Észak Magyarország, 2009. december (65. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-15 / 293. szám
2009. december 15., kedd HÍRCSOKOR • Az irodalomró Terveink szerint ezentúl havonta olvashatják összeállításunkat az irodalomról. Várjuk ötleteiket, önök szerint kit, mit volna értelme bemutatni hasábjainkon. A leveleket a következő e-mail címre várjuk: mariann.hajdu@inform.hu. • Kautzky Armand Miskolcon. December 17-én irodalom- és olvasásnépszerűsítő gálaestet rendez az Irodalmi Rádió este 6 órától a Művészetek Házában, a díszvendég Kautzky Armand lesz. Miskolci legendák. Csorba Piroska és Fedor Vilmos könyvét a napokban mutatták be a színház Játékszínében. (Fotó: Bujdos Tibor) Egy óra versek között Az alvasó Miskolc (ÉM - HM) - Egy óra versek között. Kéthetente csütörtökönként hallgathatók meg a Játékszínben, jegyet azonban szinte képtelenség venni erre a rendezvényre. Miért? - Kialakult egy törzsközönség, ők szinte azonnal megveszik az összes jegyet - mondja Lukács Gábor színművész, az estek szervezője. - Így bár százhúszan beférnek a terembe, nagyon meghitt, barátias a légkör. Főleg az idősebb korosztály jön, nyugdíjas hölgyek, de néha egy-egy fiatalnak is sikerül bejutnia. Igyekeznek tematikus műsorokat összeállítani (Fandl Ferenc, Barta Mária Viola, Máhr Ági, Somló István és Lukács Gábor színművészek szavalnak ezeken az esteken), legutóbb például angol költők verseit - Shakespeare-től a modernekig. Legközelebb, december 17-én gyermekversekkel készülnek. Úgy öt éve volt az első alkalom, Halmágyi Sándor kollégánk ötlete nyomán. Néhány éve elszerződött, akkor vettem át én a szervezést - folytatja Lukács Gábor. - Mindnyájan szeretjük csinálni. Azzal, hogy milyen költő versét hallgatnák meg szívesen, kevesen keresik meg. Többen inkább azért, hogy ők maguk is szavalnának. Erre is volt példa, Lukács Gábor meséli, működik egy irodalmi kör Miskolcon, akik színvonalasan mondanak verseket. Kérdezzük, szokták-e a helyi költők műveit szavalni. A válasz igen, volt, hogy a teljes órát helyi művésznek szentelték. Szerepeltek már az esten Kosárik Nándor, Fecske Csaba, Kalász László, Szabó Bogár Imre művei. Lukács Gábor SMS Sajóvámoson. Kemény István, a Kedves Ismeretlen című regény szerzője volt az SMS (Sajóvámosi Művészeti Staféta) vendége a közelmúltban. (Fotó: magánarchívum) ÉSZAK ÉM-INTERJÚ Fecske Csaba költővel Homok közt gyöngyöt találni Öt éve alakult egy irodalmi stúdió, tehetséges fiataloknak segít a pályakezdésben. Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Több fiatalt indított útjára a 2004 óta működő Új Holnap Stúdió. Azóta ugyan változott a nevük (megszűnt ugyanis a mögötte álló irodalmi lap, az Új Holnap, és új alakult helyette, a Műút), ma Műgond stúdióként működik, de a lényeg ugyanaz, tehetséges fiatalok számára próbálja segíteni a pályakezdést. A stúdió vezetője Fecske Csaba. ÉM: Mesélne a kezdetekről? Fecske Csaba: Azok már jóval korábban voltak. Előtte is kerestek meg fiatalok, el-elhozták a verseiket, prózájukat, hogy nézzem meg, mondjak véleményt. Bárki jött, őszintén megmondtam. Volt egy kis roma srác, Tóth Olivér, a perecesi vájárképzőbe járt, neki sokat javítgattam a verseit. Mindig erős kritikával illettem, de jött mindig újra. Becsültem érte. Kötete is jelent meg azóta, főiskolára is került, de nem tudom, mi lett vele. Régen nem hallottam felőle. Szóval ez is az előzmények közé tartozott, amikor 2004-ben megkeresett engem Dobrik István és Görömbölyi László, az Új Holnap vezetői a stúdió ötletével. Örömmel vállaltam. ÉM: Hogyan került kapcsolatba a fiatalokkal? Fecske Csaba: A helyi sajtóban, és az Új Holnapban jelentek meg a felhívások. Úgy harmincan jelentkeztek az elején, főleg középiskolások, persze volt, aki csak egy-két alkalommal jött. Később baráti körré alakult a stúdió, kéthetente szerdánként 4 és 6 között találkoztunk - s találkozunk ma is, olyankor mindig megtalálható vagyok a Petróházban. Mindenki felolvassa az új dolgait, én véleményt mondok, meg persze mindenki elmondja a véleményét. Szeretek felfedezni, homok között gyöngyöt találni. ÉM: Sokat sikerült? Fecske Csaba: Sok a tehetséges fiatal, de a kezdeteknél voltak az igazán kiemelkedőek. Balajthy Ágnes, Korpa Tamás nevét említeném, ők már ott vannak a pályán. Vannak még, akikben ott a tehetség, s akik talán vihetik valamire. ÉM: Ön szerint mitől függ, hogy kinek sikerül? Fecske Csaba: Már az elején észre lehet venni, hogy ki mutat nagyobb tehetséget. Ők ketten dolgoznak, alázatosak a műfajjal, szerények, igazán műveltek. Ez a legfontosabb. Nem szabad elszállnia senkinek önmagától, sokan esnek ebbe a hibába. Kell a becsvágy is, de mindemellett szorgalmasnak kell lenni, és kitartónak. ÉM: Hogyan tud segíteni a stúdiósoknak? Fecske Csaba: Igyekeztem lehetőséget biztosítani nekik a megjelenésre. Csoportosan jelentek meg az Új Holnapban, a kárpátaljai Együttben, a nyíregyházi Partiumban. A tehetségesek szólóban is tudtak publikálni. Egy antológiát is kiadtunk 2007-ben Úton valahová címmel a Bíbor kiadó gondozásában. Vezetőjével, Borkúti Lászlóval, és Dobrik Istvánnal közösen rostálgattuk a műveket, így jött össze a kötet, amelyben kilenc fiatal szerepelt. A magjuk azóta elment egyetemre, Debrecenbe. Bár tartjuk a kapcsolatot, ritkábban találkozom velük. Az Új Holnap megszűntével pedig újabb korszakunk kezdődött. Indult a Műút, de nagy szomorúságomra kevésbé kapnak szerepet benne a stúdiósok. ÉM: Mi lehet ennek az oka? Fecske Csaba: Egy másféle szerkesztési koncepció, talán meg is lehet érteni. A másféle ízlésvilág. A Műút modern vonalat képvisel, s vannak helyben élő művészek, akik tradicionális költők. Én nem panaszkodhatom, hiszen az én verseimet közük. Publikál néhány helyi fiatal is, így például Málik Roland, Kupcsik Lidi, de több, helyi, ismert szerző nem kap lehetőséget, köztük a stúdiósok sem. Szerintem más rangos folyóiratok, így a Jelenkor, az Alföld megtalálta a helyes arányt az országos és a helyi irodalom kezelésében. Fecske Csaba legutóbbi gyermekeknek írott verskötetével, a Tolvaj széllel (Fotó: ÉM) KETTEN AZ IRODALMI STÚDIÓBÓL Balajthy Ágnes (egyetemi hallgató): 15 éves voltam, amikor indultam egy irodalmi pályázaton. Fecske Csaba volt az egyik zsűritag, s mivel helyezett lettem, ezért kérdezte meg, nincs-e kedvem járni. Inspirációt adott. Úgy tudta csinálni, hogy szabadjára engedett minket. A kortárs irodalomban nehéz tájékozódni, ő megtanított bennünket. Megismertetett bennünket a folyóiratokkal, új köteteket, olvasmányokat ajánlott. Én most főleg irodalomkritikával foglalkozom, és a debreceni egyetem művészeti folyóiratát szerkesztem. Korpa Tamás (egyetemi hallgató): 2004-ben részt vettem egy irodalmi pályázaton, amit a vers kategóriában meg is nyertem, így kerültem a stúdióba. Többször szerepeltünk irodalmi lapokban is, a Zempléni Múzsában, az Ezredvégben, a Partiumban, sokat köszönhetek Fecske Csaba támogató szeretetének. Úgy tudom, még egy ilyen, állandó jellegű műhelymunka nincs az országban. Azóta is rendszeresen jelennek meg verseim az ország majd minden irodalmi lapjában, én magam pedig lapalapító-főmunkatársa lettem az Új hegyvidék című irodalmi folyóiratnak. i'nt'y'in 1 t >) jjj IRODALOM /7 Akinek arcát viselem... ■ A napokban jelent meg új kötete, s még sok-sok ötlete van Fecske Csabának. Miskolc (ÉM) - A napokban jelent meg Fecske Csaba új verseskötete. „Tematikus kötetről van szó, az eddig írt szakrális és bibliai témájú verseimet tartalmazza „Akinek arcát viselem” címmel. Folyóiratokban mind megjelentek már, így egybegyűjtve azonban teljesen mást mutatnak. A mai költészet már modernebb, de talán szerethető versek. Néhány éve jött az ötlet, hogy tematikus köteteket adjak ki, már megjelent a Visszalopott idő, amely szonetteket tartalmaz, és szeretném erotikus verseimet és a szülőföldhöz kötődőeket is egy-egy csokorba gyűjteni. Ez utóbbiról - Szögligetről - olyasmit képzelek, mint Illyés Gyula: Puszták népe, vagy Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér művei, azaz vegyes műfajt, naplószerű szépprózát, fotókkal, más dokumentumokkal. Magamnak is tartozom vele.” - válaszol a költő. „Rang a Spanyolnátha szerzői gárdájához tartozni" Spanyolnátha: még az előző lapszám kapcsán kérdeztük az alkotókat, de az új is szóba került. Miskolc (ÉM - HM) - A Miskolcon szerkesztett Spanyolnátha című internetes művészeti folyóirat legutóbbi lapszámában publikálok közül választottunk néhány művészt, kértük, ők maguk mutassák be a folyóiratot. (Azóta a következő, a téli lapszám bemutatóját is megtartották az elmúlt hét végén.) A folyóiratnak az első lapszám óta a szerzője vagyok, válaszolt Puskás Balázs. Vass Tiborral (a folyóirat főszerkesztője - a szerk.) elég régóta ismerjük egymást, neki köszönhetem az első publikációmat is (Új Holnap, 2001). Webszerkesztőként pedig mintegy fél éve igyekszem segíteni a szerkesztőség munkáját. A Spanyolnátha az elmúlt öt év alatt megkerülhetetlen folyóiratává vált a kortárs magyar irodalomnak, fogalmazott. A megjelenést pedig csak értékesebbé teszi az a tény, hogy írásokat leginkább felkérések alapján közölnek. Az őszi szám azért is fontos számára, mert ez volt az első, aminek készítésében már aktívan közreműködött. Időről időre - A téli szám is izgalmas - jegyezte még meg -, egy vérbeli online irodalmi kezdeményezést is olvashatunk benne, a Székelyhídi Zsolt által kiötlött HiperSpan 2. részét. - 2007-ben küldtem egy novellát a Spanyolnáthának, ami meg is jelent, s azóta is időről időre olvashatóak írásaim a lapban - tudtuk meg Bene Zoltántól. (Az őszi lapszámban Perditio című novellája olvasható.) 2008-ban Vass Tibor szétküldött egy felhívást a folyóirat szerzőinek, amelyben rövid írásokat kért olyan földrajzi helyekről, amelyekhez az egyes szerzők különösen kötődnek. A 2008-as nyári számban láttak világot ezek az írások. Én szegedi vagyok, Szegedről írtam. Ezt követően kaptam a fölkérést: szerkesszek egy tematikus Szeged-számot. 25-30 mérvadó periodika létezhet az országban, s ezek közé tartozik a Spanyolnátha is, beszél még a folyóiratról Bene Zoltán. Azonban azáltal a sajátosság által, amit az Internet, a webes felület, webes megjelenés jelent, ez a folyóirat szélesebb rétegekhez jut el. „A Spanyolnátha sokszínű, gazdag műfajokban, stílusban, alkotókban. Tetszik, mert betűkkel- képekkel- fotókkal, sőt zenével is „beszél” az olvasójához”, mondta Csorba Piroska, akinek Csokonai kúriája címmel olvashatjuk írását a lapszámban. S hogy milyen a Spanyolnáthában publikálni? „Számomra öröm, hiszen jó társaságban vagyok, és szeretem a főszerkesztő kifogyhatatlan ötleteit. Azt hiszem, az internetes lapokat sokkal többen olvassák, mint a papír alapúakat, s én éppen úgy kedvelem az előbbit, mint az utóbbit.” ÉSZAK emf/ppe/c.boon.hu •Még többet a Spanyolnátháról (PDF 58 kB) A folyóirat irodalmi performanszán, novemberben (Fotó: ÉM)