Ethnographia • 34-35. évfolyam (1923-1924) /Népélet I-II./
Tárca - A Néprajzi Múzeum új otthona 184
TÁRCA. A Néprajzi Múzeum új otthona. A Magyar Nemzeti Múzeumnak 1872-ben szervezett Néprajzi Osztálya közel húsz esztendeig sínylette a rendszeres javadalom és az önálló helyiség hiányát. A közoktatásügyi kormányzat, jórészben a Magyar Néprajzi Társaság sürgetésére, 1892-ben helyezte át a kezdetleges gyűjteményt az Ásványtár szűk folyosójáról a budai várkerti bazárba, amikor is rendszeres, évi javadalmat állapított meg részére. A gyűjtemény azonban a helyiségek nagymérvű nedvessége miatt már 1893-ban tovább vándorolni kényszerült s beköltözött a Csillag utca 3. számú bérház II. emeletére, ahol csakhamar kibontakozott szűkös kereteiből és rohamos fejlődésnek indult. A felszaporodott gyűjteménynek kedvezőbb felállítása, valamint a házbérnek gyűjtési célokra való megtakarítása reményében 1906-ban innen is tovább vándorolt és elfoglalta a városligeti Iparcsarnok egész keleti frontját. Ez az átköltözés is azonban már eleve magában hordta a továbbköltözés csíráját. Eltekintve attól, hogy maga a közoktatásügyi kormányzat csupán 10 esztendőre kötötte le az épületrészt, az Iparcsarnok épülete nem jelenthetett állandó hajlékot, mert hiszen alkalmi építkezés volt; az 1885. évi országos kiállítás céljaira épült s bár az 1896. ezredéves országos kiállítás alkalmára megújították, az osztály odaköltözése idejében már meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Csakhamar felmerültek a gyűjtemény gondozásának, megóvásának és tudományos feldolgozásának természetadta nehézségei (télen az elviselhetetlen hideg, nyáron a hőség, hólé, eső, jégverés, rozsda, szú, penészgomba, patkány, egér, bagoly stb.), amit az időközben kitört világháború s a nyomában járó társadalmi és gazdasági válságok csak fokoztak. A forradalmak lezajlása után azonban csakhamar megkondult a vészharang, előbb a tudományos körökben, majd a napi sajtóban, hogy az Iparcsarnok rozzant épületében a teljes elpusztulás veszélye fenyegeti az ott elhelyezett, felbecsülhetetlen értékű néprajzi kincseket. A Néprajzi Osztály és a Néprajzi Társaság vezetőségéből alakult küldöttség 1920. február 19-én végre is a Nemzeti Múzeum főigazgatójának vezetése mellett fölkereste Horthy Miklós fővezért a Néprajzi Osztálynak biztonságosabb helyre való átköltöztetése érdekében. Bár a fővezér a kérdés megoldását elsőrendű nemzeti érdeknek tekintette és megígérte a segítést, az országnak akkori válságos helyzete, főképen a rendezésre váró nemzetközi viszonylatok háttérbe szorították a Néprajzi Osztály kérdését, mígnem azt egy váratlan esemény ismét aktuálissá tette. Az 1921 január 29-én a főváros felett dühöngött szélvihar ugyanis letépte az Iparcsarnok bádogtetejét s a behullott, majd megfagyott hólé a gyűjtemény egy részében helyrehozhatatlan károkat okozott. A kormányzó úr ekkor személyesen győződött meg az osztály tarthatatlan helyzetéről s annak minden útonmódon való sürgős megsegítését rendelte el. A megindult tárgyalások azonban már meglévő épületeknek felhasználása iránt nem vezettek eredményre, úgyhogy a közoktatásügyi miniszter úr 1922 november havában értesítette a Gyűjteményegyetem tanácsát, hogy az osztály elhelyezését végleges formában, új épület emelése által óhajtja megoldani. Az építkezés céljára kijelölte a Balaton-, Falk Miksa-, Honvéd- és Klotild-utcák által határolt ú. n. hengermalmi telket. A Gyűjteményegyetem tanácsa helyeselvén a megoldásnak ezt a módját, a miniszter szűkebb pályázatra hívta a fiatalabb