Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-20 / 248. szám

14 ÉSZAK-Magyarország Műemlékvédelem román módra Bukarest (MTI)­­ Két hónapja tartó tiltakozó mozgalma keretében a román szenátus elé hirdetett gyűlést a Történelmi Műemlékek, Együttesek és Helyek Igazgatóságának egyko­ri személyzete, hogy követelje az igazgatóság feloszlatásáról intézkedő kormányrendelet visszavonását. Ez az utasítás, amely a tünte­tők szerint a romániai mű­emlékvédelem egé­szét veszélyezteti, párhuzamos a Művelődési Minisztérium egészének átszervezésével, az­zal, hogy az 1989 előtti időszak több miniszté­riumi vezetője újból irányító szerephez jutott, és számos román értelmiségi szerint „vis­­­szarendeződés” zajlik a román kulturális élet­ben. Ez többek között Gheorghe Funar kolozs­vári polgármester városátalakító elképzelései­nek is bővebb teret adhat - hiszen sokkal könnyebben hathat a megyei főfelügyelőségre, mint a független műemlékvédelmi igazgató­ságra, és általában veszélyeztetheti az erdélyi műemlékeket is. Az igazgatóság több mint kétszáz dolgozó­ja, akiket most a megyei, minisztériumi struk­túrákba helyeznek át, ha ez egyáltalán sike­rül, a legjobb szakértők közé tartoznak. Gheorghe Paunescu, szakszervezetük vezetője rámutatott, hogy e szerv megszüntetésével száz helyen hagyták abba a műemlékek resta­urálását, mert az ott dolgozók több mint két hónapja nem kaptak fizetést. A vitatott kormányrendelet nem foglalko­zik a feloszlatott igazgatóság hatáskörébe tar­tozó műemlékjegyzékkel. Ennek következté­ben addig, amíg az új struktúrák kialakulnak, senkit sem vonhatnak felelősségre, ha a listán szereplő műemlékkel történik valami. Az RMDSZ kérdésére, hogy ebben az esetben Fu­nar polgármester (akinek a feloszlatott igaz­gatóság tiltotta meg a Mátyás-szoborcsopor­ton tervezett változtatásokat és a Főtér átala­kítását), most bármit tehet-e Kolozsváron, Gheorghe Paunescu azt felelte: nemcsak Fu­nar, de bárki bármit tehet a műemlékekkel. Ünnepelt a pécsi akadémiai bizottság Pécs (MTI)­­ Negyedszázados fennállását ün­nepli a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki szervezete, az MTA Pécsi Területi Bi­zottsága, amelynek megalapítását 1968 de­cemberében kezdeményezték a tudományos élet kimagasló helyű képviselői. Az Akadémia első területi bizottságának pécsi székházában kedden ünnepi tudomá­nyos üléssel emlékeztek meg a huszonöt éve történt megalakulásról. A régió tudományos életének ismert szemé­lyiségeit Halász Béla, az Akadémia alelnöke köszöntötte, majd a területi bizottság első el­nöke, Flerkó Béla akadémikus idézte fel az el­telt negyedszázadot. Az ünnepi ülésen Rétfalvi Sándor szobrász­­művész ezüst plakettjével tüntették ki az Aka­démia Pécsi Területi Bizottságáért legtöbbet tevő személyiségeket, Tigyi Józsefet, Czeglédi Bélát, Nemes Istvánt, Komlósi Sándort és Ge­rencsér Emilnét. A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának jelenleg harminc­­három tagja van a Dél-Dunántúl négy me­gyéjében. A Baranyában, Somogyban, Tolnában és Zalában élő tudósok és kutatók munkáját a helyi igényekkel is összehangoló vidéki akadé­miai szervezet tíz szakbizottságának hatvan­négy munkabizottságában ezerkétszáz tudós és kutató szakember tevékenykedik, s munká­jukat a régió egyetemei és főiskolái, valamint az akadémia pécsi székhelyű Regionális Kuta­tások­­ Központja és a Dél-Dunántúl Tudomá­nyáért Alapítvány is támogatja. Vizit a Mura-vidéki magyaroknál Lendva (MTI)­­ A Gál Zoltán országgyűlési elnök vezette hatpárti magyar parlamenti kül­döttség szlovéniai látogatását Lendván, a Mu­ra-vidéki magyarság központjában kezdte. A küldöttség a szlovén parlament elnöke meghí­vásának tesz eleget, és szerdán Ljubljanában folytatott tárgyalásokat a parlament elnöké­vel. A delegációt fogadja Milan Kucan államfő is. Lendván a magyar parlamenti delegáció ta­lálkozott a tízezres szlovéniai magyarság poli­tikai szervezetének képviselőivel. Kercsmár Rózsa, a Muraszombati Magyar Egyesület el­nöke tájékoztatójában kiemelte, hogy a Mura­vidéki magyaroknak a szlovén alkotmány még különjogokat is biztosít, de el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy Szlovéniában van a magyar kisebbség eldorádója, így egyebek mellett az oktatási kérdések kapcsán a találkozón elhangzott, hogy az 1959-ben a kétnyelvű területeken bevezetett kétnyelvű oktatás ugyan szép gesztus volt, vi­szont csak arra volt jó, hogy a szlovén gyere­kek annyit tanultak magyarul, amennyit akartak, a magyar gyerekek viszont megta­nulták a másik nemzet nyelvét, s a sajátjukból viszont keveset kaptak. Magyar Múlt ~ ------------- ----: . . Hirdetés = 1994» Október 20«« Csütörtök A fordulat napjai, márciusi események Benedek Elek November 17-én nyitotta meg a király az or­szággyűlést, az utolsó rendi országgyűlést. Né­hány szóval, de magyarul nyitotta meg. Több mint háromszáz esztendő óta nem volt példa ar­ra, hogy a magyar király magyar nyelven szóljon a rendekhez. Nagy lelkesedéssel választották ná­dorrá István főherceget, a dicső emlékezetű Jó­zsef nádor fiát. Ötven évig viselte József a nádori méltóságot s ez idő alatt szíves-lélekkel magyar­rá lett. A nagy nádor fiát, aki a választás előtt be­utazta az országot, mindenütt meleg szeretettel fogadták. A népek lelkét elemi erővel szállotta meg a szabadságvágya. Kossuth megragadja a kedvező alkalmat, hatalmas beszédet tart a március 3-iki ülésen. Ez a beszéd korszakalkotó fordulatot je­lent Magyarország történetében: az alkotmányos élet hajnala e beszéd nyomán virrad fel a magyar égen s a fölkelő nap fénye átragyog a határon is, a szomszéd Ausztriába. Már az országgyűlés megnyitásakor kimondotta a nagy szót, hogy az lesz a Habsburg-ház második megalapítója, aki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányban reformálja s felséges háza trónusát hű népeinek szabadságára fekteti le rendíthetetle­nül. A magyar nemzet három század óta alkot­mányos életét ki nem fejthette, de sőt örökké en­nek fenntartásáért kellett küzdenie. Ennek oka, hogy Ausztria kormánya korlátlan. E rendszer Ausztriát is romlással fenyegeti, Magyarország­ra is kimondhatatlan kárt hozhat. „Elhatároz­tuk” tehát, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben osztozni fogunk. Az úrbéri vi­szonyokból való kibontakozást kármentesítéssel eszközöljük. A népet politikai jogokban részesít­jük. Az országgyűlést a nép képviseletévé alakít­juk. Törvényeink végrehajtását minden idegen beavatkozástól független nemzeti kormányra bízzuk, mely tetteiért az országnak felelős. Néhány nap s mely fordulat! Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, s amikor Kossuth feliratával 72 követ és 200 or­szággyűlési ifjú Bécsbe érkezett, már nem talál­ják ott Metternich herceget: a hirhedett kancel­lár megbukott. Elsöpörte a szabadság szele. A bécsi nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadja a po­zsonyi küldöttséget, a szabadság hírnökeit. Kos­suth útját virágokkal hinti a bécsi nép. De a nagy embert nem hódítja el a dicsőség mámora, nem izgatja a népet, ő a törvényes alapon álló magyar nemzet kívánságaival jött Bécsbe, megy a király színe elé. A király fogadja Kossuthot, Batthyányt és Eszterházyt s a trónörökös jelenlétében, éjnek idején, megígéri a nemzet kívánságainak teljesí­tését. Ekkor már Bécsben tudták, hogy mi tör­tént­­ Pesten. Mert mialatt az országgyűlési kül­döttség Bécsben járt, nagy események színhelye volt Pest. Az „ország szíve” megdobbant, s ez a dobbanás delejes áramként járta be az országot. „Szabadság, egyenlőség, testvériség”, a népek e szentháromsága tündökölt a magyar égen. Ha Bécsnek „két napig Kossuth az ina”, Pestnek Pe­tőfi Sándor, a lánglelkű költő. Mialatt Bécsben a nép Kossuth tüneményes szónoklatainak hatása alatt tomboló lelkesedéssel éltette a szabadságot, Pesten Petőfi szavalta s után a tengersokaság zúgta: A magyarok istenére esküszünk, Eskü­szünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! íme, elérkeztünk a magyar nemzet életének egyik legszebb napjához: 1848. március 15-iké­­hez. Tüzes lelkű ifjak serege gyülekezik össze a pesti Pilvax-kávéházban s ott, hol máskor ve­gyest folyt komoly és tréfás beszéd, most kátét szerkesztenek, a népszabadság kátéját. Tizenkét pontja van e káténak. Mit kíván a magyar nem­zet? Ez az első kérdés s a felelet rá: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Erre következik a 12 pont: 1. Kívánjuk a sajtószabadságot. 2. Felelős minisztériumot Buda­ Pesten. 3. Évenkénti or­szággyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlősé­get polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őr­séget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A ka­tonaság esküdjék meg a magyar alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a kül­földieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státus­foglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, test­vériség. Perczel Móric és Irinyi József fogalmaz­ták a kátét, Jókai Mór olvasta fel a kávéházban március 15-én reggel, utána Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, s úgy mennek az egyetemre, ahol Petőfi az egyetemi ifjúságnak is elszavalja a nagyszerű költeményt. Innét indul az ifjúság ki az utcára, hol csakhamar tengernép verődik ös­­­sze s a hatvani­, ma Kossuth Lajos utcában be­mennek Länderer és Heckenast nyomdájába, ott lefoglalnak egy kis kézi sajtót, azon kinyomtat­ják a 12 pontot s a népgyűlés egyenesen a város­házára tart: a városatyák is elfogadják a szabad­ság kátéját, sőt el is határozzák, hogy részben a népből, részben a város tisztikarából választott küldöttség útján terjesztik azt az országgyűlés elé; egyben a királyt megkérik, hogy Pestre nép­képviseleten alapuló országgyűlést hívjon ös­­­sze... Vérontás nélkül szabadítják ki Táncsics Mihályt, a munkásnép íróját, aki sajtóvétség mi­att raboskodott s nagy diadallal, kocsin viszik Budáról Pestre. Március 16-án fogadta a király a pozsonyi küldöttséget s másnap megjelent a ki­rályi leirat, mely megígérte a felelős minisztériu­mot. A nádor megbízásából Batthyány Lajos összeállította az első felelős minisztérium névso­rát. Kossuth van kiszemelve pénzügyminiszter­nek, de ő csak hosszas rábeszélés után vállalko­zik a miniszterségre. A belügyminiszterséget Szemere Bertalan vállalja, a vallás- és közokta­tásügyit báró Eötvös József, a földmívelés-, ipar­és kereskedelemügyit Klauzál Gábor, az igazság­ügyit Deák Ferenc, a hadügyit Mészáros Lázár, a külügyit Esterházy Pál. De még ezt megelőzően, emlékezetessé akar­ják tenni az utolsó rendi országgyűlést s március 18-án elfogadják a közös teherviselésről, a jobbá­gyi viszony megszüntetéséről, a papi tized vált­­ságáról és az ősiségről szóló törvényjavaslatot, a következő napokban a sajtótörvényjavaslatot, az évenkint tartandó országgyűlésről, a nemzeti őr­ségről, a nemzet színeiről, az ország címeréről szóló s más kisebb törvényj­avaslatokat. Ez a lá­zas haladás aggodalomba ejti a bécsi udvart, ve­szélyben látják forogni Ausztria nagyhatalmi ál­lását s ez aggodalom hatása alatt születik az a két királyi leirat: egyik az úrbér eltörlése, másik a magyar felelős minisztérium ügyében, mely le­iratok nagy felháborodást okoznak a március 15-iki ülésen. Az általános felháborodásnak Kossuth Lajos a tolmácsolója. Minden szava maró gúny. Po­zsonyban az ifjúság megégette a leiratokat, Pes­ten valóságos forrongás támadt. A nép már kész fegyvert fogni s nyíltan hirdetik, hogy ideiglenes kormányt alakítanak, ha a király el nem ismeri a mindenben független felelős minisztériumot. „Feltámadott a tenger, a népek tengere” - írja Petőfi a napokban. Csakugyan feltámadott, for­rong, zúg a tenger s bármennyire nehezen esik a bécsi udvarnak a régi rendszertől való megválás, kénytelen megalkudni a helyzettel. Március 31-én már újabb királyi kéziratot olvasnak fel az országgyűlésen s ezt a leiratot már óriási lelke­sedéssel fogadják a követek, nemkülönben a kép­viselőház karzatán szorongó közönség is: a fele­lős minisztérium és Magyarország függetlensé­gének elismerését tartalmazó e királyi kézirat. Vérontás nélkül megy végbe az ország újjá­születése, vér nélkül a két édes­testvérnek: Ma­gyar- és Erdélyországnak egyesülése. Új korszak nyílt meg a magyarság életében: nemzetté lett a magyar, leomlottak a válaszfalak nemes és paraszt közt. Nincs többé nemes és paraszt, egyenlő terhet és jogot viselő polgár e hazának minden fia. S amikor végig zúg az országon, a haza veszélyben!­­ egy érzésben dobban össze minden magyar szív. Földesúr és jobbágy: egy sorban rohan a csatamezőre. A dicsőséges harc, mely most következik, sem a nemesség, sem a parasztság, a magyar nemzet harca volt az, s nem forradalom - szabadságharc annak a neve! Justh Zsigmondra emlékeztek Orosháza (MTI)­­ Kétnapos tudo­mányos emlékülést tartottak Békés megyében a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság közreműködésével Justh Zsigmond munkásságáról. Az első napon, Orosházán a Petőfi Sándor Művelődési Központban a száz évvel ezelőtt elhunyt író élet­művéről, elbeszélőművészetéről, modernségéről s az irodalomnak Orosházára gyakorolt hatásáról hangzottak el értekezések. A városbeli Szántó Kovács Múze­umban ugyanezen a napon meg­nyílt a ma Orosházához tartozó Pusztaszentetomyán paraszt mű­kedvelőkkel klasszikusokat és nép­színműveket játszató Justh életét és írói munkásságát megidéző em­lékkiállítás. A szentetomyai szüle­tésű, 1894-ben harmincegy éves ko­rában Cannes-ban elhunyt s birto­kán, a mai Gádoroson eltemetett író-földbirtokos emlékét fölidéző tárlat a múzeum két termét tölti meg. A tudományos emlékülést Gádoro­son folytatták, a Justh Zsigmond Művelődési Házban az író és a he­lyiek kapcsolatáról, valamint a gá­­dorosi Justh-hagyományápolás tör­ténetéről s feladatairól hallhattak előadást az érdeklődők. Az emlék­ülést követően leleplezték a Justh­­emléktáblát s megkoszorúzták az író síremlékét. Harminchét éve halt meg Szabó Lőrinc Budapest (MTI) - Göncz Árpád köztársasági elnök kedden ellátoga­tott Szabó Lőrinc budapesti, Volk­­mann utcai egykori lakásába. Meg­tekintette a költő 37 éve változatla­nul megőrzött dolgozószobáját, könyvtárát. Kézbe vette Illyés Gyula: Egy mon­dat a zsarnokságról című versének munkapéldányát, az eredeti kézira­tot, amelyet Szabó Lőrinc hagyaté­kában őriznek. A költő fia és a Sza­bó Lőrinc Alapítvány alapítói és ku­ratóriumi tagjai fogadták az elnö­köt, aki elismeréssel szólt az alapít­vány munkájáról, terveiről. A Magyar Kárpótlási Részvénytársaság ezúton értesíti a tisztelt érdeklődőket, hogy az adóalap-csökkentésre is felhasználható Magyar Kárpótlási Részvények 1994. október 24. és november 11. között készpénzért, illetve kárpótlási jegy felhasználásával is jegyezhetők. A kárpótlási jegyeket a névérték 160%-án vásároljuk meg. Részvényértékesítés és felvilágosítás a Takarék Bróker Kft-nél, a Takarékbank Rt. fiókjaiban és a jegyzésben résztvevő takarékszövetkezeteknél.

Next