Északmagyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

ÉSZAK MAGYARORSZÁG 2 A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) gos Tanácsa javaslatára munkaügyi miniszter előter­­­jesztést készített a részesedé­si alap kategóriák szerinti felosztását, felhasználásának re, amelyet a kormány elfo­gadott. Határozatot hozott arra, hogy a részesedési alap felosztását, felhasználásának módját vállalati hatáskörbe kell utalni. Ugyanakkor to­vábbra is alkalmazni kell a differenciált anyagi ösztön­zést, mely biztosítja a dol­gozók közvetlen érdekeltsé­gét a vállalati nyereség nö­velésében. Ezért a részesedé­si alap felosztásánál tovább­ra is figyelembe kell venni a végzett munka hatékonysá­gát, fontosságát, a munkavi­szonyban eltöltött időt, vala­mint az átlagosnál nagyobb fizikai igénybevételt. A ré­szesedési alapból — a kollek­tív szerződésben történő sza­­bályok szerint — minden dol­gozó kaphat évközi jutalmat, nyereségprémiumot és év vé­gi részesedést. Az év végi ré­szesedés felosztásának alap­ját minden dolgozónál az éves kereset képezi. A magasabb vezető állású dolgozók nyereségprémiumát, jutalmát és év végi részese­dését a felügyeleti szerv ha­tározza meg, figyelembe vé­ve a vállalat gazdasági ered­ményeit, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulását. A határozat intéz­kedik a magasabb vezető ál­lásúak eddigi prémiumátalá­nyának differenciált alapbé­resítésére, fenntartva a vesz­teséges gazdálkodással járó anyagi következményeket. Az intézkedés visszame­nőleg, 1969. január 1-től ér­vényes, ami azt jelenti, hogy az év végi részesedés felosz­tására már 1970-ben a mó­dosítás szerint kerül sor. A kormány felhívta a munka­ügyi minisztert, hogy a Szak­szervezetek Országos Taná­csával egyetértésben 1969. de­cember 31-ig szabályozza a részesedési alap felosztásának új rendszerét. A pénzügyminiszter előter­jesztésére a Minisztertanács rendeletet hozott a lakosság­ra vonatkozó adóigazgatási eljárás általános szabályairól. Az adóigazgatási eljárás során továbbra is az ál­lamigazgatási eljárás ál­talános szabályairól szó­ló törvényben megállapí­tott rendelkezéseket kell al­kalmazni; a kormány rende­lete az adóztatás sajátos problémáival kapcsolatos kér­désekben intézkedik, egysze­rűsíti az eljárást, többek ab­ban az értelemben, hogy 1970. január 1-től az adó megállapítását és az adóigaz­gatási feladatokat a lakos­sággal legközvetlenebb kap­csolatban álló községi, váro­si, kerületi tanácsok végre­hajtó bizottságainak szak­­igazgatási (illetőleg a vám- és pénzügyőrség) szervei lát­ják el. A Minisztertanács az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­kének előterjesztésére meg­tárgyalta a határvizekkel kapcsolatban a szomszédos országokkal kialakult együtt­­­működés kérdéseit, továbbá a magyar vízügyi szerveknek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gaz­dasági Bizottság munkájában kifejtett tevékenységét. Az Országos Vízügyi Hiva­tal elnöke ezután a vizeink szennyezettsége elleni véde­kezés hatékonyságának növe­lésére tett előterjesztést. Ja­vaslatára a kormány határo­zatot hozott a szennyvízbír­ság alkalmazásának módoza­tairól és a káros szennyezés mértékének új határértékei­ről. Az előírt új módszerrel a tényleges szennyezés az eddi­ginél pontosabban megálla­pítható és a bírság összege arányos az üzem által oko­zott népgazdasági kárral. A szennyvízbírságból származó bevételekből támogatást le­het adni az üzemeknek a szennyezések okainak meg­szüntetésére, ipari szennyvíz­­tisztító és elvezető berende­zések létesítésére. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke jelen­tést tett a csökkent munka­­képességű dolgozók védelmé­re hozott intézkedések végre­hajtásáról. A beszámoló sze­rint az eddigi rendelkezések jobb feltételeket és megfele­lő védelmet biztosítanak a csökkent munkaképességű dolgozóknak, azonban az üze­mekben és a vállalatoknál további erőfeszítésekre van szükség a megfelelő (munka­helyek) munkakörök kiala­kítása és az átképzés körül­tekintő megoldása érdeké­ben. A Minisztertanács a be­számolót elfogadta és utasí­totta az érdekelt ágazati mi­nisztereket, egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, hogy a jövőben for­dítsanak nagyobb gondot a csökkent munkaképességű dolgozók védelmével és fog­lalkoztatásával kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi minisz­ter az idegenforgalom fej­lesztési koncepcióira tett ja­vaslatot. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ­íjra együtt f­olytatás az 1. oldalról.) dött. Az űrhajósokat hallha­tóan nem viselte meg a bo­nyolult és veszélyes manő­ver: még tréfálkozni is tud­tak a földi irányító központ­tal, miközben a pályaadato­kat és a műszerek adatait kö­zölték. Az Apollo—12 két része, az „Intrepid” holdkomp és a „Yankee Clipper” anyaűrha­jó a tervezettnél hat perc­cel hamarabb, magyar idő szerint 18.59 órakor összekap­csolódott és 125 kilométer magas Hold körüli pályán most már egyetlen űrhajó­ként folytatja keringését. Röviddel az összekapcsolás után megkezdődött a két űr­jármű belső nyomásának ki­­egyenlítése, az összekötő alagút nyomás alá helyezé­se. Az űrhajósok ennek befe­­jeztével eltávolítják a záró­ajtókat és megkezdik az át­költözést az űrkabinba. Ezt újabb szétkapcsolás követi, majd a holdkompot „vissza­lövik” a Holdra. Az Apollo– 12 három utasa ezután az űr­kabinban tovább kering a Hold körül. A visszatérő pá­lyára november 21-én este térnek rá és november 24- én szállnak le a Csendes­óceánra. Fogadás Pekingben Alekszej Jelzszavetyin, a Szovjetunió pekingi ideigle­nes ügyvivője, csütörtökön fogadást adott V. V. Kuznye­­cov, a külügyminiszter első helyettese vezette szovjet kormányküldöttség tiszteleté­re. A fogadáson kínai részről Csao Kuan-hua külügymi­niszter-helyettes, a kínai kor­mányküldöttség vezetője, küldöttség többi tagja és más a hivatalos személyiségek vol­tak jelen. Megjelentek a Pekingben akkreditált külföldi diplomá­ciai képviseletek vezetői is. Lemondott Cabot Lodge Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a viet­nami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián részt ve­vő amerikai küldöttség veze­tője — jelentette be csütör­tökön a Fehér Ház. Nixon elnök Cabot Lodge lemondá­sát sajnálkozva bár, de elfo­gadta — hangzik a közle­mény. Cabot Lodge december 8-án válik meg tisztségétől. A Fehér Ház közleményé­ből kitűnik, hogy Lodge he­lyettese, Lawrence E. Walsh is benyújtotta lemondását. Utódaikat még nem nevezték ki. Összecsapás Libanonban Véres összecsapások rob­bantak ki a libanoni hadse­reg egységei és a Palesztinai menekültek között csütörtö­kön a Nabatijeh település közelében —■ közölték hiva­talosan Bejrútban. A közlemény azt állítja, hogy az összetűzést a „pa­­lesztínaiak kezdeményezték”. Katonai erősítések érkeztek a helyszínre és géppuskatüzet nyitottak a palesztinai ara­bokra. >♦♦♦♦♦♦ !♦♦♦♦♦<**+*****++*+++*+ »♦♦•♦H'H'l Ilii |»«i| | | | I I I !'»■! LEHOCZKY ALFRED: Hetvenegy nap a háborúból 32 Tokaj felszabadulása Miközben a szovjet csapa­tok a nehéz, sáros terepen gyors ütemben Miskolc alá érkeztek, a frontvonal más részein is súlyos harcok dúl­tak. A szovjet és román egy­ségek Polgár és Csap között több helyen igyekeztek ki­kényszeríteni a Tiszán való átkelést. A németek — erőik megóvása érdekében — az egész szakaszon, a Tisza nyu­gati partján ásták be magu­kat. A Tiszán ebben az időben, a tartós esőzésektől, nagy ár­hullám vonult le. A haditu­dósító így érzékelteti a jel­legzetes tájat: „A Tisza mellett csak a gémeskutak nyújtják ki pa­naszos fakarjukat, a mindent elborító vízből.” Békés viszonyok között is nehéz ilyenkor az árral meg­küzdeni. Hát ilyenkor, ami­kor aknatűzben kellett azt megtenni. A prügyi harapófogó A szovjet páncélosok aka­dálytalanul törtek előre Ra­­kamazig. A németek itt is visszavonultak a Tisza mögé, erős bázist építve ki a toka­ji hegy körül. A szovjet csapatok a Mis­­kolctól keletre eső frontsza­­kaszon többször is megkísé­relték az átkelést, hogy ke­letről is támogassák a város felszabadítását, de a németek visszaverték a kísérleteket. November közepén két he­lyen bontakozott ki elkesere­dett harc az átkelőhelyért. Tiszalök térségében már no­vember 14-én siker koronáz­ta a próbálkozást, míg Tisza­­dobnál, a november 16-án megindított egyidejű táma­dással kényszerítették ki az átkelést. Elfoglalták Tiszala­­dányt, Csótajt, továbbá Tak­­takenézt. A két átkelési hely­­ről — a hídfők kiszélesítésé­vel — átkaroló hadművele­tet folytattak Prügy irányá­ba, s jelentős, összefüggő hídfőt hoztak létre. Az itt le­vő magyar egységek — mint a hadijelentés írta — „majd­nem semmi ellenállást nem tanúsítottak”. A harcok során mindkét oldalon nagyok voltak veszteségek. Mintegy 600 né­­­met és magyar katona pusz­tult el 500 magyar hadifog­lyot ejtettek. Prügy elfoglalásával szovjet és román egységek a a Tokajt védő német csapatok oldalába kerültek, miközben a hídfőt tovább szélesítették Taktaszada és Taktaharkány felé. Új híd a Tiszán Tokajban már napok óta nagy volt az izgalom: né­met egységek vonultak, hol egyik, hol másik irányban, a városon át. A lakosság — egy nagy ütközettől félve — a pincékbe bújt. A németek két zászlóaljjal valóban ellentámadást kísé­relnek meg a szovjet és ro­mán csapatok ellen, de azok, a szárnyakra mért tüzérségi tűzzel meghiúsították a kí­sérletet. November 21-én este hír terjedt el a városban: a né­metek feladják a várost. S valóban, a német csapatok — a bekerítéstől való félelmük­ben — kivonultak a városból. Ezt tették Tárcáinál is. Erői­ket a Bodrog vonalán — Bodrogkeresztúrra támasz­kodva — rendezték be véde­lemre. Egy éjszakán át „senki földje” volt a terület. Tokaj­ban — a pincékben bujkáló emberek között — futótűz­ként terjedt a hír, az éjszaka folyamán nagy izgalommal készültek a felszabadító csa­patok fogadására A félelem­mel vegyes remények éjsza­kája volt ez Tokajban.A csapatokat — amelyek a vá­­­­rosba bevonultak — ünnepé­­­lyesen fogadta a lakosság. Az­ éj folyamán megválasztott * bizottság sóval és kenyérrel­­ várta a bevonuló csapatokat.­­ Amennyire félt a város né­­­pe, hogy a tokaji magaslat,* miatt nagy harcok lesznek e­ térségben, s ez pusztulással is fenyegeti a várost is, olyan­­ szerencsésen múlt el a vihart felette. Ami más esetekben A országrésznyi területen ho­­­zott sikert a szovjet csapa­­­­toknak, hogy tudniillik beke­“­rítő hadműveletekkel vissza­­­­­­vonulásra kényszerítették az ■ • ellenség erőit, itt ez kicsiben \ \ valósult meg. A Tokajig kiszélesített híd-j­ó fő a szovjet csapatok fontos­ kiindulási pontja lett. A­ műszaki alakulatok boszor­­­­kányos ügyességgel, néhány ■ ■ nap alatt nontonh.dat vará­­­­zsoltak a folyó fölé, amelyen ]­ az utánpótlás — páncélt és |­­ más nehéz fegyverzetet is1 ■ beleértve — gyors ütemben .. megindult a nyugati partra. A tokaji magaslat pedig a­­­­ további harcok fontos bázisa : ■ [UNK] vá vált. A harapófogó kis­.,­kolc körül mindjobban össze­!­ zárult. !; (Következik: A polgári el­­­­lenállás.) . • Péntek, 1969. nov. 21, Iránból­­ Losonczi Pál a hazautazik Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke csütörtökön reggel rövid városnézésre in­dult Isfahanban. Ezután a magyar nagykö­vetségen találkozott az elnök a magyar kolónia tagjaival. Este az iráni sah magánjel­legű vacsorán látta vendégül az államfőt és kíséretét. A vacsorán jelen voltak a sah családtagjai is. Losonczi Pál és kísérete pénteken, a kora délelőtti órákban indul vissza Buda­pestre. A budapesti SZOT-szálló nagy­termében megkezdte mun­káját a gyermeki jogok nemzetközi konferenciája. A ta­nácskozás részvevőit Szabó Ferenc (képünkön a mikrofon­nál) a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára üdvözölte. fiz­et Helsinkibe III. Európa együttműködése A PR­AGAI külügyminisz­teri tanácskozás a Helsinki­ben összeülő összeurópai ér­tekezlet napirendjének máso­dik pontjaként „Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazda­sági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése” — témakört javasolja. A budapesti felhívás annak idején ugyanennek a gondo­latnak egy más vetületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hogy a szilárd európai biz­tonsági rendszer „megterem­ti annak objektív lehetősé­gét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi és a légi tér haszno­sítása, valamint az egészség­ügy területén az egész föld­rész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüg­gő nagy terveket valósítsunk meg”. Bár az utóbbi esztendők­ben volt normalizálódási irányzat is a gazdasági kap­csolatok területén, egyes tő­kés országok és tőkés integ­rációk — mindenekelőtt a Közös Piac — még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjogú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés elé. Bizonyos áruk és árucso­portok bevitelére mennyiségi korlátozásokat állapítottak meg, a tőkés integrációkon kívülállók útjába vámfalakat emeltek. Sőt, a Közös Piac bizottsága a szervezet minisz­tertanácsa elé nemrégiben olyan javaslatot terjesztett, amely a szocialista országok­ból származó, egyébként mennyiségi korlátozások alá nem tartozó áruk bevitelére újabb, az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrend­szert alkalmazna. Igaz, hogy ennek a keres­kedelemgátló javaslatnak több az ellenzője, mint híve. A nyugati világ gazdasági szakembereinek többsége is egyre jobban látja, hogy nemzetk­özi­ kereskedelem ót­a­jába állított minden korláto­zó intézkedés — túl azon, hogy számos nyugat-európai országnak jelentős anyagi kárt okoz­ — ellentétes a nem­zetközi fejlődéssel, a feszült­ségcsökkentő szándékokkal. Ami például bennünket il­let: több országban, közöttük közös piaci országban is egy ideje fokozatosan csökkentik a magyar árukkal szemben koráb­b­an megszabott men­­­nyiségi korlátozásokat. Ez ak­­kor is megállapítható, ha gáz, korlát még ma is jócskán akad. A gátak további le­bontása a gazdasági, a keres­kedelmi és műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok kiszélesíté­se feltétlenül jótékonyan hat majd a politikai együttmű­ködésre is. AZ ELMÚLT néhány esz­tendőben egyébként szocialis­­­ta és tőkés országok között bővülő árucsereforgalmi megállapodásokon túl jó né­hány kooperációs megállapo­dás is született; a magyar vállalatok által francia, oszt­rák, nyugatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mellett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szov­jet autógyár-gigász és az olasz Fiat-cég közötti együtt­működés kölcsönös haszná­ról. A nyugati sajtó nagy ér­deklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — cső­­szállítások fejében — nagy mennyiségű földgázt szállíta­na Nyugat-Németországnak; az NSZK-nak energiaszük­séglete kielégítésében ez igen jelentős lépés lenne. Szó esett például arról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között már meg­épített, és rendkívül nagy je­lentőségű olaj­ és villamos távvezeték új elágazásokkal továbbépíthető a nyugat­európai országokban. Ezeket a már meglevő és tervezett hasznos kapcsolato­kat még tovább lehet bőví­teni, ha a nagy európai asz­tal körül helyet foglaló dele­gációk Helsinkiben rátérnek majd a második napirendi pont megbeszélésére. Századunk egyik nagy tu­dósa és békeharcosa, Joliot- Curie mondta egyszer, hogy Európa munkáskezei és gon­dolkodó koponyái, ha mind­azt az erőt és tudást, amit mondjuk 1900-tól 1950-ig, fél évszázad alatt háborúra, pusztításra fordítottak, békés alkotásra összesítik. Európa többet érhetne el ötven év alatt, mint akár a múlt egy egész ezredévében A NUKLEÁRIS energia a békés építés szolgálatában, korunk sohasem álmodott technikai csodái , közös erő­feszítéssel a milliók minden­napjának megszépítésében — előbb Európában, majd a vén földrész példájét követve egész bolygónkon- ezt jelen­tené a budapesti felhívásán foglalt gondolatok megvaló­sulása. Helsinki site-o Gárdos Miklós

Next