Esti Kurir, 1938. augusztus (16. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-04 / 174. szám

1938 augusztus 4 mit szól hozzá? LADY ASQUITH a napokban nyílt levelet intézett az egyik nagy angol napilap szerkesztőjéhez. A levélben többek között a következőket írja: «Eltekintve szellemi megfontolásoktól — attól a mélységes meggyőződéstől, amely megvan minden élőlényben, hogy van valami magasabbrendű is az életben, mint önmaga — kételkedem benne, hogy remélhet-e boldogulást bármely nép, amely nemcsak szétrombolja a vallásokat, hanem üldözi is őket. Az emberölés múlandó és büntetésben részesül, a szellem legyilkolása azonban maradandó nyomot hagy; ez az a lassú méreg, amely elsenyveszti a civilizációt és amely ellen még a legkevésbbé vallásosaknak is napról napra harcolniok kell. Idézem dr. Inge-t: Mindaddig, amíg viszsza nem térünk ahhoz a meggyőződéshez, hogy még létezik természeti jog és igazság, amelyet semmiféle emberi rendelkezés nem dönthet meg, addig a világ tele lesz sötétséggel és kegyetlenséggel.• A MANCHESTER GUARDIAN tokiói tudósítója hosszabb cikkben foglalkozik Japán háborús viszonyaival és különösképpen érdekes részleteket mond el arról, hogy mennyire nincs alkalma a japán közvéleménynek arra, hogy az igazsággal és a való helyzettg megismerkedhessék. „Japánban — írja többek között — mint minden háborút viselő országban, szisztematikusan formálják és szorítják keretek közé a közvéleményt. A sajtónak normális rendőri ellenőrzését nagy mértékben kiterjesztették a katonai cenzúra útján, amely vonatkozik a hadviseléssel bármilyen kapcsolatban álló hírek közlésére. A lapok állandóan közölnek félhivatalos figyelmeztetéseket, amelyek óvják a közönséget attól, hogy érintkezést tartson fenn külföldiekkel, mert ez katonai titkok akaratlan elárulására vezethtt. A japán közvéleményt, — folytatja ezután a tudósító, — természetesen erősen befolyásolja az a tény, hogy azok a háborús leírások, amelyek a japán lapokban vagy folyóiratokban megjelennek, lényegesen különböznek azoktól, amelyeket más országokban kap kézhez az újságolvasó. Így például azoknak a japáni olvasóknak a kilencvenkilenc százaléka, akik saját sajtójukból merítik értesüléseiket, a japán atrocitásokat és kilengéseket kitalált rágalmazásoknak tartják, amelyeket a kínaiak, illetőleg azok a hatalmak agyaltak ki, amelyekönző érdekből támogatják Kínát.“ Hétszáz angol író, festő, színész, énekes és más művész képviseletében négytagú küldöttség jelenteeg tegnap a Downing Streeten, hogy egy kérvényt nyújtson át Chamberlain miniszterelnöknek. A kérvény szövege a következő: „Mi, Nagybritannia alulírott írói, művészei, színészei és zenészei megdöbbenésünket fejezzük ki amiatt, hogy Spanyolország nyílt városaiban még folytatódik a nem harcoló polgári lakosság bombázása és sajnálatosnak tartjuk, hogy ez az állapot fennáll azoknak a tiltakozásoknak ellenére, amelyeket őfelsége kormánya Franco tábornoknál tett e tárgyban. Emberbaráti okokból tehát arra kérjük őfelsége kormányát, hogy tegyen meg minden szükségesnek látszó lépést abban az irányban, hogy a spanyol kormány visszakapja azt a jogát, hogy védekezés céljára fegyvereket, különösen pedig légelhárító ágyúkat szerezhessen be, amelyek mint kizárólagos védőfegyverek fölöttébb szükségesek a polgári lakosság megvédésére." A kérvényt többek között Vernon Bartlett, Vanessa Dell, E. M. Delafield ismert írók, Jacob Eppstein, a világhírű szobrászművész, David Garnett, népszerű publicista és regényíró, Louis Colding, a világszerte ismert Magnólia Street írója, Augustus John, Anglia legnagyobb élő festője, Jali Linklater, Rose Macaulay, Liam Du flaherty, Frank Swinnerton, J. B. Priestley, H. G. Wells, valamint Sylvia Pankhurst és Edith Zangwill írtaká. Tegnap az esti órákban két luxusautó száguldott a Hármas határhegy felé. Az egyikben egy ragyogó szépségű, fiatal asszony, egy nagybérlő felesége egy fiatal arisztokrata társaságában. A másikban egy ügyvéd a feleségével, egy magánnyomozónő és egy férj, az előbbi luxusautó szép asszonyának férje. •Természetesen az előbbi autó utasai mit sem tudtak arról, hogy a mögöttük haladó autóban ülők kik és milyen szándékkal követik őket. Pedig minden előre kitervelt stratégia volt, mert itt mindjárt el kell mondanunk, hogy az első számú luxusautóban ülő fiatal asszony férje ügyvédje segítségével rendezte az úgynevezett in flagranti leleplezést, amely, mint az alábbiakból kiderül, a legtökéletesebben sikerült. A leleplezés Az előzményekhez tartozik, hogy a Vár egyik előkelő Villájának kapujában már órák óta leskelődött egy feltűnően csinos, fiatal nő, akiről senkisem sejthette, hogy egy magánnyomozó iroda hétpróbás tisztviselőnője, aki rendkívül kényes családi ügy leleplezésére volt hivatva. Már tudta, hogy rövid negyedórán belül feltárul a villa kapuja és az ott álló autóba beszáll a villa tulajdonosnője, maga ül a volán mellé s az autó elrobog vele a Hármashatárhegy felé, de útközben felveszi udvarlóját, egy ismert dúsgazdag arisztokrata földbirtokost. Mindez így is történt. Ugyanakkor a másik részen sem voltak tétlenek: egy hatalmas tázautóban már elhelyezkedett az ügyvéd, a férj, az ügyvéd felesége, majd később csatlakozott hozzájuk az imént még a villa előtt ólálkodó fiatal nő. Az első számú autó hatvan kilométeres sebességgel robogott Célja felé, a Hármashatárhegyre. Nyomában a második számú gépkocsi. Egyelőre azonban nem történt semmi. Az arisztokrata és a nagybérlő felesége a kiránduló helyen estefelé cigánymuzsikát hallgatott, azután újabb sétakocsizásra indult. A második számú autó utasai újból nyomukba szegődtek, várták az alkalmat, hogy lecsaphassanak a szerelmes párra, ami nem váratott magára sokáig. Éjfél felé járt már az idő, a Hármashatárhegy egyik elhagyatott ösvényén állt le a motor, de az utasok benn maradtak az autóban. Ebben a pillanatban az éj sötétjének leple alatt melléjük suhant a második autó és a bennülők árgus szemekkel figyelték a történendőket. Az idillnek egy szentori hang vetett véget. — Báró úr — kiáltotta — ön elvesztette a csatát, a szavát nem tartotta meg. A hang az ügyvédé volt, aki rámutatva az első számú autóban ülő elegáns, magas, arisztokratikus külsejű férfire, így folytatta: — Mindent láttunk, köszönjük. Feladatunkat elvégeztük, mehetünk. Folytatása következik A soffőr már kurblizott, de ebben a pillanatban felhördült a férj, kiugrott az autóból, hogy rávesse magát az arisztokratára. Úgy látszott, hogy revolveréhez nyúl, az ügyvéd azonban kényszerűségből saját ügyfele ellen fordult és hogy elejét vegye az esetleges emberhalálnak, szabályos knock-outtal leütötte ügyfelét, a férjet, aki úgy esett össze, mint a zsál. Ezután az ügyvéd a soffőr segítségével az ájultan fekvő férjet beemelte az autóba, amely hatalmas iramban elszáguldott vissza a fővárosba, hogy egy dunaparti szálló különszobájában a lelőző jelenetek kronológikus sorrendjében jegyzőkönyvbe foglalják a történteket. Amíg mindez történt, addig lélegzetelállító jelenetek játszódtak le az arisztokrata és őnagysága között. Hogy milyen kétségbeesett sirámok hangzottak el a nő részéről, arról Newyork, augusztus 3. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Augusztus 1-én és 2-án Newyork ünnepi díszt öltött. A metropólis lelkes fogadtatásra készül: a srepülő őrülteit, Douglas Corrigant várja, aki a Manhattan hajó fedélzetén érkezik vissza repülőgépével együtt hazájába. Douglas Corrigan a hajó kedvence lett. Az óceánjáró közönsége tisztelettel övezte a fiatal óceánrepülő személyét, Corrigan azonban kellemetlennek találta az ünnepelt hős szerepét és kijelentette: — Jobb szeretem a barátkozást, mint az ünnepeltetést. Ha annyira kedvelnek, igyanak velem egy pohár wishkit a bárban. Nem vagyok én hős A hangulat azután csakhamar feloldódott és Corrigan jókedvűen táncol és szórakozik a hajó fedélzetén. — Nem vagyok én hős — mondogatta barátainak —, csak egyszerű pilóta. A véletlen szerencsének köszönhetem, hogy a merész vállalkozás minden előkészítés, műszerek nélkül sikerült öregslégi gebémen. Inkább tehát a szerencsét kell ünnepelni, mint engem. A hajón közölték Douglas Corrigannal az amerikai kereskedelemügyi minisztérium ítéletét, amellyel az engedély nélkül végrehajtott óceánrepülés miatt sújtották. Az amerikai kereskedelmi minisztérium rádió útján lépett összeköttetésbe az óceánjáróval és Monroe Johnson ezredes, a kereskedelmi minisztérium titkára közölte Corrigannal az ítéletet. Az ezredes a következőket mondotta a „repülő őrültének: — Az Egyesült Államok kormánya augusztus 1-ig felfüggesztette repülési engedélyét, tehát eddig az időpontig nem szállhat fel gépével. Ez a hivatalos közlemény, amit kötelességem önnél tudatni. Miután pedig ezen túl vagyunk, engedje meg, hogy a legmelegebb szerencse kívánataimat fejezzem ki bátorságáért és azért a bravúros módért, ahogy ezt a nagyszerű repülőteljesítményt végrehajtotta. Az ön teljesítménye példaadó és lelkesítő epizódja a repülés történetének. A kereskedelmi minisztérium titkárával folytatott beszélgetése után Douglas Corrigan visszasietett a hajó bárjába és izgalmában gyorsan lehajtott néhány pohár brandyt, majd pedig elmondotta barátainak a kormány ítéletét és szerencsekívánatait. • •Üzenet a nagymamának Mialatt Corrigan a hajón szórakozik, két város: Brooklyn és Manhattan heves vitába keveredett amiatt, hogy melyik nevezhesse magáénak a nem szól a krónika, ellenben ma reggel az arisztokrata lakásán megjelentek a férj segédei és lovagias elégtételt kértek a tegnap történtekért. A kiszivárgott hírek szerint a lezajló súlyos kardpárbaj után megindul a válóper a nagybérlő és felesége között... *repülő őrültet». Mindkét város Newyork külvárosa. Brooklynban született és nevelkedett Corrigan, viszont jelenleg Manhattanban él. A brooklyni városi hatóság pártfogolja a közvélemény mozgalmát és hivatalosan bejelentették, hogy a város minden évben meg fogja ünnepelni a Corrigannapot, annak a napnak az évfordulóját, amikor Corrigan Írországban földet ért. Brooklyn akarja megrendezni a fogadtatási ünnepélyt is a kikötőben, viszont a manhattani városi tanács az ünneplés jogát magának követeli azon a címert, hogy Corrigan manhattani lakos. Newyork városa, amely már sokai Amikor egy luxusautó folyton követi a másikat VÁLÓPOR EGY HÁRMASHATÁRHEGYI IDILL MIATT KÉT VÁROS A „LÉGI GEBE”HŐSÉNEK ÜNNEPLÉSÉÉRT ESTI KURÍR 9 lágraszóló óceánrepülés hőseit ünnepelte, óriási lelkesedéssel várja a közvetlen, jókedvű Douglas Corrigant. A kedélyes Douglas ezt az üzenetet küldte a családjának: — A jövőben is azt akarom csinálni, amit eddig: repülni akarok. Remélem, most már elhiszik, hogy nem dilettáns repülő vagyok. A nagymamának üzenem, hogy Pátisban nem voltam, fölösleges volt tehát féltenie a párisi nőktől. A repülés jobban érdekel, mint a szerelem. Hallom, hogy sok érdeklődő készül a hajó fogadására a kikötőben. Ha egy szemrevaló kislány megtetszik, nem mondom, talán megváltoztatom eddigi nézeteimet... 803 hallgató a debreceni Nyári Egyetemen Debrecenből jelentik: A debreceni Nyári Egyetem az első sikeres próbálkozás arra, hogy egy kis nemzet nyelve iránti érdeklődés alapján nemzetközi társaságot hozzanak öszsze. A külföldön általánosan szokásos „szünidei tanfolyam* elnevezés helyett Debrecenben alkották meg a «Nyári Egyetem» elnevezést, amit azóta idegen nyelvekre is lefordítottak és Magyarországon is mindenütt átvettek. Az első tanfolyamot 1927-ben Milleker Rezső, Hankiss János és Tankó Béla egyetemi tanárok alapították. Az idei tanfolyam igazgatója dr. Milleker Rezső. Az első tanfolyamnak csak 25 hallgatója volt, ez a szám 1938-ban 808 hallgatóra növekedett. Ebből külföldi 508? nemzetiségek szerint: albán, angol, amerikai, belga, bulgár, dán, cseh, észt, finn, francia, holland, lengyel, lett, német, norvég, olasz, svéd, svájci, perzsa, jávai, indokínai, török és orosz. Az előadások angol, francia, lengyel, olasz, német és magyar nyelven folynak. .