Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-06 / 29. szám

6 oldal. Offenbach színháza, a Bouffes-Parisiens most lett százéves. A párizsi színháznegyed e híres és ósdi épüle­tének múltjában az a legnagyobb dicsőség hogy 1855-ben egy Jaques Offenbach nevű meglehetősen ismeretlen muzsikusember bé­relte ki, aki akkoriban a Theatre Francois egyik karnagya volt. A karnagy nem sokkal azelőtt Musset „Chandelier“ című darabjához betétet írt, az úgynevezett Fortunio dalát és ennek sikere bátorította fel annyira, hogy­­átvegye a Passage Choiseul kis színházát,­­ amely harminc éven át egy híres hasbeszélő komédiásé volt. A Bouffes-Parisiens elneve­zést is Offenbach adta. A színházat, amely 1825 január végén nyílt meg, első gazdája:­­Apollinaire Comte Choiseul-színháznak vagy a Fiatal tanítványok színpadának nevezte. Furcsa ember volt ez az Apollinaire Comte. Jómódú svájci polgári családból származott, de el jogi tanulmányok sehogysem ízlettek a legénykének, akinek csodás hasbeszélő tehet­sége volt. Tehát megszökött hazulról és Svájcban faluról falura vándorolt, hogy ott egymaga adjon elő egy egész színdarabot. Valamennyi hangot ő produkálta, a haragos apák basszusát éppúgy, mint az ájuldozó kisasszonykák szopránját — mindezt hasból. Egy alkalommal a parasztok feldühödtek, megkötözték, boszorkánynak mondták és el akarták égetni. De nem ez volt a művész leg­­­szintébb sikere, akadt más is, például Pá­rizsban 1815-ben XVIII. Lajos kinevezte „ki­rályi fizikussá", a negyvenes évek végén pe­­dig Lajos Fülöp kitüntette a becsületrend , érdemkeresztjével. Akkor már mindenféle trükkös ifjúsági darabot adott elő a kis Choiseul utcai színházban, természetesen hasbeszéléssel és bűvészmutatványokkal ke­vertem maga körül egész sereg gyermekszí­­nésszel, akiket maga képzett és egész rendes gázsival fizetett. Apollinaire bácsinak példát­lan népszerűsége volt az akkori iskolákban, annál is inkább, mert bevezette jó tanulók számára a jutalompáholy rendszerét. Azon­ban úgy látszik, egy hasbeszélő is elfárad a mütlerbe és az ifjúság bálványa végre is megérdemelt nyugalomba vonult. Az ö ■ nyomdokába lépett a szerencsés kis szinház­■ bán Offenbach. A Bouffes-Parisiens megnyitása 1855-ben esemény volt. Négy vagy öt apró komédia­­ után a bemutató programján Slalévy és Of­fenbach első kis operettje szerepelt, a „Ba­­ta-clan". Ezt követték sok apró, csiklandós zenei tréfa mellett Offenbach korszakalkotó operettjei, 1858-ban az ,„Orfeusz a pokol­­­­ban“, 1­864-ben a „Szép Heléna" és 66-ban a „Kékszakállú herceg". Hatvanhatban azon­ban Offenbach­ már elpártolt a kis színház­­­­tól, amelynek keretein rég túlnőtt és idővel átvette a Gallé-színházat. Az Offenbach­ adta nevet éppúgy megőrizte a Choiseul utcai színház, mint emlékeit és hagyományait. A párizsiak még egyet leszö­geznek róla: tűz vagy baleset egyszer sem fordult elő száz esztendő alatt a szűk és régi­módi épületben, amely, úgy látszik, szeren­csés csillagzat alatt keletkezett. Nyolcvan diák rémes éjszakája a Fertő-tó jegén Sopron, február 6. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Kétségbe­ejtő halálos veszedelembe került a kismar­toni polgári iskola 80 tanulója, fiúk és leá­nyok, a befagyott Fertő-tó közepén. A­­diákok tanáraikkal együtt a nagy ködben el­tévedtek a jégen és szombat délutántól vasárnap hajnalig a tó közepén veszte­geltek ; végül a katonaság és tűzoltóság mentette meg őket. Az iskolai tanterv utasítása szerint indul­tak el az iskola tanárai a tanulókkal Rusztra s onnan korcsolyán Okka községbe. Az egyik csoport megérkezett Nezsiderre, a másik, Okka irányába indult csoport azonban el­maradt. Rájuk délután 2 óra után köd eresz­kedett s nem merték folytatni útjukat. Négy­­órányira voltak a parttól, itt vesztegeltek. Este lett s Mába keresték az irányt. Az­­iz­galomban a gyerekek nagy része rosszul lett és az a veszedelem is fenyegette őket, hogy megfagynak. A jég több helyen leszakadt alattuk, a nagyobb lilik mentették a kiseb­beket. Mentés közben két tanító alatt is besza­kadt a jég. Majd sikerült nádszálakat összeszedniük, azt meggyújtani, hogy életjelt adjanak ma­gukról. Közben a szülök rémülten telefonál­tak a szomszédos falvakba, mert éjszaka lett és a gyermekek nem érkeztek haza, így éj­féltájban a nezsideri katonaság felfedezte az égő nádfényt. Már hajnali négy óra volt, amikor az akkori tűzoltóság ráakadt az első diákra s a kismartoni katonasággal hozzá­foghattak a gyerekek megmentéséhez. A fiúk és a lányok akkor már annyira kimerültek a hidegtől és izgalomtól, hogy már nem tud­tak lábukon megállni. A tűzoltók és katonák egyenként cipelték őket partra. Reggel 8 óra lett, mire biztonságba jutottak. UGRÓN GÁBOR BESZÉDE A TERÉZVÁROSI KASZINÓBAN Az ellenzéki taktika nem bonthatja meg a liberálisan gondolkodó polgárság egységes táborát Ugrón vitája a szocialistákkal • Liberális és osztályharcot hirdető párt nem mehet együtt a választási küzdelembe A Fővárosi Szabadelvű Párt a Terézvárosi Kaszinóban szervezkedése alkalmából társas­vacsorát rendezett amelyen az üdvözlő beszé­det bársony Elemér, volt miniszter mondotta. Üdvözölte a megjelent pártvezéreket, majd ki­­m­entette Bárcly Istvánt és Sándor Pált, akik betegség miatt nem jelenhettek meg. Bassay Károlyt, aki a fővárostól távol tartózkodik. Az üdvözlést a pártvezérek nevében Ugron Gábor köszönte meg. Sajnálatának adott kifejezést, hogy Bárczy István, Sándor Pál és Ilassay Ká­roly nem jöhettek el, de a választási kampány során többször lesz alkalmuk a kör tagjainak velük találkozni. Majd így folytatta: —­ Nem szeretném, ha bizonyos oldalon félre­értenék azt a tényt, hogy itt, a Terézvárosban, bontjuk zászlaját a liberális eszméknek, amikor jól tudjuk, hogy ezeknek a gondolatoknak vannak itt kiváló és­­ országos hírű vezérei, akik egy egész életet töltöttek ezeknek az eszméknek szolgálatában. Tekintsék ezt a tényt udvarias­­sági látogatásnak, amellyel tartozom azóta, mióta mgy olyan szívesek volta­k az én területe­met látogatásukkal megtisztelni. Udvariassági ténynél nem egyéb az, hogy mi most itt va­gyunk, mert nem személyek ellen, hanem eszmékért küzdünk és a cél érdekében szívesen dol­gozunk együtt azokkal, akik ugyanazoknak az eszméknek a katonái. A legtermészetes­ebb dolog az, hogy keressük a baráti kezet, azorgy mindenkor híven kitartott « libériái is gondolat frissett. De azért mégis az az órziósünk.., hogy emikor, amikor minde­n erő összefogá­sait hirdetjük, amikor n­em akarunk megelégedni az e­llenzékiiséggel, hanem a város­házán többséget akarunk szerezni, akkor nem szabad sportszerű ellenzékiségből el­lökni magunktól azokat, akik nekünk segí­teni akarnak. Azoknak a polgároknak, akik a mi eszméinket­­osztják, a győzelem kivívása érdilkában meg­­kell érteniük, hogy az ellenzéki taktika nem bonthatja meg a liberálisan gondolkodó polgár­ság egységes táborát, másrészt meg kell értelmie azt is, hogy közös platformon nem dolgozhatnak az egészen más érdeke­ket szolgáló, osztályharcot hirdető és nem nacionalista alapon álló pártokkal. Ebből a felfogásunkból semmi szín alatt sem engedhetünk. Mi polgári érdekeket szolgálunk liberális alapon. Csati Ilycma érteleimben lehet és kell minden liberális fővárosi polgárnak egy­mással egyesülnie. Az olyan választási rendszer imételt, ahol a nyers többség érvényesül, meg tudom érteni az ilyen összefogást. Ahol azon­ban skörzeten­ként szavaznak a választók, ahol a k­isebbség­i elv is érvényesül, ahol a töredék szavazatok nem vesznek el, ott egymással el­lentétes, politikai nézetet valló, liberális és osztályharcot hirdető párt nem mehet együtt­ a választási küzdelembe. Akik így gondolkodnak, ártanak a liberális gon­dolat győzelmének. Válasz a szocialistáknak — Amikor igazolni akarják álláspontjukat, sokat foglalkoznak személyemmel. Hallottam azt a támadást szocialista részről, hogy­ 1920- ban elfogadtam szavazataikat. Kérdem, ki állott akkor egymással szemben ? A szocialista párt akkor passzivitásban volt. Szemben állottam Száva János fővárosi igazgatóval. Kiváncsi va­gyok arra, hogy amennyiben a szocialisták szavaztak — mert nagyon, kevesen szavaztak a passzivitás miatt — miként szavazhattak volna Száva Jánosra ? Magától értetődő természetes­enlmi volt az, hogy azok a szocialisták, akik­ szavaztak, rám szavaztak és én ezt meg is köszöntem nekik, hálás is voltam ezért addig amíg ők maguk be nem jöttek a parlamentbe föladva a passzivitást, vagyis addig az idő­pontig, amíg­ nem volt módjuk eszméiket szol­gálni. Ez alatt az idő alatt én megvédelmez­­tem az ő érdekeiket és küzdöttem a demo­krácia szent gondolatának érvényesüléséért Hogy miért fogadtam el az ő támogatásukat. Azt hiszem, fel lehet tenni a kérdést, ki köszönhet többet, én nekik, vagy ők nekem ? Visszaemlékezve arra az időre, amelyben fele­lős állást töltöttem be, sokkal nagyobb szám­lát nyújthatok be nekik, mint amit ők prezen­tálhatnak nekem. Hogy miért nem akarok én ma a blokkban részt venni, amikor az utolsó választást megelőzően hasonló blokkban bent voltam ? Csak azon csodálkozom, hogy ezt a kérdést az a férfiú teszi fel, aki engem a be­lépésre kényszer­sít. Mert én nem akartam be­lépni. Ő kért, hogy lépjek be, meg is indo­kolta. Ezeket az indokokat nem akarom el­mondani, mert csak becsületes fegyverekkel vagyok hajlandó küzdeni. Anélkül, hogy titkot árulnék el, van egy indokom, hogy miért­­nem megyek együtt a szociáldemokratákkal. Azért, mert azóta, hogy velük blokkban voltam, a következők történtek : 1. A mi hátunk mögött a mi rovásunkra, a mi tudomásunk nélkül ugyanaz alatt az idő alatt, amíg velünk egy blokkban voltak, megállapodtak a szocialisták a kormánnyal és megkötötték a közismert paktumot. Ezzel a ténnyel lehetetlené teszik a jövőre nézve ne­kem, hogy velük szemben, akik hátam mögött így jártak el, megállapodást köthessek. 2. A szocialisták ezt a paktumot a kormány­nyal azzal az erős elhatározással kötötték meg — saját kijelentésük szerint — hogy, betartani semmi szín alatt nem fogják. Engedőlmet kérek uraim, ne csodálkozzék senki, ha ezek után nem kívánok velük meg­állapodásokat kötni. Kétszeres megállapodás­­szegés egyetlen egy ténnyel, olyan csodálatos rekord még a politikában is, amellyel én ver­senyezni nem tudok. — A nagy nyilvánosság előtt, a múlt héten, a nemzetgyűlés termében, a sajtóban állan­dóan, ugyanazokat a gondolatokat hirdetem, ugyanazokért az eszmékért küzdők, a­melyeet iit ők vallanak magukénak. Mégis állandóan tá­madnak Én nem teszek fel nekik kellemetlen kérdéseket. Nem kérdezem tőlük, mi van az o­któberi­ Lilláik elleni támadás tilklk­a I ? Nem kérde­zem, miért mentek az első alkalommal puk­liimba? Nem kérdezem kik voltak azok, akiket 1918-ban, étlapostul­? Egyszerűen megállapítom, hogy a támadások mögött pártpolitikai érde­kek vannak. Csakis pártpolitikából történhe­tik, hogy a főváros nem oszlik most a választá­sok idején a természetesen adaikul­ó három tá­borba: 1. a reakció, 2. az internacionálista osztályharcot hirdető szocialista, 3. a liberális és demokrata pártra. Ezt a magától értetődő tagozódást mindenféle mesterkedésekkel meg­zavarják. Mindezek ellenére meg vagyok győ­ződve arról, hogy sikerülni fog megteremteni az egységes szabadelvű frontot és ezen az alapon mégis csak sikerülni fog egy olyan világot teremteni ebben a főváros­ban, amelyben egyformák az emberek, amely­ben szerelik egymást az emberek, amelyben összetartanak és az összetartás révén egy szebb jövőt építenek. Erre a győzelemre ürí­tem poharamat. A nagy tapssal és lelkesedéssel fogadott be­­széd után még több pohárköszöntő hangzott el. ­­érátonyítva « !T& TW5T W WP M HT IV. ker., Magyar ucca 5. szám 5 P JVP 0. HPrt Jw Telefon József 154--49 I CASEMO PE PARIS* 5S55£ § FBftWLICH BAK BIMM) Teréz körútro | 1 KÉK MADÁR rae0u.é,e '“■‘Kügjy80 6 W® & n© /® A A £ W w VII., Erzsébet körút 33. sz. | |j *1 1R­­ém v vA Mi. Telefon: József 121—67. | |j ^ 7%. &CC II MKT VII., Rákóczi út 86. szám | fPéntek, 1925 február 6 A favorizált répák és egyéb zöldségek „Becsinált“ leves 12.000 koronából — Az olvadó fagyasztott hús — Olcsóbbodott a liba A piacon csak az időjárás változott meg és a tojás ára. Még­pedig mind a kettő ked­vező módon­ a temperatúra egy fokkal emel­kedett, a tojás ára egyszáz koronával csök­kent. Már most ennek a kétféle változásnak a következményei abban nyilvánulnak meg, hogy a húsok nyúlósak, a káposzták csurog­nak és a tojásból most már nem kettőt, ha­nem legalább hármat vásárolnak az asszo­nyok. Ez az olcsó tojás 1700 koronába kerül darabonként. Egyébként ma csütörtök van, ilyen hétközi napon egész halott a forgalom. Az asszonyok inkább csak sütkérezni, korzózni mennek ki a piacra, mert a hét közepe semmiféle lako­mára sem szolgálhat apropó gyanánt: ilyen­kor csuszpajszt vagy legfeljebb tésztát főznek az aszonyok. Ily módon leginkább a fűszere­sek előtt tolonganak a hölgyek és vásárolják a 10.500 koronás lisztet. A zöldségeskofáknál is elég élénk a forgalom, a különböző fagyos káposztákért szomorúan bár, de megadják a 6000 koronát. A zöldséget is elég intenzíven vásárolják, mert ha már nincs jó ebéd, leg­alább valami komplikált zöldséglevest fabri­kálnak össze az asszonyok. Különben ezekről a hamis „becsinált“ levesekről, amelyek azóta jöttek divatba, hogy húsokat nem lehet vásá­­rolni, mostanában igen sokat beszélnek a pia­con. Ezek a levesek úgy készülnek, hogy lisztes zsírban „dinsztelik“ a felvagdosott zöld­séget, amely karalábéból, gyökérből, sárgarépából és karfiolból áll. Emellett egy fazék vízbe külön 3000 korona ára marhacsontot főznek és mikor a zöld­ség eléggé megdinsztelődött, akkor a két lá­bas tartalmát összeöntik. A zöldség 5000 korona, a csont 3000 korona, egy kis rizs bele és kész a kitűnő „becsinált“ leves zsír­ral együtt 12.000 koronából. Egy ilyen leves akárhány személyre készül is, mindig csak ennyibe kerül, mivel hogy vízzel tetszés sze­rinti arányban hígítható. Ha húsokról egyáltalán beszélni lehet, bár ma is az a helyzet, hogy inkább vásárol­ják a disznóhúst, amely a disznó tápláltsá­gára való tekintet nélkül 34—36.000 koro­nába kerül kilónként. A fagyasztott húst mostanában újabb szempontból kezdik szid­­­ni: tudniillik a meleg miatt állítólag faggyú­­szaga van. Hasonló bajok vannak a naranccsal és mandarinnal is, amelyek valószínűleg az időjárás miatt rothadni kezdenek. Az áruk egyébként elég magas: 20.000 koronán alul nem lehet kapni egy kiló mandarint és vala­mirevaló narancs két-háromezer koronába kerül. Élő baromfit ma nem vásárol senki, a tisztított koppon kilója 34.000 korona, vi­szont a liba ára óriásit zuhant: 30—32.000 koronáért kínálják kilóját. De csak kínálják. Három és félmillió Franciaország költségvetésének deficitje Párizs, február 1.­­ A szenátus pénzügyi bizottsága ma meg­hallgatta Henry Béranger-nek az 1924. évi költségvetésről szóló jelentését. A költségve­tés az általános költségvetés és a Németor­szág által visszafizetendő kiadások költség­vetésének kiadásait 32.399, bevételeit 28.740 millió frankban, a deficitet tehát 3650 millió frankban tünteti fel. A deficit azáltal kelet­kezik, hogy a Németország által visszafize­tendő valamennyi kiadást az általános költ­ségvetésbe állították be és az 1923. évi defi­­cithez­ képest kevesebb mint harmadrészre való csökkenést mutat. A deficit csökkenése az állam bevételeinek mintegy ötmilliárddal való növekedéséből és az 1924 áprilisi új adótörvény alkalmazása folytán állt elő. VALÓDI A porosz szenet A nem lengyel szenet szállítunk báTM myálsankém IOO.OOO, tóbe 98.000 K­öl­ URÁNIA Fa- és Szénkereskedelmi Vállalat Teréz körút 1/b. Telefon : 164-S.9 (százhatvannégy tizenkilenc). Bőrcipőüzlet Döbrentei tér 0. alatt megszűnik Az összes raktáron lévő bőr-, bő- és sál­cipőimet leszállí­tott árban kiárusítom.

Next