Esti Ujság, 1939. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
4 Hogyan kapcsolódott be Pötyike az üzletéletbe? Egy fiatal házaspár (nevük nem fontos) nagy izgatottan készülődött kétéves kislánya születésnapjának ünneplésére. A bébi mit sem sejtett az ünnep jelentőségéről, annál jobban tervezgettek a szülök. Új ruhácskát, cipellőt vettek, no és az elmaradhatatlan tortát két gyertyával. A születésnap reggelén levelezőlapot hozott a posta. A kártya egyik oldalán egy ennivalóan édes gyermekfej nézett a szemlélőre, a másik oldalán ákom-bákomokkal a következő szöveg állott: „Kedves Iluska, születésnapodra minden jót kívánok és ha ilyen szép képet akarsz mint az enyém, gyere fel a mamámhoz (Adorjánfotószalon, Petőfi Sándor utca 10.), majd ő készít rólad olcsón, üdvözöl Pötyike." A kis család meglepődve olvasta a kis gyermekfénykép hátára írott szöveget és határozottan boldogok voltak, hogy rajtuk kívül más tó gondolt a kis trónörökösnő születésnapjára. Elhatározták, hogy felkeresik Pötyike mamáját és készíttetnek kislányukról fényképet. Szóval Pötyike bekapcsolódott az üzleti életbe és kuncsaftot szerzett mamájának. A megadott címen, a Petőfi Sándor utcában felkerestük és gratuláltunk az amerikai ízű ötlethez. Kiderült, hogy Adorjánné az önállósítási Alap kölcsönével nyitotta meg fotószalonját, ahol főleg gyermekfényképezéssel foglalkozik. Ezt mondotta: — Az önállósítás: Alap nélkül sohasem gondolhattam arra, hogy saját üzletem lesz. Évekig dolgoztam fotószalonokban, de annyit sohasem tehettem félre, amennyi egy műterem felszereléséhez szükséges. Most egy hónapja kaptam meg a kölcsönt. Boldogan mesél üzletéről. Elmondja, hogy milyen nehéz úton szerzi meg a címeket. — Egy szülészeti klinika portása ideadta nekem az újszülöttek neveit és születési dátumait. Arra gondoltam, hogy minden szülőnek jól esik, ha gyermekének születésnapjára gondol valaki és tekintve, hogy nevelt fiam már többízben szerzett vevőket, az ő fényképével küldöm az üdvözlő sorokat. Pötyike bedugja aranyszőke fejét az ajtón. Hatalmas labda van a kezében és mindjárt futball-játszmára szólít fel. Aranyos kisgyerek, alig több háromévesnél. Kettő null után abbahagyjuk a labdarúgást és ekkor Pötyike saját magáról mesélni kezd. Édes történetet ad elő egy múzeumkerti pajtásáról, majd elővesz egy albumot és megmutatja azt a fényképsorozatot, amit a „Mimi" készített róla. Határozottan meg van elégedve a képekkel. — Pötyi nagyon jó gyerek és kitűnő munkatárs — folytatja a mamája —, ha felhoznak egy kisgyereket, a felnőttek hiába magyarázzák neki, hogy a fényképezőgép nem bánt. Pötyike odamegy és megnyugtatja őket, beállítás közben pedig szórakoztatja, pajtáskodik velük, aminek az az előnye van, hogy fényképeimen minden gyerek természetesen néz. Pötyike nagy szakember ezen a téren és láthatóan nagy kedvvel csinálja mesterségét. » — És mi a fizetése a kis „munkatársnak”? — Minden héten új labda, mert azt úgy elfogyasztja, mint a reggeli kávéját. A futball a legnagyobb öröme, alig bírom a kis klienseket leültetni a lencse elé ... Végül még megkérdezem, hogy hogyan megy az „önállósított" üzlet. Adorjánná tréfásan lekopogja: — Nem panaszkodom... Fötyikének tetszik a mozdulat, gyorsan utánozza. Kis ujjacskájával ő is kopog az asztalon. Én szem panaszkodo-e... BAJTHONYI JÁNOS -EICHEL BÚTOR .B01$o£,O|TrtÖN' g3.k linenzációs! ígérje ön is! EICHEtiakberendezők IX. kerület, VUCi-út 71. X isii , Szombat, 1939 április 1 GRAFIT ÍRTA: INNOCENT VINCZE ERNŐ A fémesen kattogó írógép mellől — amely ezeket a sorokat rójja — hadd köszönünk oda csöndesen, barátságosan a jubilánsnak. Mi, a robogó idő gárdája, már szinte idegenül nézzük az írott betűt. Gondolatunk gépben testesül olvashatóvá. Gép gépnek adja át. Az írógéptől a rotációsig születik ma az újság, a könyv. Az írón, mintha lemaradt volna, csak ünnepi alkalommal jut eszünkbe, hogy emlékezéssel integessünk feléje, mint a rohanó ekszpresszből a kocogó delizsánsznak. Néhai való jó Hardtmuth József úr — milyen ismerős a vezetékneve — körülbelül másfélszáz évvel ezelőtt kezdte meg a kísérleteit. A durva írópálcikák sehogy se tetszettek a derék műépítésznek. Egyenetlen, morzsolódó, alig tapadó nyers ásványi termék írt és rajzolt akkor, kapart, a papírt hasította. Hardtmuth József égetni kezdte a nehezen égethető, szénből nyert anyagot, amely kitűnően vezette az elektromosságot, de közhasználatban a papíron csak ezüstszürke, könnyen eltörlődő vonalat hagyott. Nem igen volt alkalmas finom műszaki rajzok készítésére vagy például építészeti tervre. A műépítész úr megpróbálkozott a bajor, a szibériai, még talán a mexikói grafittal is. Így történt, hogy a bécsi betegágyon töprengő, hajdan „kalapos király"-nak, aki szerette a pontos tervrajzokat, utolsó írásaihoz már meglehetősen használható ceruza állt volna rendelkezésére — s mire Franciaországban egy Bonaparte nevű tüzérszázados az angol, spanyol és szárd csapatoktól elfoglalta Toulont, már csaknem egy éve kifogástalan, égetett grafitirón beli ceruzákkal dolgozhattak a mérnökök és a költők. A technika története, épúgy, mint a történelem, mindig csak az eredmény, a megvalósulás dátumát jegyzi fel s az évfordulókon ezt az időpontot ünnepemn. Holott számon kellene tartani, ha lehetne azt az időpontot is, hogy a feltalálóknak mikor jutott eszébe a felfedezés, az ötlet, a gondolat. Különösen, ha a ceruzáról van szó, amely a legközelebb ál az „első gondolathoz”. Nincs még itt az ideje a pontos jubileumi dátumnak, de mi az „első gondolatot” ünnepeljük most. Hiszen a ceruza azóta is hű maradt az „első gondolat”-hoz, az elröppenő, alig megfogható felfedezés megrögzítéséhez. A még szinte foganó gondolat megörökítője, a vázlat papírra vetője a ceruza ma is. Az elsuhanó ötletet döfi kis dárdájára, veti noteszbe. A jegyzet bábája, emlékezetpótlék. A ,,polgári forradalmak és ellenhatásaik” kora óta máig ez a hivatása az irodalomban. Persze, fontosabb, lényegesebb a szerepe a grafikában és főként a műszaki rajzban, sőt diadalmasan hivatkozhat arra, hogy legyőzője, az írógép, ma is olyan műszaki rajzból születik, amelyet vele, a ceruzával vetnek a papírra. Mi, gépesített „irokéz”-ek félig-meddig válófélben vagyunk tőle. Sőt, ha jól tudjuk, egyik legnagyobb élő költőnk, Babits Mihály még verset is írógépen ír. De ki ne gondolna meghatottan azokra a másfél centiméteres kis ceruzamaradékokra, amelyekkel Ady Endre rótta hatalmas költeményeit? S ki tudna megfeledkezni azokról a szinte ecsetként kezelt, hosszú ceruzákról, amelyekből apró pontok, függőleges, vízszintes vonalkák, kis zászlók születtek a nagy zeneszerző kottaállványán s amelyekből felénk árad a Psalmus Hungaricus? Ha minderre gondolunk, jól tudjuk, a mi válásunk is csak olyan tessék-lássék búcsú. Az írás mesterségében mindig lesz olyan perc, amikor — haladás ide, haladás odat — elhallgat az írógép és visszatér jogaiba a jó öreg ceruza. Tudja ezt a grafit is. Megható a ragaszkodása. Különféle csavaros, húzós, kattintható technikai formákba bújik az egyszerű, faragható faborítás helyett, csakhogy tetszetős legyen, gépszerű, modern, mai. S csak szemérmesen, gombostüfejnyi csücsökben óvakodik ki a ravasz, színes szerkezetből az egyszerű, szürke grafit. De ő ír. ő hagyja ott életét a papíron, nem a szerkezet. Épp ezért halhatatlan. A Viktoriánus-korszak klasszikus gentlemanje halt meg Londonban Sokmilliós vagyonát feláldozta, hogy a szegényeit kártalanítsa London, március 30. (Az Esti Újság londoni szerkesztőségétől.) Az angol belpolitika jelentős irányváltozás előtt áll és a szavazóknak alkalom nyílik, hogy rövidesen állást foglaljanak a különböző politikai irányvonalak mellett. Angliában az időközi választásokat mindig bizonyos előjelnek tartják. Mintha csak a sors rendelte volna így el, a Szigetországban több nagy választásra lesz alkalom. A legutóbbi nagy krízis idejében, tehát alig egy héten belül, öt angol képviselő halálozott el és helyükbe újat kell választani. Ettől függetlenül is felfigyelt az angol közönség e gyors és szokatlan haláleseteikre, mert az utolsó képviselő, aki most rövid időn belül eltávozott az élők sorából, igen nagy népszerűségnek örvendett. Kezdjük elölről — az élet szép Európában nem igen ismerték a nevét. Edward Antony Strauss tegnap halt meg 76 éves korában. Megtestesítője volt a viktoriánus korszak klasszikus gentlemannjének. Kitűnő emberi tulajdonságain kívül arról is híres volt, hogy 1935-ben a nagy börzeösszeomlás idején, 72 éves korában, közel harmincmillió pengőt veszített. Ez a mérhetetlen vagyon szétmálása elsősorban North Southward ügyes-bajos kisembereit érintette a legérzékenyebben. Ugyanis Strauss, aki egész életében úri módon élt, gondolkodott és cselekedett, minden vagyonát pénzzé tette, hogy üzleti kötelezettségeinek megfeleljen. Eladta gyönyörű palotáját, telkeit, képeit, nagyértékű gyűjteményeit és ékszereit. Minden tartozását kiegyenlítette, azután megtörölte a monokliját és csak ennyit szólt: — Kezdjük élétről, mert mégis szép az élet. A southwarki kerület választói azonban kitartottak a nagyszerű öregúr mellett. Ekkor látszott meg, hogy mennyire jó befektetés az emberi jóság. De ugyanígy kitartott mellette titkárja, Livesey kapitány. Liveseyvel harminc évvel ezelőtt kötött örök barátságot Annak idején mint ügynök dolgozott Strauss irodájába a következő kérdéssel állt főnöke elé: llllllllllllllllllllllllfl — Mit kapok, ha önt képviselőnek választatom ? Strauss összehúzta a szemöldökét és csak ennyit válaszolt: — Akkor, amíg élünk, együtt dolgozunk. Ez az ígéret elegendő volt Liveseynek és 1918-ban megválasztatta főnökét a southwarki kerület képviselőjének, amelynek azóta is képviselője maradt az angol alsóházban. Ezzel egy nagyon szép emberi és baráti történet kezdődött. Az egykori ügynök Strauss titkára lett és nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy tekintélyes jövedelmének egyik részese is. Megérkezett Parisba de Lequerica, a nemzeti Spanyolország első követe A kerlet atyja Nem volt népszerűbb ember a kerületben, mint a „kerület atyja” és annak titkára. Ez érthető is, mert közvetlenül vagyoni összeomlása előtt, számították éppen ki, hogy több mint ötmillió pengőt ajándékozott kerülete szociális felsegítésére. Az apróbb ajándékok, — mint például. .Straussnak az a 'Szokása. —., hogy hogy karácsony napján minden idősebb, vagy özvegy asszonynak kalácsot, pulykát, édességet és egy font pénzküldeményt juttatott, nem is szerepelnek e hatalmas összegben. Valójában nagyon jó ember volt. Mikor már tönkrement, még akkor is módját tudta találni annak, hogy fenntartsa társadalmi úton azt a két irodáját, amelyben választókerületének kisembereit ügyes-bajos dolgaikban segítette. Egyébként az örökké fiatal Strauss, amikor vagyonilag szinte kiheverhetetlennek látszó csapását rendbehozta, komlótermelésre adta a fejét. Egy év múlva már elvitte a nagy mezőgazdasági kiállításon az első díjat. Hetvennégy éves korában olyan erővel dolgozott, mintha huszonnégy lett volna. Minden jótékonykodása mellett is megint elindult a vagyonosodás útján. Amint egy barátja megjegyezte, mérhetelen vagyona volt az öreg Straussnak: a hitele! Mindenki ismerte Angliában és tudták róla, hogy amit aláír, azt be is tartja. Ha véletlensgből a múlt év őszén nem éri szerencsétlenség — amikor a király egyik estélyéről távozott — talán még élt volna néhány évet, öröksége pedig egész bizonnyal ismét milliókra rúgott volna. De így, ha nem is szegényen, de mégis régi vagyonához mérten rossz viszonyok között halt meg. Halálos ágyánál Livesey kapitány állt, aki jóban és rosszban hősiesen kitartott mellette. A megüresedett kerületekben nagyon kétséges a választások kimenetele. Azonban Southwarkban biztosra vehető, hogy Livesey jön be, a „kerület apjának titkára, ha ugyan elfogadja a mandátumot. (B.) Szomorú szívvel tudatjuk, hogy drága jó Apánk, Zacsek Ignác f. hó 30-áig rövid szenvedés után, életének 84-ik éviben elflonyt. Temetése április 1-én d. u. 14 órakor lesz a pestszenterzsébeti temető halottasházából. Gyula és trón gyermekei, Zacsek Gyuláné sz. Gaál Eszter menye.