Észak-Magyarország, 2002. november (58. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-14 / 265. szám
2002. november 14., csütörtök HÍRCSOKOR • Művészeti napok az Adyban Kortárs művészeti napokat rendeznek november 14-15-én a miskolci Ady Endre Művelődési Házban: ma este 7 órától az egyesült államokbeli Mary Sano és a Duncan Táncsoport mutatja be a Zenés Most című előadását, holnap este 8-től a balkáni zenét játszó Besh o Drom tart lemezbemutató koncertet. A Gryllus Vilmos daloskönyve című gyermekelőadás november 20-án hallható, 29-én pedig Quimby-koncert lesz. 0 Bábcirkusz: Óvodásoknak, kisiskolásoknak rendez bábcirkuszt a Ládafia Bábszínház a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban holnap délután fél 3-tól. a Grafikák Barcikán. Horváth Kinga grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután 4 órakor a kazincbarcikai Kisgalériában. Kakukkfészek Ken Kesey - Dale Wassermann: Kakukkfészek című művének bemutatója lesz holnap este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színházban. A darabot Kiss József állította színpadra. A HANGVERSENYTEREMBŐL JELENTJÜK. Félreértés pedig ne essék Bánhegyi Gábor Félreértés ne essék, korántsem arról van szó, hogy a Népszerű zenei esték hétfői koncertjének egyik része rosszabb lett volna mint a másik, hanem arról, hogy az egyik része kiemelkedően jobb volt, mint a másik. Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya bájos volt, kedves, könnyeden is dinamikus, bár a Miskolci Szimfonikus Zenekart vezénylő Török Géza kissé feszültnek tűnt. Ez azonban rögtön feloldódott, mihelyst Schumann a-moll zongoraversenye szólalt meg. A remekmű hallatán egyre zavartabbá vált a hallgató, hiszen Farkas Gábor zongoraművész képességei és értékei elvitathatatlanok, a zenekar dirigensével együtt híven tolmácsolta a Schumann által megálmodottakat, a concertáló felek gyönyörűen, simán adták át egymásnak a megszólalási lehetőségeket, az egész azonban túl kerek, túl gömbölyded volt, valahogy végül lecsúszott róla a figyelem és egy idő után - bármily csúnya is ilyet mondani - valahogy kikívánkozott a hallgató a folyosóra, mert úgy érezte, fogyóban a levegő. Az igyekezet és a mesterségbeli tudás azonban elnyerte méltó jutalmát, a virtuóz technikával megáldott Farkas Gábort kétszeri újrázásra is késztette a karzat. Minden zenehallgatónak vannak kis szíve csücskei és ezt a kis szubjektivizmust az sem tudja magáról levetni, aki időnként ír is a hallottakról. Ebbe a kategóriába tartozik jelen esetben a két zseni (Muszorgszkij és Ravel) találkozásából született Egy kiállítás képei, amelyhez hétfőn este társult egy zseniális megszólalás, jelen sorok rovója sokféle változatban, sokféle felállásban hallotta már a művet, de ennyire - apró hibáival együtt - hanghordozókészen talán még soha. A tudósítói memóriába sorra rakódtak el az apró nüanszok, mint koncerti csúcspontként megemlítendő pillanatok, de a sokadik után már nem maradt más, mint felismerni, a Török Géza által rendkívül kidolgozottan és inspiratívan vezényelt zenekar a csúcsformáját mutatja a közönségnek. Ennyire félelmetes kazamatát, ennyire csacsogó, csipogó, botladozó csibetáncot, ennyire nyikorgós ökrösfogat-vonszolást, ennyire hátborzongató Valpurgis-éjt, ennyire napfényes örömünnepélyt rég nem hallott a miskolci közönség és bizony szerencsésnek mondhatta magát, aki részese volt ennek a hangversenynek. Félreértés pedig ne essék, a szünet előtti tapsözönből egy kicsit lehetett volna idecsippantani. KULTÚRA / SZÓLÁSTÉR / 5 Homoki, Heki és a pápuák Miskolc (EMDK) - Az ismeretterjesztő filmek többsége maradandó, tíz év múlva is levetítik őket — vallja Gyenes Károly, a Natura szerkesztő-rendezője. - Ma a legkülönbözőbb műsorokkal csábítják a nézőt a tévécsatornák, de a visszhangból azt látjuk, hogy a jó természetfilmeket megtalálják. Az Ismeretterjesztő Filmek ül. Miskolci Szemléjén is elég sok a természetfim. E műfaj legendás alakja Homoki Nagy István vagy Rockenbauer Pál, aki a televízió első alkalmazottjai közé tartozott, s azzal a feladattal érkezett, hogy ismeretterjesztő filmeket szerkesszen. Kevesen tudják, hogy a természetjáró Rockenbauer jóvoltából került a képernyőre például Öveges professzor, akinek kedves kísérletei Heki kutyával és a többiekkel a fizika iránt érdeklődő mai gyerekek körében is népszerűek - a televízió ugyan ritkán „porolja le” a sorozatot, de műsoros videó formájában hozzáférhető. A Natura szerkesztősége néhány kisebb megszakítással ma is működik, s olyan népszerű produkciókat hoz létre, mint például a Dunát a forrásától indulva végig bemutató „Európa kék szalagja”. Meglehet, e régi klasszikus értékek követése az oka, hogy a tavalyi szemlén két filmjük is közönségdíjat kapott. - A szerkesztőség egyik alapelve, hogy tiszteljük a tájat és benne az embert - mondja Gyenes Károly, majd elmesél egy történetet: *1968-ban Rockenbauer Pál olyan pápuák földjén járt, akik gyerekkorukban még emberevők voltak. Amikor megkínálták saját főztjükkel, Pali azt minden fintorgás nélkül elfogyasztotta... Öveges professzor ma is népszerű Fotó: Dobos Klára OLVASÓINK LEVELEIBŐL SZÓLÁSTÉR „Hátborzongatóan gyönyörű volt...” Miskolcon a zeneoktatás és a kóruséneklés régi hagyományokkal rendelkezik. Ezt erősítve október 19-én a Miskolci Egyetem Díszaulájában tíz kórus színvonalas előadását hallhatta a nagyérdemű. Ez a hangverseny a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége által kezdeményezett országos fesztivál-koncertsorozat egyik állomása volt, amely Kodály Zoltán születésének 120. és halálának 35. évfordulója alkalmából került megrendezésre. A KÓTA felkérése megtisztelő volt, a mi kórusunk, a Zrínyi Leánykar is hangot adhatott Kodály iránti tiszteletének és szeretetének. Karnagyunk, Engi Zsuzsa vezetésével fárasztó, ámde eredményes próbák vették kezdetüket. Az iskolakezdés némiképp nehezítette a dolgunkat, de ezt a nehézséget is sikeresen leküzdve, felkészülten léphettünk a közönség elé a többi kilenc kórussal: Miskolcról a Kis Fazekas Kórus (karnagy: Balásné Molnár Ildikó), a Fazekas Gyermekkar (karnagy: Halmainé Újvári Mária), az Egressy Béni Zeneiskola Vegyeskara (karnagyok: dr. Farkasné Sajó Márta és Murvainé Bodnár Ildikó), a Fráter Kórus (karnagy: Regős Zsolt), a Forrás Kamarakórus (karnagyok: Balásné Molnár Ildikó és Kovács Andrea) és a Cardinal Mindszenty Kórus (karnagy: Gergely Péter Pál); Kazincbarcikáról az Ádám Jenő Központi Általános Iskola Gyermekkara (karnagy: Molnárné Marczis Erzsébet); Sárospatakról az Árpád Vezér Gimnázium Kórusa (karnagy: Baloghné Rozgonyi Antónia) és egy kárpátaljai vendégkórus Tiszapéterfalváról, a Művészeti Iskola Gyermekkórusa Gajdos Viktória vezényletével. Több mint háromszáz énekes „világtáj éneklésében” elhangzott a kicsinyektől egészen a felnőttekig - Kodály-Berzsenyi: A magyarokokhoz (vezényelt: Gergely Péter Pál) és Karai József: Kodály szavai (vezényelt: Halmainé Újvári Mária) című kánonja. Az élmény még most is bennünk él. Hátborzongatóan gyönyörű volt. Az énekesek és az érdeklődők számára szignál - az avasi toronyjáték és a Páva-variációk hangjai - jelezte a hangverseny kezdetét. Dr. Bíró György, a Miskolci Egyetem rektorhelyettesének köszöntőjét Alakszainé dr. Oláh Annamária, Miskolc Megyei Jogú Város alpolgármesterének megnyitója követte. A zene szeretetét szívében őrző közéleti ember - a Fazekas volt diákjaként - világos megfogalmazásában hallhatták a jelenlevők: „Mit is hagyott ránk, rátok, kedves kórustársaim Kodály Zoltán? A nemzeti zene hagyományait, a korai zenei nevelés kötelezettségét”, s köszöntötte Miskolc Megyei Jogú Város önkormányzata nevében a magyar zenei kultúra ünneplésére összegyűlteket. A műsort Lukin László vezette, aki szavaival olykor megmosolyogtat, de fontos megjegyezni, hogy mondandójának mindig van tanítása. A nívós hangverseny karnagyunk, Engi Zsuzsa - a rendezvény főszervezője - szavaival zárult, melyben kórusunk nevében köszönetet mondott dr. Besenyei Lajos rektor úrnak, hogy az intézményi háttért biztosította, s a nagyhírű Miskolci Egyetem - a koncert fővédnökeként - örvendezésünknek otthonát, kapuit megnyitotta. A köszönet szólt Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának, miszerint a KÓTA nemes kezdeményezését felkarolta, s fő támogatójaként megvalósulhatott a kodályi szellemiséget őrző kórusok, lelkes karnagyok tolmácsolta gondolat: „Nem sokaság, hanem lélek...” így zajlott a Kodály Zoltán tiszteletére rendezett hangversenye, amely mindenki számára gyönyörködtető volt. Ily módon vált valóra a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus álma: „A zene nem a magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” Horváth Viktória Anika, Zrínyi Ilona Gimnázium Némi magyarázattal tartozunk e levél helye és terjedelme miatt. Olvasónk leveleinek megszokott helye eddig a szolgáltató oldalunk Szólástér rovata volt. SMS-falunk népszerűvé válása óta azonban a rövid üzenetek „küzdenek” a helyért a levelekkel: hol egyik, hol másik műfaj húzza a rövidebbet. A levelezést kedvelő olvasóinknak szeretnénk ezután több lehetőséget biztosítani, így csütörtökönként fél oldalt szentelünk olvasóink véleményének. A levél terjedelméről ugyancsak a helyhiány miatt gyakran kényszerülünk a levelek megrövidítésére, még akkor is, ha a téma megérdemelte volna a nagyobb terjedelmet. Most ez is elkerülhető volt. (a szerk.) Milyennek találják a megyei napilapot, mi tetszik, miről olvasnának szívesen? Ennek jártunk utána a mezőkövesdi Kovács Mátyás otthonában. „A nyári hónapokban szüneteltettük az újságot, szeptember végi akcióban azonban újra előfizettük, hiszen már az egész családnak hiányzott”. A beszélgetés közben aztán kiderült, Kovács Mátyás hosszú évtizedek óta szépen sorba rakja a Mezőkövesdről szóló oldalakat, valamint azokat is megőrizte, amelyeken az ő felvételei vannak: külsősként sokat fotózott hajdanán az Északnak. A kisebbik lány, a középiskolás Anna most látja először a húszéves kiadást, csodálkozva hasonlítja a mai, színes újsághoz. Hát színesben jobb, állapítja meg, főként az utolsó oldal. Ő délután lát neki az olvasásnak, és mindig ezt az oldalt nézi át először. Mint hobbifotós, a képeket figyeli kritikus szemmel, főként az első oldalit. Túl sokat foglalkozik az újság az egészségüggyel, a kultúrával viszont keveset. Édesapja is szívesen olvasna irodalmi igényességű publicisztikai írásokat, úgy véli, a hirdetések túl sok helyet elvesznek. Mi tagadás, a sportoldalakat csak átfutja ő is, a család többi tagja is, hiszen nem sportos beállítottságúak. Egyébként a családban felesége, Teréz lapozza át legelőször az Északot, aztán a nagyobbik lány, Kinga. Teréz a második oldalt csak átfutja, hiszen a tv, rádió híreiből már ismeri az országban-világban zajló eseményeket. Érdekli viszont a villámvoks, az emberek véleménye, nyilatkozata a különféle dolgokról, de a jegyzeteket sem hagyná ki, azokat is jónak tartja. Több riportot, több hírt Mezőkövesdről! engednek utamra végül. Nálunk bírálhat az olvasó Valóra vált a nagy zeneszerző álma... A Kovács család alkalmi lapkritika közbenFotó: Szatmári