Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG2 Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke fogadja Avery Brun­­daget, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, aki a MOB 15 éves jubileumi ünnepségeire érkezett hazánkba. Külpolitikánk, az MSZMP és a testvérpártok viszonya Ha vnnk külpolitikáját lldítani a békére való évtizedek óta törekvés, a szocialista építőmunka leg­jobb nemzetközi feltételeinek megteremtése vezérli. A ma­gyar külpolitika a nemzet­közi politikai élet szerves ré­sze, a szocialista hazát kép­viselő államférfiak és diplo­maták tevékenysége — össz­hangban a testvéri országok­kal — az elvszerű béke, mindenkori haladás szolgá­­­latában áll. A IX. kongresszus óta el­telt időszakban bekövetke­zett változások igazolják ezt a szilárd külpolitikai vona­lat. Hazánk nemzetközi te­kintélye gyarapodott, a ma­gyar képviselők száma meg­növekedett a nemzetközi po­litikai és gazdasági szerveze­tek vezető testületeiben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a két kongresszus közötti időszakban tagja volt a Ma­gyar Népköztársaság, az európai, ENSZ-kereteken be­lül működő kulturális, tudo­mányos és gazdasági szerve­zetek munkájából mind ak­tívabban veszik ki részüket hazánk szakemberei. Ide kap­csolódik, hogy egész sor or­szággal létesítettünk diplo­máciai kapcsolatokat az el­múlt négy évben. A kongresszusi irányel­vekben szerepel a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelé­se. Az agresszív külpolitikát folytató imperializmus ko­runkban is érhet el kisebb­­nagyobb nemzetközi sikert a béke megbontásában, mint napjainkban Közel-Keleten és Indokínában történik. A szo­cialista országok azonban — összefogva a világ más, ha­ladó erőivel — gátját tudják vetni az imperialista törek­véseknek. A világ vezető kapitalista hatalma, az Amerikai Egye­sült Államok politikája, az esztelen fegyverkezés a szo­cialista világrendszer védel­mi erejének, a nemzetközi béke legfőbb biztosítékának növelését követelte a leg­utóbbi időben. A Varsói Szer­ződés katonai szervezetének felkészültsége az utóbbi négy évben jelentősen fejlődött, elsősorban a hadseregek kö­zötti magasabb szintű együtt­működés kialakítása folytán. A Magyar Népköztársaság — híven a marxizmus—le­­ninizmus eszméihez — tá­mogatja a még gyarmati sor­ban levő és nemrég felsza­badult országok politikai, gazdasági önállóságra való törekvéseit, és legfőbb kül­politikai céljának tartja termelőmunka alapjául szol­­­gáló béke megőrzését. A két kongresszus között eltelt időszakban új erőkkel gazdagodott a nemzetközi munkásmozgalom. A Magyar Szocialista Munkáspárt fej­lesztette kapcsolatait a test­vérpártokka­l. Párt'n’- jelen­­tős szerepet vitt az 1069 jú­niusi, moszkvai tanácskozás megszervezésében és előké­szítésében. Kongresszusunk ó­n ünnepeljük az alkotó mar­xizmus legnagyobb gondol­kodójának, Leninnek 100. születésnapját. Nincs egyet­len olyan párt sem a nem­zetközi munkásmozgalomban, amelynek politikája elvá­lasztható lenne Lenin nevé­től. A magyar munkásosz­tály pártja nemcsak Lenin tevékenységét tartja irány­adónak, hanem a társadalmi és gazdasági építőmunka minden frontján tisztában van vele, hogy a marxiz­mus—leninizmus erőinek legnagyobb pártja, a Szovjet­unió Kommunista Pártja képviseli leghívebben a mar­xizmus—leninizmus eszméit. Antimarxista, nem egy esetben antikommunista, egy­ségbontó törekvések jelent­keztek az utóbbi években a marxista—leninista pártok vezetőségében, s ezek kiha­tottak az egyes nemzeti pár­tok egymás közötti viszonyá­ra is. A marxizmus—le­­ninizmust következetes elvi politikaként alkalmazó pár­tok — közöttük a Magyar Szocialista Munkáspárt — minden energiájukkal arra törekszenek, hogy ezeket az egységbontó törekvéseket szilárd elvi alapon történel­mileg minél rövidebb idő alatt felszámolják. A nemzetközi munkásmoz­galom utóbbi évtizedének mérföldköve volt az 1969 jú­niusi, moszkvai tanácskozás. A tanácskozás tudományo­san magas szinten elemezte a nemzetközi munkásmozga­lom jelenlegi helyzetét, prob­lémáit, egyben irányt muta­tott e problémák megoldá­sához, a keletkezett nézetel­térések mielőbbi felszámolá­sához. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mérték­ben magáévá tette a tanács­kozás határozatait, és min­dent megtesz, hogy ezeket a határozatokat mind a párt­közi politikában, mind párton belül megvalósítsa. A a tanácskozás egyben azt is je­lentette, hogy fokozódott az imperializmus elszigeteltsége, különös tekintettel az ame­rikai imperializmusra. A magyar párt min­t eddig is tette — szembeszáll marxizmus—leninizmuson belül jelentkezett egységbon­tó törekvésekkel. A párt to­vábbra is a szocialista inter­nacionalizmus magasztos esz­méjét követi, és következetes elvi politikával fejezi ki azt az elhatározott szándékát, hogy a marxizmus—leniniz­mus szilárd bázisának tekin­ti magát a nemzetközi mun­­ka mozgalomban. Hegyes Zoltán Magyar államférfiak üdvözlő távirata Moszkvába a Luna—16 sikeres útja alkalmából L. I. BREZSNYEV elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének: Moszkva Kedves Elvtársak! A világűrkutatás újabb nagy eseménye, a m­ai 16 si­keres hold-utazásnak befejezése alkalmából szívből kö­szöntjük önöket, és az űrhajó­ tervezésében, kivitelezésében részt vett tudósokat és munkásokat. Mély meggyőződésünk, hogy az automatikus hold­állo­más programjának sikeres végrehajtása jelentősen segíti előre a világűrkutatást, az emberiség egyetemes érdekeinek javára. A Szovjetunió kozmikus tudományos vizsgálatainak újabb kimagasló sikere alkalmából legjobb kívánságainkat küld­jük önöknek, a testvéri szovjet népnek, az űrállomás vala­mennyi alkotójának. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Nixon taktikázik A hazai ellenzéket akarja lecsillapítani Henry Kissinger, Nixon el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója, értesülések szerint szombaton Párizsba repül, hogy tanácskozzék David Bruce-szal, a vietnami négyes értekezleten részvevő ameri­kai delegáció vezetőjével. Úgy tudják, hogy Kissinger előkészíti Nixon elnök meg­beszéléseit Bruce nagykövet­tel és helyettesével, Philip Habib-bal. Amerikai források szerint David Bruce most azt igyek­szik megtudni, Xuan Thuy­tól, a VDK delegáció vezető­jétől, hogy vannak-e „új moz­zanatok” a dél-vietnami ide­iglenes forradalmi kormány nemrégiben közzétett béke­­kezdeményezésében. Mérték­adó washingtoni megfigyelők már hosszabb ideje jósolják, hogy Nixon elnök a novem­ber 3-i részleges kongresszusi választások előtt időzített taktikával kívánja lecsillapí­tani vietnami politikájának hazai ellenzékét. IS­agy Józsefné miniszter tájékoztatója Pénteken a Parlamentben Nagy Józsefné könnyűipari miniszter tájékoztatta az új­ságírókat a könnyűipar ez évi tevékenységéről, a lakos­ság ellátásáról és ismertette a textilipar rekonstrukciójá­val kapcsolatos feladatokat. A sajtókonferenciát Várko­­nyi Péter, a kormány Tájé­koztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg. Nagy Józsefné többek kö­zött elmondotta, hogy az életszínvonalnak a tervezett­nél nagyobb mértékű növe­kedése nyomán megélénkült a ruházati cikkek iránti keres­let. A miniszter az áruellátás helyzetéről szóló beszámoló­ja összefoglalójaként leszö­gezte: a tények bizonyítják, hogy ez évben a hazai la­kosság ruházaticikk-ellátása javult, a könnyűipar dolgo­zóinak erőfeszítései nem vol­tak hiábavalók. Az azonban még nem mondható el, hogy mindenben eleget tudtunk tenni a belföldi piac igé­nyeinek. 7ő A könnyűipar a követke­zőéves számottevően tervidőszakban fejlődik, ter­melése évente átlagosan 6 százalékkal emelkedik­ majd. Nagyszabású rekonstrukciót hajtanak végre a ruházati-, a bútor-, a nyomda- és pa­píriparban. A párt és a kor­mány a ruházati­­ ipar re­konstrukcióját a legfontosabb népgazdaságfejlesztési prog­ramok közé sorolta. fcä Szombat, 1970. szept. 26. TJó partnert keresve egnap reggel óta Moszkvában tárgyal Schiller, nyugatnémet gazdasági miniszter Európa két leg­nagyobb gazdasági hatalma közötti tárgyalások első gyümölcseit ígérik a másfél hónapja megkötött po­litikai szerződésnek. A Szovjetunió a második világháborúban, valamennyi ország közül a legnagyobb áldozatokat hozta a fasizmus legyőzéséért. A kontinensnyi országot gazdasági életé­nek átszervezésére kényszerítette a fasiszta támadás, s ez még a békés termelésre való áttérés után is hosszú ideig éreztette hatását. A háború utáni ötéves tervek vi­szont újra stabilizálták a szovjet népgazdaságnak azon törekvéseit, melyek főképpen a fogyasztók igényeinek kielégítését szolgálják. Ez nemcsak a termelés és a belső piac kiszélesedésével bizonyítható, hanem azzal is, hogy a szovjet állam egyre több és több kooperációs szerző­dést köt a legfejlettebb nyugati országokkal. Természe­tes, hogy egy országnak iparágai nem egyformán fejlőd­nek, s így alakulhatott ki a szovjet népgazdaságon belül az a helyzet, hogy egyes ágazatok — autóipar, vegyipar, hűtőtechnika — felfuttatásához a nagyobb tapasztalattal rendelkező partner segítségére volt szükség. A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági életének mai arculata tulajdonképpen szintén a második világhá­ború után alakult ki. Nyugat-Németország lakói nagy árat fizettek fasiszta elődjük vandál pusztításaiért, s az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ma a kapitalista világ második legteljesítőképesebb hatalma, egyben arra is mutat, hogy az akut nyersanyag-problémákkal küzdő országnak jelenlegi gazdasági potenciálja fenntartása ér­dekében partnereket kell keresni. A szovjet—nyugatnémet szerződés, mely egy enyhül­­tebb európai légkör kezdetét jelentheti, tehát nemcsak po­litikai, hanem gazdasági kibontakozáshoz is vezet. Szó van arról, hogy a Szovjetunió óriás méretű teherautó­­gyárat építtet európai részének keleti területén néhány nagy német céggel. Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még az 1963-as, úgynevezett „csőembargó­ra”. (A Német Szövetségi Köztársaság kormánya megtil­totta nagy átmérőjű csövek szállítását a Szovjetunióba, annak ellenére, hogy a gyártó cégeket erre szerződés kö­telezte, s ezzel a Szovjetuniót arra kényszerítette, hogy nagy erőfeszítéssel, saját szükségleteit maga elégítse ki.) Schiller és Patolicsev tárgyalásai az ésszerűség alapján jöttek létre, s azzal biztatják a békére törekvő világot, hogy a versengés mindinkább az emberi létet előrevivő gazdasági fronton folyik. H. Z. Főagronómusok tanácskozása Sátiaújhelyen A sátoraljaújhelyi termelőszövetkezeteinek jav as fő­­agronómusai megbeszélést tartottak Sátoraljaújhelyen Szabó István, a járási­ ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője részletesen elemezte a mezőgazdasági nagyüzemei 1970. évi munkáját. Rámuta­tott, hogy az ár- és belvíz károk miatt a járás mező­gazdasági nagyüzemei össz­területének 25 százalékát volt károsodás. A kalászosok termését megkésve takarítot­ták be. Az átlagtermés rossz körülmények ellenén­­ is megfelelő, eléri a terve­zett szintet. Különösen jó­ termésátlagot értek el a di­csei Új Esztendő, a herceg­kúti Remény, a bodroghalmi Szabad Föld és a tiszakará­­di Új Élet Termelőszövetke­zetekben. Szabó István elis­meréssel szólt azokról a nagy­ci­ekről, amelyek munka­csúcsok idején erő- és mun­kagépekkel segítették az ala­csony gépesítettségi színvo­nalú termelőszövetkezeteket. Részletesen elemezte az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatokat. Az őszi szántási­­ és vetési munkákkal kapcsolatban kü­­lnösen a jó vetőmag bizto­­ítását hangsúlyozta. A me­zőgazdasági nagyüzemek idő­ben megrendelték a vetőma­got, de négy termelőszövet­­ezet még nem kapta meg a megrendelt mennyiséget. A sátoraljaújhelyi járásban, az őszi mezőgazdasági munkák­ban mintegy négy hét lema­radás van, ezért különösen fontos a jó munkaszervezés, az erő- és munkagépek ka­­pacitásának optimális ki­használása. Takács Imre Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) lett a választott testületek, a tanácstagok felelőssége. ciklus éveiben jelentős vál­­­tozások történtek gazdasági és társadalmi életünkben, s a demokrácia szélesedésével együtt az államigazgatásban is. Nagyobb önállóságot kap­tak a tanácsok, s örömmel­­ mondhatjuk, általában me­gyénk tanácsai éltek is a megnövekedett lehetőségek­­­­kel. Mindezek ismeretében a Hazafias Népfront megyei­­ bizottsága arra törekedett,­­­­ hogy megfelelő tömegpolitikai bázist teremtsen a tanácsok számára. A tanácsi munka színvonalasabbá tételére népfront különböző fórumo­­­kat biztosított a testületek és a tanácstagok tömegkapcso­­latainak elmélyítésére. Meg­állapították a jelentés készí­tői, hogy — különösen a ré­gebben tevékenykedő tanács­tagok — az állandó bizott­ságokban és a tanácsülése­ken hozzászólásaikkal, eset­leg interpellációkkal kapcso­lódtak be a testület életé­be, tartalmasabb munkájá­ba. Bár a fogadóórán­ még hasonlítanak egy néhol pa­nasznaphoz, ám sok és egy­re több közérdekű kérdést és elintéznivalót is eljuttat­tak a választók a tanácsta­gokhoz. Sok esetben a me­gyei vezetők a helyi erők mozgósításával és segítségé­vel oldottak meg egy-egy fel­adatot­. A megyei tanács ezután jóváhagyta a Népi Ellenőr­zési Bizottság második fél évre szóló munka­tervét En­nek során dr. Ladányi József vb-elnök javasolta a népi el­lenőröknek, hogy a III. öt­éves terv utolsó évében ad­­janak segítséget a vb veze­tőinek a beruházások, az építkezések vizsgálatával, idézésével Szervezeti kérdésekről is szó esett a tanácsülésen. Amint dr. Kardos Sándor vb­­titkár elmondotta: a tanács nemrég külön béralapot ka­pott a nagyközségi problé­mái­ megoldására. Így lehe­tőség nyílt rá, hogy idén november 1 -től újabb két te­lepülés kapja meg a nagy­községi rangot. A megyei ta­nács határozattá emelte tegnap: Encs és Szikszó az említett időponttól nagyköz­ség lesz.

Next