Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

Újabb tagokkal erősödtek megyénk termelőszövetkezetei Nem múlik el olyan nap, hogy megyénk valamelyik termelőszövet­kezetében ne tárgyalnák egy-két újabb belépő felvételi kérelmét. A jól dolgozó, p­éldát mutató termelőszö­vetkezetek az elmúlt héten is új tagokkal erősödtek. Hétfőn délutánig kilenc járásból érkeztek jelenté­sek újabb tagfelvételekről. A hejőbábai Haladó, a tiszadorogmai Kos­suth, a bereti Rákóczi és a bodrogolaszi Győzelem egy-egy taggal, az Ózdi Rákóczi, a cserépfalusi Szabad­ág és a cigándi Petőn két-két tag- Ajt’ a sárospataki Vörös Csillag négy, a szentistváni Új világ és a karcsai Dózsa termelőszövetkezet pedig öt-öt új taggal erősödött. A kar­csai Dózsa tsz. öt új belépőjének kü­lönösképpen örült a tagság, mert mind az öt belépő 20—25 év körüli parasztfiatal. A boldvavölgyi állam­i erdőgazdaság felszabadulási munkaversenyre h­ívja ki a megye erdőgazdaságait A bold­va­völgyi erdőgazdaság dol­gozói értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy csatlakoznak a felszabadulási munkaversenyhez s párosversenyre hívják a megye er­dőgazdaságait. Vállalták, hogy a versenyt a felszabadulás ünnepével sem zárják le. Úgy dolgoznak, hogy az egész évben 370.400 forintot taka­rítsanak meg. A megtakarítást jobb munkával, a gépesítés növelésével, újításokkal akarják elérni. Megfo­gadták, hogy a felszabadulás 10. év­fordulójának napjáig 130.510 forin­tot takarítanak meg. NEUMANN ISTVÁN & Szendrő. Minisztertanácsi határozat a tanácstapo­t­ríjtalan utazásáról A tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény értelmében a tanácstagok hivatalos tevékenységükkel kapcso­latban díjtalan utazásra jogosultak. A Minisztertanács ezzel kapcsolato­san határozatot hozott, amely ki­mondja, hogy a megyei tanács tagja h flfisg)"? •' járás’ '.an v s tagja a járás területén minden sze­mélyszállításra berendezett rendes és keskenynyomközű MÁV, valamint GYSEV vonalon, s a MÁVAUT (autóbusz) vonalakon a menetrend­szerinti járatokat díjmentesen igény­­beveheti. A fővárosi villamos és au­tóbuszvállalatok személyszállításra berendezett járművein pedig villa­moson, vagy autóbuszon, Budapest területén díjmentes utazásra jogo­sult. Azokban a városokban, ame­lyekben közforgalmú villamos-, vas­út, illetve autóbuszjárat van, a vá­rosi és a városi kerületi tanácstag a város területén működő villamosvál­lalatok szamélyszállítási járművein, valamint a helyi autóbuszvonalakon díjmentesen utazhat. A díjmentes utazásra jogosító iga­zolványokat a megyei és a járási ta­nácstagok részére a közlekedés és postaügyi minisztérium 1. vasúti fő­osztálya, a budapesti tanácsok tagjai részére a fővárosi tanács végrehajtó­bizottságának közlekedési igazgató­sága, a vidéki városi és városi kerü­leti tanácstagok részére a városi ta­nács végrehajtóbizottságának város- és községgazdálkodási osztálya ál­lítja ki. Minden tanácstagnak meg kell té­ríteni azokat az utazási köU°éaaeit, am­elyek tanácstagi feladatai ellátása közben merültek fel a közforgalmú közlekedési járműveknek a tanács területén történt használata folytán. A nem közforgalmú közlekedési esz­közök (nokiául taxi) ' használatából eredő utazási költségeinek megtéríté­séhez a vsy’ehqU''bizottság elnöké­nek esetenkénti előzetes hozzájáru­lása szü­kséges. A végrehajtó bizott­ság elnöke indokolt esetben engedél­lyezheti a tanácstag elyan utazási költségeinek megtérítését is, ame­lyek feladatainak ellátása közben nem a tanács működési területén merültek fel. .................................... A Minisztertanács határozata 1955 január elsején lépett életbe. Belügyminis­zteri rendelet a budapesti letelepedésekkel kapcsolatban A belügyminiszternek a Magyar Közlöny 1955. évi 1. számában kö­zölt, rendelete értelmében azoktól a személyektől, akik az 1954., év októ­ber hó 13 napja után budapesti ál­landó lakásukból vidékre költöznek, a későbbi időpontban Budapestre állandó lakosként visszatérnek, a ki- és bejelentéskor letelepedési en­gedély felmutatását megkövetelni nem kell. A ki- és bejelentkezéskor a személyi igazolvánnyal vagy lak­bizonylattal igazolni kell, ho­gy a Budapestre állandó lakosként vissza­térő személy 1954. év október hó 13. napján, vagy azt követően Buda­pesten állandó lakos volt, a rendel­kezéseket 1954. év október hó 13. napjától kell alkalmazni. (MTI) ESZAKMAG­Y­AROKSZAL Kedd, 1955. január • 11«»——1 11. Nyugatnémet és francia rep­sége­k így azonok együttes értekesldőt tartottak Berlin (MTI­). A nyugatnémet és a francia repü­lőgépipar képviselői szombaton és vasárnap együttes értekezletet tar­tottak Düsseldorfban. A megbeszélésen Nyugat-Ném­et­­ország képviseletében He­in­kel, Jun­kers, Messerschmitt, Dornier és Áradó, Hitler egykori repülőgép­szállítói, Franciaország képviseleté­ben Jarry, az „Asita” francia repü­lőgépkonszern elnöke vett részt. A nyugatnémet repülőgépipar kép­viselői ez alkalommal megerősítették azokat a híreket, hogy nyomban a párizsi szerződések ratifikálása után meg akarják kezdeni katonai repü­lőgépek gyártását. Megkezdődött az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezlete Palmiro Togliatti Beszámolója Január 9-én Rómában megkezdő­dött az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezlete. Küldöttséggel képviselteti magát az értekezleten Franciaország, Nagy- Britannia, Magyarország, Németor­szág, Bulgária, Svédország, Belgium, Románia, Ausztria, Finnország, Svájc és Mexikó kommunista, illetve mun­káspártja. Az értekezletet Edoardo d'Onofrio, a párt titkárságának tagja nyitotta meg. Az értekezlet résztvevői viharos tapssal fogadták a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának ezután fel­olvasott üdvözlő táviratát. Ezután átadták a szót Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának, hogy elmondja beszámolóját, amelynek címe: ,,A kommunisták harca a szabadságért, a békéért és a szocializmusért”. Palmiro Togliatti beszámolója ele­jén azokról a sikerekről beszélt, amelyeket az olasz kommunisták a hetedik pártkongresszus óta arattak a békéért, a dolgozók életkörülmé­nyeinek megjavításáért folyó harc­ban. Togliatti ezután a nemzetközi helyzet elemzésére tért át, s kijelen­tette, hogy a nemzetközi helyzet­­ utóbbi időben komolyabbá és fe­szültebbé vált annak következtében, hogy a nyugati hatalmak makacsul elutasítják a Szovjetunió által a bé­ke megszilárdítására előterjesztett javaslatokat és arra irányuló szán­dékuk miatt, hogy bármi áron rati­fikálják a párizsi egyezményeket. Komolyabbá és feszültebbé tették a nemzetközi helyzetet az északatlanti tanács nemrég hozott határozatai is, amelyek megnyitják az atomháború előkészítéséhez vezető utat. Az országon belül — mondotta Togliatti — a demokratikus szabad­ságjogok elfojtására és a fasizmus feltámasztására irányuló kísérletek­kel kapcsolatban a helyzet kiélező­dése figyelhető meg. Togliatti élesen bírálta az olasz kormányt, amely nem élvezi a több­ség bizalmát Olaszországban és amely csupán ingatag parlamenti többséggel rendelkezik. Most — folytatta beszámolójában — megfigyelhető az Olaszország ügyeibe történő egyre fokozódó kül­földi beavatkozás, Olaszország mind gazdaságilag, mind politikailag függő országgá válik. Togliatti, azokról a feladatokról szólva, amelyek a kialakult helyzet­ben a pártra hárulnak, rámutatott, hogy e feladatok harcot jelentenek a demokratikus szabadságjogokért, a monopóliumok ellen, az­ alkotmány­ban foglalt elvek érvényesítéséért. Togliatti befejezésül kijelentette, hogy minden olyan kísérlet, amely a diktatúra és a fasizmus újjáterem­­tésére irányul, a polgárháború perspektíváját tárja Olaszország elé. Ennek meghiúsítása érdekében­­fel­tétlenül harcolni kell „olyan széles­körű front megteremtéséért, amely magában foglalná az olasz népnek a bűn­e, a demokrácia és a szabadság­jogok védelmében tömörült többsé­gét­“. Nem részvételünkkel követelünk kormányalakítást, hanem olyan kor­mányt követelünk, amelyben képvi­selve lennének a dolgozók tömegei, amely gazdasági reformokat valósí­tana meg, a béke politikáját foly­tatná, visszaállítaná a demokratikus szabadságjogokat és a tömegek élet­színvonalának emelésére törekednék. Ennek érdekében — mondotta Togliatti — „döntő elemet jelent a mi munkánk, a politikai szervezetek és a szakszervezetek arra­ irányuló munkája, hogy a lakosság többségét harcba vonják ezért a programért”. (MTI) Közös közlemény Csou En-laj és Hammarskjöld megbeszéléseiről Peking (Új Kína). Csou En-laj, a Kínai Népköztár­saság államtanácsának elnöke és külügyminiszter, valamint Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára közös közleményt adtak ki megbe­széléseikről. Az 1955 január 10-éről keltezett közlemény hivatkozva az 1955 ja­nuár 6-án, 8-án és 10-én Pekingben folytatott megbeszélésekre, leszöge­zi: „Ezeken a megbeszéléseken uta­lás történt a világfeszültség enyhí­tésével kapcsolatos kérdésekre is. Úgy érezzük, hogy a megbeszélései­ hasznosak voltak és reméljük, hogy az ott megteremtett kapcsolatot to­vábbra is fenntarthatjuk.“ (MTI) Diplomáciai kapcsolat Kína és Jugoszlávia között Peking (Új Kína). A kínai és a jugoszláv kormány hétfőn a két ország közötti diplo­máciai viszony létesítéséről a kö­vetkező közleményt adta ki: A Kínai Népköztársaság kormá­nya és a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság kormánya megegyezett abban, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítenek a két or­szág között és diplomáciai képvisel­­lőket cserélnek egymással nagykö­veti rangban. (MTI) A borsodivánkai József Attila tsz-ben télen sem szünetel a munka A borsodivánkai József Attila tsz tagsága már most szorgalmasan dolgozik azért, hogy az első verőfé­nyes napon azonnal zavartalanul megkezdhesse a tavaszi munkákat. Több szekérrel és szánnal hordják a trágyát. Februárig közel 50 vagon érett istállótrágyát akarnak kihor­dani a földeikre, hogy győzelmesen vívhassák meg a 35 mázsás kukori­ca, 100 mázsás burgonya és a 200 mázsás cukorrépatermésért vívott harcot. A tsz kovács- és bognár műhelyé­ben nemsokára elkészülnek az ösz­­szes kisgép és szekér téli javításá­val. A kertészeti brigád 40 ablakalja melegágyat készít, hogy a kora ta­vaszi napsütésben mér töb­bezer pa­lántát ültethessenek ki az öntözéses kertészetbe. A növénytermesztési brigád tagjai már tisztítják a tavaszi vetőmagva­kat, hogy csak tisztított, szép vető­mag kerüljön földjeikbe. XXIII. Smetonz. Hatalmas termet, bamba arc, ki­fejezéstelen szem­ek. Mintha Gross­­nak a náci rohamlegényről rajzolt karikatúrája elevenedett volna meg. Azelőtt tehenész volt a litván ha­társzélen, de csodálatosképpen a tehén, ez­­a szép állat nemes sze­lídségének semmi nyomát nem hagyta benne. Odafönt a nerrort erények megtestesítőjének tartják: rideg, kemény, megvesztegethetet­len. Az egyik a néhány között, akik a folyosószolgálatosoktól nem kö­vetelnek ennivalót, de. .. Egy német tudós, már nem tu­dom melyik, valamikor azzal kísér, létezett, hogy az élőlények intelli­genciáját az általuk ismert „sza­vak" számán mérje. Úgy emlék­szem, megállapította akkor, hogy a legcsekélyebb értelmi képessége a macskának van, mert csak 128 szót ismer. Ő milyen lángelme a macs­ka Smetonzihoz képest, akitől a Pa­nk­rác egész idő alatt mindössze négy szót hallott: — Pass, bloss, auf, Mensch! hetenkint kétszer-háromszor hi­vatalos idején túl is szolgálatot tel­jesített hetenkint, kétszer-háromszor kétségbeesve gyötrődött, de egyre­­ment: mi mindig rosszul jártunk. Láttam őt egy alkalommal, amikor a börtön igazgatója szemrehányást tett neki azért, mert az ablakok zárva voltak. Az ormótlan hústö­­meg egy ideig zavartan cserélgette kurta­ lásban­t. bambán előreejtett feje még jobban lekonyult, vomagló szája makacs igyekezettel próbálta ismételni, amit füle épp most hal­lott... azután hirtelen felüvöltött, mint a sziréna. A bősz ordítás nagy riadalmat keltett mindenütt a fotyósokon,­ senki sem értette, mi a baj. A végén az ablakok továb­b­ra is zárva maradtak, de a Sme­­tanz közelében álló két fogolynak már ömlött az orrából a vér. Em­berünk jó megoldást talált. Olyat, mint mindig. Ütni, vágni, s ha kell agy­on vágni. Ezt értette. Ezt igen. Egyszer bement egy kö­zös zárkába és ütlegelni kezdett egy foglyot; az beteg ember volt, elvágódott, s görcsökben vonaglott a földön. Görcseinek ütemére va­lamennyi többi fogolynak guggoló gyakorlatokat kellett végeznie, míg a beteg teljesen ki nem merült — Smetonz meg csípőre tett kézzel, bárgyú mosollyal, elégedetten szemlélte, hogy milyen jól sikerült megoldania ezt a bonyolult helyze­tét. Primitív ember, aki mindabból, amire tanították, csak egyet jegy­zett meg, hogy szabad ütni. De még ebben a torzalakiban is megtört valami. Vagy egy hónapja­ történhetett. Kettesben ültek — ő és K. — a börtön felvételi irodájá­ban. K. az általános helyzetet ma­gyarázta neki. Soká tartott, nagyon soká, míg Smetonzban legalább de­rengeni kezdett valami. Akkor fel­kelt, kinyitotta az iroda ajtaját, óvatosan körülkémlelt a folyosón: mindenütt csönd, éjszaka, a börtön aludt. Becsukta az ajtót, gondosan kulcsra zárta maga mögött, aztán egy székre rogyott: — Szóval te azt hiszed? Tenyerébe hajtotta fejét.. A szörnyű súly ránehezedett a rop­pant testben lakó parányi lejekre. Sokáig ült így. Aztán ,­ felemelte fejét és kétségbeesve csak annyit mondott: — Igazad van. Mi már nem győz­hetünk. .. A Pankrác lakói már egy hó­napja nem hallják Smetonz harci kiáltását. Az új foglyok pedig nem is tudják, mit jelentett még nem is olyan régen a Smetonz keze. A börtönigazgató. Alacsony ember, mindig elegáns, akár civilben van, akár untersturm­­führek­ egyenruhájában, jóltáplált, önelégült,­­a kutyák, a vadászat és a nők barátja — ez az egyik oldala, az, amelyik minket nem érint. A másik oldala — amelyről a Pankrác ismert: durva, erőszakos, műveletlen, tipikus náci törtető, aki hajlandó bárkit feláldozni, csak hogy önmagát a felszínen tartsa. Soppának hívják, — ha ugyan fon­tos a neve —, Lengyelországból származik. Állítólag kitanult ko­­­vács, de ez a tisztességes mester­ség nem volt rá hatással. Már ré­gen Hitler szolgálatába lépett, s mai beosztását korteskedéssel szol­gálta meg. Állását minden eszköz­zel védi, egyformán érzéketlen, ir­galmatlan mindenkihez, foglyokhoz és tisztviselőkhöz, gyerekekhez és öregekhez egyaránt. A nácizmus pankráci alkalmazottai között amúgy sem szokott barátság szö­vödni, de olyan egészen egyedül, minden néven nevezendő baráti kapcsolat nélkül, mint Soppa, sen­­ki sem él itt. Az egyetlen, akit ta­lán becsül valamelyest, s akivel néha szóbaereszkedik, a börtön fel­csere. Polizeimeister Weisner. De — úgy látszik — a rokonszenv nem kölcsönné Csak magával törődik. Magának szolgálta meg ezt az úri helyet és a saját érdekében — hű marad a rendszerhez az utolsó pillanatig. Talán ő az egyetlen, aki nem gon­dol valami más menekvésre. Tudja, hogy ilyen nincs. A nácizmus bu­kása az ő bukása is, a végét jelenti kényelmes életének, pompás laká­sának, elegáns öltözködésének (aminek kedvéért egyébként nem átallja a kivégzett csehek ruháit hordani.). Igen, a végét jelenti. A börtönfelcser. Polizeimeister Weisner — kü­lönös figura, a pankráci környezet­ben. Néha úgy érzi az ember, hogy egyáltalán nem is tartozik ide, más­kor meg el sem tudja nélküle kép­zelni a Pankrácot. Ha nincs az or­vosi szobába, akkor a folyosókon mászkál apró, hintázó lépteivel, közben magában mormog és foly­­ton-folyvást figyel. Mint valami idegen, aki csak látogatás céljából nézett be egy pillanatra, s szeretne minél több benyomással távozni. De olyan gyorsan és csendesen tud­ja a kulcsot a zárba tenni és a zárkaajtót kinyitni, mint a legügye­sebb porkoláb. Száraz humora le­hetővé teszi, hogy olyan dolgokat mondjon, melyek telve vannak ugyan rejtett célzásokkal, de őt semmire sem kötelezik; nem lehet i­tt szaván fogni. Közeledik az an­berekhez, de senkinek sem engedi meg, hogy őhozzá közeledjék. So­kat lát ugyan, de nem jelent fel senkit, nem vádaskodik. Belép egy zárkába, vágni lehet a füstöt olyan sűrű. Hangosan szippantgat: — No — cuppant egyet — a zár­kában a dohányzás — még egy nagyot cuppant — szigorúan tilos. ■JULIUS F­U C­­­K ÜZENHET aZ ÉLŐKNEK A Széplitatársaság­ Elnöki Tanácsa Andics Erzsébetet, az oktatásügyi miniszter első helyettesét és Antes Istvánt, a pénzügyminiszter első he­lyettesét fontos pártmegbizatásuk miatt eddigi tisztségük alól felmen­tette, egyidejűleg Jóbora Magdát, az oktatásügyi miniszter első helyette­sének, Orbán Lászlót oktatásügyi miniszter-helyettesnek és Tímár Mátyást pénzügyminiszter-helyettes­nek kinevezte. (MTI) II nyeremán­ybetétkönyvek sorsolása A nyeremény betétkönyvek január 8-án Makón megtartott 1954. IV. ne­gyedévi sorsolásán az alábbi szám­­végződéseket sorsolták ki: 094 50 százalék, 127 50 százalék, 129 50 szá­zalék, 222 50 százalék, 305 200 szá­zalék, 349 100 százalék, 358 50 szá­zalék, 408 50 százalék, 788 50 szá­zalék, 855 50 százalék, 910 50 száza­lék, 941 100 százalék, 945 50 száza­lék, 945 50 százalék. Minden olyan nyereménybetét­­könyv nyer, amelynek három utolsó zám­a megegyezik a fent közölt számok valamelyikével. A sorsolás­ban minden 1854 december 31-ig váltott és a sorsolás időpontjában is forgalomban lévő nyeremény­betétkönyv részt vett. A kisorsolt számokról készült hivatalos lista alapján a nyeremények jóváírását és kifizetését az Országos Takarék­­pénztár fiókjai és a postahivatalok január 12-én kezdik meg. (MTI) Hivatalos totónye­remények A sportfogadás 1955. január 9-­ i, kelt for­dulójára 484.504 darab kéthasábosnak meg­felelő tippszelvény érkezett be a sportfogadá­­si osztályhoz. Felosztásra kerü­l összesen 727 200 forint. A II. fogadási héten 10 mérkőzés eredményei alapján történt meg a kiértéke­lés. A szervezett szabályzat rendelkezése ér­telmében a nyereményalap két nyerőosztály között kerül felosztásra, oly módon, hogy az első nyerőosztály 40 százalék, a II. nyerő­­osztály pedig 60 százalék arányban részesül 3 nyereményalapból. Az I. nyerőosztályban 92-en értek el 10 ta­lálatot. A nyereményösszeg egyenként 3.161.25 forint. A II. nyerőosztályban 2258-an értek el ki­lenc találatot. A nyereményösszeg egyenként 192.50 forint. A 9 találatos nyeremények január 13-tól, a 10 találatosak pedig január 18-tól kerülnek kifizetésre. A 2. heti fordulóban a 8 találatos szerve.

Next