Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
Választási nagygyűlést tartottak a prágai sportcsarnokban. Képünkön: dr. Gustav Husak, a CSKP KB első titkára, a szónoki emelvényen. Nagy-Britannia és Rhodesia megállapodott, hogy véget vet a két országot egymással szembeállító hatéves vitának. Ian Smith rhodesiai miniszterelnök (balra) és Alec Douglas-Home brit külügyminiszter Salisburyben tegnap aláírta az országaik kapcsolatát rendező dokumentumot. Eseményekről • • RÖVIDÉVI JELENTÉS ÚJ-DELHIBŐL Csütörtökön az Országos Béketanácshoz Delhiből jelentés érkezett, amely arról számol be, hogy az Indiában tartózkodó magyar békemozgalmi küldöttség eredményes tárgyalásokat folytatott az össz-indiai béketanács vezetőivel. NŐ A FESZÜLTSÉG Az egyiptomi fővárosban eresni lehet a feszültség növekedését. Anvar Szadat elnök két hétvégi beszéde óta újabb és újabb intézkedéseket, rendeleteket hoznak. Ezek arról tanúskodnak, hogy Kairóban nem zárják ki a harci cselekmények kiújulásának lehetőségét. ismét támadták A VDK-T Az Egyesült Államok repülőgépei — a héten immár harmadik alkalommal — ismét támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Kedden behatoltak a demokratikus Vietnam légiterébe, s bombaterhüket a Muniahágótól mintegy 30 kilométerrel északkeletre szórták le. MOSZKVÁBAN ALÁÍRTAK Csütörtökön délben Moszkvában aláírták az szóló magyar—szovjet 1972-re árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv az árucsere-forgalom több mint tizennégy százalékos növekedését irányozza elő. A forgalom értéke meghaladja az egymilliárd 750 millió rubelt. MARATONI ÜLÉS Szerdán az éjszakai órákba nyúló maratoni ülés után csütörtökön ismét találkozott egymással a nyugat-berlini schönebergi városházán dr. Günther Kohrt, az NDK külügyminisztériumi államtitkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató. A SZOVJET VENDÉGEK ELUTAZTAK A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely T. Sz. Hacsaturov akadémikusnak, a társaság alelnökének vezetésével részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos értekezletén, csütörtökön elutazott Buda- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1972-re előirányzott Szociális intézkedések a Szovjetunióban Vaszilij Garbuzov beszámolója Vaszilij Garbuzov szovjet pénzügyminiszter a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerdai együttes ülésén megtartott költségvetési beszámolójában az eddigi legrészletesebb ismertetést adta a Szovjetunióban 1972-re előirányzott életszínvonal-emelési és szociális intézkedésekről. A beszámoló szerint ezek az intézkedések a következők lesznek: —• A havi bérminimum felmelése 70 rubelre, s egyidejűleg a közepes kategóriájú bérek és fizetések felemelése az északi országrészek, Kelet- és Nyugat-Szibéria, valamint az Uralvidék dolgozói számára. Ugyanakkor megszüntetik a minimális bérek adóztatását, a 90 rubelig terjedő kis fizetések jövedelmi adója pedig egyharmaddal csökken. — 1972. szeptember 1-től országos viszonylatban mintegy 20 százalékkal emelik a tanárok és az orvosok, s ennél nagyobb mértékben az óvodai és bölcsődei nevelőnők fizetését. Ugyancsak szeptember 1-től átlagosan 25 százalékkal felemelik a főiskolai hallgatók ösztöndíját, 50 százalékkal a középfokú szakoktatási intézmények tanulóinak ösztöndíját. Emelik a főiskolai aspiránsok és a tudományos kutatóintézetek aspiránsainak ösztöndíját is. Több, a közeljövőben esedékes szociális intézkedést tartalmazott Koszigin szovjet miniszterelnök szerdai tervbeszámolója is. Ezek közül a legjelentősebbnek a szovjet kormánynak az az elhatározása tűnik, hogy az eddig is szokásos családi pótlékokon kívül állami támogatásban részesítenek minden olyan többgyermekes családot, amelyben az egy főre jutó jövedelem nem éri el az 50 rubelt. Scheel Moszkvában tárgyal Walter Scheel, a Német Szövetségi Közstársaság külügyminisztere Moszkvába érkezett, amelynek vnukovói repülőterén, szovjet kollégája, Andrej Gromiko fogadta. A nyugatnémet külügyminiszter a szovjet fővárosban — néhány esztendeje egy ilyen hír még világszenzáció lett volna, ma már nem az. Nyomban hozzá is tehetjük: szerencsére nem az. Maga a tény, hogy a bonni diplomácia vezetője megszokott vendég Moszkvában, hogy mostani utazását már-már a rutinlátogatások között emlegetik, jól érzékelteti a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban bekövetkezett pozitív változást. A rutinlátogatás kifejezés persze korántsem jelenti azt, hogy Walter Scheel jelenlegi útja nem fontos esemény. Hogy mennyire az, arra többek között a külügyminiszter leningrádi kitérője is utal. Scheel ötnapos a tervek szerint tartózkodásából egyet a Néva-parti városban tölt. Ez már az itt felállítandó nyugatnémet konzulátus közvetlen és magas szintű előkészítése lesz. Erről a két ország már korábban megállapodott, éppúgy a hamburgi szovjet konzulátus felállításáról is. Tulajdonképpen a világ legtermészetesebb jelensége, ha két nagy ország nemcsak egymás fővárosában, hanem egy vagy több nagyvárosban is képviselteti magát. Ez több szerrv-pontból is ha llenne és SzÜkséges. Nem a múlt, hogy a Szovjetunió a leningrádi és a hamburgi konzulátus nem előbb született meg, hiszen nem a Szovjetunión múlt, hogy a két ország között csaknem negyedszázadon át olyan, rosszak voltak a kapcsolatok. A két konzulátus közeli megvalósulása csak az egyik jelképe annak, mennyi olyan dolog történt az utóbbi időben, amelyet hosszú időn át megakadályozott bonni részről a revansista, semmiből nem tanuló vezetés. Scheer moszkvai tanácskozásai hozzájárulhatnak az európai légkör további javításához. 971. nov. 26., péntek A rhodesiai alku Hat évvel ezelőtt, 1965. november 11-én jelentette be Ian Smith, a rhodesiai fehér telepesek kormányának elnöke az afrikai ország függetlenségét. Ez az úgynevezett függetlenség azt jelentette, hogy a 230 ezernyi európai telepes teljesen megfosztja jogaitól a négymillió 750 ezer afrikai őslakost — és ez annyira nyilvánvaló volt, hogy még az angol kormány is tiltakozott, szankciókat alkalmazott Ian Smith ellen. 1965-től 1969-ig az ENSZ jórészt papíron maradt határozatokkal, óvatos-felemás intézkedésekkel próbálta elszigetelni és magatartásának megváltoztatására bírni a telepes kormányt, de sikertelenül. A gazdasági szankciókat elhatározták ugyan, de senki sem alkalmazta. Bebizonyosodott, hogy a vezető tőkés hatalmak — miközben megszavazzák a Rhodesiát elítélő határozati javaslatokat — tovább kereskednek vele, ellátják mindennel, mert elsősorban gazdasági érdekeiket nézik, másodsorban szükségük van a rhodesiai rendszerre, Afrika egyik neokolonialista csendőrére. Ian Smith 1970 márciusában proklamálta a Rhodesiai Köztársaságot, s ezzel jelezte, hogy inkább elszánd Nagy- Britanniától, de nem enged fajüldöző és gyarmati kizsákmányoló politikájából. A brit konzervatív kormány hosszas alkudozásokba kezdett, hogy „kibéküljön” a rhodesiai rendszerrel. Lord Goodman államtitkár hosszas tárgyalásai után most nyélbe ütötték az alkut. Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter, miután Ian Smith miniszterelnökkel együtt szerdán Salisburyban aláírta a megállapodást, visszautazott Londonba. Mit tartalmaz a brit rhodesiai megállapodás? Szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de lényegére következtetni lehet a nyilatkozatokból, a kiszivárgott értesülésekből. A legfontosabb: a Smith-rezsimet hivatalosan is elismerik, visszavonják a Rhodesia ellen elhatározott szankciókat és új gazdasági egyezményt kötnek vele. Ez arra vall, hogy a brit kormány visszakozott saját elveitől is. Az a bizonyos „öt elv”, amelyet korábban Rhodesiával szemben alkalmazni akartak, kimondta, hogy az ország csak akkor válhat függetlenné, ha a kormány garanciát ad a lakosság afrikai többségét illető jogok biztosítására. Smith nem egyszer jelentette ki, hogy nem ismeri el ezt az elvet. A Smith-rendszer az afrikai függetlenségi mozgalmakat elnyomja, vezetőit bebörtönzi. Azok, akik síkraszálltak az afrikai lakosság jogaiért, internálótáborokban sínylődnek, így a Zapu (Zimbabwe African People’s Union) és a Zanu (Zimbabwe African National Union) vezetői. Ezek a nemzeti szervezetek a hajdani virágzó Zimbabwe nevét írták jászlaikra, hazájukat nem az angol gyarmatosító Cecil Rhodesről nevezik el, hanem ősi nevén akarják Jahja Khan levele Indira Gandhihoz Jól tájékozott forrásokra hivatkozva jelentette csütörtökön este Új-Delhiből az AFP francia hírügynökség, hogy Jahja Khan elnök Indira Gandhi miniszterelnökasszonyhoz intézett magánlevelében állítólag indiai— pakisztáni csúcstalálkozót javasolt. A levelet az idézett forrás szerint India pakisztáni főmegbízottja által továbbította, aki rövid látogatást tett az indiai fővárosban és csütörtökön tért vigasza Islamabadra. A pakisztáni elnök javaslatához hozzáfűzte, hogyha az indiai kormányfőnek nem áll módjában őt fogadni, vagy nem tud a találkozóra elutazni, akkor kívánatos lenne, ha a találkozón Szvaran Szingh külügyminiszter venne részt. Indiai hivatalos válaszról a francia hírügynökség nem szerzett értesülést. Nem voltak ott semmiféle vad-campingezők, tábor -tűz maradványa sem parázslott. Három rövid, vékony, még gyengén rugózó fémlábon vagy másfél méter átmérőjű, opálosan csillogó gömb állt a tisztás közepén, az sugárzott, magából, különös, sárgás-pirosas fényt. Kopra Tibornak még arra sem volt ereje, hogy első megdöbbenéséből felocsúdjék, már újabb fejlemények következtek. A gömb aljából csúzdaszerű szerkezet ereszkedett le a földig. Néhány másodperc múlva pedig valami labdaféle gurult le rajta. A fiatalember megdörzsölte szemét. Ébren van, vagy álmodik?! De ha álmodik, fabatkát sem ér a szemdörzsölgetés, mert azt is álmában cselekszi. És közben a zöld labda ott ugrál, pattog a gömb körül Most megáll. Oldalából pálcika válik ki, azzal böködni kezdi a földet. Egek, ez talajmintát gyűjt! Mozgása, tevékenysége mintegy kicsinyített és groteszk mása annak, amit Armstrongéktól látott a tv-ben. Csakhogy azok az űrhajósok holdkőzetet szedtek! Ez micsoda itt meg földkőzetet a szed! Ez is a világűrből érkezett volna?!” És micsoda ez a labda?! Apró automata? Élőlény? Meg kell szemlélni közelebbiül. Ez világszenzáció, ennek egy vérbeli újságíró utánajár, akár ébren van, akár csak álmodja az egészet. II. FEJEZET farsalgas a tisztáson Vigyázva, hogy zajt ne üssön, Kopra Tibor a bokrok fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott. Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végigkáristolja bőrért. Sikerült a labdát vagy kétméternyire megközelítenie. Így már tüzetesen is szemügyre vehette a Hold és a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapította meg, hogy a labda csak amolyan védőöltözet, űrruha, vagy inkább űrburok. Világoszöld színű, áttetsző anyagból van, átsejlenek rajta viselőjének, pontosabban benne tartózkodónak a kora vonalai. De csak annyira, mintha matt üvegen keresztül látná. Zömök törzsön a fókáéhoz hasonló, kerek fej ül, két keze, két lába van. Kisebb tartozékokat, szemet, orrot, fület, szájat nem sikerült kivennie. Ha egyáltalán volt ilyesmi. Az űrből érkezett miniatűr vendég — az újságíró most már biztos volt benne, hogy látogatója nem földi lény — furcsának és titokzatosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelemkeltő. Már csak méretei miatt sem. Magassága alig haladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, hangya, darázs. De a jövevény testi felépítése hasonlított az emberéhez, és nem voltak falánkjai, csápjai, karmai. Az átlátszó labdában mozgó figura inkább kellemesen mulatságos benyomást keltett, mintsem ijedelmet. Megnyugtatólag hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyire ez egyáltalán megállapítható volt — nem lehetett a jövevénynél semmiféle viszonylag nagyobbfajta fegyver. A gömbhéjszerű védőöltözet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mögött leselkedő fiatalember. A labda anyaga belülről kifelé teljesen rugalmas volt, hiszen a kis figura könnyedén dugta át, húzta be rajta a kutatópálcát. Más-más helyen. S e nyílások rögtön be is forrtak, nyomuk sem látszott a burok felületén. Ugyanakkor a kívülről jövő erőnek a kéreg szilárdan ellenállt. Ez a tulajdonsága akkor derült ki, amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű szikladarab mellé került, amely kiállt a földből. A labda odapattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcolódott. A kő hegye viszont letörött. Arra egyelőre nem sikerült Koprának rájönnie, hogy jövevény miként szabja meg a fura járművének mozgási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen is meg tud állni, miként lehetséges, hogyha a labda gurul, oldalt pattog, ugrál, a benne levő alak változatlanul megőrzi függőleges testtartását? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, nagy gömbbel összekapcsolaták volna. Szívesen folytatta volna tovább az izgalmas vizsgálódást, de nem tehette. Megpillantott ugyanis a tisztás túlsó oldalán egy ismerőst, Samut. A nyughatatlan bosszúállónak csak hosszúkás feje, gidaszarvai látszódtak ki a bozótból. Szilaj tekintetét nem vette le a labdáról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségének tart mindent, ami az új szomszéd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi képességekkel ugyan nem rendelkezett, de nehéz helyzetekben Koprának villámgyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhatna abból, ha valami csetepaté robban most ki a fantasztikus jövevény és a dühös kis kecskebak között. Elsősorban Samut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött. És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, összecsapta tenyerét és a biztonság kedvéért még kurjantott is egy félelmeteset. A hatás nem maradt el. Samu abban a minutumban visszahúzódott, és a labda is megszüntette a szökdécselést. Kibukkant belőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irányult. Mulatságos jelenet. A világűrből érkezett Guliver golyóstollbetét nagyságú fegyverével merészen megcélozza az óriás földlakót. Az újságíró önkéntelenül felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható sziszegő hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kopra — kővé meredt. A szó legszorosabb értelmében. (Folytatjuk)