Esti Kurir, 1938. december (16. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-03 / 275. szám
* Házassággal végződött Kövér Gyula festőművész romantikus regénye — Házassági hir. Rétháti Kövér Gyula festőművész nőül vette nzv. Sternberg Oszkárné Stenkel Alicet. Budapest—Viborg. A rövid házassági hir mögött valóságos kis regény húzódik meg, amely visszanyúlik harminc esztendőre, amikor Stünkel Alice festőművésznövendék a finnországi Viborgból és rétháti Kövér Gyula festőnövendék Budapestről összetalálkoztak a müncheni festőakadémián. A szép fiatal hölgy és az előkelően karcsú magyar fiatalember egy pillanatra megálltak egymás mellett. Kövér Gyula bemutatkozott, a beszélgetés ezzel meg is szakadt, mert az akadémista festőnövendék-hölgy csak finnül, az akadémista festőnövendék-fia pedig csak magyarul tudott... Néhány napig nem találkoztak, azután ismét egymás mellé került festőállványuk ... Ekkor már a lány valamit tudott magyarul, a fiú valamit gagyogott finnül. Néhány hét múlva már szakadatlanul együtt voltak. Azután mind a ketten elutaztak Münchenből azzal, hogy egyszer megint összekerülnek, de akkor már örökre. A végzet azonban másként határozott: Stankel Alice Helsinkiben férjhez ment Sternberg Oszkárhoz. Ettől kezdve sem az ecsetet nem vette többé kézbe, sem a tollat, amellyel Kövér Gyulának Budapestre annyi levelet írt. Amikor a háború kitört, Sternberg Oszkárné a finn Vöröskeresztnél érdeklődött, hogy egy magyar katonatisztről, Kövér Gyuláról tudnak-e valamit. Pontosan egy év múlva jött meg a válasz: rétháti Kövér Gyula magyar katonatiszt a Kárpátokban vitéz küzdelem után hősi halált halt... Harminc esztendő telt el azóta. Egy napon valamiféle képzőművészeti újság került Stünkel Alice kezébe. A finn hölgy ekkor már özvegy volt, férje Helsinkiben elhunyt. Az újság az egyik cikkben Kövér Gyulával, a kiváló magyar festőművésszel foglalkozott. A finn hölgy sürgönyzött Budapestre. Él-e Kövér Gyula? Megjött a válasz: él. Ekkor felpakkolt és eljött Pestre. Harminc év után, ezüstfehér hajjal összetalálkozott ismét a müncheni akadémia két szerelmese. Megkezdődött a levelezés a finn hatóságokkal és rétháti Kövér Gyula festőművész tegnap feleségül vette Stünkel Alice wiborgi úrhölgyet...★ A Fészek-klub Korcsmáros Nándor művészcsere-intézménye tegnap este tartotta szokásos esti vacsoráját. A háziasszony Tolnay Klári volt, a borgazda Pásztor Béla. Ennek a vacsorának különleges ünnepi díszt adott az a körülmény, hogy Kövér Gyula nagyaranyérmes festőművész azon először jelent meg a feleségével. Lelkesen ünnepelték mindkettőjüket. Korcsmáros Nándor mint a Fészek követe csokorral üdvözölte az új házaspárt, amelynek romantikus regénye házassággal végződött. Madách ismeretlen színművének bemutatásával kezdi évadját a Független Színpad Hont Ferenc érdekes vállalkozása, a Független Színpad, amely most a Magyar Munkaközösség szervezet kebelében működik, ma kezdi meg előadásait a Zeneakadémia kamaratermében. Az első műsor rendkívüli érdekességűnek ígérkezik: három, a nagyközönség előtt ismeretlen magyar remekmű kerül színre. Az est megnyitó darabja a legrégibb magyar dráma,A három kerösztyén seám, amelyet ismeretlen szerző irt. Kéziratát a Sándor-kódexben fedezték fel. A darab ,a mohácsi vész utáni időkben játszódik és arról szól, hogy a török szultán hiába akarja hódolatra kényszeríteni a magyar leányokat a bálvány előtt, azok inkább a vértanuságot választják. A darab Hont Ferenc rendezésében kerül színre. Az est második darabja aKocsonya Mihály házasságot című tizenhetedik századbeli komédia, amelynek szerzője ugyancsak ismeretlen. Ennek az érdekes darabnak, amely az első magyar commedia del’arte, Bartók Béla unokaöccse, Bartók János szerezte a zenéjét. Rendkívüli érdeklődéssel várja a színházi világ az est harmadik darabját, Madách ismeretlen művének, «A civilizátor »-nak a bemutatását. Ezt a darabot Madách két hónappal Az ember tragédiája megkezdése előtt írta. Madách mint képviselő beszédet dolgozott ki a nemzetiségek ügyéről, minthogy azonban a parlamentben nem mondotta el beszédét, feldolgozta színműnek. A darab a magyar gazda udvarát ábrázolja, amely szimbólikusan az egész Magyarország. A színpadon szerepel álnév alatt Bach is, aki felbujtogatja a nemzetiségeket. A Független Színpad az első előadás tiszta jövedelmét a Magyar a magyarért!-akció javára fordítja. Kodály-est A Székesfőváros Népművelési Bizottsága csütörtök este ismét bebizonyította, hogy fel tud emelkedni hivatásának magaslatára: feledhetetlen Kodály-estet rendezett a Vigadóban. Kodály gyermekkarait nem lehet elég gyakran előadatni. A huszadik század zeneköltészetének rendkívüli szépségű alkotásai ezek a kis remekművek, maiak, magyarok, művésziek. A magyarság lelke nyilatkozik meg bennük egy nagy költőn keresztül. Természetesen csak mintaszerű előadásban szabad megszólaltatni őket, kitűnő énekesegyütteseknek. Ilyen kitűnő énekes-együttes a legtöbb fővárosi középiskolai énekkar. Ezek a diákkórusok is megérdemlik a nyilvánosságot. A Népművelési Bizottság évente többször is szerepeltethetné őket. Az egyes kerületekben is. Hű és jó apostolai ők a magyar művészetnek. A gyermekkarok után a „Nyári este“ előadására került a sor. A Székesfővárosi Zenekar szólaltatta meg, Vészy Viktor finom, megértő és megértető vezénylésével. Finis coronat opus. Az est a Budavári Te Deum előadásával ért véget. Gyönyörű volt! Kodály Zoltán vezényelte, bizonyára ez volt az oka annak, hogy talán még sohasem tett ilyen mély hatást hallgatóira. Ha többet foglalkoznék vezényléssel, a világ legkülönb előadóművészeinek egyike lehetne. Tudja, mi a lényeg és ki is tudja fejezni. Eszközeiben egyszerű, közvetetten, sallangtalan, a lényegre rávilágító, nagyvonalú, sugalló erejű karmester! Ezt a remekbe sikerült hangversenyt matinék alakjában meg kellene ismételni. Többször is! A diákokat — a főiskolásokat is! — megfelelő iskolai propagandával el kellene vinni ezekre a matinékra. Ennél hatásosabb módját a népművelésnek, művészibb eszközét a lelket alakító nevelésnek mi nem ismerjük. f.gy. Mégegyszer! Moziban eddig ismeretlen fogalom volt az újrázás, bármennyire is szívesen látta volna a közönség a színészek produkcióját mégegyszer, vagy hallgatta volna meg újból az elhangzott zeneszámot. Most azonban igen érdekes módon minden nap megújráztatnak egy zeneszámot a Fórumban, ahol a Warner nagy zenés filmjét, a Hollywood Hotel-t játsszák. A filmben szereplő ismert amerikai zenekar a Fekete szempár című népszerű dalnak jazz-átiratát játssza el, s rendesen nagy taps kél nyomában a nézőtéren. Erre egy pillanatra kigyullad a villany, a következő másodpercben újra elalszanak a lámpák és a zenekar megismétli a számot... Az Örök melódiák A Moulin Rouge-ban, a főváros népszerű szórakozóhelyén tegnap este került először a közönség elé az új Örök melódiák című operettrevü, amelynek előző részét több mint kilencvenszer hozták színre a közönség egyhangú lelkes elismerése mellett. Az új Örök melódiák Offenbach halhatatlan dalaival kezdődik és Strauss János, a keringőkirály, Lehár, Fali, Jacobi, Kálmán, Lincke feledhetetlen muzsikáján át elérkezik a legújabb korig. A gyönyörű dalok, amelyek sohasem fognak elmúlni, a boldog béke varázslatos idejét hozták vissza arra a néhány órára, amíg a parketten megelevenedtek a klasszikus operettek alakjai. A közönség emlékezett a gondtalan múltra, könnyezett és nevetett, aszerint, hogy a nagy, immáron klasszikussá lett szerző vidám vagy bánatteli melódiáit szólaltatták meg a szereplők és a zenekar. Falrengető tapsokat kaptak az örök melódiák, amelynek előadói László Lola, Szömörkényi Franciska, Gábor Magda, Bródy Juci, Solthy György, Feleky Camill, Egressy Tibor művészetük legjavát adták. A mellettük szereplő Bodnár Piri, Somogyi Irén, Linder Magda, Dolly Hopkins és a mindig vidám Halmay Imre kitűnő volt. A revü összeállítója Bródy István, rendezője Jimmy, tervezője Vogel Eric, valóban mesterit produkált. De kitett magáért a Moulin Rouge igazgatósága is, amely tündöklően szép és korhű kosztümökben hozta a közönség elé ezt a finom és minden elismerést megérdemlő, igazán nemes produkciót. 1938 december 3 „Vályok.“ A Magyar Színház újdonságából. (Törzs Jenő és Dayka Margit.) Dizőz lett Szokolay Olly Az egyik dunaparti kávéház hirdeti. Szombattól kezdve minden este Szokolay Olly énekel. Tehát Szokolay Olly is meghódolt a ma divatja előtt és dizőz lett. Beszéltünk erről a kedves és tehetséges színésznőről, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — őszintén szólva én nem találok semmi különbséget a pódium és a színpad között. Hiszen végeredményképpen az operettszínésznő pódiumnak tekintheti a színpadot is, amelyen önálló számokat ad elő. Az összekötő prózák az operettben, főként a táncos operettekben nem fontosak. Amit ezekben az operettekben a színésznő előad, az amúgy is szólónak, duettnak, esetleg tercettnek számít, kis önálló produkciónak, ami bármikor kihagyható, vagy a mese egy másik részébe illeszthető. Mármost, ha a szerző, tegyük fel, kihagyja a prózai részeket, valamint a táncosjeleneteket, megmararadnak az énekek, amellyel a színésznő, ha kiáll a közönség elé, már dörőznek számít. — Amikor a dizőzi pályára rászántam magam és elfogadtam a dunaparti kávéház igazgatójának meghívását, arra gondoltam, hogy kaptam egy szerzőt, aki a prózát és a táncokat kihúzta a darabból és meghagyta a dalokat, amelyeknek előadását rám bízta. Én igyekezni fogok a megbízást jól teljesíteni. Heidi Shirley Temple, az ennivalóan kedves kis gyermekszínésznő ismét megörvendeztet bennünket egy filmjével. Minden filmje eddig is biztos siker volt, mert bájával, mosolyával, tehetségével meghódítja a legnagyobb igényű közönséget is. Legújabb filmje rengeteg alkalmat ad kedvencünknek sokoldalú tehetsége érvényesítésére. A humoros és drámai jelenetek egész sorában gyönyörködhetünk a pufok arcú Shirley közvetlen, szívhez szóló játékában. Ez a kisleány nem mesterkélt, nem művészieskedő, hanem izig-vérig művész és főképpen azért szeretjük ennyire, mert kiforrott tehetséggel, öntudatosan, mindig élettel teli gyermekszerepet kreál Legújabb filmje Johanna Spyri ismert írónő szövegkönyve alapján készült. A történet is nívós, érdekes és a rendezés érdeméül kell írni, hogy a sikert nemcsak Shirley Temple alakításától várja, hanem a többi szerep is gondosan előkészített. Egész sor kitűnő színész segíti diadalra Shirley Temple fimjét, különösen Marcia Mae Jones, aki egy béna kisleány szerepében könnyeztetően megható. Rozmaring Az asszony verve jó! —- mondja a régi közmondás és a Rozmaring, az új magyar film, amelynek tegnap, tegyük rögtön hozzá, zajos sikerrel, volt meg a premierje, azt bizonyítja, hogy a leánynak sem árt meg — ha megverik. Sőt... Körülbelül ez a meséje a Rozmaringnak, amelyben kellemesen keveredik az amerikai filmek nyers férfi parfümjének szaga a falusi kertek nemes és egyszerű rozmaringillatával. Harsányi Zsolt és a forgatókönyvet író Békeffi István pompásan adagolták mindkét véglet dózisát és a mixtúrából nagyszerű magyar film született. Igaz viszont, hogy ehhez kellett az az áldozatkész bőkezűség is, amellyel a producer Pless Ferenc és vállalata, a Harmónia Film jubiláris, tizedik magyar filmjét kiállította. A nyers férfierőt Páger Antal reprezentálja az új magyar filmben, a rozmaring viszont Turay Ida. Az ő sze relmi kettősük uralkodik a történeten, és a lehetőségek, színészi adottságok rengeteg szinti skáláján viharzanak végig burleszk szerelmükben, amíg elérkezünk a happy endhez. Kabos Gyula és Máig Gerő, a magyar filmek robusztus humoroszlopai, most is jólesően, minden gondot elűzően kacagtatják öt percenként a közönséget. Igen szép és nagy szerepe van a megahatóan egyszerű Somlay Artúrnak. Rajtuk kiind még Vaszary Piri, Dénes György, Pethes Sándor, Peti Sándor főerősségei az együttesnek, amelynek cigánybanda (a Magyari bandája), jazz- és hangversenyzenekar még a kiegészítői, mert a mesét sokszor és okosan sok fülbemászó zeneszám szakítja meg. Martonffy Emil gondos rendezésében készült ez a mintaszerű magyar film, amelyen meglátszik erősen a művészeti vezető, Vajda László tehetséges kezenyoma is. A nagy ábránd A háborús filmek kora már lezajlott és most, évekkel a nagy korszak lezárulása után kapjuk a legtisztább, legszebb háborús filmet. Ez a Nagy ábránd, amely a velencei világversenyen az első díjat nyerte. Azt is meg kell állapítani, hogy nem csupán a háborús filmek sorában jelent felsőfokot, klasszikus tisztaságot ez a képszalag, hanem egyben a francia filmgyártás csúcsát is jelzi. Alig volt még film, amelyben nagyobb lelket lendítő erővel jelentkezett volna a francia látás tiszta emberiessége, őszinte világossága. Az eddigi háborús filmek inkább a pokol külsőségeit ábrázolták, a testi szenvedés és a test mártíromságának és hősi erőfeszítéseinek eposzai voltak. A technikai csodákat láttuk, a bravúrokat, a férfiakarat megfeszített küzdelmét. Ez a film — a háború lelkét hozza. Ebben a háborús filmben — nem látunk lövészárkot, nem hallunk egyetlen ágyúdörgést sem. A front mögött játszódik a kép és elmondja a haza szeretetét, az ellenfél megbecsülését, akiben hazájának szerette ugyanúgy lobog, mint abban, aki velük szemben áll. Nincsenek sztárjai ennek a filmnek, a «sztárok», a főszereplők minden nemzet katonáit és népeit képviselik. Jean Gabin, Erich von Stroheim, Dita Parlo és az a színész, aki Rosenthalt játssza, viszik ezt a szerepet. Jean Renoir, a rendező, a tiszta művészet klasszikus példáját adta a legmodernebb műfajban. A magyar Kozma József kísérőzenéje stílusosan alkalmazkodik a monumentális keretekhez.