Esti Kurir, 1929. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 20/1 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261-41, 261-42, 261-43, 268- 28 KIADÓHIVATAL, VI., TERÉZ KÖRÚT 24/K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 És 254-05 VII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1929 OKTÓBER 1 KEDD 222. SZÁM TETTEKET VÁRUNK A közvélemény nyomása alatt Bethlen István gróf miniszterelnök ma terjedelmes nyilatkozatot adott a sajtónak, amelyben kitért az állami élet számos kérdésére. Végre. Ezzel nem azt akarjuk mondani, ez a sok tekintetben általánosságokban mozgó nyilatkozat közelebb vitt volna a mai helyzet megoldásához, de mindenesetre egy lépés a komoly munka megindulása felé. Meg kellett éreznie gróf Bethlen Istvánnak is, hogy a nemzet türelme a végsőkig feszült. A megoldásra váró feladatok és a megoldás útja tekintetében eltérők lehetnek a vélemények. De egyben nem lehet eltérő felfogás, hogy a létért végső erőfeszítéssel küzdő társadalom jogosan követeli, hogy sorsának intézői törődjenek a bajokkal. Mi a miniszterelnök nyilatkozatát és azt, hogy tervezett szabadságának megszakításával a holnapi napon átveszi hivatalát, az első lépésnek tekintjük. Itt azonban nem állhatnak meg a dolgok. A miniszterelnök nem elégedhetik meg azzal, hogy a maga részéről is megállapítja az ország válságának tüneteit. Hiszen amit nyilatkozatában a gazdasági helyzetről, a bajok külforrásáról, a termelési nehézségekről, a mezőgazdasági üzemek átalakításáról, az állami költségvetés kiadásainak csökkentéséről, az adóterhek mérsékléséről, új produktív beruházások szükségességéről mond, mind olyan, amit olvasóközönségünk ezen a helyen évek óta olvashatott, majdnem ugyanazokkal a kifejezésekkel is, mint amelyeket a miniszterelnök nyilatkozatában használt. Sokkal súlyosabbnak látjuk a helyzetet, semhogy most az ellenzéki politika igazolásának kérdésével foglalkozzunk. Végre elérkezett a tetteknek ideje. A miniszterelnök azt a felszólítást intézte a kritikusokhoz, hogy tekintet nélkül politikai pártállásukra, működjenek együtt ők is abban a munkában, amely hosszú és nehéz feladat, de amelyet el kell végezni, nem harccal, hanem egyetértésben és szeretettel az ügy iránt. Ebben a mondatban azonban a hangsúlynak a munkán kell lenni. Az ország sorsának mai állapota nem kis mértékben annak eredménye, hogy a felelős, vezető helyeken levő egyének nem vitték bele azt a munkát, odaadást, törődést és áldozatkészséget az ügyek intézésébe, amely az eredmény elérésére nélkülözhetetlen. A komoly munkában a kormány elnökét és tagjait senki sem akadályozta eddig sem. Ilyen akadályoktól nem kell félniök a jövőben sem A jobboldali sajtó szemünkre vetette a közelmúlt napokban is, hogy az ellenzék csak a hatalmi rendszert és nem a hatalom birtokosait támadja. Teljesen igaza van. Nekünk nincsenek személyi szempontjaink abban a pillanatban, amikor a kormány végre ráeszmélt az ország válságos helyzetére és saját kötelességére. Ha a kormány az állami kiadások csökkentésével, a közterhek mérséklésével, a pazarlás megszüntetésével, minden előteremthető fillérnek a termelés fokozására való fordításával enyhíti a gazdasági válságot, ha a korrupció kiirtásával helyreállítja a közélet tisztaságát, ha a felesleges súrlódási pontok kiküszöbölésével megteremti a relatív nemzeti egységet, ha a demokratikus politika elemi követelményeinek megvalósításával helyreállítja az ország külső megbecsülését és a nagy feladatok elvégzéséhez szükséges belső egységet, — a kormány biztos lehet, hogy minden becsületes ellenzéki politikus, minden személyi érdek és igény nélkül segíteni fogja ebben a munkában. De ismételjük, munkát és tetteket akarunk. Értse meg a kormány, hogy hiába akarjuk a homokba dugni a fejünket. A külföld megítélésében Magyarország hátrányos helyzetét, a beállott gazdasági krízist nem egyes emberek nyilatkozatai okozták, hanem az a politika, amelyet évek óta követ éppen a jelenlegi kormányzat. Ez a bajok kütforrása. Ennek gyógyítását hiába várja a miniszterelnök úr a szociáldemokrata párttal folytatott tárgyalásoktól, vagy megegyezéstől. Nem az a feladata a miniszterelnöknek, hogy a külföldi kormányok változására való tekintettel pillanatnyi taktikai könnyebbségeket keressen kormányzata számára. Magyarország polgárságának döntő többsége a haladó polgári gondolat mellett áll. Az fog az ország kormányzatának szilárd politikai alapzatot teremteni, aki ezt az igazságot megérti és azt a nagy politikai erőt, amely a polgári gondolatban és a haladás eszméjében van, bátorkézzel és őszinte akarással életre hívja.Ebben az irányban követelünk és várunk jó kormánytól tetteket. Vagy valóra tudj,avattani gróf Bethlen István egy új kormányzati rendszerrel ezt a nemzeti szükségességet, vagy további szerepe megszült érték lenni a nemzet életében. Tetteket várunk. BETHLEN ISTVÁN GRÓF NYILATKOZATA A HELYZETRŐL ÉS TERVEIRŐL —► ■■■■ ■i.i» .......— ~ A közgazdasági helyzetről, a bajok okai- * ról, a kormány adópolitikájáról és külpolitikai helyzetünkről nyilatkozik Bethlen miniszterelnök, aki holnap átveszi hivatalát ..... ■ ■ ■ ■ -VUt/l/Vs» ........ A kivételes hatalmat fokozatosan le kell építeni — A titkos választójog kiterjesztése csak fokozatos lehet — A szociáldemokratákkal folytatott megbeszélések eredménye rövidesen köztudomású lesz sonnak szükségéről, a helyes útügyi politikáról, a kisvasutak kérdéséről nyilatkozott az miniszterelnök, ami azonban szerinte mind összefügg a nagy beruházási politikával, melynek lehetőségét a párizsi tárgyalások sikeres befejeződésénekkell megelőznie. Majd így folytatja a miniszterelnök: — Ezzel csak felelni akartam azokra a kritikákra, amelyek a kormány közgazdasági politikájával szemben a közelmúltban is kiadós mértékben elhangzottak. Mi minden termékeny kritikát örömmel fogadunk, hiszen nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak, különösen minden gyakorlati javaslatot a kormány a legkomolyabban mérlegel. Ámde az a kritika, amelyet csak politikai szempontból gyakorolnak, amely csak általánosság terén mozog, amely nem jelöl meg egyes konkrét hibákat, vagy nem tesz konkrét javaslatokat, nézetem szerint túl lő a célon, illetve káros is lehet, mert károsan befolyásolja a közhangulatot, csüggedést kelt a termelők körében anélkül, hogy a javulás processzusát, vagy annak eszközeit, a javítás módjait megjelölné, vagy ahhoz a maga részéről hozzájárulna. — Kérem mindazokat, — folytatja —, akik komolyan lelkükön és szívükön viselik az ország gazdasági életének javulását, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon állanak, a maguk feladatát úgy fogják fel, hogy karöltve azokkal a tényezőkkel, akik hivatva vannak szaktudásukkal, vagy áfájuknál fogva közgazdaságpolitikánk helyes irányba terelésére, működjenek együtt ők is abban a munkában, amely egy hosszú és nehéz feladat, de amelyet el kell végeznünk. Ezt a munkát nem végezhetjük el harcban, csak egyetértésben és szeretettel az ügy iránt. Hosszas hallgatás után, nyilván a közvélemény érezhető izgalmának és a demokratikus rétegek mozgalmának hatására Bethlen István gróf végre részletes nyilatkozatot tett a helyzetről és terveiről a közvélemény számára. Nyilatkozatának lényeges részét itt adjuk. Bethlen miniszterelnök nyilatkozata A bajok kutforrását különféle tényezőkben lehet megtalálni. Egyfelől a mezőgazdasági termények árának hanyatlásában, másfelől a hitelkérdés nehézségeiben, harmadszor az állami terhekben. A mezőgazdasági termények árhanyatlása okozza, hogy a mezőgazdaság ma nem olyan rentábilis, mint volt azelőtt. Én ezt egy abnormis, kivételes és átmeneti helyzetnek tartom. Ám az áralakulásra nekünk a legkevesebb befolyásunk lehet, mert nem mi diktáljuk az árakat. Az export alátámasztásával azonban csökkenteni lehet azt a «spanningot» amely a világpiaci árak és a belföldi árak között mutatkozik. Különösen az exporthitel kérdését kell, hogy a kormány komolyan tanulmányozza. Mindent meg fogunk tenni, hogy a gazdaközönség és a kereskedelem rendelkezésére álljunk. Lehetővé kell tenni a termelésnek kivételes konjunktúrák kihasználását a tarifapolitika segítségével. A baj az, hogy a magyar mezőgazda nem rendelkezik azzal a forgótőkével, amely lehetővé tenné számára, hogy az egész termést ne egy nap alatt dobja piacra. A párizsi jóvátételi konferencia döntő fontossága Ezután a gazdasági hitel kérdésével foglalkozott a miniszterelnök, kifejtette, hogy a Pénzintézeti Központnak hatnia kell a vidéki pénzintézetekre, hogy a Nemzeti Bank kamatlába és az általuk a gazdánál kijegyzett pénz kamatja közti különbséget csökkentsék. A Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Bank derék munkát végeztek a múltban, erőszakos eszközökhöz azonban ezen a téren nyúlni nem lehet. Hosszú lejáratú hitelt kell biztosítani a gazdák számára. A párizsi konferenciának nagy fontosságot tulajdonít a miniszterelnök, mert amíg az ott függőben lévő kérdések letárgyalva nincsenek, míg a magyar állam vagyona és jövedelmei az esetleges reparációk részére vannak lekötve, addig nincsen teljesen szabad kezünk államkölcsönök felvételére. Addig a külföldi tőkének nincs is olyan bizalma, mely egy nagyobb államkölcsön felvételét lehetővé tenné. Addig azonban egy új beruházási program, amire pedig a magyar államnak és a magyar közgazdaságnak égetően szüksége van, nem vihető keresztül. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a párizsi tárgyalások sikeresen fejeződjenek be és Magyarország újabb terhek vállalása nélkül nyerje vissza a maga pénzügyi szuverenitását. Egyébként újabb terhek vállalására a magyar kormány semmi körülmények között nem vállalkozhatnék. Ezután a mezőgazdasági üzemek átalakítá „A revízió a helyes foelpolitika segítségével érhető el“ Ezután az adópolitikára tért át a miniszter '■ek. Kijelentette, hogy a kormány kötelezettséget vállalt a költségvetés kiadásainak csökkentésére és ezt nagyon komolyan veszi. A pénzügyminiszter az egész költségvetést revízió alá vette, viszont amíg egy nagy állami kölcsön fel nem