszöntő hangzott el. érátonyítva « !T& TW5T W WP M HT IV. ker., Magyar ucca 5. szám 5 P JVP 0. HPrt Jw Telefon József 154--49 I CASEMO PE PARIS* 5S55£ § FBftWLICH BAK BIMM) Teréz körútro | 1 KÉK MADÁR rae0u.é,e '“■‘Kügjy80 6 W® & n© /® A A £ W w VII., Erzsébet körút 33. sz. | |j *1 1Rém v vA Mi. Telefon: József 121—67. | |j ^ 7%. &CC II MKT VII., Rákóczi út 86. szám | fPéntek, 1925 február 6 A favorizált répák és egyéb zöldségek „Becsinált“ leves 12.000 koronából — Az olvadó fagyasztott hús — Olcsóbbodott a liba A piacon csak az időjárás változott meg és a tojás ára. Mégpedig mind a kettő kedvező módon a temperatúra egy fokkal emelkedett, a tojás ára egyszáz koronával csökkent. Már most ennek a kétféle változásnak a következményei abban nyilvánulnak meg, hogy a húsok nyúlósak, a káposzták csurognak és a tojásból most már nem kettőt, hanem legalább hármat vásárolnak az asszonyok. Ez az olcsó tojás 1700 koronába kerül darabonként. Egyébként ma csütörtök van, ilyen hétközi napon egész halott a forgalom. Az asszonyok inkább csak sütkérezni, korzózni mennek ki a piacra, mert a hét közepe semmiféle lakomára sem szolgálhat apropó gyanánt: ilyenkor csuszpajszt vagy legfeljebb tésztát főznek az aszonyok. Ily módon leginkább a fűszeresek előtt tolonganak a hölgyek és vásárolják a 10.500 koronás lisztet. A zöldségeskofáknál is elég élénk a forgalom, a különböző fagyos káposztákért szomorúan bár, de megadják a 6000 koronát. A zöldséget is elég intenzíven vásárolják, mert ha már nincs jó ebéd, legalább valami komplikált zöldséglevest fabrikálnak össze az asszonyok. Különben ezekről a hamis „becsinált“ levesekről, amelyek azóta jöttek divatba, hogy húsokat nem lehet vásárolni, mostanában igen sokat beszélnek a piacon. Ezek a levesek úgy készülnek, hogy lisztes zsírban „dinsztelik“ a felvagdosott zöldséget, amely karalábéból, gyökérből, sárgarépából és karfiolból áll. Emellett egy fazék vízbe külön 3000 korona ára marhacsontot főznek és mikor a zöldség eléggé megdinsztelődött, akkor a két lábas tartalmát összeöntik. A zöldség 5000 korona, a csont 3000 korona, egy kis rizs bele és kész a kitűnő „becsinált“ leves zsírral együtt 12.000 koronából. Egy ilyen leves akárhány személyre készül is, mindig csak ennyibe kerül, mivel hogy vízzel tetszés szerinti arányban hígítható. Ha húsokról egyáltalán beszélni lehet, bár ma is az a helyzet, hogy inkább vásárolják a disznóhúst, amely a disznó tápláltságára való tekintet nélkül 34—36.000 koronába kerül kilónként. A fagyasztott húst mostanában újabb szempontból kezdik szidni: tudniillik a meleg miatt állítólag faggyúszaga van. Hasonló bajok vannak a naranccsal és mandarinnal is, amelyek valószínűleg az időjárás miatt rothadni kezdenek. Az áruk egyébként elég magas: 20.000 koronán alul nem lehet kapni egy kiló mandarint és valamirevaló narancs két-háromezer koronába kerül. Élő baromfit ma nem vásárol senki, a tisztított koppon kilója 34.000 korona, viszont a liba ára óriásit zuhant: 30—32.000 koronáért kínálják kilóját. De csak kínálják. Három és félmillió Franciaország költségvetésének deficitje Párizs, február 1. A szenátus pénzügyi bizottsága ma meghallgatta Henry Béranger-nek az 1924. évi költségvetésről szóló jelentését. A költségvetés az általános költségvetés és a Németország által visszafizetendő kiadások költségvetésének kiadásait 32.399, bevételeit 28.740 millió frankban, a deficitet tehát 3650 millió frankban tünteti fel. A deficit azáltal keletkezik, hogy a Németország által visszafizetendő valamennyi kiadást az általános költségvetésbe állították be és az 1923. évi deficithez képest kevesebb mint harmadrészre való csökkenést mutat. A deficit csökkenése az állam bevételeinek mintegy ötmilliárddal való növekedéséből és az 1924 áprilisi új adótörvény alkalmazása folytán állt elő. VALÓDI A porosz szenet A nem lengyel szenet szállítunk báTM myálsankém IOO.OOO, tóbe 98.000 Köl URÁNIA Fa- és Szénkereskedelmi Vállalat Teréz körút 1/b. Telefon : 164-S.9 (százhatvannégy tizenkilenc). Bőrcipőüzlet Döbrentei tér 0. alatt megszűnik Az összes raktáron lévő bőr-, bő- és sálcipőimet leszállított árban kiárusítom.