Esti Kurir, 1938. december (16. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-01 / 273. szám
1938 december 1 Hajrá! (A. Gy.) Nagy lelkendezéssel közli a nyilas lap ma reggeli száma az egységes pártból kilépett sárospataki képviselő csatlakozását a „Hungarista mozgaloméhoz. Meleg szeretettel üdvözli őt, mint „a magyar parlament egyik legértékesebb tagját“, közli életrajzát és olyan ünneplést csap tiszteletére, mintha most már meg lenne szabva a „jobboldali11 disszidensek számára a követendő út. Mi a magunk részéről valóban nem igen tudunk csodálkozni sem a képviselő úr hirtelen elhatározásán, sem a nyilas újság abbeli megállapításán, hogy a kilépett képviselők a „korszellemnek”1 megfelelő elhelyezkedést keresnek. Még akkor sem, ha az éppen szóbanforgó képviselő rövid napokkal ezelőtt még mint alkotmányvédő szerepelt, éveken át kerületében elkeseredett küzdelmet folytatott a szélsőjobboldali agitáció ellen és a Ház utolsó ülése után vele folytatott beszélgetésem alkalmából panaszkodott nekem, hogy őt is „baloldaliénak és „zsidóbérenc“-nek titulálgatják azért, mert szembeszáll a szélsőséges jelszavakkal és az akkor még szerinte is veszedelmes szélsőjobboldali irányzattal, amelybe a miniszterelnök a kormánypártot belesodorta. Nem tudunk csodálkozni, mert olyan folyamatnak egyik jelenségével állunk szemben, amelynek szükségszerűen be kell következnie, mihelyt maga a miniszterelnök lép a jelszavak licitálásának arra az útjára, amely után el lehet rá készülve, hogy fognak olyanok is akadni, akik nem követni, de megelőzni akarják őt. ★ Ha a nyilas lap azt írja, hogy a legújabb nyilas képviselő „a korszellemnek megfelelő 11 elhelyezkedést keresett, végeredményben nem tesz egyebet, mint azt, hogy levonja a hivatalos miniszterelnöki megnyilatkozások egyéni konzekvenciáit. Mert hiszen maga Imrédy Béla miniszterelnök a kormánypárt tegnap esti értekezletén újra leszögezte álláspontját a jobboldali „korszerű11 politika mellett és kijelentette, hogy irányából — abból az irányból, amely miatt a parlament többsége, beleértve Sárospatak követét is, a leszavazással bizalmatlanságát fejezte ki vele szemben — egy tapodtat sem enged. Mit csináljon most az, aki nem akar elmaradni ettől a „korszellemtől11, ha felelős helyről hallja, hogy ebben az országban egyelőre nincs jövője más irányzatnak, mint az újsütetű „jobboldaliság“-nak? A recept igen egyszerű. A miniszterelnök intranzigensen jobboldali? Hajrá! Legyünk szélsőjobboldaliak. Eddig aggasztott a miniszterelnök jobboldaliságnak nevezett beállítottsága és ezért bizalmatlanok voltunk vele szemben? Hajrá! Ezentúl nem lesz elég a miniszterelnöki jobboldaliság és ezért leszünk bizalmatlanok. A miniszterelnököt nem érdekli — amint ő maga mondja — a parlamenti aritmetika? Hajrá! Gyerünk akkor egy lépéssel tovább, minket nem érdekel maga a parlament, pokolba vele! A miniszterelnök beígéri a reformokat, sejtelmesen, titokzatosan, mert hiszen hónapok óta, amióta hallunk róluk, nem árult el konkrét tartalmukból semmit? Nem baj, mindegy, hogy nem tudjuk, mi van bennük, kézből megkontrázzuk az egészet, nekünk nem elég, nekünk több kell kiméretlenebb, radikálisabb, jobboldalibb reformokat ide! És így tovább, és így tovább, hajrá, gyerünk, fussunk, rohanjunk, licitáljunk feljebb, követeljünk még többet, tüntessünk, verjük be az ablakokat és zsidófejeket, bátorsági harc! 1938 a mienk, minden a mienk. Ez a legigazibb, legeslegjobboldalibb nacionalizmus, „aki mást vall, téved, aki mást állít, hazudik!“* Igen egyszerű és igen biztos recept. Roppantul alkalmas az utca fölkavart szenvedélyei közepette a népszerűség ama fajtájának biztosítására, amely 1918-ban hasonló zajjal övezte ideig-óráig az akkori „korszellemi” nagyhangú hirdetőit és amellett veszélytelen, mert megmarad a hivatalosan egyedül jogosnak elismert világnézeti vonalon. Vagy nagyon naivak, vagy nincsenek tisztában bizonyos történelmi törvényszerűségekkel, akik azt képzelik, hogy azt a folyamatot, amelynek elindításáért felelősség terheli őket, meg fogják tudni tartani az ő általuk megszabott határok között. Mi nem fogunk csodálkozni, mert ismerjük ezeket a törvényszerűségeket és emlékezőtehetségünk sem hagy cserben, ha bekövetkezik (és be fog következni) az, amiről a kormány estilapja tegnapi számában mint furcsa lehetőségről beszél. „Mert, ugyebár — írja a kormánytan —, mégis csak nagyon furcsa volna, ha a tizenhárom zsidóval és tizenegy szociáldemokratával megtámogatott disszidensek hat hét múlva esetleg a szélsőjobboldalról lezsidóbérenceznék azokat, akik a nehéz órák kockázatát vállalva elvhűen és gerincesen megmaradtak az igazi keresztény jobboldali gondolat mellett11. ♦ Ugyan, ugyan, tisztelt „keresztény-jobboldali11 laptársunk! Esetleg? És hat hét múlva? Biztosan és sokkal előbb! Olyan szélsőjobboldali hullámot sikerült a misztikus „jobboldali”” igehirdetéssel, csodás forradalommal és a szélsőséges elemek rendzavarásainak legalább is jóindulatú elnézésével és taktikai hasznosításával felkorbácsolni, hogy valóban csodás lesz az, milyen hamar lesznek ők is ugyanolyan maradi csáklyások, a letűnt liberalizmus ugyanolyan utolsó maradványai és végül ugyanolyan megvetésre méltó zsidóbérencek, mint azok, akiket ők aposztrofálnak vagy apsztrofálhatnak ezekkel a díszítő jelzőkkel. Ez a hullám — ha le nem csapolják erős kézzel azt az egész áradatot, melyből felcsapott — úgy el fogja söpörni mindazokat, akik az elindításáért felelősek, ahogy már egyszer elsöpörte ebben az országban azokat, akik szintén felülről csináltak forradalmat. A közmondások ugyan közhelyek, de rendszerint igazat mondanak: „Ki szelet vet, vihart arat!11 * És meg kell mondanunk, hogy az elsősorban felelős miniszterelnökön kívül súlyos felelősség terheli mindazokat, akiknek módjuk lett volna legalább megkísérelni az alkotmányosság és a közrend megerősítésére garanciát nyújtó, a szélsőségekkel minden eszmei közösséget erélyesen megtagadó megoldást támogatni vagy ajánlani. Felelősség terheli mindazokat, akik meghallgattattak és nem tudták, nem akarták, vagy talán nem merték kimondani azokat az aggodalmakat, amelyek biztosan az ő lelkükben is élnek. Lehetetlen, hogy ezek az urak — harró ne© emlékeznek ESTI KURÍR történelmi olvasmányaikra — ne emlékezzenek arra a húsz évvel ezelőtti gyászos időre, amelyet átéltek és amikor szintén sokan meghajoltak az akkori „korszellem“-nek nevezett áramlat előtt, ahelyett, hogy keményen megálltak volna posztjukon és szembeszálltak volna a felzaklatott utca, a lázadásba kergetett tömeg szenvedélyeivel. Csak azt remélhetjük, hogy a mostani viharban meg fog állni a sok gyönge, hajladozó fácska között néhány kemény szálfa — és a vihar után lesznek még itt néhányan, akik el fogják végezni azt az építő munkát, amelynek szükségét és vágyát a mai „korszellemi” hordozói egy romboló és forradalmasító agitáció harci eszközeiként engedik felhasználni. 3 *-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- MIÉRT MONDOTT LE Gratz Gusztáv a német egyesület elnökségéről? Gratz volt külügyminiszter érdekes nyilatkozata - Kik az új egyesület vezetőségi tagjai Évtizedeken keresztül jelentős hazafias és kulturális szerepet töltött be Magyarországon a Német Népművelődési Egyesület, amelynek egészen a legutóbbi napokig Gratz Gusztáv nyugalmazott külügyminiszter volt az elnöke. Ez az egyesület tömörítette magába a Magyarországon élő hazafiasan gondolkozó, magyar érzelmű németajkú lakosságot s ez az egyesület volt az, amelyik a múltban oly gyakran összeütközésbe került azokkal a pángermán érzelmű agitátorokkal, akik közül egyesek a magyarországi németeket mesterségesen akarták elidegeníteni a magyar hazától. Ezeknek a harcoknak egy része már a magyar bíróságok előtt játszódott le, amely talán másfél évvel ezelőtt Basch Ferencet, a Glatzféle egyesülettel szemben álló csoport vezetőjét nemzetgyilkzásért el is ítélte. Az új egyesület programja Annál meglepőbb volt, hogy a múlt héten Budapesten „Volksbund der Deutschen in Ungarn“ néven új német egyesület alakult meg, éppen Basch Ferenc, Huss Richárd és a Bonyhádon sokat szerepelt dr. Mühl Henrik vezetésével. Az új egyesület kimondotta, hogy tettel és szóval támogatni kívánja a német népcsaládhoz tartozókat, önkéntes munkaszolgálatot vezet be, mezőgazdasági iskolákat létesít, az óvodától a középiskoláig gondoskodik a német népcsalád oktatásáról, német nyelvű oktatók és óvónők kiképzéséről, tanulmányutakat szervez itthon és külföldön, sportegyesületeket alapít és számít arra, hogy törekvéseit a kormány is támogatni fogja. „Ha csalódnánk — mondotta az alakuló gyűlésen Basch Ferenc, aki ugyan elismerte, hogy a magyar állam a németséget sohasem akarta megfosztani népiségétől, azt mindenkor őszintén és tisztességesen megbecsülte — úgy kénytelenek leszünk a harcot választani!" Ezután Mühl Henrik szólalt fel, aki kijelentette, hogy a magyarországi németség most saját autonómiát és saját vezetést követel, miután a népi fölébredés kora felettük sem múlt el nyomtalanul. Az alakuló gyűlés után azonnal elterjedt a hír, hogy a magyarországi hazafias németséget a múltban magába tömörítő Német Nép SERDÜLŐKNEK ERŐFORRÁSA A MINDENNAPI OVOMALTINE! művelődési Egyesület elnöke, Gratz Gusztáv volt külügyminiszter lemondott. Gratz Gusztáv nyilatkozata Az Esti Kurír munkatársa éppen ezért magához Gratz Gusztávhoz fordult, hogy megkérdezze, mennyiben felel meg ez a hír a valóságnak. — Valóban lemondtam a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnökségéről — mondotta Gratz —, mert az adott helyzetben kénytelen voltam erre. Fel kellett tennem, hogy a kormányt komoly okok késztették arra, hogy a magyarországi németség Basch Ferenc dr. vezetése alatt álló részének megengedje egy külön Volksbundban való tömörülését. Nem ismerem ezeket az okokat és ezért nem érzem magamat feljogosítottnak arra, hogy a kormány ez elhatározását bírálat tárgyává tegyem. Köztudomású azonban, hogy én a magam személyében a magyarországi németség egy csoportjával éles ellentétben álltam és állok ma is. Ez a csoport külföldről kapja az anyagi eszközöket szervezkedésének előmozdítására és ennélfogva egész magatartására külföldi tényezők akaratának és irányításának nyilván nagy befolyása van. — Negyvenéves politikai múltamban — folytatta Gratz Gusztáv —, amelynek folyamán több ízben és többféle minőségben kellett a kisebbségi kérdésben állást foglalnom, mindig a kisebbségekkel való megértés és a kisebbségek kulturális igényei kielégítésének gondolatától vezettettem magam. De mindig azzal az egy fenntartással, hogy a kisebbségek politikai kívánságai támogatására külföldi segítséget semmi körülmények között ne vegyenek igénybe és külföldi irányításnak semmiképpen ne engedjenek, mert egy kisebbségnek a külfölddel való ilyetén szoros kapcsolata rövidebb vagy hosszabb idő múlva elkerülhetetlenül olyan helyzetet teremt, amelyben a kisebbség és a többség közötti összhang fenntartása — tehát az, amit minden egészséges kisebbségi politika legfőbb céljának tartok — lehetetlenné válik. — Ezeket az elveket képviseltem a régi Magyarországban a román, a tót és a szerb kisebbségi törekvésekkel szemben és nem tudok ebben a tekintetben más álláspontra helyezkedni akkor sem, ha a magyarországi németségről van szó, amely egészen a legutóbbi időkig maradéktalanul ezeknek az általam képviselt elveknek az álláspontján állt. Nem tudok ezért alkalmazkodni a hazai németségben jelentkező azon irányhoz, amely más elveket vall. Mégpedig olyan elveket, amelyek megyőződésem szerint előbb vagy utsife ifflamatestni fog nemcsak a hazai németségnek és magyarságnak a benső viszonyát, hanem meg fogják nehezíteni a Magyarország és Németország közötti egyetértést is, holott ennek épségben való fennmaradását Magyarország és a magyarság elsőrendű érdekének és emellett Németország fontos érdekének is tartom. A Volksbund engedélyezése lehetetlenné teszi, hogy azt az álláspontot, amelyet én eddig a Német Népművelődési Egyesület élén képviseltem, eredményesen megvédhessem. Ha ugyanis a kormány a németség azon elemeinek, akik más" nézeteket vallanak s akik ezeket a más nézeteket a népszerű jelszavak egész tömegével támasztják alá és terjesztik, megadja az engedélyt arra, hogy az állam védelme alatt külön szervezetbe tömörítsék híveiket, ezzel amellett tesz tanúságot, hogy ezeket a törekvéseket az állami és nemzeti érdekek szempontjából aggálytalannak és veszélytelennek tartja. Ezek után pedig aligha lesz lehetséges olyan magyarországi németeket találni, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál és a hazafiasabbak a kormánynál. „Az uj kurzushoz nem tudok alkalmazkodni... ” — Az az út — folytatta Gratz Gusztáv —, amelyen a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület élén eddig haladtam, ezzel járhatatlanná vált. Az uj kurzushoz nem tudok alkalmazkodni és ezért lemondtam a Német Népművelődési Egyesület elnökségéről s ezzel való kapcsolatomat is megszakítottam. Ebben, a már kifejtetteken kívül még egy további megfontolás is vezetett — folytatta Gratz. — Az európai viszonyoknak az utolsó hónapokban bekövetkezett átalakulása fokozott mértékben tette szükségessé, amit mindig kívánatosnak tartottam, hogy a Magyarország és Németország közötti viszony lehetőleg minden zavartól ment maradjon. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy tekintettel azokra az állandó támadásokra, amelyek Németország részéről engem és a magyarországi né eredeti svájci óra 162 első díjat nyert Óraszaküzletekben kapható