Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. január 30., csütörtök Kenyér vagy fatányér? Volt egyszer egy ember. Fából faragott egy tányért a reszkető kezű öreg szülő­nek, mondván: ha elejti a tányért, az ételt össze lehet szedni a földről, de a cserép összetörik. Egyszer jön haza, látja, hogy a­­ kicsi fia farig­csál. M­it csinálsz kicsi fi­am? —­ kérdi. Tányért fara­gok édesapámnak, hogy ha öreg lesz, legyen miből en­nie. De jó is volna, ha meg­szívlelné ezt a példát az a képviselő, aki azt mondta nyílt fórumon: „ ... miért sírnak a nyugdíjasok? Mit tettek ők a közös kalapba?” Vegyük számba, mit is? Nem üzentek háborút, mégis ő­k kaptak — ifjú korukra — egy kifosztott, rommá lőtt országot. Őket hajtották kényszermunkára, ők fizették a jóvátételt, őket űzték el .Lakosságcserével a szülőha­zájukból. ők maradta­k föld nélkül, mégis szántottak, ve­tettek. ők kaptak kevesebb kenyeret, hogy új egyetemek, főiskolák épüljenek, ahol — ösztöndíjjal — diplomázha­tott a képviselő úr, aki kér­dd: mit tettek a kalapba? Ők építettek lakótelepeket — amin most fany­algunnk —, de hol lakna most több száz­ezer ember? Ők fizettek 40 évig nyugdíj­járulékot. Mind­ez el van felejtve? Ezért kell a nyugdíjasok milliói­nak most a kenyerükért harcba szállni? A sok nyug­díjasklubnak, egyesületnek, szociális otthonban élőknek érdekvédelmi szövetséget al­kotni? Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében is létrejött a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Or­szágos Szövetsége megyei képviselete. (Miskolc, Korvin O. u. 9.) Nem irányító és depolitizált szervezet ez, cél­ja: tömegerővel képviselni a perifériára szorult idősko­rúak érdekeit. Hirdeti: a nyugdíjak megcsonkítása jogellenes. Az évtizedekig gyűjtött nyugdíjalap tovább­ra sem a nyugdíjasoké. Bí­róságon kereste a szövetség az igazát, de elutasították. Most nyugalom helyett ke­nyérért kell kiáltani, ezért várják soraikba a nyugdíja­sok szervezeteit. Csatlakoz­hatnak mint szervezet, és személy szerint is. Ne lás­sunk olyat, mint egy ózdi nyugdíjas esetében, aki délben a kenyér belét­eszi, este a kenyérhéjat — ed­dig — tejben áztatva. A drá­gulás után lesz-e tej az „ap­rítani valóhoz”? Ezért kiált a virrasztó. A kenyérért. Tányért mindenki csinál ma­gának. Csapó András Miskolc Nyilatkozat Felelőtlennek érezzük az olyan nyilatkozatokat, amelyek az önkormányzati munka és a Mályi községben az egyik la­kos udvarába történő palackbedobás között összefüggéseket láttatnak bizonyítékok híján. Az eddigi nyilatkozatokból Mályi község eredményei — az elmúlt egy év során — nem derülnek ki. Ezek a következők: 1. Gyógyszertár-létesítés, -átadás. 2. Óvoda átadása — saját pénz 10 millió forint. 3. Közvilágítás korszerűsítése 3 millió forintból. 4. Utak építése. 5. A lakosság járdát épít az önkormányzat által biztosított anyagból. 6. Mályi Tükör újság. 7. Polgárőrség felállítása. 8. Diszkontáruház. 9. Időseknek szeretetcsomag. 10. A lakosoknak helyi adót nem állapítottunk meg. Fürjész András (független) Hubert János (SZDSZ) Kota Gyula (MDF) Simkó János (Szocialista Párt) Labóczki János (MDF) dr. Zelei Zoltán (független) Vasalót kilóra Szépen rendezett kirakat Miskolcon, a Széchenyi út 52. szám alatt, „vasárus edény” felirattal. Azt hinné az ember, itt a vásárlókért vannak. Értük is! Mindaddig, amíg cserére nem jelentkez­nek. Történt a következő eset: December 22-én vásárolt a férjem egy BTR 0271-es vasalót, 2860 forintért, mely sok mindent tud: hőt szabá­lyoz, gőzöl és még sorolhat­nám. Egyetlen szépséghibá­ja, hogy 1,35 kilogrammot (például egy Moulinex 0,98 kg) nyom. No, de melyik férfi vesz vasalót kilóra? Sebaj, gondoltam, majd ün­nepek után kicserélem. De­cember 27-én a következő felirat fogadott: leltározunk, nyitás január 6-án. Annak rendje-módja szerint vissza is mentem, nehogy túllépjem a nyolc napot. Kérésemet előadva már nem olyan ked­ves hang fogadott. Az el­adó hölgy közölte velem, hogy nem áll módjukban a csere, mivel a jótállási je­gyet lepecsételték. Az üzlet­vezető az elhangzottakhoz még annyit fűzött, hogy emiatt senki sem vásárolná meg a vasalót. Panaszommal a városi önkormányzathoz fordulhattam volna, de nem tettem. Helyette felhívtam telefonon az Elektron-Extra Kereskedelmi Kft. boltját, ahol a vezetőnő kedvesen közölte velem, nincs akadá­lya a cserének, vigyem vis­­­sza az árut. S amikor a pecsétre hivatkoztam, meg­nyugtatott: mindez nem je­lent problémát, mert jegyző­könyvet­­ vesznek fel és ki­cserélik a jótállási jegyet. Nem éltem a felajánlással, mivel nem ott vettük az árut. S hogy nem képzelő­döm, egy másik üzletet is felhívtam, ahol hasonló fel­világosítást kaptam. Úgy látszik, ezeknek a boltok­nak még pluszmunka árán is megéri a vásárlókat meg­tartani. (Név és cím a szerkesztő­ségben). Jogsegélyszolgálat Ma délután 4—6 óráig jogsegélyszolgálatot tartunk a Saj­tóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad: dr. Demeter Lajos ügyvéd. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bölcsészegyesí­let — környezetvédelem? Meglepő kérdés, milyen összefüggés van a címben felsorolt fogalmak k között, mert van, nem is kevés. Korunk, nem kis mérték­ben országunk nagy problé­mája környezetünk tisztasá­gának megóvása és megvé­dése a káros hatásoktól. Meglepő híreket hallunk köz­vetlen környezetünkben is káros hatású lég-, táj- és fo­lyóvízszennyezésről. Felelőt­len kezek teszik tönkre kör­nyezetünket. Sokszor talán a hozzá nem értés, a tudatlan­ság az oka ezeknek. A fen­tiek igazolják azt, hogy mi­lyen nagy szükség van a környezetvédelem (ökológia) mélyreható, tudatos vizsgá­latára és ismeretére. A bölcsészegyesület öko­lógia szakán jelenleg közel 100 hallgató tanul és köte­lezte el magát erre ,a fel­­feladatra. Fiatalok vagyunk, a mi munkánk a tanulás, és nem kis mértékben aggaszt diplománk megszerzése, ami jövőnket befolyásolja. Ha tanulmányainkat sikeresen befejezzük, úgy gondoljuk, felvilágosító munkánkkal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy környezetünk pusztító hatásait fékezzük és erőnk­höz képest megállítsuk. Az ökológia szak II. évfolyamának hallgatói nevében: Hornyik Krisztina, Bodnár Ildikó rovata Állati Ha csak a fotón látható feliratok viselnék néhány látogató keze nyomát, még kisebb baj lenne. De sajnos, szinte valamennyi va­dasparki kellék viharvert, megtépázott, tönkretett. Már amit nem lehetett elemelni, mert mint megtudtuk ottjártunkkor, ami csak mozdítható, annak lába kél. S mindez bizony nem a négylábú ál­latok műve. Akik ezt tették, teszik, két lábon járnak. S papírjuk van róla, hogy nem állatok. Szerintünk azonban e papírok érvé­nyessége régen lejárt. Fotó: F. L leg kint is, bent is Hol a boldogság mostaná­ban ? Barátságos, meleg szo­bában — jutnak eszembe a költő gondolatai. Hát bizony meleg, s emiatt barátságos szobára nem leltem, amikor a közelmúltban meglátogat­tam gyermekeimet Kazinc­barcikán, a Vasvári tér 6. szám alatti lakásukban. A hőmérő 18 fokot mutatott, de a konyhában még annyi sem volt. Vastagon felöltöz­ve néztük a televízió műso­rát. A helyzet azóta sem ja­vult, azaz a lakás hőmérsék­lete a kinti hőmérséklettől függően változik. Pedig a megemelt fűtési díjat be­csülettel fizetik gyermekeim, amiért megfelelő minőségű szolgáltatást vár(ná)n­a­k el. Többször olvastam már fű­tési problémákról. De az il­letékeseknek ilyenkor nem­csak magyarázkodni kelle­ne, hanem megoldást talál­ni, intézkedni. Ellenkező esetben a távhő megfelelő szolgáltatás nélküli haszon­ra tesz szert, a csökkent me­leget „élvezők” rovására. Ez pedig nem becsületes dolog. Gondolom ilyen panasz má­soknál is felmerült és vár­ják az illetékesek válaszát. Urbán Árpád Nagybarca Tisztelt Faragó Károly! Remélem, hogy január 16-i hozzászólásom — mely pró­bált nem személyeskedő lenni — azt a fajta lénye­get célozta meg, melyről manapság annyit hallunk, beszélünk — ha le nem tor­kollnak bennünket — és amit liberális polgári érték­rendnek neveznek. Példa ér­tékűnek szántam a színház­­látogatást, de amint az kide­­rül­t, nem voltam elég rész­letes e gondolat kifejtésekor. Az eredeti (január 4-i) írás­ban javarészt vidéki fiata­lokat említett a cikk írója, e szó — fiatal — értelmét meglehetősen sajátosan hasz­nálva. Magam 1988. óta tanítok Ernődön kicsiny, általános iskolás gyerekeket, akik va­lóban pedagógus kíséretével járnak, járhatnak színházba, mert vidéken sem nekik, sem a nagyobbaknak nem­igen adódik alkalmuk sza­badidejük nívós eltöltésére, amiben nem elsősorban ők a hibásak, mint ahogy ennek következményéért sem. Az ön által képviselt gon­dolkodási mechanizmus — anélkül, hogy bármit is az ön szájába adnék — az al­koholizmus kérdését az ita­lok betiltásával oldaná meg. Az csak tovább ront a hely­zeten, amit ön is említ vá­laszában (január 21.), hogy a vonatok és buszok 23 óra körül indulnak utoljára Mis­kolcról. Cikkem alapjában véve nem a közbiztonság helyzetére vonatkozott, csu­pán érintette azt, hiszen a helyzet romlása következté­ben a rendőrségnek valóban van mit tennie. Bízom szakembereikben — és a nyilvánosságban —, hogy az efféle megoldásokat nem tartják majd szem előtt a közbiztonság javítására álta­luk kidolgozott döntések so­rán. Bízom a hosszabb tá­von látni és gondolkodni képes emberek, polgárok jóindulatáb­an, akik ilyen minőségüknél fogva (tudni­illik, hogy polgárok) a jelen­ségeket okaikkal együtt lát­ják, s így keresik a megol­dásokat is, és ha nem is köz­vetlenül, de legalább köz­vetve felelősnek érzik ma­gukat „az önmagukkal mit kezdeni nem tudó, céltalanul lődörgő” fiatalok sorsáért. Csetneki József Ernőd Ismét a fiatalokról Nem azért a húsz forintért Az elmúlt hét péntek délután­ján egyik ismerősöm saját gép­kocsijával igyekezett a miskol­ci Szentpéteri kapui Kórházba, ahol édestestvére távozásra ké­szen várt rá. Ám a volt Petőfi laktanya melletti bejáratnál so­rompó és portás állta útját és csak húsz forint ellenében en­gedte tovább. Ismerősömnél csak nagyobb címletű pénz volt, így hát kénytelen volt vissza­fordulni és felváltani, miköz­ben a hazavágyó beteg már na­gyon izgult. Közismert, hogy az egészségügy anyagi gondokkal küzd, csakhogy ilyen esetben, amikor a beteget nem mentő szállítja haza — ami többe ke­rülne, mint húsz forint —, nem ildomos dolog parkolási díjat kérni. Az egészségügyet aligha ezek a húsz forintok húzzák ki a hullámvölgyből. Kovács László, Sajóker­esztúr Szerkesztői üzenetek Pallai Sándor, Csobaj: Jelen­leg is többféle kárpótlási ügy van folyamatban, hiszen soka­kat ért jogsérelem az elmúlt évtizedek alatt. Tény, a keleti hadifoglyok rehabilitációja már megtörtént, ugyanakkor késik a nyugati hadifoglyok ügyének rendezése. Megértjük türelmet­lenségét, de mindaddig, amíg az Országgyűlés nem alkot törvényt az utóbbiak érdekében, a kár­pótlási eljárás sem kezdődhet el. Azt tanácsoljuk, keressék fel fogadónapján képviselőjüket pa­naszukkal. ★ Ifj. Szamkó Dezsőné, Farkas Gyuláné és Farkas Valéria, Ernőd: Hirdetésüket az önök által kért módon nincs lehetősé­günk megjelentetni. Segítségért, támogatásért fordulhatnak vi­szont a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat miskolci csoportjához (Miskolc, Árpád u. 126.), keddtől péntekig, 9—16 óra között. Sze­mélyi igazolványt, kereseti, vagy munkanélküliségről szóló igazo­lást feltétlenül vigyenek maguk­kal. ★ Dávid János: Miskolc: Kérjük, közölje velünk pontos címét, mert ennek hiányában írásá­nak közlésére nem vállalkozunk. A csupán névvel megküldött levelek ugyanúgy ismeretlen — névtelen — leveleknek számíta­nak, mint az aláírás nélküliek. Címét természetesen, csak ve­lünk kell megosztania. ★ Molnár László, Tárd: A CSÉB- szolgáltatások nem terjednek ki az 50 százalékos rokkantságra, viszont más-más biztosítási ös­­­szeg jár I. n. és III. rokkantsá­gi csoport megállapítása esetén. Miután ön nem éri el a 67 szá­zalékot, egyik csoportba sem so­rolható. Mihalik Alfonz, Szögliget: Le­velét, melyben a polgármesteri hivatal késedelmes eljárását sé­relmezi, január 24-én kaptuk kézhez, s mint megtudtuk, ugyanezen a napon állították ki önnek a vállalkozói engedélyt. ★ „Felelősségbiztosítás” j­eligére: A rendelkezés szerint a töredék hónapra is jogosan kérik öntől a biztosítási díjat, attól függet­lenül, hogy január 14-ével ki­vonták gépkocsiját a forgalom­ból. Nem kell viszont attól tar­tania, hogy hat hónap eltelté­vel ismételten fizetnie kell, mint ahogy a büntetőkamattól sem. A rendszám­ visszaigénylé­sétől kötelezhetik önt újból díjfizetésre. Csordás Józsefné, Tiszalúc, Idősek Klubja: Köszönetüket ez­úton tolmácsoljuk a Filmnyo­mó és Szolgáltató Kft.-nek, az önöknek nyújtott támogatásért, a jótékonysági bál megszerve­zéséért. ★ ★ VÁLASZ CIKKÜNKRE Kié Hidvégardó közútja? A Miskolci Közúti Igazgatóság a megye országos közúthálóza­tán kezelői és üzemeltetői fel­adatait öt területi egységen ke­resztül biztosítja, melyek sza­kaszhatárait úgy határoztuk meg, hogy azok lehetőleg az utak végszelvényébe essenek. A felosztás alapján a hidvégardó —rakacai utat az edelényi, a komjáti—hidvégardói utat a put­­noki üzemmérnökség üzemelte­ti. Az egységeknél a síkosság elleni védekezésben, hóeltakarí­tásban dolgozó gépek szigorú menetutasítás alapján végzik munkájukat, ettől a gépkocsi­­vezetők csak rendkívüli esetben térhetnek el. December 31-én, 15 órakor, a putnoki üzemmérnökség, a BFA-536 frsz.-ú gép vezetőjét utasította a 37. sz. fő közlekedé­si út, a komjáti—hidvégardói és a tornabarakonyi bekötőút rend­betételére, amellyel 16.40-kor végzett. Hidvégardó így Komjáti irányából megközelíthető volt. Az edelényi üzemmérnökség 16 órakor indított gépet a hidvég­ardó—rakacai útra, amelyet 18 órára két nyomon járhatóvá tett. Ha a putnoki üzemmérnök­ség gépe eltér a menetutasítás­tól, mindössze egy órával előbb szabadult vollna fel a Hidvégar­dó és az országhatár közötti út­szakasz, de ez a tornabarakonyi bekötőút rovására történt volna, Hidvégardó pedig ekkor már megközelíthető volt. Az üzem­­mérnökségek az elhárítást ön­tevékenyen végezték, a központ koordinálásával és erről folya­matosan tájékoztatták a miskol­ci központi ügyeletet. Miskolci Közúti Igazgatóság

Next