Észak-Magyarország, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-09 / 264. szám
2 eSZAKMAGYARORSZÁG Tömörkény és Erasmus emlékének áldozott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése Szegeden A szegedi Klauzál téren a villanyújság bejelenti, hogy a város újabb négy csuklós autóbuszt kapott a helyi forgalom javítására, ismerteti a néhány hete megnyitott, gyönyörű csupaüveg emeletes áruház nyitvatartási idejét, majd felhívja a közönséget, vegyen részt az Irodalomtörténeti Társaság háromnapos vándorgyűlésen, az egyetem aulájában. A látogatottságra nem is lehetett panasz. Az természetes, hogy a Tömörkény István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett elsőnapi ünnepi megemlékezésen a párt és az állami szervek vezetői mind megjelentek, de az Erasmus ünnepségen, sőt a harmadik napi szecessziós vitán is zsúfolásig tele volt az egyetemi nagyterem. S ha hozzávesszük, hogy ugyanezen a napokon Szegeden tartották a Magyar Pathológusok Társaságának első nagygyűlését és a magyar fogorvosok IX. Alkovi-vándorgyűlését is, nemcsak a város lehetett elégedett idegenforgalmával, de a megjelentek is a közönséggel. A Tömörkény-emlékülés hangulatát kissé megzavarta, hogy a főelőadó Czine Mihály egyetemi docens édesanyja súlyos betegsége miatt kénytelen volt az utolsó pillanatban lemondani. Így helyette Keresztury Dezső vázolta fel Tömörkény István helyét irodalomszemléletünkben. Népiességéből Ady, Balázs Béla, sőt, Bartók is merített, művei Móriczra és József Attilára is kisugároztak. Arany János-i humora mélyén komor és tragikus életérzés rejtőzik. Olyan kismester, aki korlátozott formában, a novella műfajában is mindent el tudott mondani az emberről. Vidéki író mivoltában nincs semmi szégyelnivaló, hiszen a központtól távolélés lehet felszabadító élethelyzet is. Az egész ország irodalmi közvéleményének tiszteletadását fejezte ki Szeged írója előtt. Dr. Madácsy László egyetemi docens Tömörkény világirodalmi helyére mutatott rá, és elsősorban Turgenyev írói művészetével vonta meg a párhuzamot. A vándorgyűlés második napját Rotterdami Erasmus emlékének szentelte, születésének közelgő 500. évfordulója alkalmával. A megemlékezést Kardos Tibor egyetemi tanár tartotta. Szembehelyezkedett azzal a közkeletű felfogással, mely Erasmust az itáliai humanizmussal szemben az északi humanisták vezéregyéniségének nevezi, és rámutatott, hogy egész Európában egy egységes eszmeáramlatról van szó, a laicizálódó, gazdagodó polgárság születéséről, ahol igen hamar elmosódnak a nemzeti különbségek és az igazság lázas keresése lesz az eszmény. A humanizmus legnagyobb képviselői: Morus Tamás, Cervantes, Rabelais, Hutten közül csak az utolsó előkelő nemesi származású. Erasmus emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy függetlenítse magát: elhagyja a kolostort, küzd a nyomorúság és a betegség ellen. Rómában kiábrándul a teológiából, a párizsi egyetemen a szőrszálhasogató skolaszticizmusból. Bázelben letelepedve kora leghíresebb nyomdászaival keres kapcsolatot, Manutius-szal és Frobenius-szal. Legnagyobb műve: A balgaság dicsérete a kor társadalmának leleplezése és egy új társadalom álma, melynek vezető gondolata a lelkiismeret. Eszménye nem a háború, nem a csalás, nem az erőszak, hanem az emberséges, az igaz. Morus híres Utópiája nem más, mint Erasmus elveinek gyakorlati megvalósítása. Törékeny testében a kor legnagyobb lelke élt. Lakhelye a szellemi szervezkedés európai központja lett, Bázel az első „európai folyóirat” szerkesztőségének székhelye. Hatása a magyar irodalomra is nagy, a „magyar erasmisták”. Pesti Gábor, Erdősi Sylvester, Brodarics a kor legjelentősebb írói és gondolkodói. Nélküle a reformáció később és csekélyebb eredménnyel valósult volna meg. Tartalmat adott századának, visszaadta az emberiség becsületét, az élet legnehezebb kérdéseire próbálta megadni az első választ. A harmadik nap vitáinak középpontjában a közelmúlt állt, az irodalmi és művészeti szecesszió kérdése. A téma és hely kiválasztása pompásan sikerült, hiszen Budapest után Szeged az a város, melynek épületei a stílust legjobban tükrözik, ahol ennek a különös és nem mindig ízléses irányzatnak a legszembetűnőbb példáit találhatjuk. Diószegi András, a Kritika szerkesztője merész, de igen elgondolkodtató vitaindító előadásában kiterjesztette a szecessziós korszak időhatárait 1890-től egészen 1918-ig, és megpróbálta az irodalmi szecesszió magyar formáját jellemezni. A szecesszió jellegzetesen középeurópai irányzat, központja München, Berlin, Bécs és rajta keresztül Budapest. Szerinte ez a stílusirányzat bizonyos értelemben a lázadás jele, lázadás a hatalmi sakkban tartás, a nyomasztó politikai képződmények ellen. Az óriási ütemben fejlődő városi polgárság leveti magáról a századvég elmaradt stílusait, a megunt klasszicizmus helyett visszafordul a rokokó játékosságához, dekoratív hajlamához. Vonzó a színpompa, a népművészet elemeinek behatolása. A magyar irodalmi szecesszió főképviselőit Ambrus Zoltánban, Thury Lajosban, Bródy Sándorban látja. A lírában Ady korábbi verseiben sok a szecessziós vonás, különösen a Léda-zsoltárokban. A századvég hamis monumentalitását az intim vonások pótolják, a magyar reneszánsz, barokk és rokokó mulasztásait igyekeznek helyrehozni. 1908-tól a magyar szecesszió bonyolultabb és értékesebb lesz, megjelennek benne a válságproblémák is. Ironikusabbá válik a hangnem, kiábrándultabb és illúziótlanabb a tartalom Szini Gyula és Lövik Károly írásaiban. Fellép a zenei szecesszió is Debussy, Richard Strauss és a fiatal Bartók műveiben. Fellép az elkésett magyar szimbolizmus, melynek magyar ellenzői nem a stílus ellen hadakoznak elsősorban, hanem racionalizmusát keresik, a művészetnek a valósághoz való viszonyát. Egy sajátos magyar avant-garde alakul ki, főképviselői Csontváry, Bartók és Ady akiknek alkotásaiban a régiség és népiesség olvad össze. Az irány 1918-as tulajdonképpen véget ért, helyét egy új szociális realizmus veszi át, de utánélését megtaláljuk — bár leegyszerűsített formában Derkovicsnál és József Attilánál is. A szecesszió kérdése nagy érdeklődést és vitát váltott ki, valószínűleg sokat fogunk még találkozni vele a folyóiratok és irodalomtörténeti könyvek hasábjain. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság legközelebbi ülését Arany János emlékének szenteli és Nagykőrösön tartja, előadója Kodály Zoltán és Keresztúry Dezső lesz. Mint irodalmi érdekességet említjük meg, hogy a vándorgyűlés megvitatta a társulat jövő évben meginduló Régi magyar prózai emlékek sorozatát, melynek első kötete a hozzánk is közel álló Szepsi Csombor Márton műveinek teljes kiadása lesz. Kordos László Szerda, 1366. november #■ November 14-én és 15-én Miskolcon szerepel a kubai nemzeti balett Néhány nap múlva Kuba küldi el üzenetét városunkba. A Miskolci Nemzeti Színház színpadán bemutatkoznak a kubai nemzeti balett legjobbjai. Néhány esztendővel ezelőtt jártak már hazánkban. A kubai nemzeti balett a világ balettművészetének egyik legfiatalabb gyermeke. Még az elnyomatás éveiben, 1948-ban két kitűnő szólista, Alicia Alonso és Fernando Alonso alakította meg az első hivatalos balett társulatot Kubában. A XX. század második felében kissé különösen hangzik, hogy szabadtéren, ingyenes előadásokban kellett művészetükkel megismertetni a nézők ezreit, a nagyközönséget. De a két hivatott balettművész úgy gondolta, ezzel küldetést vállal a kubai nép felemelésében. Később, amikor már a szerencse is kedvezett együttesüknek, bejárták Latin-Amerika országait, és felléptek az Egyesült Államokban is. ■ Évek múltával a balett egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Kubában. Alicia Alonso kezdeményezésére megalakították a nevéről elnevezett akadémiát, amelyben a mai kubai balett élvonalbeli táncosai nevelkedtek. A forradalmi Kuba megalakulásáig sok gonddal kellett megküzdeniük, a zsarnok kormány megvonta tőlük a csekélyke anyagi támogatást is. A nagyszerű művészcsoport úgy protestált a zsarnokság ellen, hogy a forradalom kezdetéig nem szerepelt Kuba földjén. A forradalom győzelme után azonnal újjászerveződött a balett társulat. 1959 óta a kubai nemzeti balett nagy sikereket aratott mind belföldön, mind pedig külföldön. Felléptek több latin-amerikai országban, majd később meghívást kaptak a Szovjetunióba, az NDK-ba, Lengyelországba, Kínába, Koreába, Csehszlovákiába, Romániába, Bulgáriába és Magyarországra. Az együttes Fernando Alonso, primabalerinája pedig Alicia Alonso. Utóbbi művészről tudnunk kell, hogy századunk egyik legnagyobb balerinája. Ezt a nemzetközi kritika és a közönség egybehangzó véleménye is megerősíti. Alicia Alonso és férje nemcsak együttest és balettiskolát szerveztek, hanem szívós kutatómunkával felfedezték a tehetséges táncosokat, s ha kellett, a világ másik sarkából is együttesükhöz szerződtették. Alicia Alonso balettszervező, valamint pedagógia és szólótáncosi munkálkodása kikezdte egészségét. Először egyik szemének recehártyája súlyos sérülést szenvedett. Később autóbaleset érte, s ekkor megsérült másik szemének recehártyája is. Az orvosi tiltó tanácsok ellenére Alicia Alonso tovább dolgozott. Ujjaival elevenítette fel a tánclépéseket, s így egy alkalommal, amikor Alicia Markova megbetegedett, még a Giselle főszerepének eltáncolására is vállalkozhatott. Ilyen kitűnő együttest láthat a miskolci közönség november 14-én és 15-én. A program sokat ígérő. Alicia Alonso koreográfiájában bemutatják a Grand pas de quatre-t, régi spanyol hagyományokat elevenít fel a Masisimo című balett. A közönség láthatja a Hattyúk tavának második felvonását. A koreográfiát szintén Alicia Alonso tervezte. A közönséget az a kellemes élmény várja, hogy Odette szerepében találkozhat Alicia Alonsoval. S végül egy modern kompozíció elevenedik majd meg Tér és mozgás címmel. Ennek koreográfiáját Alberto Alonso készítette.. (P—I) HAGYOMÁNY ÉS MŰVELŐDÉS Jegyzetek a néprajzi- és nyelvjárás gyűíjlők találkozójáról 4 művészet és a tudomány édestestvérek. Erre egyik legszebb bizonyíték Szentendre. A Duna partján lévő ódon, műemlékházakkal teli kisváros sok művész vásznán jelent már meg, s lakói szívesen fogadnak minden olyan kezdeményezést, ami a városka hírnevét öregbítheti. November 5-e és 7-e között országos jellegű rendezvény zajlott itt le, a néprajzi és nyelvjárásgyűjtők III. országos találkozója. Mintegy százötvenen gyűltek össze a hivatásos kutatók és önkéntes gyűjtők, hogy három napon keresztül megvitassák, miként segítheti munkájuk a tudomány fejlődését, a népművelés ügyét. Már a fogadtatás is igen kedves volt. A városi tanács dísztermében e célra készített jelvény fogadta a részvevőket: Néprajzosok III. országos találkozója, Szentendre, 1966. A zászlócska alakú jelvényt azután a Pest megyei múzeumokat ismertető füzettel együtt minden részvevő megkapta emlékül. Az üdvözlések után dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Néprajzi Társaság elnöke mondott megnyitóbeszédet. Visszatekintett a néprajzi gyűjtés múltjára, s különösen az 1964-es szegedi találkozó óta eltelt időszakot elemezte. Hagyományaink gyűjtése és ápolása nem öncél, hanem szerves része a tudományos és népművelő munkának. A különböző foglalkozású gyűjtők eddig is értékes munkát végeztek, ezt a most beérkezett pályázatok, a megjelent kiadványok is mutatják. Örvendetes — mondotta —, hogy olyan kollektív eredmények is születtek, mint a Zala megye földrajzi nevei és a Borsod megye népi hagyományai című kötetek. Az ilyen munkák azt is bizonyítják, hogy a gyűjtők nagy feladatok megoldására képesek. A következő években el kell készíteni az új Magyarság Néprajzát, a magyar néprajz új szintézisét, ehhez kell az erőket összefogni. Ehhez szükség volna új, népszerű folyóiratra, mely szélesebb publikációs lehetőséget biztosítana. Fontos a TIT munkája is a gyűjtők összefogásában, s hamarosan létrejönnek a budapesti és vidéki szakosztályok. Előadása befejezéseként Ortutay professzor megemlékezett az utóbbi két évben elhunyt gyűjtőkről, s többek között Koós Imrének a summmsélet kutatásában elért kiemelkedő eredményeit is méltatta. Az első napi program ünnepélyes eseménye volt a Sebestyén Gyula emlékérem átadása. A néprajzi, nyelvjárási gyűjtőmunkában kitűnt kutatók elsőízben kapták ezt a Szentendre város Tanácsa által alapított kitüntetést. Nagy Czirok László, a Kiskúnságon évtizedek óta végzett kutatásáért, Dorogi Márton (Püspökladány) a népi bérmunkák gyűjtéséért és feldolgozásáért, dr. Timaffy László pedig elsősorban a Kisalföldön végzett munkájáért kapta az emlékérmet. A kitüntetettek között két borsodi is található. Borsi Ernő az idén két megyei pályázaton is első díjat nyert. Feldolgozta a hagyományos paraszti gazdálkodást Sály községben, valamint Győr megyei népdalokat gyűjtött. Dr. Szabó Lajos két éve vesz részt a gyűjtőmunkában, s több mint félezer mondát gyűjtött Taktaszadán. Az emlékérmek átadása után osztották ki a Pest megyei néprajzi pályázat díjait, majd a gazdag program befejezéseként este a részvevők a városi művelődési házban kötetlen beszélgetésben cserélték ki tapasztalataikat. Barsi Ernő népdalfeldolgozásaiból énekelt felesége, aki a gyűjtésben is hűséges munkatársa. A vasárnap délelőtti program is igen gazdag volt, s egy témakör köré csoportosult. Dr. Szabó Lajos tartott előadást taktaszadai mondagyűjtéséről, amit élénk vita követett. A módszertani kérdések megbeszélése után Ortutay professzor megígérte, hogy ezt a kiemelkedő munkát az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény egyik köteteként az Akadémia megjelenteti. A délutáni programban dr. Bárczi Géza professzor, akadémikus, a néprajzi-nyelvészeti kutatás fontosságáról, eredményeiről beszélt. A szakmai vitát dr. Tálasi István professzor vezette. Galuska Imre Határhasználat a régi Kesznyétenben címmel tartott előadást, melyhez számosan hozzászóltak. Az utolsó napi program egy régóta húzódó, s most már a megvalósulás előtt álló néprajzi kérdéssel foglalkozott. A millennium alkalmával a Városligetben felépítettek egy falut a különböző tájegységekből. Ez a falu a házak eredeti berendezéseivel már akkor is sok látogatót vonzott. Külföldön már több helyen épültek ilyen szabadtéri néprajzi múzeumok, skanzenek. Nálunk Balassagyarmaton, Parádon, Zalaegerszegen, Veszprémben van egy-egy eredeti lakóház, de szükség van rá, hogy egy helyen összevonva is megörökítsük a magyar népi építészet, népművészet alkotásait. Szentendre városa vállalta, hogy erre a célra megfelelő területet, biztosít. Erről tájékoztatta a részvevőket dr. Erdélyi Zoltán. A háromnapos országos konferencia szabad vitával, majd dr. Bodrogi Tibor zárszavával ért véget. Gazdag program volt három napig Szentendrén előadásokkal, vitákkal, ismerkedéssel, városnézéssel. A részvevők sokat tanultak egymástól, megbeszélték a tennivalókat, örvendetes, hogy a borsodi gyűjtők munkásságát az illetékesek országosan is kiemelkedőnek tartják. Szükség volna rá, hogy ehhez a munkához még több támogatást kapjanak itt a megyében, s megoldást találjunk a szépen gyarapodó gyűjtések sorozatban való megjelentetésére is. A néprajzi, nyelvjárási gyűjtőmunka nem néhány ember hobbyja, hanem tömegmozgalom. Megtanít haladó hagyományaink megbecsülésére, megmenti pusztuló értékeinket. A gyűjtők diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek, akiknek tevékenysége kiegészíti a hivatásos kutatók munkáját. Megbecsülésüket ez a találkozó is bizonyította. B. F. A képernyő előtt * 0 Ünnepi esték A kétnapos ünnep, illetve az előtte adódó szombat meglehetősen széles választékú műsorok összeállítására serkentette a televízió szerkesztőit. Az ünnepet jelezte Fehér Lajos elvtárs ünnepi beszéde, a Vízivárosi nyár című háromrészes tv-film megismétlése, Lányi Sarolta verseinek és műfordításainak összeállítása, a Szovjetunió budapesti nagykövetének beszéde, és az azt követő dokumentumfilm. Az ünnep, majd a moszkvai dísszemle közvetítése. Ide kell számítanunk dr. Sik Endre önvallomását gazdag életpályájáról, és méltó befejezése volt e sorozatnak a hétfőn késő este sugárzott..........mind önzetlenül meneteltek .. című művészet, amely szovjet írók, költők műveivel, azok részleteivel (például az Optimista tragédiából) emlékezetett a negyvenkilenc év előtti októberre. Az egyéb jellegű műsorok közül időrendben első volt Tabi László szerzői estje, amelyben Pardon ... címmel több ismert humoreszkjének tv-változatát, egy egyfelvonásosát és egy verses anekdotáját láttuk-hallottuk. Egészében kellemes, derűs est részesei lehettünk, mint azt az illusztris humorista műveinél máris megszoktuk:-------- - Kevésbé egyértelmű véleményt mondhatunk a vasárnap este látott Búcsú a kikötőben című tv-játékról, amelyet Viktor Konyeckij szovjet novellista Még egyszer a háborúról című elbeszéléséből Deme Gábor írt és Szőnyi G. Sándor rendezett. A tv-változatban, a befejezés megváltoztatásával, a történet optimistább kicsengést kapott, valami happy end-íe lopakodott a meghatóan emberi, de alapvetően borús színű életepizódba. A tv-játék szép, korrekt munka volt, jól érzékeltette a hátországi hadikórházban élő és a szebb holnapot váró emberek, ápolónők életét. Egészében csak úgy emlékezhetünk vissza erre a játékra, mint a kort és a benne élő, különféle jellemű embereket jól idéző műre. Kár volt a végét megváltoztatni, s zavarónak tűnik, hogy a szerelmes őrnagyot szembetegnek ismerjük meg, bekötött szemmel játszik, s rögtön utána moziba megy. Az egyes figurák hiteleseknek tűntek. Közbejött apróság címmel zenés összeállítás jelentette a vasárnap est fő műsort. A programban ugyan vígjátéknak hirdették, de annak talán túlzás lenne nevezni és elfogadni. Derűs, napfényes budapesti városképek, kápráztató női ruhák, nagyon sok jó zene és dal, összekötő kapocsként meg egy erőszakolt, sok hirdetéssel, direkt utalással tűzdelt tanmese. — ebből áll össze a Pongrácz Zsuzsa írta, Bednai Nándor rendezte játék, no, meg egy sor ruházati szövetkezet, valamint az Állami Biztosító cascobiztosítási reklámjából, és némi demográfiai propagandából, amit már a bevezető képsor gólyája is jelez. Ha vígjátékot, azaz drámai alkotást vártunk, csalódtunk, de ha a csacska meseszálat figyelmen kívül hagyjuk és zenés reklám revünek, vagy hasonló összeállításnak fogjuk fel a közbejött apróságot, úgy elfogadhatóan, kellemesen kísérte a hétfő esti családi, vagy baráti egyítületekért Benedek Mikié*