Észak Magyarország, 2009. december (65. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-15 / 293. szám

2009. december 15., kedd HÍRCSOKOR • Az irodalomró Terveink szerint ezentúl havonta olvashatják összeállításunkat az irodalomról. Várjuk ötleteiket, önök szerint kit, mit volna értelme bemutatni hasábja­inkon. A leveleket a következő e-mail címre várjuk: mariann.hajdu@inform.hu. • Kautzky Armand Miskolcon. Decem­ber 17-én irodalom- és olvasásnépszerűsí­tő gálaestet rendez az Irodalmi Rádió este 6 órától a Művészetek Házában, a díszven­dég Kautzky Armand lesz. Miskolci legendák. Csor­ba Piroska és Fedor Vilmos könyvét a napokban mutatták be a színház Játék­színében. (Fotó: Bujdos Tibor) Egy óra versek között Az alvasó Miskolc (ÉM - HM) - Egy óra versek között. Kéthetente csütörtökönként hallgathatók meg a Játékszínben, jegyet azonban szinte képte­lenség venni erre a rendezvény­re. Miért? - Kialakult egy törzsközönség, ők szinte azonnal megveszik az összes jegyet - mondja Lukács Gábor színművész, az estek szer­vezője. - Így bár százhúszan beférnek a terem­be, nagyon meghitt, barátias a légkör. Főleg az idősebb korosztály jön, nyugdíjas hölgyek, de néha egy-egy fiatalnak is sikerül bejutnia. Igyekeznek tematikus műsorokat összeállí­tani (Fandl Ferenc, Barta Mária Viola, Máhr Ági, Somló István és Lukács Gábor színművé­szek szavalnak ezeken az esteken), legutóbb például angol költők verseit - Shakespeare-től a modernekig. Legközelebb, december 17-én gyermekversekkel készülnek.­­ Úgy öt éve volt az első alka­lom, Halmágyi Sándor kollé­gánk ötlete nyomán. Néhány éve elszerződött, akkor vettem át én a szervezést - folytatja Lukács Gábor. - Mindnyájan szeretjük csinálni. Azzal, hogy milyen költő versét hallgatnák meg szívesen, kevesen keresik meg. Többen inkább azért, hogy ők maguk is szavalnának. Erre is volt példa, Lukács Gábor meséli, műkö­dik egy irodalmi kör Miskolcon, akik színvo­nalasan mondanak verseket. Kérdezzük, szokták-e a helyi költők műve­it szavalni. A válasz igen, volt, hogy a teljes órát helyi művésznek szentelték. Szerepeltek már az esten Kosárik Nándor, Fecske Csaba, Kalász László, Szabó Bogár Imre művei. Lukács Gábor SMS Sajóvámoson. Kemény Ist­ván, a Kedves Ismeretlen című regény szerzője volt az SMS (Sajóvámosi Művé­szeti Staféta) vendége a közelmúltban. (Fotó: magánarchívum) ÉSZAK ÉM-INTERJÚ Fecske Csaba költővel Homok közt gyöngyöt találni Öt éve alakult egy irodalmi stúdió, tehetsé­ges fiataloknak segít a pályakezdésben. Hajdú Mariann mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Több fiatalt indított útjára a 2004 óta műkö­dő Új Holnap Stúdió. Azóta ugyan változott a nevük (meg­szűnt ugyanis a mögötte álló irodalmi lap, az Új Holnap, és új alakult helyette, a Műút), ma Műgond stúdióként működik, de a lényeg ugyanaz, tehetséges fia­talok számára próbálja segíteni a pályakezdést. A stúdió veze­tője Fecske Csaba. ÉM: Mesélne a kezdetekről? Fecske Csaba: Azok már jóval korábban voltak. Előtte is keres­tek meg fiatalok, el-elhozták a verseiket, prózájukat, hogy néz­zem meg, mondjak véleményt. Bárki jött, őszintén megmond­tam. Volt egy kis roma srác, Tóth Olivér, a perecesi vájár­képzőbe járt, neki sokat javít­gattam a verseit. Mindig erős kritikával illettem, de jött min­dig újra. Becsültem érte. Köte­te is jelent meg azóta, főiskolára is került, de nem tudom, mi lett vele. Régen nem hallottam felő­le. Szóval ez is az előzmények közé tartozott, amikor 2004-ben megkeresett engem Dobrik Ist­ván és Görömbölyi László, az Új Holnap vezetői a stúdió ötleté­vel. Örömmel vállaltam. ÉM: Hogyan került kapcso­latba a fiatalokkal? Fecske Csaba: A helyi sajtóban, és az Új Holnapban jelentek meg a felhívások. Úgy harmincan jelentkeztek az elején, főleg középiskolások, persze volt, aki csak egy-két alkalommal jött. Később baráti kör­ré alakult a stúdió, kétheten­te szer­dánként 4 és 6 között találkoztunk - s találko­zunk ma is, olyankor mindig megtalálható vagyok a Petró­­házban. Mindenki felolvassa az új dolgait, én véleményt mondok, meg persze mindenki elmondja a véleményét. Szeretek felfedezni, homok között gyöngyöt találni. ÉM: Sokat sikerült? Fecske Csaba: Sok a tehetsé­ges fiatal, de a kezdeteknél vol­tak az igazán kiemelkedőek. Balajthy Ágnes, Korpa Tamás nevét említeném, ők már ott vannak a pályán. Vannak még, akikben ott a tehetség, s akik talán vihetik valamire. ÉM: Ön szerint mitől függ, hogy kinek sikerül? Fecske Csaba: Már az elején észre lehet venni, hogy ki mutat nagyobb tehetséget. Ők ketten dolgoznak, alázatosak a műfaj­jal, szerények, igazán műveltek. Ez a legfontosabb. Nem szabad elszállnia senkinek önmagától, sokan esnek ebbe a hibába. Kell a becsvágy is, de mindemellett szorgalmasnak kell lenni, és kitartónak. ÉM: Hogyan tud segíteni a stúdiósoknak? Fecske Csaba: Igyekeztem lehe­tőséget biztosítani nekik a meg­jelenésre. Csoportosan jelentek meg az Új Holnapban, a kár­pátaljai Együttben, a nyíregy­házi Partiumban. A tehetsége­sek szólóban is tudtak publi­kálni. Egy antológiát is kiad­tunk 2007-ben Úton valahová címmel a Bíbor kiadó gondo­zásában. Vezetőjével, Borkúti Lászlóval, és Dobrik Istvánnal közösen rostálgattuk a műveket, így jött össze a kötet, amelyben kilenc fiatal szerepelt. A magjuk azóta elment egyetemre, Debre­cenbe. Bár tartjuk a kapcsolatot, ritkábban találkozom velük. Az Új Holnap megszűntével pedig újabb korszakunk kezdődött. Indult a Műút, de nagy szomo­rúságomra kevésbé kapnak sze­repet benne a stúdiósok. ÉM: Mi lehet ennek az oka? Fecske Csaba: Egy másféle szerkesztési koncepció, talán meg is lehet érteni. A másféle ízlésvilág. A Műút modern vona­lat képvisel, s vannak helyben élő művészek, akik tradicioná­lis költők. Én nem panaszkodha­­tom, hiszen az én verseimet köz­ük. Publikál néhány helyi fia­tal is, így például Málik Roland, Kupcsik Lidi, de több, helyi, ismert szerző nem kap lehetősé­get, köztük a stúdiósok sem. Sze­rintem más rangos folyóiratok, így a Jelenkor, az Alföld meg­találta a helyes arányt az orszá­gos és a helyi irodalom keze­lésében. Fecske Csaba legutóbbi gyermekeknek írott verskötetével, a Tolvaj széllel (Fotó: ÉM) KETTEN AZ IRODALMI STÚDIÓBÓL Balajthy Ágnes (egyetemi hallgató): 15 éves voltam, ami­kor indultam egy irodalmi pályázaton. Fecske Csaba volt az egyik zsűritag, s mivel helyezett lettem, ezért kérdez­te meg, nincs-e kedvem járni. Inspirációt adott. Úgy tud­ta csinálni, hogy szabadjára engedett minket. A kortárs irodalomban nehéz tájékozódni, ő megtanított bennün­ket. Megismertetett bennünket a folyóiratokkal, új köte­teket, olvasmányokat ajánlott. Én most főleg irodalomkritikával foglalko­zom, és a debreceni egyetem művészeti folyóiratát szerkesztem. Korpa Tamás (egyetemi hallgató): 2004-ben részt vet­tem egy irodalmi pályázaton, amit a vers kategóriában meg is nyertem, így kerültem a stúdióba. Többször sze­repeltünk irodalmi lapokban is, a Zempléni Múzsában, az Ezredvégben, a Partiumban, sokat köszönhetek Fecs­ke Csaba támogató szeretetének. Úgy tudom, még egy ilyen, állandó jellegű műhelymunka nincs az országban. Azóta is rendszeresen jelennek meg verseim az ország majd minden irodal­mi lapjában, én magam pedig lapalapító-főmunkatársa lettem az Új hegy­vidék című irodalmi folyóiratnak. i'n­­­t'y'i­n 1 t >) jjj IRODALOM /7 Akinek arcát viselem... ■ A napokban jelent meg új kötete, s még sok-sok ötlete van Fecs­ke Csabának. Miskolc (ÉM) - A napokban jelent meg Fecske Csaba új ver­seskötete. „Tematikus kötetről van szó, az eddig írt szakrális és bibliai témájú verseimet tar­talmazza „Akinek arcát vise­lem” címmel. Folyóiratokban mind megjelentek már, így egybegyűjtve azonban teljesen mást mutatnak. A mai költészet már modernebb, de talán sze­rethető versek. Néhány éve jött az ötlet, hogy tematikus kötete­ket adjak ki, már megjelent a Visszalopott idő, amely szonet­teket tartalmaz, és szeretném erotikus verseimet és a szülő­földhöz kötődőeket is egy-egy csokorba gyűjteni. Ez utóbbiról - Szögligetről - olyasmit képzelek, mint Illyés Gyula: Puszták népe, vagy Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér művei, azaz vegyes műfajt, naplószerű szépprózát, fotók­kal, más dokumentumokkal. Magamnak is tartozom vele.” - válaszol a költő. „Rang a Spanyolnátha szerzői gárdájához tartozni" Spanyolnátha: még az előző lapszám kapcsán kérdeztük az alkotókat, de az új is szóba került. Miskolc (ÉM - HM) - A Mis­kolcon szerkesztett Spanyolnát­ha című internetes művésze­ti folyóirat legutóbbi lapszámá­ban publikálok közül választot­tunk néhány művészt, kértük, ők maguk mutassák be a folyó­iratot. (Azóta a következő, a téli lapszám bemutatóját is megtar­tották az elmúlt hét végén.) A folyóiratnak az első lapszám óta a szerzője vagyok, válaszolt Puskás Balázs. Vass Tiborral (a folyóirat főszerkesztője - a szerk.) elég régóta ismerjük egymást, neki köszönhetem az első pub­likációmat is (Új Holnap, 2001). Webszerkesztőként pedig mint­egy fél éve igyekszem segíteni a szerkesztőség munkáját. A Spanyolnátha az elmúlt öt év alatt megkerülhetetlen folyó­iratává vált a kortárs magyar irodalomnak, fogalmazott. A megjelenést pedig csak értéke­sebbé teszi az a tény, hogy íráso­kat leginkább felkérések alapján közölnek. Az őszi szám azért is fontos számára, mert ez volt az első, aminek készítésében már aktívan közreműködött. Időről időre - A téli szám is izgalmas - jegyezte még meg -, egy vér­beli online irodalmi kezdemé­nyezést is olvashatunk benne, a Székelyhídi Zsolt által kiötlött HiperSpan 2. részét. - 2007-ben küldtem egy novel­lát a Spanyolnáthának, ami meg is jelent, s azóta is időről időre olvashatóak írásaim a lapban - tudtuk meg Bene Zoltántól. (Az őszi lapszámban Perditio című novellája olvasható.)­­ 2008-ban Vass Tibor szétküldött egy fel­hívást a folyóirat szerzőinek, amelyben rövid írásokat kért olyan földrajzi helyekről, ame­lyekhez az egyes szerzők külö­nösen kötődnek. A 2008-as nyári számban láttak világot ezek az írások. Én szegedi vagyok, Sze­gedről írtam. Ezt követően kap­tam a fölkérést: szerkesszek egy tematikus Szeged-számot. 25-30 mérvadó periodika létez­het az országban, s ezek közé tar­tozik a Spanyolnátha is, beszél még a folyóiratról Bene Zoltán.­­ Azonban azáltal a sajátosság által, amit az Internet, a webes felület, webes megjelenés jelent, ez a folyóirat szélesebb rétegek­hez jut el. „A Spanyolnátha sokszínű, gazdag műfajokban, stílusban, alkotókban. Tetszik, mert betűk­kel- képekkel- fotókkal, sőt zené­vel is „beszél” az olvasójához”, mondta Csorba Piroska, akinek Csokonai kúriája címmel olvas­hatjuk írását a lapszámban. S hogy milyen a Spanyolnáthában publikálni? „Számomra öröm, hiszen jó társaságban vagyok, és szeretem a főszerkesztő kifogy­hatatlan ötleteit. Azt hiszem, az internetes lapokat sokkal többen olvassák, mint a papír alapúa­­kat, s én éppen úgy kedvelem az előbbit, mint az utóbbit.” ÉSZAK emf/ppe/c.boon.hu •Még többet a Spanyolnátháról (PDF 58 kB) A folyóirat irodalmi performanszán, novemberben (Fotó: ÉM)

Next