Esztergom, 1932 (37. évfolyam, 1-135. szám)

1932-02-26 / 22. szám

Revíziót! Párkány nélkül nem élhetünk! Igazságot Magyarországnak RGO Ára köznap 10 fill. Keresztény és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál.' A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. [XXVII. évfolyam, 22. szám, Péntek, 1932. február 26 Pártoskodás ? Esztergom, 1932. febr. 25. Az igazi esztergomi ember, Prohászka szavajárása szerint az „esztergomi gyökér" soha­sem szeretett pártoskodni. Nem szerette, mert nem is ismerte a pártéletet és­ a'párt­fegyelmet, nem­­ szerette párthatározatokat és minden­­­kor lenézte a szervezetteket, a pártembereket. Az eszter­gomi ember mindig megbí­zott a maga erejében, hité­ben és felfogásában, — val­lotta ugyan az „egységben az erő" elvét, de nem gya­korolta, vagy jobban mondva, nem demonstrálta pártkere­tekben. Az esztergomi ember dig biztosnak érezte a min­dol­gát és ügyét, és csak vélet­lenül került össze bizonyos ritka esetekben, vagy a köz­ségi és országgyűlési képvi­selőválasztások alkalmai hoz­ták össze az esztergomi né­pet ebbe vagy abba a táborba, amelyből az egyikre — min­denesetre a nagyobbikra — rámondták, hogy keresztény­párt, vagy Keresztény Gaz­dasági és Szociális Párt. Az öntudatos pártéletre való hajlandóság és érzék hiánya miatt nem tudott az eszter­gomi kereszténypárt mint ilyen kellőképpen érvényesülni az esztergomi közéletben, és nem tudta az összpolgárság részé­ről azt a komoly értékelést a maga számára mindvégig és minden esetben biztosítani, amelyre a kereszténypárt mint a keresztény világnézetű pol­gárság szervezete és képvi­selete ideáljainál, céljánál és munkakörénél fogva jogosan számíthat. Sokszor fonák helyzet ál­lott elő abból, hogy a párt­vezetőség a viszonyok isme­retében nem annyira a kevés embert összehozó mint inkább a több „elvekre", összehozó „személyekre embert is bazí­rozott bizonyos ügyek érvé­nyesítésénél vagy győzelem­re vitelénél, — és bizony ak­kor természetszerűen békö­ség Viszont sokszor volt szük­egységes megnyilatko­zóteleznünk, hogy ideális, ne­mes célok vezették a párt­szervezés munkájában, majd legalább a keret fenntartásá­ban, — de meg kell állapíta­nunk, hogy itt elvi alapokon működő, fegyelmezett párt­életet nem sikerült teremteni, azt Mindezek dacára nem lehet mondani, hogy Eszter­gomból minden politikai ös­­szetartó erő és minden egy­ségesítő szellem hiányzott. Igaz, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb lett volna a polgári összetartás állóképessége, és egység ellen­ha a keresz­ténypárt intenzívebb életet élt volna, mégis tudnunk kell azt is, hogy a kereszténypárt kereteit szívesen töltötte ki e város polgársága, ha sors­döntő kérdésekről volt szó. A polgárság nagy része úgy zárra. Sohasem felejtjük el vélte, hogy „pártoskodik" ak­például azt a lehetetlen hely­­kor, ha a kereszténypárt szer­zetet, amely abból állott elő, Ivezett tagjaiként szerepel, hogy a polgármesterválasztó­­ viszont az esztergomi keresz­városi közgyűlést megelőző­­ ténypárt vezetősége mintha állásfoglalás céljából a vá­r udvariasan tudomásul vette tasztmányi ülésre az elnöki volna ezt és csak azt kívánta, olyan polgárokat is meghí­t hogy a polgárság a hívó szóra vott, akik sohasem szimpati­­ sorakozzék a párt zászlaja alá, zártak a párt működésével.­­ Hosszú tizenkét esztendeig de nem értettek egyet a ke­: nem is volt itt más párt, más vétkezett az, hogy a „párt­életet, pártbeli tárgyalásokat, pártfegyelmet" nem ismerő „párttagok" között megindult a kritika: ez nem volt elég keresztény, ez nem volt elég magyar, ez nem volt elég emberies, ez nem volt elég szociális elintézés, ez egyál­talán nem vált a gazdasági élet vagy a városgazdálko­dás javára. A pártvezetőség a legjobb akarat mellett sem volt, vagy csak igen ritka esetben volt tisztában azzal, hogy mikor cselekszik az összes úgyne­vezett párttagok osztatlan megelégedésére, részténypárti elvekkel sem. Ezen a gyűlésen azután választmányi tagnak tar­tották magukat olyanok, akik azelőtt tagok sem voltak, és nem tartották magukat párt­tagnak sem olyanok, akik azelőtt választmányi tagként szerepeltek. Nem akarjuk és nem is szabad bántanunk a párt ve­zetőségét, amelyről fel kell számottevő politikai szervezet és mozgalom. Nem vitatható el tehát az Esztergomi Ke­resztény Gazdasági és Szoci­ális Párttól az az érdem, hogy nehézségei, tipikus esz­tergomi bajai, hiányosságai és hibái mellett mégis csak az egységesítő erőt, összetar­tást és együttműködést jelen­tette Esztergomban. Ma, tizenkét esztendő után pedig a legfrissebb év zavaros eseményeinek hatása alatt van az esztergomi polgár. Úgy érezzük, mintha a vá­ros társadalmi és politikai életéből kiveszett volna kohézió, mintha szét akarna a esni itt minden. Mintha szét­hasadt volna a gránit valahol a templomban, amelyben já­runk. Mintha megrepedt volna az érc a harangban, amelynek bugását megszoktuk. Mintha elnémult volna egy hang a pusztában, ahol vándorlunk. Azt mondják: újjászervezik a pártot! (De melyiket? Azt, amelyet még igazában meg­szervezni sem sikerült ?!) Azt mondják: új párt alakul, a kisgazdapárt, a Gaál Gaszton­párt! (De kik szerveznek ? Mutatkozzanak be, hogy lás­sunk!) Azt mondják: pártta­gokat gyűjt a szociáldemok­rata párt. (A prímási város­ban ? Hiszen ez 1919. óta még nem történt meg!) Azt mond­ják : szervezkednek a pártok Esztergomban! (Itt, ahol ed­dig nem volt pártoskodás? Gyanús!) Mi pedig itt állunk a ke­resztútnál, szívünkben béke után vágyakozva. Hideg éjszaka van. Februári tél. Alattunk a kanyarodónál nyugtalan, vöröses fények, talán ordasok szeme villanásai. Messze felettünk szelid, nyu­godt fények, csillagok. Kiáltunk előre, de üres, kongó visszhang felel csak, amelyet az érzéketlen gránit­hegyek vernek felénk. Előre­nyújtjuk kezünket, de csak a kemény, görcsös vándorbotot érezzük... Ne tagadd testvér, aki talán most követ dobálsz sebes tal­punk alá és ki akarod parit­­tyázni fáradt lovainkat, hogy a lelked mélyén te így hallasz és így érzel. Az élet legnagyobb tévedése az, amikor a szegények ellen­ségeskednek. Ne gondold azt, hogy ha valaki közületek vagy valaki közülünk vagy valaki messzi­ről elkiáltja magát az ország­úton : „béke!" — akkor rög­tön béke is lesz. Nem! A szó elhangzik, elvetődik, azután Az esperesi kerületi tanács ala­kuló gyűlése Esztergomban. F. hó 24-én, szerdán tartotta ala­kuló közgyűlését dr. Mertán János esperes elnöklete mellett az espe­resi kerületi tanács az Esztergomi Kath. Kör nagytermében. Az alakuló gyűlésen dr. Serédi j Jusztinián bíboros-hercegprímás ál­tal idecsatolt róm kat. egyházköz­ségek képviselői jelentek meg. Ezzel a gyűléssel a római kato­likus egyházközségi szervezetek­­ kiépítése jelentős lépéssel jutott­­ előbbre. Jegyzőnek Hell Ferenc visegrádi­­ plébánost, egyházmegyei tanács­i taggá pedig Taxner Béla főkáp­talani erdőtanácsost választották meg. Gyűlés után a tanács tagjai tes­tületileg tisztelegtek a bíboros­hercegprímásnál . Szombaton, febr. 27-én, 7 és 9. Vasárnap, február 28-án ,===, 3, 5, 7 és 9 órakor: „Hajnali őrjárat" RICHARD BARTHELMESS hangos világfilmje 12 felvonásban. Történik 1916-ban, a világháború legforróbb perceiben, a Korzóban.

Next