Ethnographia • 34-35. évfolyam (1923-1924) /Népélet I-II./
Néprajzi hírek - Magyar néprajzi (népművészeti) képsorozat a debreceni Déri-múzeumban 119 - A népművészet mentése 119 - Herman Ottónak a magyarok nagy ősfoglalkozására, az állattartásra vonatkozó irodalmi hagyatéka 119 - Néprajzi Múzeum Mohácson? 119
Györffy István), a „Székely hímzések" 1. kötete, a „Csíkmegyeiek" (összeállította dr. Viski Károly) és a „Jászsági szűcshímzések" 1. kötete (összeállította dr. Györffy István). Minden kötet 32 műlapból és megfelelő magyarázó szövegből áll. További kötetek előkészületben vannak. Magyar néprajzi (népművészeti) képsorozat a debreceni Déri Múzeumban. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályában befejeződött annak a nagyszabású magyar néprajzi, főleg népművészeti képsorozatnak a munkája, amely ezelőtt, mintegy két évvel dr. Czakó Elemér h. ^ államtitkár kezdeményezésére s Déri Frigyes Bécsben élő hazánkfia áldozatkészségéből indult. A képsorozat 500 képből áll és az Osztály tisztviselőinek — dr. Bátky Zsigmond, dr. Madarassy László, dr. Györffy István és dr. Viski Károly — tudományos irányítása mellett Garay Ákos, Baranthy Jenő, Hellbing Ferenc, Xendi Mariska, Benyovszky István, Horváth Jenő, Schneller stb. művészek készítették. A páratlan képsorozat az emető debreceni „Déri Múzeum" birtokába kerül, ahol hivatva lesz az új múzeum népművészeti gyűjteményének alapját megvetni. (A „Közművelődés" 1924. márciusi számából.) A népművészet mentése. A „Közművelődés" 1924. márciusi számában olvassuk: „Nemzeti művelődési értékeink között a legbecsesebbek egyike s ma már haladásnak induló népművészet. A gazdasági s a lelki válság elfonnyasztja annak legszebb virágait. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács tárgyalásai során komoly formában szóba került, miként lehetne népünk művészkedő készségét megóvni, újból fellendíteni. Különböző tervek merültek fel: szemléltető bemutatásokkal propagáló előadásokat kellene tartani a falvakban; a festői népviseletek díjakkal és kitüntetésekkel jutalmazandók búcsúkon és vásárokon; időszaki textil-mintalapok adandók a háziiparosok kezébe; a falusi építkezések figyelemmel kísérendők a „pallér-ízlés" kiküszöbölése céljából". (Evvel a problémával tíz évvel ezelőtt dr. Czetler Jenő ..Magyar mezőgazdasági szociálpolitika" c. művének ..A falusi kultúra védelme" c. fejezetében részletesen foglalkozott.. Itt fölvetett gondolatai figyelemreméltók! Szerk.) Hermán Ottónak a magyarok nagy ősfoglalkozására, az állattartásra vonatkozó irodalmi hagyatéka a Kir. Magy. Természettudományi Társulat határozatából feldolgozásra a Magyar Nemzeti MúzeumNéprajzi Osztályába került, ahol is dr. Bátkay Zsigmond igazgató felügyelete mellett dr. Madarassy László igazgatóőr rendezi sajtó alá a jelentős kéziratos képanyagot. Néprajzi múzeum Mohácson!? Hogy mennyi érdeklődést, lelekesedést váltott ki a Magyar Néprajzi Társaság mohácsi első vándorgyűlése Mohács társadalmában, erre jellemzőül álljon itt a „Mohácsi Hírlap" 1923 június 3-i — kezünkbe véletlenül csak most jutott — számának egyik közleménye, amelyben E—I. jegyű cikkíró indítványt tesz egy Mohácson felállítandó néprajzi múzeum érdekében. A kivitel módozatait a következőkben jelöli meg: „A bizottság intézzen felhívást a város közönségéhez, hogy a néprajzilag fontos, érdekes dolgokat bocsássa a bizottság rendelkezésére és ezek a dolgok a polgári iskola V. és VI. osztályú tantermeiben volnának elhelyezhetők, mint amely helyiségek most úgyis használaton kívül állanak. Persze, ez a felszólítás egy múzeumra valót nem eredményezne, hanem egyénenként kellene gyűjteni. Pl. a ref. tanító a reformátusok közt, a belvárosi tantestület a katholikus magyarok, a külvárosi tanítók a sokácok, a szigeti és szőlőhegyi tanítók a saját működési területükön. A gyűjtés tárgyát képeznék ruházati cikkek, házi használati tárgyak, amiből Mohácson igen bőven van anyag. Azokat a kézimunkákat kell összegyűjteni, amelyeket a nép maga készített, de nemcsak hogy ő varrta,, hímezte, hanem a mintát is maga rajzolta. Például micsoda szép, mesés hímzésű ráncos gatyát, inget hordtak 20—30 év előtt mohácsi magyarjaink. Ezeket a mintákat megmenteni nemzeti kötelesség. Bizonyos sokác női kézimunkáknak különleges technikájuk is van. Tehát nemcsak a mintát, hanem a készítési módot is a feledéstől meg kell menteni. Hiszem,hogy az egyes iparok