Északmagyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÁG 2 A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) gos Tanácsa javaslatára munkaügyi miniszter előterjesztést készített a részesedési alap kategóriák szerinti felosztását, felhasználásának re, amelyet a kormány elfogadott. Határozatot hozott arra, hogy a részesedési alap felosztását, felhasználásának módját vállalati hatáskörbe kell utalni. Ugyanakkor továbbra is alkalmazni kell a differenciált anyagi ösztönzést, mely biztosítja a dolgozók közvetlen érdekeltségét a vállalati nyereség növelésében. Ezért a részesedési alap felosztásánál továbbra is figyelembe kell venni a végzett munka hatékonyságát, fontosságát, a munkaviszonyban eltöltött időt, valamint az átlagosnál nagyobb fizikai igénybevételt. A részesedési alapból — a kollektív szerződésben történő szabályok szerint — minden dolgozó kaphat évközi jutalmat, nyereségprémiumot és év végi részesedést. Az év végi részesedés felosztásának alapját minden dolgozónál az éves kereset képezi. A magasabb vezető állású dolgozók nyereségprémiumát, jutalmát és év végi részesedését a felügyeleti szerv határozza meg, figyelembe véve a vállalat gazdasági eredményeit, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását. A határozat intézkedik a magasabb vezető állásúak eddigi prémiumátalányának differenciált alapbéresítésére, fenntartva a veszteséges gazdálkodással járó anyagi következményeket. Az intézkedés visszamenőleg, 1969. január 1-től érvényes, ami azt jelenti, hogy az év végi részesedés felosztására már 1970-ben a módosítás szerint kerül sor. A kormány felhívta a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben 1969. december 31-ig szabályozza a részesedési alap felosztásának új rendszerét. A pénzügyminiszter előterjesztésére a Minisztertanács rendeletet hozott a lakosságra vonatkozó adóigazgatási eljárás általános szabályairól. Az adóigazgatási eljárás során továbbra is az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni; a kormány rendelete az adóztatás sajátos problémáival kapcsolatos kérdésekben intézkedik, egyszerűsíti az eljárást, többek abban az értelemben, hogy 1970. január 1-től az adó megállapítását és az adóigazgatási feladatokat a lakossággal legközvetlenebb kapcsolatban álló községi, városi, kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakigazgatási (illetőleg a vám- és pénzügyőrség) szervei látják el. A Minisztertanács az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztésére megtárgyalta a határvizekkel kapcsolatban a szomszédos országokkal kialakult együttműködés kérdéseit, továbbá a magyar vízügyi szerveknek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Bizottság munkájában kifejtett tevékenységét. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ezután a vizeink szennyezettsége elleni védekezés hatékonyságának növelésére tett előterjesztést. Javaslatára a kormány határozatot hozott a szennyvízbírság alkalmazásának módozatairól és a káros szennyezés mértékének új határértékeiről. Az előírt új módszerrel a tényleges szennyezés az eddiginél pontosabban megállapítható és a bírság összege arányos az üzem által okozott népgazdasági kárral. A szennyvízbírságból származó bevételekből támogatást lehet adni az üzemeknek a szennyezések okainak megszüntetésére, ipari szennyvíztisztító és elvezető berendezések létesítésére. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a csökkent munkaképességű dolgozók védelmére hozott intézkedések végrehajtásáról. A beszámoló szerint az eddigi rendelkezések jobb feltételeket és megfelelő védelmet biztosítanak a csökkent munkaképességű dolgozóknak, azonban az üzemekben és a vállalatoknál további erőfeszítésekre van szükség a megfelelő (munkahelyek) munkakörök kialakítása és az átképzés körültekintő megoldása érdekében. A Minisztertanács a beszámolót elfogadta és utasította az érdekelt ágazati minisztereket, egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gondot a csökkent munkaképességű dolgozók védelmével és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi miniszter az idegenforgalom fejlesztési koncepcióira tett javaslatot. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. íjra együtt folytatás az 1. oldalról.) dött. Az űrhajósokat hallhatóan nem viselte meg a bonyolult és veszélyes manőver: még tréfálkozni is tudtak a földi irányító központtal, miközben a pályaadatokat és a műszerek adatait közölték. Az Apollo—12 két része, az „Intrepid” holdkomp és a „Yankee Clipper” anyaűrhajó a tervezettnél hat perccel hamarabb, magyar idő szerint 18.59 órakor összekapcsolódott és 125 kilométer magas Hold körüli pályán most már egyetlen űrhajóként folytatja keringését. Röviddel az összekapcsolás után megkezdődött a két űrjármű belső nyomásának kiegyenlítése, az összekötő alagút nyomás alá helyezése. Az űrhajósok ennek befejeztével eltávolítják a záróajtókat és megkezdik az átköltözést az űrkabinba. Ezt újabb szétkapcsolás követi, majd a holdkompot „visszalövik” a Holdra. Az Apollo– 12 három utasa ezután az űrkabinban tovább kering a Hold körül. A visszatérő pályára november 21-én este térnek rá és november 24- én szállnak le a Csendesóceánra. Fogadás Pekingben Alekszej Jelzszavetyin, a Szovjetunió pekingi ideiglenes ügyvivője, csütörtökön fogadást adott V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese vezette szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson kínai részről Csao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes, a kínai kormányküldöttség vezetője, küldöttség többi tagja és más a hivatalos személyiségek voltak jelen. Megjelentek a Pekingben akkreditált külföldi diplomáciai képviseletek vezetői is. Lemondott Cabot Lodge Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a vietnami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián részt vevő amerikai küldöttség vezetője — jelentette be csütörtökön a Fehér Ház. Nixon elnök Cabot Lodge lemondását sajnálkozva bár, de elfogadta — hangzik a közlemény. Cabot Lodge december 8-án válik meg tisztségétől. A Fehér Ház közleményéből kitűnik, hogy Lodge helyettese, Lawrence E. Walsh is benyújtotta lemondását. Utódaikat még nem nevezték ki. Összecsapás Libanonban Véres összecsapások robbantak ki a libanoni hadsereg egységei és a Palesztinai menekültek között csütörtökön a Nabatijeh település közelében —■ közölték hivatalosan Bejrútban. A közlemény azt állítja, hogy az összetűzést a „palesztínaiak kezdeményezték”. Katonai erősítések érkeztek a helyszínre és géppuskatüzet nyitottak a palesztinai arabokra. >♦♦♦♦♦♦ !♦♦♦♦♦<**+*****++*+++*+ »♦♦•♦H'H'l Ilii |»«i| | | | I I I !'»■! LEHOCZKY ALFRED: Hetvenegy nap a háborúból 32 Tokaj felszabadulása Miközben a szovjet csapatok a nehéz, sáros terepen gyors ütemben Miskolc alá érkeztek, a frontvonal más részein is súlyos harcok dúltak. A szovjet és román egységek Polgár és Csap között több helyen igyekeztek kikényszeríteni a Tiszán való átkelést. A németek — erőik megóvása érdekében — az egész szakaszon, a Tisza nyugati partján ásták be magukat. A Tiszán ebben az időben, a tartós esőzésektől, nagy árhullám vonult le. A haditudósító így érzékelteti a jellegzetes tájat: „A Tisza mellett csak a gémeskutak nyújtják ki panaszos fakarjukat, a mindent elborító vízből.” Békés viszonyok között is nehéz ilyenkor az árral megküzdeni. Hát ilyenkor, amikor aknatűzben kellett azt megtenni. A prügyi harapófogó A szovjet páncélosok akadálytalanul törtek előre Rakamazig. A németek itt is visszavonultak a Tisza mögé, erős bázist építve ki a tokaji hegy körül. A szovjet csapatok a Miskolctól keletre eső frontszakaszon többször is megkísérelték az átkelést, hogy keletről is támogassák a város felszabadítását, de a németek visszaverték a kísérleteket. November közepén két helyen bontakozott ki elkeseredett harc az átkelőhelyért. Tiszalök térségében már november 14-én siker koronázta a próbálkozást, míg Tiszadobnál, a november 16-án megindított egyidejű támadással kényszerítették ki az átkelést. Elfoglalták Tiszaladányt, Csótajt, továbbá Taktakenézt. A két átkelési helyről — a hídfők kiszélesítésével — átkaroló hadműveletet folytattak Prügy irányába, s jelentős, összefüggő hídfőt hoztak létre. Az itt levő magyar egységek — mint a hadijelentés írta — „majdnem semmi ellenállást nem tanúsítottak”. A harcok során mindkét oldalon nagyok voltak veszteségek. Mintegy 600 német és magyar katona pusztult el 500 magyar hadifoglyot ejtettek. Prügy elfoglalásával szovjet és román egységek a a Tokajt védő német csapatok oldalába kerültek, miközben a hídfőt tovább szélesítették Taktaszada és Taktaharkány felé. Új híd a Tiszán Tokajban már napok óta nagy volt az izgalom: német egységek vonultak, hol egyik, hol másik irányban, a városon át. A lakosság — egy nagy ütközettől félve — a pincékbe bújt. A németek két zászlóaljjal valóban ellentámadást kísérelnek meg a szovjet és román csapatok ellen, de azok, a szárnyakra mért tüzérségi tűzzel meghiúsították a kísérletet. November 21-én este hír terjedt el a városban: a németek feladják a várost. S valóban, a német csapatok — a bekerítéstől való félelmükben — kivonultak a városból. Ezt tették Tárcáinál is. Erőiket a Bodrog vonalán — Bodrogkeresztúrra támaszkodva — rendezték be védelemre. Egy éjszakán át „senki földje” volt a terület. Tokajban — a pincékben bujkáló emberek között — futótűzként terjedt a hír, az éjszaka folyamán nagy izgalommal készültek a felszabadító csapatok fogadására A félelemmel vegyes remények éjszakája volt ez Tokajban.A csapatokat — amelyek a városba bevonultak — ünnepélyesen fogadta a lakosság. Az éj folyamán megválasztott * bizottság sóval és kenyérrel várta a bevonuló csapatokat. Amennyire félt a város népe, hogy a tokaji magaslat,* miatt nagy harcok lesznek e térségben, s ez pusztulással is fenyegeti a várost is, olyan szerencsésen múlt el a vihart felette. Ami más esetekben A országrésznyi területen hozott sikert a szovjet csapatoknak, hogy tudniillik beke“rítő hadműveletekkel visszavonulásra kényszerítették az ■ • ellenség erőit, itt ez kicsiben \ \ valósult meg. A Tokajig kiszélesített híd-jó fő a szovjet csapatok fontos kiindulási pontja lett. A műszaki alakulatok boszorkányos ügyességgel, néhány ■ ■ nap alatt nontonh.dat varázsoltak a folyó fölé, amelyen ] az utánpótlás — páncélt és | más nehéz fegyverzetet is1 ■ beleértve — gyors ütemben .. megindult a nyugati partra. A tokaji magaslat pedig a további harcok fontos bázisa : ■ [UNK] vá vált. A harapófogó kis.,kolc körül mindjobban össze! zárult. !; (Következik: A polgári ellenállás.) . • Péntek, 1969. nov. 21, Iránból Losonczi Pál a hazautazik Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön reggel rövid városnézésre indult Isfahanban. Ezután a magyar nagykövetségen találkozott az elnök a magyar kolónia tagjaival. Este az iráni sah magánjellegű vacsorán látta vendégül az államfőt és kíséretét. A vacsorán jelen voltak a sah családtagjai is. Losonczi Pál és kísérete pénteken, a kora délelőtti órákban indul vissza Budapestre. A budapesti SZOT-szálló nagytermében megkezdte munkáját a gyermeki jogok nemzetközi konferenciája. A tanácskozás részvevőit Szabó Ferenc (képünkön a mikrofonnál) a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára üdvözölte. fizet Helsinkibe III. Európa együttműködése A PRAGAI külügyminiszteri tanácskozás a Helsinkiben összeülő összeurópai értekezlet napirendjének második pontjaként „Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése” — témakört javasolja. A budapesti felhívás annak idején ugyanennek a gondolatnak egy más vetületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hogy a szilárd európai biztonsági rendszer „megteremti annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi és a légi tér hasznosítása, valamint az egészségügy területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüggő nagy terveket valósítsunk meg”. Bár az utóbbi esztendőkben volt normalizálódási irányzat is a gazdasági kapcsolatok területén, egyes tőkés országok és tőkés integrációk — mindenekelőtt a Közös Piac — még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjogú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés elé. Bizonyos áruk és árucsoportok bevitelére mennyiségi korlátozásokat állapítottak meg, a tőkés integrációkon kívülállók útjába vámfalakat emeltek. Sőt, a Közös Piac bizottsága a szervezet minisztertanácsa elé nemrégiben olyan javaslatot terjesztett, amely a szocialista országokból származó, egyébként mennyiségi korlátozások alá nem tartozó áruk bevitelére újabb, az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrendszert alkalmazna. Igaz, hogy ennek a kereskedelemgátló javaslatnak több az ellenzője, mint híve. A nyugati világ gazdasági szakembereinek többsége is egyre jobban látja, hogy nemzetközi kereskedelem ótajába állított minden korlátozó intézkedés — túl azon, hogy számos nyugat-európai országnak jelentős anyagi kárt okoz — ellentétes a nemzetközi fejlődéssel, a feszültségcsökkentő szándékokkal. Ami például bennünket illet: több országban, közöttük közös piaci országban is egy ideje fokozatosan csökkentik a magyar árukkal szemben korábban megszabott mennyiségi korlátozásokat. Ez akkor is megállapítható, ha gáz, korlát még ma is jócskán akad. A gátak további lebontása a gazdasági, a kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése feltétlenül jótékonyan hat majd a politikai együttműködésre is. AZ ELMÚLT néhány esztendőben egyébként szocialista és tőkés országok között bővülő árucsereforgalmi megállapodásokon túl jó néhány kooperációs megállapodás is született; a magyar vállalatok által francia, osztrák, nyugatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mellett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szovjet autógyár-gigász és az olasz Fiat-cég közötti együttműködés kölcsönös hasznáról. A nyugati sajtó nagy érdeklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — csőszállítások fejében — nagy mennyiségű földgázt szállítana Nyugat-Németországnak; az NSZK-nak energiaszükséglete kielégítésében ez igen jelentős lépés lenne. Szó esett például arról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között már megépített, és rendkívül nagy jelentőségű olaj és villamos távvezeték új elágazásokkal továbbépíthető a nyugateurópai országokban. Ezeket a már meglevő és tervezett hasznos kapcsolatokat még tovább lehet bővíteni, ha a nagy európai asztal körül helyet foglaló delegációk Helsinkiben rátérnek majd a második napirendi pont megbeszélésére. Századunk egyik nagy tudósa és békeharcosa, Joliot- Curie mondta egyszer, hogy Európa munkáskezei és gondolkodó koponyái, ha mindazt az erőt és tudást, amit mondjuk 1900-tól 1950-ig, fél évszázad alatt háborúra, pusztításra fordítottak, békés alkotásra összesítik. Európa többet érhetne el ötven év alatt, mint akár a múlt egy egész ezredévében A NUKLEÁRIS energia a békés építés szolgálatában, korunk sohasem álmodott technikai csodái , közös erőfeszítéssel a milliók mindennapjának megszépítésében — előbb Európában, majd a vén földrész példájét követve egész bolygónkon- ezt jelentené a budapesti felhívásán foglalt gondolatok megvalósulása. Helsinki site-o Gárdos Miklós