Esti Kurir, 1938. július (16. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-26 / 166. szám

^ 7^ ÁT'' tmfmij^.Tn1 r'T'TT'11 iif^l<J*riiT<^'TTi'Ilitf^rtnn^gV*itVVV^nfií»tiBii» "■ fr CLEVELANDBENC LEVELANDBEN egy gyö­nyörű és emberséges gon­dolat megvalósításának be­fejezéséül felavatták a magyar kulturkertet. Tizenkilenc nemzet elszakadt, kivándorolt fiai lak­nak a hatalmas amerikai város­ban s a tizenkilenc nemzetiség elhatározta, hogy a szeretet és együ­ttmunkálás jelképeként ti­zenkilenc virágos parkot létesít egymás közvetlen szomszédsá­gában. Az avató ünnepségen megjelent és beszédet mondott a polgármester és Nickolas Roosevelt is, az Egyesült Álla­moknak volt budapesti követe. Kiből idézett a polgármester, mit emelt ki ragyogó magyar tulajdonságként a volt követ. Nickolas Roosevelt lelkesedéssel szólt a magyarok szabadságsze­­retetéről és függetlenséghez való ragaszkodásáról, Mister Burton Kossuth Lajos és Petőfi Sándor gondolatait fűzte felszólalásába. S ha a parancsuralom rajongói naponként tízszer elmagyaráz­zák is, mennyire csak az ököl tiszteletében, az ütemes hajlon­­gásban, a néma engedelmesség­ben lehet boldog a magyar, ha fölényesen legyintenek is, mikor a faj, törvény, igazság, felvilágo­sult haladás lángelméire hivat­kozik a józan lelkiismereti a sze­retet és megbecsülés még mindig Kossuth és Petőfi, a szabadság és függetlenség magyarsága iránt árad a művelt külföld leg­nagyobb részéből. Hosszú évtize­dek mú­ltak el azóta, de Amerika polgárai sám nem felejtették el azt az elragadtatást és hódolatot, mely egy levert szabadságharc nálunk járt eleven lelke, egy ki­csiny, de hősi küzdelemben és általános emberi ügyért elbukott nemzet legnagyobb fia felé su­gárzott, mikor hontalanul, me­nekültként lépett földjükre. Nem felejtették el, hogy úgy tanulták megismerni a magyarságot, mint az Írott és íratlan erkölcsi tör­vények bajvívóját; ha neve szó­ba kerül: negyvennyolc, Kos­suth és Petőfi képe rémlik fel előttük. És mi megingathatatla­nul hisszük, hogy azt az oltárt, melyre nemcsak a magyar nem­zet, de ime, messze és idegen népek a szabadság eszméjét, Kossuthot és Petőfit állították, nem döntheti le semmiféle zűr­zavaros harsonázás. Meg sem in­gathatja, el sem homályosít­­hatja. S elsőrangúan fontos ér­deke ennek a nemzetnek, hogy nagyszerű lelki kiválósága, esz­ményeihez való ragaszkodása a maga tündöklő fényével, Kos­suthtal, Petőfivel s többi világ­boltozaton ragyogó üstököseivel mélységes homályba borítsa a divatos lobogók ügynökeit. * * ★ rendben volt minden jogcíme. A város nem őt kívánta, nem őt bízta meg, de felsőbb akarat elhárította útjából az akadályo­kat. Cikkünk csak a rideg té­nyekről számolt be, következte­téseket nem is akarunk hozzá­fűzni. Inkább csak tanulságként említjük a jellemző kortünete­ket, mert hogy azok­ óhatatla­nul szembeötlik. Akármennyire igyekszik is az ember körül­írni a jelenséget, meztelen va­lója nem egyéb, mint hogy a végzett munka, az esztendők so­rán elért eredmény, a derekas működés hovatovább mind­jobban eltörpül ama jótékony erők mellett, melyeknek kopo­gására az ajtók megnyílnak s amelyek — úgy látszik — más kellékeket vizsgálnak és kíván­nak meg, mint amelyeket előbb felsoroltunk. A KÉMÉNYSEPRŐ T­egnap az álorvos volt napirenden, néhány óra múlva a kéményseprőről olvashattunk tudósítást. Az ál­orvos hamisított oklevéllel nem­csak a kamara tagjai közé tu­dott bejutni, de sikerült olyan állást, sőt állásokat szereznie, amelyeknek egyikére is hiába pályázik sok érdemes, kitűnő ké­szültségi feddhetetlen és ki­fogástalan, fiatal és kevésbé fia­tal doktor. A kéményseprő is megkapta a hivatalos körzetet, holott munkakönyve nem egye­zett az ipartestület hivatalos bejegyzéseivel s kiszorította versenytársát, akinek pedig * * ★ BIZONYLATOKI­GEN HELYES és indokolt panasszal fordul egyik jobb­oldali laptársunk (ha már kénytelenek vagyunk ezt a kö­dös és kevéssé szabatos megjelö­lést használni) az illetékesekhez. Ezer és ezer dolgos polgár azzal tölti most idejét, hogy bizonyla­tok, anyakönyvi kivonatok után szaladgál, verejtékes órákig sor­­ban áll, hivatali szobák ajtaján kopogtat, szülők és nagyszülők keresztlevelét keresi, rég elfakult és feledésbe merült családi ada­tok után nyomoz, becses időt szakítva el a komoly és termelő munkától. Mert az állampolgár­ságot kell bizonyítani s ehhez születési bizonyítvány, lakbi­zonylat, apai születési bizonyít­vány és házasságlevél, de még a nagyapai születési bizonyít­vány és a házasságlevél is szükséges, esetleg nagyapa halá­lozási anyakönyvi kivonata és tanúsítvány arról hogy a múlt század hetvenes éveinek máso­dik felében Magyarországon fi­zetett adót. S vannak ám, tessék elhinni, ezer- és százezerszámra derék, becsületes emberek, akik­nek sem módjuk, sem idejük nem volt családfa-gondozásra; akik jól tudják, hogy apjuk ma­gyar volt s itt született ezen a földön, maguknak minden szív­­dobbanása magyar, itt pillantot­ták meg a kék, vagy szürke eget, itt élnek, dolgoznak, küzködnek és kínlódnak s itt fognak majd örök pihenőre térni, ha napjuk betelt. De a nagyapa sírjáról vil­lán mit sem tudnak, öreg bib­liájuk első lapjára a házasság­­kötések helyét nem jegyezték fel, vagy nehézségekbe ütközik elszakított területről írást kérni és kapni. Akik talán joggal ba­szik, hogy egy becsületben töl­tött élet, esetleg kötelességtelje­­sítés a nemzet véres küzdelmé­ben, elég bizonyítvány magyar­ságukról, sőt állampolgársági formaságáról is. Igazat adunk laptársunknak: hát nem lehetne elhagyni a kínos és kínzó kuta­tás kötelezettségét s megmonda­ni, hogy nem gyanús elem, nem kétes polgár az a kétségbevonha­­tatlanul magyar tisztviselő, or­vos, kereskedő, mérnök, iparos, ügyvéd, művész, gazdálkodó, ügynök, legyen bár előkelő, vagy a legszerényebb, aki innen sar­jadt, aki itt kínlódik és küzd esetleg áldatlan körülmények­kel, aki mindig megtette, amit a kötelesség reá rótt , s aki való­ban nem engedheti meg magá­nak azt a fényűzést, hogy keser­ves napjaiból hosszú órákat ál­dozzon e sivár feladatnak. Példátlan nyilas támadás Budakeszi főutcáján Két 9, ismeretlenü­e megvert egy nyara­ló asszonyt és egy kisgyereket Vasárnap délután hat órakor a budakeszi erdőből hosszabb délutáni séta után hazafelé tartott két Buda­keszin nyaraló rokoncsalád. A kes­keny Kossuth Lajos­ utcai járdán elöl haladt Rosenthal Rezső mű­asztalos hatéves kisfiával, nem messzire mögötte jött felesége, Ro­senthal Rezsőné kézenfogva másik, négyéves kisfiát és Rózsás Sándor­­né, egy budapesti cipőkereskedő fe­lesége, gyerekkocsiban tolva kilenc­­hónapos kislányát. Messzebb elma­radva mögöttük haladt a Kossuth Lajos­ utcán Rózsás Sándor, Rosen­thal Rezső fivére kézenfogva báty­ja négy és féléves Márta nevű kis­lányát. Asszonyverés nagy nézőközönség előtt A Rosenthal-házaspár és Rózsás­­né már befordult az Erdő­ utcába, amikor Rózsás Sándor és kis unoka­­húga szembetalálkozott két budakeszi tűzoltóval és egy civilruhás férfi­val. Lehetséges, hogy a keskeny járdán Rózsás nem tért elég gyorsan ki a falusiaknak, de tény az, hogy a marconának látszó, kövérebbik tűz­oltó így szólt társához: — Vágd már oda a falhoz azt a zsidó kölyköt! Az utasítást rögtön tett követte és a következő pillanatban a kis Rosenthal Márta a másik közel százkilencven centi magas tűzoltó izmos karjával a falnak lökve vérző arccal kezdett sikoltozni. Rózsás Sándor, aki alacsony, gyenge testalkatú ember, túlerővel állva szemben, halálsápadt arccal és csikorgó fogakkal volt kénytelen tűrni az inzultust, de mégis kisza­ladt a száján valami szitkozódás. — Mit mondtál te piszok zsidó? — hangzott már a testesebb tűzoltó szájáról a szitok — most leszámo­lok veled!... — és rárohant Rózsás Sándorra. Ütések és rúgások zápora hullott a fővárosi cipőkereskedőre, amíg a dulakodás zajára visszarohant hozzá felesége és sógornője, akik testükkel akarták megvédeni a tűz­oltó brutalitása elől a feltűnő erő­­különbség miatt szinte védekezni is képtelen Rózsást. — Takarodjanak innen!... — fakadt ki Rosenthalné, miközben mindenáron a tűzoltók és sógora közé igyekezett furakodni. —Te piszok zsidónő! — üvöl­tötte ekkor már torkaszakadtából a kövérebb tűzoltó, — még neked jár a pofád?... — és a következő pillanatban ökle lesújtott a fiatalasszony fe­jére. A szerencsétlen nő az ütés erejé­től azonnal összerogyott és az aköz­ben már többszáz főnyire össze­gyűlt nézőközönség, akiknek sorai­ban persze főleg a budakeszi nyila­sok voltak többségben, maga is el­képedéssel szemlélte a magáról már teljesen megfeledkezett tűz­oltó brutalitását. Rózsás Sándornak és feleségének jónéhány percbe került, amíg ma­gához térítették sógornőjüket és mindannyian egyenesen a csendőr­­őrsre siettek. Jellemző a budake­szik „világnézetére", hogy a többszáz főnyi nézőközönség­ből egyetlenegy sem akadt, aki megmondta volna a két közis­mert tűzoltó nevét és aki haj­landó lett volna tanúként a csendőrségre jönni. így Rózsásék ismeretlen tettesek ellen tették meg testi sértés, becsü­letsértés és életveszélyes fenyegetés címén a feljlentést, amelyhez be­csatolták dr. Gulyási Béla községi OTI-orvos Rosenthalné sérüléséről felvett látleletét, amely szerint „Rosenthalné feje tetején, a hajas fejbőrön kisebb galambtojásnyi nagyságú, nyomásra érzékeny, ép bőrrel fedett puha tapintású, tompa tárgytól származó, nyolc napon be­lül gyógyuló daganatot észlelt". Ez egyelőre hivatalos titok. — Mennyiben tudja biztosítani a jövőben főjegyző a községben nya­raló vendégek biztonságát? — Ugyanúgy, mint a múltban, most is kijelenthetem, hogy mind­azoknak, akik nem avatkoznak bele a község lakosainak ügyébe és nem lépnek fel támadóan, soha semmi bántódásuk itt nem eshet. Ez tehát a budakeszin nyaraló és két markos tűzoltót megtámadó bu­dapesti fiatalasszony esetének hite­les története. Lóránt László Endre. Egészséget, erőt s örömet nyújt ennek a ROGASKA statiara (a jugoszláv Karlsbadban) való tartóz­kodás. Vizének csodás ereje meggyó­gyít minden gyomor-, bél-, vese-, epe­­stb. bajt. Legmodernebbül berendezett szállodák. Diétikus konyha. Elsőrendű zene. Idilli vidék. Szórakozások. Spor­tok. Pompás strandfürdő. Világhírű gyógyforrásai: a Tempel, Styria és Donat. Felvilágosítást nyújt és prospektust küld: Kurverwaftung Regaska Slatina. 1938 július 28 Hogy történt az eset? A budakeszi csendőrőrsöm szerda délelőtt tíz óra harminc perckor az őrséget vezető törzsőrmester a vasárnap délután hat órakor tör­tént inzultussal kapcsolatban az Esti Kurír munkatársának kérdé­sére a következőket felelte: — Az esetről, kérem, nem tudok semmit. Később kijelentette, hogy ha tudna a dologról, akkor sem nyi­latkozna. Majd így folytatta: — Különben is lényegtelen ügy. Részeg legényekről volt szó és az egész ügyről nem is tettem jelentést. Gödrösi János főjegyző, aki már annyi esetben nyugtatta meg nyi­latkozatával a Budakeszin nyaraló izraelita vallású budapestieket, a következő meglepő módon adta elő a történteket: — Az eset kivizsgálás alatt áll. Értesülésem szerint az illető hölgy azt mondotta a két tűzoltónak, akik egymást „kitartás"-sal köszön­tötték, hogy: „dögöljetek meg éhen!" A két tűzoltó udvariasan figyelmeztette a hölgyet, hogy nem hozzá szóltak, hanem egymást üd­vözölték. A hölgy erre utánuk sza­ladt és leköpte őket... Ebből szó­váltás támadt, amelybe a hölgy férfirokona is belevatkozott... Ez volt kérem minden. A csendőrség most nyomoz. — Sikerült már megállapítani a két községi tűzoltó személyét? — Erre sem tudnék most pon­tos választ adni, azt hiszem, sikerült. 5 ­ A rádió is közvetíteni fogja a Tiszántúli Ipari Kiállítás és Áru­mintavásár megnyitását. A szeptember 3-án, szombaton délelőtt 10 órakor nyitó Tiszántúli Ipari Kiállítás és Áru­mintavásár megnyitását a Magyar Te­lefonhírmondó és Rádió Rt. a kamara kérésére a rádió programjába iktatta. A rádió igazgatósága értesítette a TIKÁV-ot arról, hogy a megnyitási ünnepség közvetítésére Budinszky Sán­dort küldi ki, aki már háromszor köz­vetítette a Tiszántúli Ipari Kiállítás és Árumintavásár megnyitását és leg­utóbb is pompás és meleghangú beszé­det mondott Debrecenről és nagyban hozzájárult Debrecen város propagan­dájához. A Tiszántúli Ipari Kiállítás és Vásár a legnagyobb köszönettel és elismeréssel emlékezik meg a magyar rádió támogatásáról. — Halálozás. Udvarhelyi-Sorosán János volt hadnagy tegnap a harc­téren szerzett betegsége következtében meghalt. Temetése pénteken délután­ 4 órakor a rákoskeresztúri temetőben lesz az evangélikus egyház szertartá­sai szerint. A Kerti nyugágy, vendégágy, vagy szállodai pótágy céljaira nagyon alkal­mas a Pluma Paplangyár 12 napos vá­sárán eladásra kerülő, a kongresszus­ról visszamaradt kárpitozott, össze­csukható sodronyágy. Az ágyakat a vásár tartama alatt 13.50 árban áru­sítja a Pluma Paplangyár IV., Kamer­­mayer Károly­ u. 2.­­ A forró égövi betegségek kezelésé­ben, különösen napszúrásnál, bél­hurutnál és vérhasnál, valamint olyan gyomor-, máj- és lépbajoknál, ame­lyek malária kíséretében lépnek fel, a természetes „Ferenc József“ keserűvíz szerfölött értékes hatást fejt ki. Kér­dezze meg orvosát. . ,, _ ., Eddie­ szabott ár Lavable „Tnkox" p 12150. Vásári ár férfiiny­ion hosszú ujjal— —____P a Eddigi szabott ár: nzv­­­i ....... P 2180. Vásári ár: Doubie vagy lakk férfi fsfuien­s.14.8B Eddik­i szabott ár : r,­­ „ P 11.90. vasán ár: ,,Lintrop“ ■MM.91

Next